Eger - hetente kétszer, 1911
1911-02-04 / 10. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. .. 10 korona. Fél évre „ ___ 5 » N egyed évre .. 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ■ ■ intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. XXXIV. ÉVFOLYAM. ------ Szombat, február 4. 1911. — 10. szám. A sajtó lelkiismerete. Eger, 1911. febr. 3. Az újság legerősebb, leghatalmasabb tényezője a mai életnek, a papiros-korszaknak. Halalom, mely tanít, oktat, nevel s embereket formál a saját képére és hasonlatosságára. Manning bibornok szerint a nagyhatalmasságok közé tartozik. De nem a hetedik, hanem föltétlenül az első. Olyan nagyhatalom a sajtó, amelynek fegyvere a toll; apró hadserege a betű, mely eljut mindenüvé. Ma már ugyanis nemcsak a nagyok, a hatalmasok, vagy az urak olvasnak újságot, hanem a kicsinyek, a gyöngék, a nép is A palotáknak épen úgy megvannak a maguk lapjai, mint a kunyhóknak. A különbség pedig legfőképen az olvasóra gyakorolt hatásokban mutatkozik. Midőn azt mondottuk, 'hogy a sajtó embert formál a saját képére és hasonlatosságára — ezt az emberek gondolkodására, felfogására, elveire értettük. És minél kevésbbé kiformált agyú ember olvassa az újságot, annál nagyobb hatással van reá. A nyomtatott betűsorból mindent készpénznek vesz az egyszerű ember és mindent igazságnak tart, amit a lapból olvas. Lassankint egész észrevétlenül tükörré alakul a lelke, amelyben mindennapi újságjának képe verődik vissza Ha most ezt az igazságot elfogadjuk (pedig gondolkodás nélkül el kell ! fogadnunk), akkor megértjük a sajtó roppant hatalmát, amely százezreket, milliókat tud mozgósítani, föllelkesíteni a maga eszméi, gondolatai, céljai, tervei mellett. Ezt a roppant hatást megértvén, mérlegelni tudjuk a roppant felelősséget is, mert bizony e két dolog egyenes arányban van egymással. Itt azonban persze nem azt a felelősséget gondoljuk, amely a sajtótörvény szakaszain alapszik s amelynek értelmében — ha panaszos akad — a törvény előtt is helyt kell állania a sajtó munkásának. Elvégre a törvény elé hureoltatás ritka eset, mert a legtöbb ember inkább hallgat, nem panaszkodik, mint hogy tovább is hur- coltassa magát a sajtóban. Sokkal fontosabb ennél a felelősségnél a sajtó saját lelkiismerete, mely minden szónál, minden sornál, minden hírnél őrt áll és nem enged becsúszni tévedést, botlást, hazugságot. Ez a lelkiismeret azután — ha meg is történt a tévedés, a botlás — arra készteti a sajtót, hogy tévedését beismerje, botlását helyreigazítsa. Az „EGER“ tárcája. Ami megbocsáthatatlan. Irta: Szokolay János. — Ennem tudok érzelmeimnek parancsolni. Bánkódtam, kiizködtem eleget. Többször megpróbáltam a szakítást; de nem lebet! Ezelőtt bennem is élt az a botor balitélet, mely származás szerint osztályozza az embereket. Most már azonban belátom, hogy ennél nincs nagyobb ostobaság. Minden embernek önmagában van meg az értéke. Bármily előkelő állásban lévő, ősi származású ember, ha a műveltségnek csak külső mázát hordja cicomaként, valójában pedig durva, embertelen lelkületű: nem ér annyit, mint az a szegény favágó, aki — ha keserves verejtékével megérdemelt bérét kifizetik, s észreveszi, hogy tíz fillérrel többet kapott, — azt visszaadja. Ilyen esetekből lehet megállapítani, hogy kinek milyen az erkölcsi értéke. .. Az én Juditkám, — higyjé- tek el, — fölötte áll minden nőnek, akit