Eger - hetente kétszer, 1911
1911-02-11 / 12. szám
1911. február 11. EGER. (12. az.) 3 szörnyű nyavalyának az orvosságát, amelyet epuratinnak nevezett el. (Urat=hugysó.) Maga Látrányi dr. a saját gyógyszeréről a következőket beszélte egy újságíró előtt: — Közel egy évtizede, hogy tanulmányozom e betegséget. Világhírű orvosprofesszorok, úgymint : Voisin, Gillette de la Tourette, Cathlineau, Lépine, Hlairet, nálunk például Korányi Sándor báró értékes észleletei szolgáltak kiinduló pontul kutatásaimban. Mint elmeorvosnak, mindig volt alkalmam epilepsziás elmebetegeket kezelni, öt évi ideggyógyászati tapasztalatom (két esztendeig a lipótmezei tébolydában is voltam orvos), arra az érdekes eredményre vittek, hogy az epilepsziát egy savnak, az urat-nak, a szervezetbe való jutása okozza. Az urat összegyü- lemlik az emberi fizikumban, megmérgezi azt. A mérgezés hatása álmatlanságban, szédülésben, fejfájásban, öntudatlanságban, majd görcsös rohamokban nyilatkozik meg. Az urat kedvenc lerakodó helye: az Ízületek, a lágy agyburkok, sőt a gerinczagy is, egy Albert nevű hires tudós szerint. Munkám eredménye az lett, hogy megállapítottam: az urat oka az epilepsziának. A részleteket, bizonyítékaimat, megfigyeléseimet, a melyek igazolják állításomat, részletes jelentés kapcsán már előterjesztettem az illetékes orvosi köröknek. Ezek után az a kérdés merült fel, mivel gyógyítsam az urat-okozta bajt, az epilepsziát? Mivel akadályozzam meg az aratnak a szervezetbe való jutását. Ugyebár, az urat képződésének csökkentésével? Vagy ha már a méreg a fizikumba jutott, akkor közömbössé tételével ? Nos, a gyógyszerész- és orvostudomány az urat képződésének csökkentésére mint hatásos szert a colchicint és china-sót ismeri, a közömbösítésére, illetve a szervezetből való eltávolítására a lithiumot. Az epuratin, az én találmányom, az említett gyógyszerek összetételéből áll. Kísérletezésre a rendelkezésemre álló tekintélyes epilepsziás beteg-anyagból hat nagybeteget választottam ki. E hat embernek, gyógyszeres kezelés nélkül hetenkint összesen hetven, naponta átlag tiz rohama volt. Egy hétig a régi gyógymód szerint kezeltem őket. Ez idő alatt mindegyik beteg naponta három evőkanálnyit kapott tiz százalékos brómkálioldatból. E kenyi csereértékre akarta devalválni, vagyis három papírforintot egy ezüstforinttal beváltani. A terv, bár tetszetősebb s a polgárokra gazdaságosabb volt, mint az 1811. évi, mégis hajótörést szenvedett. A papírpénz beváltásához ugyanis 75 millió forint ezüztfedezetre lett volna szükség. A magyar rendek, régi következetességüknek újabb tanújelét adra, az ösz- szeg előteremtését ismét megtagadták. 0’ Donell — együtt bukott tervével. Wallis gróf vette át a pénzügyek vezetését. Az új miniszter egyszerű, de hatásos eszközhöz fogott. 1811 febr. 20-án, tehát most száz éve, királyi jóváhagyással jelent meg az emlékezetes pátens, melyben a miniszter, a devalvációt, vagyis az államháztartás csődjét, tudatta a kettős monarchia népével. A pátens az 1060 millió forintnyi államadósságot névértékének egyötödére szállította s így az egymillárd forintnál nagyobb névértékű papírpénz csereértéke 212 millió forint lett. A devalválás a rézpénzt is érte, melyből mintegy 80 millió forint értékű volt a forgalomban. Ez a 80 millió névérték is egyötödére, 16 milliónyi csereértékre sülyedt. A harminckrajcáros — hat, a tizenötös pedig három krajcárt ért ettől fogva, a négykraj- cárost pedig tiszta rézértékében, egyötödének megfelelőn váltották be. i zelés mellett a rohamok, görcsök számában semmi, hevességükben csekély esés mutatkozott. Beszüntettem e kezelést és egy heti szünetelés után az epuratint vettem elő. A hat kísérleti beteg mindegyike egy hétig naponta öt grammot kapott készítményemből. Az eredmény szembeszökő volt. A hetenkinti rohamok összege hetvenről huszonkettőre csökkent. Ebből egy betegre huszonnégyóránként csak 0.5 roham jut. Egy másik esetben az epilepsziás beteg rohama husz-huszonnégy napos időközökben szabályszerűen visszatért. A betegnek a várható roham előtt öt nappal, naponta öt grammot adtam készítményemből, mire a szokásos roham elmaradt és a beteg hat hét óta rohammentes. Az elért kísérleti eredményekből azt lehet következtetni, hogy az epilepsziás rohamok létrejöttében az egyébként is csökkent inger- lékenységű idegrendszer mellett az uratsók szerepe a legnagyobb. Hogyazuratképződés csökkentése és a képződött uratok kiküszöbölésének siettetése mellett mégis jelentkeztek a különösen számban, de intenzitásban is csökkent rohamok, azt látszik bizonyítani, hogy készítményem