Eger - hetente kétszer, 1911
1911-02-15 / 13. szám
Előfizetési árak Egész évre ___10 korona. F él évre ___ 5 » N egyed évre _ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények =■■■■■■■■■■■■■■■:■ - intézendők. ----------— K iadóhivatal: Lyceum i nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. - 13. szám. —=^= XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, február 15. A becsület. Eger, 1911. febr. 14. Most, hogy a Lukács-Justh féle mérkőzés olyan nagy port vert föl az egész országban, ismét szóba került, emlegetett dolog lett a politikai becsület. Éppen úgy, mint katonai esetek alkalmával széliében hangoztatják a katonai beesületetet. Hogy azután tovább menjünk, van minálunk: kereskedői, polgári, úri stb. becsület. Ezek a megkülönböztetések valóban érthetetlenek, mert hiszen becsület csak egyféle van, csak egyféle lehet: a polgári becsület. Mivel pedig, foglalkozását nem tekintve, mindenki polgára a hazának, akár még ezt a jelzőt is elhagyhatjuk. Marad ennélfogva, mint fogalomjelző, ez az egyetlen szó: becsület. De nem is szükséges ehhez semmiféle jelző. Maga a fogalom igy teljes. A jelzők már legfeljebb csak arra vonatkoznak, hogy például a politikai küzdelem heve a sértőnek több tért enged a visszavonulásra, a katonaságnál pedig más módokat, eszközöket követelnek a becsület védelmezésére, mint például a polgári osztálynál. Magának a fogalomnak azonban mindenütt csak egynek szabad maradnia. S ezt a fogalmat talán egyetlen nyelv se fejezi ki olyan tökéletesen, mint a mienk. A becsület szó gyökere a becs; származékai: a becses, becsül, becsülés stb. Jelenti azt, ami nélkülözhetetlen szükség, de amit például nem lehet pénzzel megvásárolni. A magyar tudniillik értékesnek hívja az olyan dolgot, amely adás-vétel tárgya. Értékes lehet például, a magyar nyelv bölcseleté szerint: a vagyon és annak minden faja (ékszer, ruha, ingatlan birtok, bútor stb ). Egyszóval a javaknak minden olyan fajtája értékes lehet, amit értékelni lehet, amit el lehet adni, mert a két üzleti fél megegyezhet az árára nézve. Nem igy vagyunk azonban avval, ami becses, mint például a levegővel, az egészséggel, a vízzel. Ezeknek nincs a börzén kurzusa; ezt nem lehet vásárolni, mert nem lehet eladni se. A becsület fogalmának jelzésére azután a magyar nyelv magát az egész fogalomkörre illő szót foglalta le. Becsülete tehát mindenkinek lehet épen úgy, mint egészsége. Csak erkölcsi tőkét kell szereznie és azt féltékenyen őriznie, gyarapítania. Ehhez pedig a legszegényebb ember is hozzájuthat; viszont gyakran megesik, hogy az igen vagyonos embernek sincs becsülete. Ennek a magyarázata egyszerűen az, hogy a becsületet nem egyes ember adja s nem is veheti el egyes ember. Nem veheti el még akkor se, ha igen hatatalmas; akkor se, ha a legkörmönfontabb gazember és a legravaszabb orvtámadással tör ellene. Aki ugyanis emelt fővel, tiszta lelkiismerettel állhat a társadalom itélőszéke, vagy a biró elé: nyugodtan keresheti a maga igazát. Ha tiszta a lelkiismerete, megkapja, meg kell kapnia, mert különben el kellene veszítenünk az emberekben való hitünket, kétes értékűvé szállítanunk a becsület becsét.. . és a gazemberek lennének úrrá. Nagy szerencse azonban, hogy a becsületet saját lelkiismeretünk, továbbá embertársainknak szűkebb, illetve tá- gabb közössége adja (működési és ismeretségi körünk arányában); ha nem igy lenne, a becsteleneknek állana a világ s a gazemberek, a jellemtelenek- nek sikerrel garázdálkodhatnának. Szerencsére, józanul Ítél úgy a társadalom, mint az igazságszolgáltatás is. Ezek megvédik a becsületet — tekintet nélkül arra, hogy milyen: uri-e ellenesnek ítélve az országgyűlés hozzájárulása nélkül derűre-borúra nyomatott papirbankóval való gazdálkodást. „Magyarország szabad és minden intézkedéseiben független ország — mondja a felirat — saját alkotmánya értelmében kormányozandó és nem udvari rendeletek vagy parancsokkal, melyek bíróságaink által el sem fogadhatók.