Eger - hetente kétszer, 1911
1911-12-06 / 97. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. .. 10 korona. Fél évre .......... 5 » N egyed évre .. 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — ■ - intézendők. ----------= K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. - 97. szám. ==^= XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, december 6. A Máv. mizériái. Eger, 1911. dec. 5. Egy boros hordót volt alkalmunk látni egy (borkereskedéssel is foglalkozó) ismerősünknél. Ezt a hordót, mint csodát mutogatja az illető, mert „bejárván kétszer ez országot“ e bortartó csodálatos átalakuláson ment keresztül. Olyan lett mint valami sündisznó, amelynek befelé nőttek a tüskéi. E metamorfózis olyan módon áll elő, hogy a hordóról lekalapálnak egy abroncsot, annak a helyén megfúrják, azután kieresztenek (vagy kiszívnak) belőle egykét liter bort, faszöggel bedugják a lyukat és az abroncsot visszaverik. Borkereskedők nagyon jól tudják, hogy ezt a műveletet egy borszállítmánnyal, illetve egy hordóval, többször is megteszik egy úton. Mivel pedig a vasúti munkás nem ördög, nem tudhatja, hogy kollegája melyik abroncs alatt és hol fúrta meg a hordót, tehát máshol üti csapra; a harmadik megint harmadik helyen stb. stb. • Jól tudja azt mindenki, hogy igaza van a közmondásnak: alkalom szüli a tolvajt; azt meg szintén mindenki tudja, hogy a Máv. üzemében nagyon sok az alkalom efféle tolvajlásra. Nemcsak azért történnek ilyenek, mert a Máv. nagyon rosszúl fizeti az alkalmazottait és munkásait, hanem azért is, mert az áruk sokat vesztegelnek egy helyen. Nincs elég teherszállító kocsi és igy gyakori az üzemzavar; az áruk napokon át hevernek egy-egy állomás raktárhelyiségében, illetve a (legtöbb- nyire szűk) raktárhelyiség pótolására összetákolt színben, mely úgyszólván nem is zárható becsületesen. Ilyen helyeken könnyen odaférhet az áruhoz csak kevéssé beavatott munkásember is. így történik meg, hogy dézsmálják nemcsak a bort, hanem a cukrot, élelmiszereket stb. stb. is, mert elvégre a raktárak tisztviselői csak nem ülhetnek mindig az áruk mellett. . De nemcsak a fehéráruknál van baj és nemcsak ez által esik meg, hogy nem kapunk szenet, sót, vagy cukrot az árutorlódás miatt, hanem ilyen mize- rábilis a személyszállítás is. A kocsi majdnem állandóan kevés; 100—150 kilométeres utakat igen gyakran kell megtennie az utasnak a folyosón állva. Egy-egy nagy vonaton minden osztályban csak egy fülkét tartanak fenn női szakasznak és egyet a nem-dohányzóknak egyszerűen azért, mert kevés a kocsi. Nagyobb állomásokra rendszerint nem tud befutni a vonat; hiába érkezett meg pontosan, nincs hMy és igy meg kell várni, míg utat tisztítanak neki. r Es ez így megy mindenfelé; az egész vonalon elégedetlen a Máv. személyzete, elégedetlen az utazóközönség, elégedetlen a kereskedővilág. Egyszóval : mindenki panaszkodik. De a Máv. csak nem akar segíteni. Itt van például a mi állomásunk. Minden ember láthatja, hogy a vonatrendező tudománynak maximuma is alig elegendő az üzemzavar elhárítására. Nagyon kicsiny a pályaudvar, szűk és kevés a raktár, kicsiny a személyzet. És még sem akarnak segíteni rajta. A tömérdek bajnak nálunk is, máshol is a Máv. garasoskodó 'politikája az oka. Nálunk nem a közgazdaság legfontosabb tényezőjének tekintik a vasutat; nálunk a vasút nem a nemzeti élet vérkeringése, hanem legelső sorban üzlet. Olyan üzlet, amelyet minden kormány csak fejőstehénnek tartott és előre nem látó módon csak úgy fejlesztett, hogy pillanatnyi jövedelemtöbbletet mutasson ki. A személyszállító vasúti kocsiknak száma például csak legfeljebb megkétszereződött, holott a nyolcvanas évektől hétszeresére emelkedett az utasok száma. Más szóval megközelítően sem emelkedett oly mértékben a személyAz „EGER44 tárcája. Békefi Rémig dr. Pár nap óta új apátja van a „kiváltságos ciszterci rendnek.