ismerek. . . Bocsánat, drága anyám, kedves húgocs- kám, — ti kivételek vagytok. . . Az ő jó lelke, gyöngéd szíve, finom műveltsége: mesébe való! Nem akarLk titeket érinteni e mondásommal se! — így, drágáim, a lehető legjobban sajnálom, ha nektek kedvetlenséget okozok: de kijelentem, hogy Juditka lesz a feleségem. Ezt már meg is Ígértem nek'. Egy Baloghfalvy pedig megtartja szavát minden körülmények között. így beszélt Baloghfalvy Éliás ur a drága pompával bútorzott szalonban, miközbeu erőteljes léptekkel taposta a süppedő szőnyeget. Anyja és húga pedig (utóbbi a hires Tollasy Gaszton felesége) megbotránkozva hallgatták. Az ügy régi keletű volt. Éliás az elmúlt farsangon jött össze Kovács Judittal. A meggazdagodott bocskoros nemes a városba hozta hálózni zárdában nevelt leányát. Ott ismerkedtek meg. Éliás úgy találta, hogy az egyszerű nevű Kovács Judit úgy külső, mint belső tulajdonságainál fogva, túltesz a hangzatos nevű leányok esapatján. Belészeretett, és szerelme viszonozva lön. Hiába’ volt nővérének, sógorának figyelmeztetése, — anyjának tiltakozása: Éliás nem tágított és megkérte Juditot. így állott a dolog. A Baloghfalvy és a Tollasy-család kétEz a nyilvános mea euipa azonban csak a nemesen gondolkodó embertől, a férfias jellemtől és csak a tisztességes sajtótól várható. Azok a lapok, amelyek szenzációkból élnek s mit se törődnek avval, hogy hány lelket mérgeznek meg naponkint: nem képesek erre a férfias, nemes beismerésre. Az etyeki história, annak a szegény lazarista papnak erkölcsi vesszőfutása, hidegen hagyja azokat a lapokat, amelyek hasábszámra hazudtak, most pedig — hogy kiderült az igazság és a szegény papnak ártatlansága: — még csak egy szóval se követik meg őt; még csak annyit se tesznek meg, hogy tudtára adnák olvasóiknak a bírósági döntést. Nem várja meg tőle annak beismerését senki se, hogy hazudtak, de legalább annyit mondjanak, hogy tévedtek. Hja persze, ha volna lelkiismeret!... A marhakupecek megrendszabályozása. Az egri ipartestület elnöksége panasszal fordult az alispánhoz, medyben kifejtette, hogy a nagy húsdrágaság egyik főoka az, hogy az úgynevezett marhakupecek vásár alkalmával ellepik a vásárhoz vezető utakat 3—4 km. távolságra is, és a gazdáktól már az utm megveszik jutányos áron a felhajtott állatokat, amelyeket azután a vásárban busás nyereséggel értékesítenek. Ennek a, közönség zsebe elLn ségbeesett. Még ilyet senki sem hallott!! Mi lesz, hogy lesz ? ? Most már befejezettnek tekinthető minden, — mert a Baloghfalvyak nem olyan anyagból voltak gyúrva, hogy szavukkal köny- nyedén —játsszanak. „Amitmegmondtam, — azt megteszem!“ Ez volt a Baloghfalvy-család jelmondata. — Hát végre is te lásd a következményeket, szólt Tollasyné vállat vonva. Ha Gaszton megszakítja veled az összeköttetést, én is az ő pártjára állok. — Ne menjünk annyira, — szólt az anya. Az nem helyes! Éliást nem tagadhatjuk meg. Azzal a leánnyal azonban másképen áll a dolog. . . 0 nem közénk való! — Édes anyám! . . esengett Éliás. — Úgy van, fiam! szólt az erélyes anya. — Nagyon kedves lány az, anyukám ; meglásd, megszereted majd. — Nem tudom. . . Nem lehetetlen, ha csakugyan nagyon kedves. — Óh drága anyám, kiáltott örömm-1 Éliás és csókokkal halmozta el anyja kezét. — Elég, elég, szabadkozott az anya. Mondom: az még lehetséges. Én sem vagyok vasból. Csak azt nem tudom elképzelni, hogy
