Eger - hetente kétszer, 1911

1911-11-08 / 89. szám

2

EGER. (89 szO

1911. november 8.

tényezők is okozhatják. Kétségtelen, ha a közkutak teljesen foglalvák és fedvék, s nagy gondot fordítunk a fertőzés kizárására: abszolút biztosságu, hogy a közkút vize által senki sem fog megfertőződni. Abszolút bizonyosságú tény, hogy a földben 3 méteren alul kórnemző (pathogen) csíra nincs. A város intéző köreinek melegen ajánlottam, hogy a nyílt vedres kutakat szabályszerűen foglalja, s szivárvá- nyos szerkezettel lássa el. Sajnos, nem tette meg, hanem a kutak fölé bódékat csináltatott, melyeknek belseje valóságos szennyfelfogó; tisztátlan a környék, minden tisztátlan; és ki-ki a saját edényével merít a vederből.

Amíg a köztisztaságot így az utcákon, udvarokon, lakásokban, piacokon, üzletekben kérlelhetlen szigorral meg nem oldjuk; amíg az élelmiszerek tisztaságára kiváló gondot nem fordítunk: a fennvázolt mizériákon nem segíthetünk. Első sorban tehát nem vízvezeték kell, hanem izoláló kórház. Ez a sürgős; ez a fontos. Másodsorban pedig a közönséget kell megtanítani, hogy tulajdonképen mire való a seprő? Folyó évben a mai napig 54 hastifusz-betegülés történt Egerben; meghalt 7. A betegek egy része nem egri illetőségű. Nem csalódom, ha állítom, hogy a bajt az aratásról hazatérő munkások importálták. Egyáltalán sokszor igen nehéz feladat a hastífusz okát kifürkészni.

*

Ezekután áttérek a vízvezeték ügyére. — A vízvezetékre vonatkozó történelmi részt, fűszerezve egy pár gyakorlatias példával, — lehet mondani kis röpiratban a város közönségével megismerteti Hanák Gyula főjegyzőnk. Elismerem, hogy kedvesen ír, ügyesen és őszintén. Kijelentem újólag, hogy a közönségnek jó ivóvízzel való ellátása rendkívül fontos és kívánatos.

Legfőbb kérdés azonban ezidősserint: vájjon a város viszonyai olyanok-e, hogy a vízvezeték ügyének megalkotása kényszerítő és oly annyira sürgős-e, hogy — esetleges elodázása kiszámíthatatlan katasztrófát zúdítana a város polgáraira ? Komolyan nyilatkozom : nem presszans. Meggyőződésem, hogy elodázható, elhalasztható, még pedig azért, mert egy ily rendkívüli fontos kérdés nem részletenként, hanem egységesen, egyszerre oldandó meg. Már pedig a tervezett szabályrendelet 8. §-a szerint, csupán az I. vízvezetéki övezetbe osztott város-részre kötelező a bekapcsolás; míg az övezeten kívül eső II. rész nem kötelezhető a bekapcsolásra.

A röpirat 11—12. oldalán következők olvashatók: mivel a város igen nagy területen, hosszan elnyúlik, s rengeteg sok apró utcája van, ez okból a külvárosoknak csőhálózattal való ellátása igen nagy költségbe kerülne. Ezért, s még azért is, mert a külváros lakossága a vízmüvet ellenzi stb. a tervből lehagyattak. De hogy

mégis jó ivó vize legyen, a végpontokon lesz közkút, amelynek vizét legalább ivásra és főzésre a szegény nép is használhatja. Más szóval: nehogy a hóstyáinkon lakó képviselőtestületi tagok a vízmű létesítését ellenezzék, helyesebben leszavazzák, csak közkutat kapnak, még pedig ingyen.

Feltétlen ohajom, hogy hatóságilag igazolt szegény a vízvezeték vizét ingyen használhassa; ez ellen senki kifogást nem emelhet. Azonban meg nem engedhető, hogy nem igazolt szegény — az I. övezet rovására — a vizet ellenérték nélkül és kénye-kedve szerint használhassa.

A megállapított végpontokon túl — a lakók egyrésze aránylag módos; — nagy része olyan helyzetben van, hogy a terhekhez föltétlenül hozzájárulhat. Vájjon az I. övezetben nincs szegény? Sokkal több szegény ember lakik az I. és II. övezetben, mint a végpontokon túl eső részekben! Nem szükséges a mellékutcákat is fővezetékkel ellátni; azonban feltétlenül oly megoldás létesítendő, hogy a mellékutcák lakói is jó ivóvízhez jussanak. Hiszen a tervezet 7. §-ának 6. bekezdése irnigy szól: „közegészségi és köz- tisztasági szempontból a városi képviselőtestület — a tanács javaslatára, bármely utca bekapcsolását elhatározhatja még az esetben is, ha a kapcsolást az ingatlan tulajdonosok nem kívánják.“

Nyilvánvaló ebből, hogy a végpontokon felállítandó közkutak igy csak ideiglenesek, és a cél, melyért felállíttatnának, nem őszinte.