“ Őfelsége jóváhagyta a rendtagoknak f. évi szept. 19-én megejtett jelölését és a boldogult Vajda Ödön örökébe Béke)7 Rémig dr. tud. egyetemi ny. r. tanárt, a M. Tud. Akadémia r. tagját nevezte ki. A nyáron oly váratlanul elárvult zirczi, pilisi, pásztói és szentgotthárdi egyesített apátságoknak uj gazdájuk van s a nagyérdemű ciszterci rendnek uj atyja. Szándékosan és megfontolva használjuk e jelzőt „nagyérdemű“, mert ennek a rendnek élete, Árpádházi királyaink óta, szorosan összenőtt nemzetünk történetével. Hiszen működésével „a földművelés és kézműipar terjesztésétől kezdve a nemzet nevelésének minden fokán“ idestova hét és fél évszázad óta tesz kiváló szolgálatokat hazánknak. „Tanügyi, gazdasági, politikai és társadalmi életünkben — mondja egyik előkelő folyóiratunk — mindenfelé, hol társházuk van, az irányítók közt szerepelnek a derék ciszterciták. Zircz, Eger, Székesfehérvár, Baja, Pécs beszélhetnek erről, valamint azok a dunántúli községek, hol a cisztercitáknak plébániájuk és uradalmuk van...“ Valóban: „ . . . sohasem zárkózott el ez a rend monostorainak falai közé, hanem benne élt mindig a magyar társadalomban.“ Érthető ennélfogva, hogy legelőkelőbb lapjaink e kinevezés alkalmából terjedelmes cikkekben foglalkoztak a rend uj apátjának életével, működésével, személyével. Mivel pedig Egerben és környékén is egy évszázadnál hosz- szabb idő óta teljesít e rend (számértékkel ki sem fejezhető) közművelődési missziót, szinte kötelességünk, hogy a rend .uj atyjával foglalkozzunk. Ez persze — éppen úgy, mint az országos figyelem — egyaránt szól úgy a hazafias rendnek, mint Békefi Rémig dr. apátnak. A most említett „országos figyelem“ azonban letarolta előttünk a mezőt. A napi és időszaki sajtó oly terjedelemben ismertette az uj apátot és oly sok szép cikket olvashattunk róla, hogy a letarolt mezőn — legalább látszatra — nincs mit aratni. Nem kíséreljük meg tehát, hogy életrajzot Írjunk róla, mert ezt mindenütt megírták (megírtuk mi is szept. 20- diki számunkban); nem ismertetjük mint szerzetest, mint professzort, mint tudóst sem, mert ezt mind elvégezték már a lapok és folyóiratok. Mi ennek a munkás rendnek új fejét munkáiban okarjuk ismertetni. Uj oldalról tehát, mert a Békefi Rémig dr. munkáinak jegyzékét még nem olvastuk. Álljon tehát itt címek szerint és csoportosítva a Békefi Rémig dr. munkáinak jegyzéke.*) I. Művelődéstörténeti munkák. a.) Önálló művek: Kethely és környékének néprajza. — A közoktatás története Magyarországon 1000—1867- ig. — Az elemi vagy népoktatás története Magyarországon 1540-ig. (A M. T. Akadémia pályázatán az Oltványi-jut álmát nyerte el.) — A káptalani iskolák története Magyarországon 1540 ig. (A M. T. Akadémia pályázatán az Oltványi-jutalmat nyerte el.) — A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. — Az iskolázás története Magyarországon 1142-1883. *) Megjegyezzük, hogy ez az összeállítás a M. T. Akadémia Almanachjainak nyomán készült, de — mivel abból is hiányozhatik egy és más — a teljességre még mindig nem tart jogot. Ezeken kívül még a tudós főpapnak számos munkája lehet és van is, amely hiányozhat ebből a jegyzékből.