“ Hogy pedig a devalválás, illetve az ezt előidéző papírpénz millióinak esztelen nyomatása valóban törvénytelen, bizonyítékul a hazai törvények egész sorozatát hozza fel. Végűi pedig a magánosokat ért kárra utal, mely után a rendelet visszavonását és a pénzügy reformálásának az országgyűlésen való eszközlését kéri. Kötelező erőt a királyi esküben — lát, mert: „. . . . Felséged megesküdött az alkotmányra, hogy azt megóvni fogja, alattvalói hűségünk hódolatával kérjük, hogy esküjénél fogva ne cselekedj^ azt, hogy ismét törvény ellen, a legsúlyosabb sebek ejtessenek alkotmányunk testén. . .“ A tiltakozó vármegyék felirata többé- kevésbbé megegyezett Hevesvármegye feliratával. Eltérés legfeljebb a kifejezések erősségében és a felsorolt sérelmek rendjében volt. A királyi válasz, a megyék tiltakozására csakhamar megérkezett. A vármegyék alkotmányjogi felfogását általában hibásnak tartja,. Az „EGER46 tárcája. A Dagy devalváció.- 1811. febr. 20. II. A devalválás a hivatalnokokra, a nyugdíjasokra, szóval fizetésükben az államtól függőkre (vagy fizetésüket valamely alapítványból élvezőkre is) iszonyú csapásként hatott. A nyugdíjasok évi járuléka is egyötödére csökkent. így példáúl „a nemzeti lélek tüzes ébresztője,“ Virágh Benedek, volt pálosrendi szerzetes, évi nyugdíj gyanánt a rend feloszlatása után 300 pengőforíntot kapott. Az amúgy Í8 csekély összeg a négyötödös értékcsökkenés által, évi 60 forintra zsugorodott. Nem csoda, hogy szegény Virágh Benedeknek 1811-től haláláig nélkülöznie kellett. A magánosokat ért csapás még nem volt teljes. A devalválást követő első napokban közhit volt, hogy a pénz értékének négyötödös hanyatlásával, a megmaradt adóteher fedezésére ötannyit kell befizetni. Ez azonban, mint már említettük, elmaradt egyelőre. Az uj, egységes pénznemhez alkalmazott adófizetés csak 1822-ben kezdődött. Édesség volt ez az ürömben! A devalváció hatása még a politikai életben is mutatkozott. Az ingerültség monarchiaszerte általános volt. Hazánk részéről József, a főherceg-nádor, azonnal fölemelte tiltakozó szavát, mert a febr. 20-iki pátens az ő tudta és beleegyezése nélkül jelent meg. A törvénytelen devalválás ellen, a nádorral együtt, majd minden vármegye föliratban tiltakozott. Az általános tiltakozás egyaránt szólt a devalválás,’ mint a pátensekkel való kormányzás és egyéb nemzetietlen intézkedések ellen. S hogy a tiltakozásnak nyomatéka is legyen, Nyitramegye például a devalváló pátens végrehajtását határozottan megtiltotta. Más megyék, mint Hevesvármegye, föliratukban, minden körülírás nélkül nyíltan figyelmeztették a királyt, a törvényes uralkodásra. Vármegyénk, mint az ellenzék ősrégi vára, a devalváló pátenst kihirdette ugyan, de a négyötös értékcsökkentést nem fogadta el a magán- forgalomra. Tiltakozásának március hó 20-án kelt föliratában adott kifejezést, melyben „. . . a közönség mély fájdalmát, megrendülését jelzi a rendelet felolvasására“. . . Majd pedig, mint a legtöbb vármegye, alkotmányjogi fejtegetésekbe bocsájtkozott, határozottan alkotmány-
