Eger - hetente kétszer, 1911
1911-11-04 / 88. szám
2 EGER. (88. sz.) 1911. november 4. Idegeneknek tilos a bemenet! De tegyük föl, hogy nem tekintik ezt a tilalmat és még is bemennek (amint hogy be is mennek majd): mi lesz ennek az eredménye? Az, hogy minden olyan tanító a legnagyobb törvénysértést követi el, aki a pályázati föltételeknek a „Világ“ szellemében iparkodik megfelelni s az ellenőrző, vizsgáló munkatárs előtt bizonyára túlzott lelkiismeretességgel. Az ilyen tanítóra, bármilyen iskolánál működjék is, nem 200 korona karácsonyi ajándék, nem a mézes madzag, hanem — fegyelmi vár és büntetés. r Es mégis akadnak majd pályázók a nagy díjra, s a szabadkőművesek olcsón jutnak sok-sok munkatárshoz, akik közül ötöt meg is jutalmaznak majd összesen ezer koronával. Biztos dolog, hogy elég jó üzletet csinálnak a testvérek. Eger város háztartása. 785,446 kor. szép pénz. Ennyi a város jövő évi költségelőiráuy- zata. Ebből 479,713 kor. 89 fillért fedez magának a városnak bevétele, de még mindig 305 733 kor. 09 fillér az az összeg, amit a várqs az adófizető polgárokra hárít. Panaszkodunk, hogy szegények vagyunk, és mégis, ahelyett hogy takarékos háztartási politikával és a közjövedelmeknek hasznothajtó fokozásával csökkenteni igyekeznénk a közterheket, — évről-évre még növeljük azokat a már igy is szertelen naggyá emelkedett pótadókkal. Mert tavaly a házosztály- és házbér adó után fizetett 109'80% pótadó az idén 118-42%-ra emelkedett; a földadó 100-71 % pótadója 108 40%-ra, az egyéb adónemek pótadója pedig 108'97%-ról 116'93%-ra. Hát ez nem jól van igy. A mai drága világban tisztességgel élni is művészet lesz maholnap és igy a közterhek csökkentése elsőrendű feladatát kell hogy képezze a közügyek intézésével megbízott városi képviselőtestületnek. Értjük mi azt, hogy mi az a messzi jövőt átfogó gazdasági politika. Tudjuk jól, hogy az áldozatkész befektetések, bár súlyos terheket rónak reánk, a jövőben meghozzák a busás kamatot; ámde az előrelátó gazdálkodás mellett a jelenről sem szabad megfeledkezni. A most élő polgárság java sem lehet Csáky- szaltuája. Ezért igenis gondoskodni kell a közjövedelmek szaporításáról és igy a pótadó leszállításáról. A pénzügyi szakosztály a piaci helypénzszedés kérdését újból tárgyalásra ajánlja azután a vásártéri mázsát is áthelyezni javasolja a vásártérről a vasúti állomáshoz közeleső területre, ahol több jövedelmet hoz. a. Mind a két javaslat helyes, de nem ártana az ebadót is komolyabban venni, mert ma legalább is három annyi a bárcanélküli kutya a város- bau, mint amennyitől adót fizetnek a gazdáik; azután a városi állásoknál is takarékoskodhatnánk. Nagyon sok a kis ember, akiknek a fizetése nem elég a megélhetésre, de sok arra, hogy a közterheket növelje. Minek nekünk pl. 4 végrehajtó, 8 becsüs, 16 napidíjas, stb. stb., akiknek a munkáját jobb javadalmazással kevesebben is elvégezhetnék, és igy néhány ezer korona még a városnak is megmaradna? Azután a szolgák, utcaseprők és egyéb alkalmazottak száma is légió, akik mellett még kisegítőket is kell alkalmazni! Nem sajnáljuk mi senkitől a megérdemelt munka-bért, de sokaljuk azt a sok alamizsnát, (mert fizetésnek, csekélységénél fogva, nem nevezhetjük) amit a város a semmittevésért évről-évre kifizet. Az 1912. évi költségelőirányzat egyébként a következő: Bevételek: Pénztári maradvány — — 308-68 1. Közadókból — — — — 2167T18 2. Ingatlanok és egyéb javak jövedelme — — — — — 100746-13 