Eger - hetente kétszer, 1911
1911-12-27 / 103-104. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre _ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - ■■■--.... = intézendők. .............— K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 103—104. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. ----- Szombat, december 30. V endéglő és újság. — Párbeszéd. — A: Hallom, cserben hagyod az Ezüst Kacsát. B: Igen. Elsejétől a Fehér Bárányban étkezem. A: Aztán mi az oka ennek a változásnak ? B: Ezer és egy oka van. De mit érdekel ez téged? A: Nagyon érdekel pedig, mert holmi apró szellő nem igen fordít az akaratod vitorláján. Nem az az ember vagy, aki mindig vedlik, mint a lűd. B: Szeretem, tudod, ha tisztán terítenek, tálalnak, mi egymás. A: Egyéb ok csakugyan nincsen? B: Megvallom neked: van. Múltkoriban a vendéglős maga is leült egyik közeli asztalhoz, ahol aztán ugyancsak vitte a szót. Ha nem akartam is, hallanom kellett, ügy nyilatkozott aztán bizonyos intézményekről, eszmékről, személyekről, üzleti és társadalmi elvekről, hogy közte és köztem valahogy nagyon meghűvösödött azóta a levegő. Megyek más éghajlat alá, megyek a Fehér Bárányba. A: Tudtam, hogy valami súlyosabb ok pőrölyözte keményre az elhatározásoAz „EGER“ tárcája. Várjuk az újévet... De sokszor mondtuk: Boldog Újév, te — Jöjj karjainkba, engedd át magad!... De sokszor vettük csalódva észre: Álnok hazugság volt minden szavad. Mig karjainkban, csókjaink hevétől Megittasodva, bűbájt suttogál, Nem láttuk, hogy két szemed sugara A régi kedves tűnt nyomába száll... Megint kacéran jössz. .. Szemed mosolyg. Megint hazug tán, mit suttog az ajkad? Hisz’ eddig minden szavad csalfa volt... Pedig ott van a hűség meze rajtad! Óh, mondd! —míg zajjal summái közénk: Hűtlen sugárid fénye kialudt!... , Óh, mondd, a szíved most már a miénk Óh, mondd — az ajkad többé nem hazug. Óh, mondd, nekünk is szánsz egy röpke évet, Melyben egészen boldogok leszünk !... Óh mondd: igen. És várva várunk Téged És ha igaz léssz s boldogságot adsz... Óh, akkor maradj — örökre velünk. Lóránt József. dat. Becsüllek érte, mondhatom. Hanem, — na ejnye! — majd azt mondtam, hogy visszavonom a nagyrabecsülést. A zsebedből kilógó ellenokirat ugyanis erre sürget. B: Ezt az újságot érted? A: Azt. Mutasd csak kérlek, ügy találomra, hadd olvasok fel belőle egyet- mást. Mindjárt a vezércikkből egy-két mondatot. „Szavahihető emberek szerint ma roppant nagy keresztény ünnep van: emlékünnepe annak, hogy emberré lett maga az egyetlen isten, felöltvén saját teremtményei egyikének alakját, az emlősök és gerincesek zsidó osztályából“ .. .*) Tetszik ? B: Oh dehogy. Hiszen ez isten- káromlás ! A: Na látod. Pedig hát ez a stilus folytatása is. „Közönyös ökrök és szamarak a legelső tanuk,... bambán bámulják a nagy eseményt“... „a sötét butaságnak, a templomi elmaradottságnak fejedelmét.“ Ez talán, amit szeretsz ? B: Ugyan? Hiszen undorodom az ilyesmitől. A: Vagy az ökölnyi betűs címek ' *) Lásd a Világ 1911. dec. 24-iki számát. A hét főbűn. — Modern mesék. — Az alvilág fejedelme, ő fensége az Ördög, megint a földön jár, hölgyeim és uraim. Szabad Gondolat a neve. Már a neve is hazugság, kérem; a legiszonyúbb hazugság minden nem igazat-mondás között. Azt hinnők, hogy a gondolat szabadságát jelenti, pedig dehogy. Csak arra szőri1 kozik, hogy azokat a gondolatokat sorakoztassa és egyesítse egy táborba, amelyek a morál'al, a megszokott társadalmi formákkal és az evangéliumi igazságokkal — ellenkeznek. Éppen olyan komprimált jelszava ez a tagadás szellemének, mint ahogyan összevonták a szabadgondolkodók az igazi szocializmus legszentebb sark-tételét, a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!“ evangéliumi parancsolatot, ilyen .\-os világnézetté: „Szeresd — önmagadat!“ Ma az önzés a legnagyobb ur a világon. Hiábavalóság a társadalom-tudománynak az a komoly megállapítása, hogy: a XX dik század a szocializmus százada. Nem igaz. A szabáÜ- gondo kódoknak gondjuk vau rá, hogy csak divat legyen a szocializmus ebben a században. alatt árulják talán a te csemegédet? íme: Uj regény az uralkodó-családban, Pikáns esetek, Véres szerelmi drámák, stb. stb. B: Ugyan kérlek, nem is olvasom már az efféle, ma széttrombitált, holnap meg agyoncáfolt hirpuffogtatásokat. A: De azért megveszed a lapot mindennap, úgy-e? B: No igen, úgy megszokásból. Habár igazán nem rokonszenvezek vele. A: Lám. Megveszed, pedig körülbelül úgy ír, mint ahogy az Ezüst Kacsa fogadósa beszél. Nem gondolod, hogy a hírlapírásnak is vannak Ezüst Kacsái, és hála Istennek, Fehér Báránya is akad! B: A hasonlatod kényszerűéit, azért meg sem állhat. Ezek, kérlek, különböző dolgok. A: igaz lehet, hanem e dolgok különbözősége éppen az én bizonyításom malmára hajtja a vizet. Mert a vendéglősnek, — mint vendéglősnek, — az a feladata, hogy jól lássa el a vendégeit. Punktum. Elvei, eszméi, igazságérzete mind harmadrangú kérdés. Viszont az újságnál meg a tálalás módja mellékes. Ott meg az elv a fő, hogy miért harcol, milyen eszméket, erkölcsi álláspontot véd, terjeszt, mi ellen Beszéljenek róla sokszor és sokat; az utcán is, a szalonokban is az legyen a közvélemény, hogy: az egyén ma már semmi, a társadalom a minden! — ámde szociális igazságként, az egymáson segités elve helyett, a hatalmi kérdést szűrjek le az egész vonalon. És, úgy látszik, ez az „elmamozdító munka“ sikerül. A mai szociális mozgalmakban a hatalmi kérdés a főelv és döntő érv. Az osztályok egymás ellen törnek, hosy magukhoz ragadják a hatalmat. Sztrájkok is csak azért vannak, hogy a hatalom a szakszervezetekben összpontosuljon. Hát nem önzés ez? Nem az „eV?“ érvényesülésének kendőzött, de éppen ezért legkiál- tóbb formája a protekción, a má-ok váilain való felkapaszkodásou és az egyéni elötérbe- törekvés egyéb erőszakos módjain kivül? ... A Szabad Gondolat kacag. — Az önzést k-11 világuralomra juttatni, mert ennek árnyékában burjánoznak legszebben a bűnök, azaz hogy az „elmemozdító munka“ — gyümölcsei! . . . Izlelítőül bemutatok néhányat ezekből a gyümölcsökből.