meghosszabbítja a rohammentes időszakot, mindaddig, míg a lassabban képződő urat- mennyiség nem jut el ismét az epilepsziás izgalom létrehozásához szükséges határig. Ha készítményemet gyógyszerhatástanilag annyira ideálissá tehetném, hogy nemcsak csökkentené, hanem meg is szüntetné az uratképző- dést és annak még a nyomait is kiűzhetné a beteg szervezetből: a rohamok egyáltalán nem jelentkeznének. Alapos az a reményem, hogy az epuratin ily tökéletesítése talán nekem, de lehetséges, hogy másnak rövidesen sikerülni fog és akkor az epilepsziát egészen ki lehet irtani a betegből. * Az epuratint az irgalmas-rend egri gyógyszertára már szabadalmaztatta és egyenként húsz darab félgrammos tablettát tartalmazó fiolákban hozza forgalomba. Látrányi Sándor dr. uj gyógyszerével országszerte kísérleteznek az orvosok. Budapesten Bókay Árpád orvos-tanár vizsgálja az epuratint. Érdeklődéssel várjuk a vizsgálat eredményét. Érdemes megemlítenünk, hogy a pátens az államadósság kötvényeinek kamatait is a felére devalválta. A fedezetlen papirbaukók devalválása úgy a köz-, mint a magánforgalomra kiterjedt. A devalvált papírpénzek a következő év január utolsó napjáig maradtak a forgalomban, addig névértékűk ötödében, az újonnan kibocsájtott s a kettős monarchiára kötelezőnek rendelt egységes papírpénzben beválthatók. A nádor, a helytartótanáccsal egyetértőén, megnyugtatta az adózó polgárokat, hogy az adók fizetését ugyanabban az értékben kell eszközölni, mint eddig, természetesen az új papírpénzre való átszámítással. Adóemeléstől egyelőre tehát nem kellett félni. Wallis gróf radikális pénzügyi reformjának hasznos és káros következményei csakhamar jelentkeztek. A devalváció a monarchiának államháztartását gyökeresen rendezte, mert az 1060 millió forintnyi államadósság azonnal egyötödére, 212 millió forintra esett. Az államadósság csökkenésével megszilárdult úgy a belső, mint az idegen hitel. Uymódon új és kisebb kamatú kölcsönök megkötésével újabb állami befektetések váltak lehetővé. Az államháztartást rendező devalváció haszna azonban eltörpül a polgároknak okozott Adományok a Szvorényi-alapra. XI. közlés. v Nov. 5. Ligeti Arnold dr. (Temesvár) 20 K; Bar- tányi Béla (Ónod), Stanyák Ferenc dr. (Besz- terczebáuya) 10—10 K; Dobó Dezső dr. (Deb- reczen) Drisnyey Béla (Pétervására), Róth Jenő dr. (Torna), Soós István (Sajóvárkony) 5—5 K; Darányi János (Eger), Szalay László (Gáva) 4—4 K; Frinth László (Eger) 2 K. Nov. 6. Füzesséry Zoltán (Budapest) 5 K; Lovisek Mihály (Nyírkárász), Urvay Ferenc (Pécs) 2—2 K. Nov. 7. Farkas László (Bodony) 10 K; Fejér Béla (Eger) 3 K. Nov. 9. Kiss Balázs (Bátor) 5 K. Nov. 10. Setét Sándor dr. (Eger) 20 K; Stiller János (Gyöngyös) 6 K; Nékám Ede (Salgótarján) 3 K; Kacska József (Dóval) 2 K. Nov. 11. Eősz Ferenc (Budapest) 10 K; Reintz Dezső (Debrecen), Romhányi János (Nyitra), Tolvay Gábor (Vécs) 5—5 K. Nov. 12. Kalocsay Gusztáv (Hajdúszoboszló) 20 K; Kazai Ágostén (Mozsgó) 1 K. Nov. 14. Kende Péter (Budapest), Okolicsányi László (Lugos) 5—5 K; Janik Ferenc (Kassa) 4 K. Nov. 15. Szoboszlay Lajos (Kesznyéteny) 5 K. Nov. 16. Kovách Kálmán (Eger) 20 K; Mező Imre (Budapest) 10 K; Jezierszky Mihály (Alpestes) 2 K. Nov. 17. Danassy Győző (Gorazda, Bosznia) 30 K; Németh Ignác (Bukarest) 20 K; Fridély Ödön (Eger) 10 K. Nov. 18. Csókás István (Eger), Kánitz László (Pá- ris) 20—20 K; Lukács Dezső (Eger) 5 K Barankovics István (Polgár) 3 K. óriási kár mellett. Monarchiaszerte általános anyagi hanyatlás, kisebb-nagyobb mérvű bukás következett be. A devalválás által ugyanis mindenki elvesztette vagyonának négyötödrészét. Aki az előző napokban vagyonos ember volt, a pátens kihirdetésével legfeljebb vagyona romjain sirhatott, viszont az adóktól agyonra- terhelt pórnép egyenesen koldúsbotot vehetett kezébe. A vagyoni dekedencia általános volt. A mindenütt jelentkező vagyontalanság miatt, az amúgy is csökkentett közhitei teljesen megszűnt. A közhitei megszűnésével, az akkori idők viszonyaihoz képest, mindennek óriás mértékben felszökött az ára. Az élelmicikkek emberemlékezet óta nem voltak oly drágák, mint a devalválást követő napokban. Az élelmicikkek ára állandóan emelkedett, az árúért hova-tovább több pénzt kellett adni. Vármegyénkben, mig a köz és az egyesek anyagi veszteségükből felocsúdhattak, a gyökeresebb árrendezésig, Egerben és Gyöngyösön a következő árak voltak: a bőröspecsenye fontonkint 48 krajcár, bárányhús fontja 30 krajcár, sódar 1 forint 15—1 frt 30 krajcár, két tojás 3 krajcár. Abban az időben, a mai általános drágaságnál is sokkal nagyobb árak. (Folytatjuk.)