Nem helyeslem a 7. §-nak első és második bekezdésében foglaltakat sem. Az első bekezdés szerint „minden háztulajdonos köteles lakóházába s az abban lévő lakosztályokba a vízvezetéket bekapcsoltatni — záros határidő alatt.” Ennek értelme, hogy az I. övezetben levő lakóházak, s lakosztályai (szobák) vízvezetéki berendezéssel látandók el: mert különben a bekapcsolás kötelezettsége — teljes lehetetlenség. Ha berendezkedik, és bekapcsol, a 9. §. szerint megállapított vízmennyiségért fizet, akár elfogyasztja a reá rótt mennyiséget, akár nem. — A második bekezdés szerint: ha valaki a bekapcsolást megtagadja, a kiszabott évi vízdíjat (jóllehet egy korty vizet sem iszik) fizeti. Utóbbi esetben meg- szabadúl a berendezés költségeitől, s a berendezésekkel járó kellemetlenségektől. Nem zaklatja a vízmű vezetője, víz-órához semmi köze; — s a végeredmény, hogy az átalányösszeget fizeti, azonban bekapcsolást létesíteni még sem köteles.

Meggyőződésem, hogy a 7. szakaszt teljesebben lehet és kell megfogalmazni.

Nagyon igénybe venném az „Eger“ türelmes lapjait, ha a tervezett szabályrendeletet pontról-pontra bírálnám: s különösen az átalány-összeg rendszerére nézve is részletesen nyilatkoznám. Mindenesetre nagyon furcsa, ha a város polgárai olyanért

is fizetni kénytelenek, amit igénybe nem vesznek, vagy amennyit igénybe venni nem óhajtanak. Világos, ha 1000 hektó vizet fogyasztok, hogy ugyancsak 1000 hektóért is fizetek; azonban nagyon különös, hogy pl. a szabályzat szerint 1800 hektót fogyaszthatok évenkint s fogyasztok tényleg 900 hektót, — a megmaradt — el nem fogyasztott 900 hektót is meg kell fizetnem. S mig a 9. szakasz 3. pontja közhivatalokra, az iskolákra, laktanyára, zárdára, kórházra, kávéházra stb. átalány- összeget meg nem állapít, hanem igen helyesen, a vízmérővel megmért, tényleg elfogyasztatott vízmennyiség után m3-enkint 32 fillért állapít meg, ép’ oly helytelen, hogy a magánfogyasztót átalányösszeggel sújtja s a többletért 40 fillér dijat ad. Valószínű, hogy 32 fillér díj a nagyobb fogyasztás rekompenzációjaként szerepel; véleményem szerint azonban a kávéházak, korcsmák nagyon is megfizethetik a 40 fillért.

A röpirat szerint: (11. oldal) a vízmű 86o ezer koronából feltétlenül létesíthető: ugyancsak (12. oldal) a vízmű létesítésének költsége redukált (?) tervek szerint részletezve: összesen 870 ezer korona. Végső konklúzió : „a kiépítéshez szükséges tehát egy goo ezer koronás kölcsön felvétele. A főjegyző szerint a vízvezetéki dijakból várható bevétel olyan, hogy a vízmű tulajdonképen önmagát fizeti ki, s a városra külön terhet nem jelent. Megvallom, hogy én Eger város alatt, a város polgárait értem; akárhogy.is alakítsuk a paragrafusokat, a vízmű csakis az esetben létesíthető, ha a város I. körzete fizet. Ne tagadjuk, valljuk be: bizony terhet ró a városra, illetve polgáraira.

Az egész költségvetést, melybe a bervavölgyi forrás bevezetése kerül, nagyon is optimisztikusnak tartom. A terv műszaki részével nem foglalkozom, mert ahhoz nem értek; azt hiszem azonban, hogy a kártalanítás, forrás-megszerzés összege meg nem állhat; s jóllehet a tervezet szerint az átalány-összegek nem emelhetők, végeredményben a fedezethez úgynevezett „tisztviselői államsegélyből” 12.500 korona csatolandó. Csakis ily módon gyűjthető 8115 K. megújítási alap. Kétségtelen tehát, hogy a tervezet szerint a vízmű utján a bevétel az üzemi költségeket telyesen fedezni nem képes. Megtörténhet, hogy a miniszter az államsegélyt erre felhasználni nem engedi, az esetben a hiány pótlása meglehetősen nehéz leend.

Többször hangoztattam, hogy a redukált költségvetés a városi vízmű létesítésére nem elégséges. Hiszen a röpirat szerint is (10. oldal) ha a Vízmű Rt. terve szerint építhetnék, a költség meghaladja a másfél millió koronát. A 900 ezres költség- vetés tehát csupán részleges megoldást létesít. S ha a szabályrendeletnek fenn már idézett 7. §-át is végrehajtjuk (az idő