Eger - hetente kétszer, 1911
1911-11-04 / 88. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre ......... 5 » N egyed évre - 2 60 » Egyes, szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfize tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 88. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. e==_ Szombat, november 4. Mézes madzag. Nagy eseményt kürtőit világgá a Világ f. évi 256. számában. — Ä magyar állam összes tanítóinak adja tudtára, hogy az Eötvös szabadkőmüves- nagíjpáholy 1000 koronát tűzött ki öt néptanító jutalmazására. A föltételek megállapítását és a 200 koronás díjak odaítélését a fentemlített páholy a Világ c. újságra bízza, amely karácsonyi ajándékul juttatja majd azoknak, akik a „pályázat“ föltételeinek leginkább megfelelnek. Tehát a „Világ“ e. szabadkőműves újság határozta meg a pályázat föltételeit a következőkben; pályázhat: 1. aki aránylag legnehezebb, legmostohább körülmények közepette végzi kulturális munkáját a legszebb eredménnyel ; 2. aki tanítványaiba a legnagyobb sikerrel plántálja az egymás iránti sze- retetet és becsülést; 3. aki a gyermekek közt az őszinteség és önérzet erényeit legjobban tudja fejleszteni; végül 4. aki minden pedagógiai akadály ellenére mégis a legnagyobb sikerrel tudja növendékeit a természet és természettudományok szeretetére, megismerésére nevelni. Mielőtt elhatározná valaki, hogy pályázzék, vagy a hívei közül valamelyiknek ajánlását saját érdekében megtétetné, jó lesz gondolkodni a feltételek fölött az illetőnek is, meg a „társadalmi kiválóságoknak“ is, akik az ügyet magukévá tették: vájjon valóban érdemes-e a szabadkőművesek 200 koronájára? Fejtsük csak meg ezt a négy abrakadabrát. Lássuk mit rejt magában a négy hangzatos föltétel! Előre is megmondhatjuk, hogy az olyan tanító ne pályázzék, aki csodadolgot művelt ugyan iskolájában, de irányító eszméi a hit meg a haza voltak. Ez nem gilt. A legszebb kul- turmunka az, hogy minél jobban le tudja valaki szedni az emberről az Isten ábrázatát, kiforgatni azokból az elvekből és erényekből, amelyek által Istenére vallott. Az aránylag legmostohább s legnehezebb körülmények pedig azok, hogy oly helyen kell kifejtenie ezt a „kulturmunkát“, ahol még igen gyönge lábon állanak a hárompontosok eszméi. A második pont szerint azé lesz a jutalom, aki tanítványaiba a legnagyobb sikerrel plántálja az egymás iránti szereidet és becsülést. Szép volna ez nagyon, Az „EGER* tárcája. Szent Imre halála. Majd feláll. Az ágy fölé hajolva, (Ezüst haja vállára omolva) Gyermekére néz az ősz apa. Gyermekére, egyetlen fiára Királyi várnak oszlopcsarnokában, Mi máskor zsong, mi máskor oly zajos; Hol máskor ének, kacaj szól vidáman, A víg zaj, élet hová tűne most? Miért kihalt a nagy királyi udvar, Miért nem szól a vig kedély danája?... Letört virágszál végső szirma fonnyad. Csapás közéig a szép magyar hazára ... S figyelmez a haldokló szavára Szent István, a nép apostola. Suttogás kél ajkáu a betegnek... Az ősz atya könnyei peregnek, Fájdalmában fel a képre néz. Keserű, emésztő szívfájdalma, — A gondolat, hogy fia meghalna, Minden kínt a földön megtetéz. Királyi várnak egyik kis szobája, Mint a szüzeknek ájtatos imája, Olyan csendes, olyan elhagyott. Kis helyecske... mécs világa benne, Mintha régmúlt szellem-árnya lenne, Halk homályban láttat egy aggot. ii Ősz fejét az ágy szélire hajtva, Egy kezét az ágy fölébe tartva, Könnyes szemmel a homályon át Merőn néz az ágy fölötti képre... Szűz Mária, magyarok reménye, Tartja karján Jézust, szent Fiát... Szemét, hogy a képre veti újra, Szive bútól megrezdített húrja Panaszban találja vigaszát. Halk panasz rezdül meg szaggatottan, Máskor hol a béke lenge, mostan Szívét zúgolódás járja át. „Óh, szűz Anyám, nézz rám szenvedőre, Még a Te fájdalmad éles tőre, Mely felülmúl minden képzelőt, Nem lehetett; nem volt nagyobb, mint ez, Mit most szegény bús szívemre hintesz I“ Zúgolódik a szent kép előtt. de az ő hitvallásuk szerint egész másként kell ezt értelmezni. Az olyan szerétéiből és becsülésből ugyanis nem kérünk, amely az ember-bálványok kultuszát munkálja és az Isten képe helyett az emberi tekintély torzképét igyekszik megalkotni. Egyébként is kedves dolog az a szeretet és becsülés, amely csak a . •. testvérekre vonatkozik, de pereatot kiált mindenkire, aki csak hisz és imádkozik! Ebből folyik aztán a harmadik föltétel is. Őszintének, önérzetesnek kell nevelni az ifjúságot, de úgy, hogy kíméletlen legyen majd a pozitív vallás minden tényezője iránt; mert az ő szótárukban az őszinteség azt a csűrést- csavarást jelenti, amelyet a hamis, elferdített és igy korcs önérzet vált ki a beteg lélekből. Végül pedig a természetet, a mindennek szülőanyját kell megszerettetni és a természettudományokat. Persze az ő szempontjukból, a nagypáholyok szelleme szerint: az önmagától való természet hitvallásában. Hogy fogják azután kikutatni a világ munkatársai e jeles tanítókat? Saját munkatársait nem küldheti majd a jelölt tanító iskolájába, mert az iskola ajtaján ott van a figyelmeztetés: Szava itt csuklik az ősz királynak, Szeme előtt őrült táncot járnak. Minden, mi a kis szobában áll. Szemrehányást lát a szűz Anyán ... Most hall’szik a beteg suttogása, Angyalok szavának égi mása: „Szűz Anyám!“ — s az ifjú feltekint. Látja atyját.. . újra nyílik ajka, Égi jóság sugárzik ki rajta. „Jó Atyám! Ne zúgolódj megint! — Éu megyek az égi Szűz Anyához O hív egyre — ő vonz úgy magához ... Érte lángolt úgyis e kebel. Már csak suttog, szava nem is Laliik; Mozgó ajka most végsőt vonaglik ... — Felkiált s a Szűzanya nevével Szenderűl az ifjú liliomszál... Ott van fönn már, fönn az égi trónnál Egyesülve Ura-Istenével... Királyi várnak oszlopcsarnokában, Mi máskor zsong, mi máskor oly zajos; Hol máskor ének, kacaj szól vidáman
