Eger - hetente kétszer, 1911
1911-12-02 / 96. szám
1911. december 2. EGER. (96. sz.) 8. melyből 24, 165 K. 66 fillér folyt be. Ez is csinos összeg, amely körül-belül évi átlagnak is tekinthető és még fokozható is az egyéb bírságpénzek hozzácsatolásával. A szegényeknek mindenesetre ez is jelentékeny jövedelmi forrásul szolgálhatna. Annyi bizonyos, hogy a szegény-ügyet a közjótékonyság kapcsán valamiképpen rendezni kell. És pedig országosan. Ezt a szegények mind sűrűbben omló könnyei és a szívesen adott, de mindenüvé el nem juttatható szeret et-fillé- reink helyes megosztása egyaránt követeli. A belügyminiszter, — a lapok híradásai szerint — bekérte az alispánoktól a szegényalapokra vonatkozó jelentéseket. Lehet, hogy a szegényügyről készülő törvényhez adatokul fogja fölhasználni ezeket!... A hét. Még egyszer az Irgalmasok kórháza. „A Pesti Hlrlapu nov. 16-iki számában „Kórházi mizériák" cim alatt az Irgalmas-rend egri elmegyógyintézetéről azt irta, hogy Turtsányi Gyula dr. megyei főorvos referádája alapján a törvényhatóság közigazgatási bizottsága súlyosan elítélte azokat az állapotokat, melyeket a vizsgáló- bizottság az elmegyógyintézetben talált. Ezzel szemben az Országos Pázmány-Egyesü- let Védőirodája az alábbi helyreigazítást teszi közzé: „Tény az, hogy Heves vármegye főispánja, az Irgalmas-rend által a közelmúltban épített modern elmegyógyintézetben, vizsgálatot tartott Turtsányi dr. megyei főorvos közreműködése mellett, abból az alkalomból, hogy az államköltségen ápolt betegek közül egy megszökött. A vizsgálat a szökés körül mulasztást nem állapított meg. A tárgyilagosság érdekében nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy a bizottság az elmegyógyintézet orvosi szolgálatának ellátására és az élelmezésre szintén kiterjeszkedett. Azonban sem az orvosi szolgálat, sem az élelmezés ellen érdemleges kifogást nem tehetett. Nem tehetett észrevételt a tisztaság ellen sem. Voltak egyes megjegyzések, mint pl. az, hogy nincs karszalag az ápolókon, nem fizeti jól a rend az ápolókat. Ha még fölemlítjük azt, hogy a bizottság vitatta a húsnak első osztályú minőségét, ki is merültek azok a kifogások, amelyekhez a cikkíró azt a következtetést fűzi, hogy az elmegyógyintézetben Duiliusra éppen nem volt csábító az a kilátás, hogy elkótyavetyélik, de különben már ő maga is megunta fuvolázó kísérőjét. Torkig volt azzal, hogy mint valami melodráma hőse, mindent zenekisérettel végezzen. Szeretett volna túladni zenészén, de nem volt bátorsága ahhoz hogy kiadja neki az utat. Azonfelül eszébe jutott, hogy a flótás tulajdonkép a köztársaság részéről őt ért megtiszteltetés szeraélyesítője. Mivel pedig a köztársaságok rövid emlékező tehetsége ismeretes, nem tartotta célszerűnek a szenátust avval ingerelni, hogy zenészét eltávolítsa. Nem volt tehát más választása, mint tovább tűrni és zenekisérettel folytatni eddigi életét. Végre egy napsugár hullott Duilius életébe: szerelmes lett. De kétségbeesésére, most is üldözte a zenei nemezis. Néha sikerült elosonnia s egymagában eljutni az árnyékos berekbe, ahol már várta szerelmének tárgya, de mikor már- már megjött a bátorsága, hogy lángoló szerelmét bevallja, mindannyiszor jól ismert hangok ütötték meg fülét s a flótás nem csökkenő buzlehetetlen állapotok vannak s ezen az alapon tárgyalja az állapotokat „mizériák“ cimen. Maga Turtsányi főorvos „nyilatkozatában tiltakozik a P. H. támadása ellen és kifogásait annyira lényegtelennek mondja, hogy azok miatt nem érdemelte meg a kórház, hogy pellengére állítsák.“ * Kedélyes hadköteles. Egerváros katonai ügyosztályához a következő „hivatalos“ irat érkezett a minap: „Tekintetes Katonaügyosztály. Eger. Tisztelettel kérem a tartózkodási helyem Czakó községre való igazítását. Közjegyző- ség Radnót u. p. Rimaszécs. Egyúttal a Polgármesteri hivatalnál jelenteni, hogy jogcímemet, mely megszűnt, újra igazolni fogom. Legközelebb, ha megyek Egerbe, egy kis trafikot is viszek. . . Czakó, (u. p. Rimaszécs, Gömör m.) 1911. november 29. H. I. póttartalékos.“ A „hivatalos“ aktát persze nem fogadták el és ridegebb jelentkezési módra utasították a bizalmaskodó hadfit. HÍREK. Eger, 1911. december 1-éu. Tájékoztató. Dec. 3. Advent első vasárnapja. „ 3. Ismeretterj. előadás a főgimnáziumban. „ 4. Országos vásár Tiszaörsön. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 5. Hatvani főszölgabiró tárgyalási napja Eoséden. „ 8. Boldogasszony Szeplőtelen Fogantatása. „ 8. A Szent Imre-Kör matinéja. „ 8. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 9. Az Egri Dalkör hangversenye. „ 10. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 10. Országos vásár Füzesabonyban. „ 13. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 13. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Sarudon. „ 13. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Adáeson. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Verpeléten. „ 16. Eger város közgyűlése. „ 16. A hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Erdőteleken. „ 16. A pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Egercsehiben. „ 18. Megyegyülés. „ 18. Országos vásár Pásztón. „ 19. A közigazgatási bizottság ülése. „ 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 25. Karácson. „ 26. Szent István, első vértanú ünnepe. „ 31. Szilvester; hálaadás a székesegyházban. „ 31. Szilveszter-estély az Egri Clubban. galommal fújva műszerét, sietett feléje az erdei réten át. Végre Duilius feladta az egyenlőtlen küzdelmet és elhatározta, hogy zenei utón fog szerelmet vallani. És lám. Claudia ezt szívesen vette, sőt hizelgett neki a romantikus kö- rülrajongás. Duilius pedig, akinek a szónoklás nem volt valami erős oldala, arra a meggyőződésre jutott, hogy a flóta igen alkalmas eszköz a — beszélgetés közben támadt önkéntelen pauzák kitöltésére. Csakhamar egybe is keltek és mivel Claudia pompásan játszott a tibián, a flótás közreműködésével gyakran rendeztek zenei szoáré- kat. Eközben Duilius észrevette, hogy a fllótás kissé túlságosan csinos fiú, miért is megvonta beleegyezését a hangversenyektől. Claudia sírt, az anyós pedig kijelentette, hogy Duilius brutális és közönséges szörnyeteg. A szegény konzulnak nem volt maradása a maga házában. Ekkor nagy és merész dologra határozta el magát. Sétára indult egy távoli rengetegbe és mivel fllótása természetesen nyomon követte, Advent. A négyezer éves vágyódás és várakozás szimbolikus időszaka az a négy hét, amely reánk köszönt advent első vasárnapjával. Rorate coeli... A templomokban fölzendül a lágy, kenetteljes, melódiájában is oly fohászszerü adventi zsolozsma: „Harmatozzátok, égi magasok I... “ És a hajnali misék tömjénillatos, gyertyafényes levegőjében vágyón, epedőn száll égfelé a hívő lelkek dalbaöntött imádsága: „Jöjj el édes Üdvözítőnk!... * Advent misztikus, fölemelő, édes hangulata jóleső melegséggel tölti meg a szivet és az élet küzdelmeiben kifáradt lelket ujult, üdítő érzelmek befogadására teszi fogékonnyá. Sejtelmes vágyak, titokzatos várakozások hullámzanak a kedélyekben, melyeket a hajnali misékre hívó harangszó, a roráték fönséges hangulata, az esti szürkületben karácsonyi énekeket zengő apró apostolok poetikus dalversenye, a hagyományos pásztor-játékok, a betlehemesek kis Jézus-bemutatása, — megtölt tartalommal, legendás érzülettel, evangéliumi hittel és előkészíti arra a nagy hajnalra, amikor a világ Világosságának, a testté vált Igének születési évfordulóját ünnepeljük. Advent szent hangulata méltó bevezető karácsony ünnepének glóriás misztériumához. És mintha szükség volna erre a hangulatra! A közélet hullámverése ma, veszedelmesen hasonlít ahhoz a négyezeréves várakozáshoz, mely Krisztus születését megelőzte. A tünetek ugyanazok. Az emberiséget hatalmas vágyak ösztökélik: épp’ úgy, mint akkor. Csak éppen a sötétség, mely az elmékre, szivekre és telkekre nehezedik, mutat fordított matematikai arányt: akkor a közeledő égi Világosság előretörő sugarai mind jobban oszlatták azt a sötétséget, amit most a „fölvilágosodás“ előtérbe tolt árnyai sűrítenek. Rorate coeli. . . A dekadencia mindig veszedelmes. A régi advent szeretetlen, fagyos, rideg várakozásánál ez a mi mostani, kialakulni kezdő világnézetünk sokkal szeretetlenebb, fagyosabb és ridegebb. Arra a sötétségre a hit világító és melengető sugárkévéi fényt derítettek. De remélhetünk"® melengető fényt a fölvilágosodás pislogó mécseseitől, a hittől megfosztott tudományoktól? * becsalta ezt a leghomályosabb sűrűbe, hol — mikor kísérője éppen az „Id faciunt omnes“ című nótát fújta, — összeszedte minden erejét és rávetette magát... III. Mikor elhagyta az erdőt, egyedül volt. Valahol a fűben egy összetört fióta hevert, mellette egy alaktalan tömeg, mely olyan volt, mintha valamikor muzsikus lett volna. A konzul hazament, hogy bevárja tettének következményeit. Izgatott is volt, mert ki tudta volna megmondani, hogy a szenátus mikép fogja megtorolni a gyilkosságot. Mindazonáltal valami mégis ösztönözte, hogy ujjongva táncoljon, mert hisz örökre megszabadult kellemetlen kísérőjétől. De jókedve hirtelen szertefoszlott, mikor pár nap múlva megjelentek a lictorok a tanács irástekercsével. Sokáig habozott, míg végre föl merte törni a pecsétet. A megkönnyebbülés sóhaja röppent el ajkairól. Az üzenet udvariasan, csaknem szeretettel volt megfogalmazva. A szenátus véletlen balesetnek tulajdonította a flótás eltűnését és