3. Közművelődési és iskolai bevételek — — — — — 7828-22 4. Különféle bevételek — — 144513-83 5. Katonai bevételek — — — 9000" — 6. Fogyasztási bevételek — — 162000"— 7. Rendkívüli bevételek — — 1913 84 8. Átfutó bevételek — — — — •— 9. Alapítványok — — — — 12297-29 10. Hegyőrbér bevételek — — 1943472 Összesen Kiadások: 479713-89 1. Tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet illetménye — — 99330 14 2. Igazgatási kiadások — — 3. Közlekedési kiadások — -— 4. Közbiztonsági kiadások — — 5. Köz- és állategészségügyi kiadások — — — — — 6. Közművelődési és iskolai kiadások — — — — — 7. Szegényügy és jótékonyság — 8. Különféle kiadások — — 9. Katonai kiadások — — — 10. Fogyasztási-adó kiadások — 11. Rendkívüli kiadások — — 12. Átfutó kiadások — — — 13. Alapítványok — — — — 14. Hegyőrbér kiadások — — Összesen 77506-86 35859-43 85226-85 10304-82 47778-87 13450-— 220770-37 2198976 106497-87 35000- — 12297-29 19434-72 785466 98 Vagyis: mig a bevételek csak 438 K 74 fillérrel, addig a kiadások 24.679 K 33 fillérrel emelkedtek az 1911. évi költségvetéssel szemben. Ezért kell a pótadót is emelni. A költségvetésnél mutatkozó lényegesebb eltérések a mostani állapottól, a következők: a bevételek 1. címénél (közadók és azok behajtása) 4563 K 05 fillérrel kevesebb a előirányzat; a 2. címnél 2229 K 67 fillérrel több, mert többet fizetnek a bérletekért; a 4. címnél 16100 K 56 fillérrel több a bevétel, mert az ebadó révén, az építkezési engedélyekből, a szeméthordásból és a villamos-művek hozzájárulásából többet irányoztak elő; az 5. címnél a katonai bevételek 2200 K-val emelaedtek; a 6. címnél 13174 K 74 fillérrel kevesebb az előirányzat, mert a nagy hús-drágaság miatt a jövedem is következetesen csökken; a rendkívüli bevételek (7. cím) szintén apadnak 2086 K 16 fillérrel; a 10. cím (hegyőrbér-bevételek) ellenben 834 K 72 fillérrel emelkedett. — A kiadások eltérő tételei a következők: az 1. címnél (tisztviselők és kezelőszemélyzet illetményei) 5181 K 92 fillérrel emelkedett az előirányzat; a 2. címnél (igazgatási kiadások) 13061 K 12 fillérrel több a kiadás, mert csak a gazdasági udvarban építendő uj istálló és kocsiszín építése 7000 K-ba kerül; a 3. cím előirányzata 1900 K-val emelkedett a tavalyinál, mert az utcaseprők és napszámosok járandósága növekedett, ezenkívül az aszfalt-járdák törlesztési összegét is emelték; a 4. címnél (közbiztonság) 4780 K 60 fillér az emelkedés; a közegészségügyi kiadások (5. cim) 714 K- val; a közművelődési kiadások (6. cím) 2316 A víg zaj, élet messze tűne most. Csendes, kihalt a nagy királyi udvar, Nem hangzik föl a víg kedély danája — Meghalt a nemzet fénye — Imre herceg ... Sötét gyász ült a bús magyar hazára. Lorán József. A virág és a sír. A régi hit lelket tulajdonított a növényeknek, melyeknek virágait saját létünk és elmúlásunk szimbólumainak tekintette. A régi görögöknél és rómaiaknál az a hiedelem uralkodott, hogy az elhunyt lelke növénnyé változik, kevéssé, vagy különösen szép virágokkal. Szokássá lön így a sirhantokat virágokkal díszíteni és virágokat adni az elhunytnak utolsó útjára tiszeteletből és szeretetből. De nemcsak a rómaiaknál és görögöknél, hanem a germánoknál, keltáknál és szláv népeknél is megvolt és ma is megvan e nemes szokás és végtisztelet. A szeplőtelen ifjúságnak fehér rózsákat, fehér liliomot, vagy más fehér virágot szenteltek; a felnőtteknek, kedvenc színük szerint, lelkűknek ártatlansága, szeretete, hűsége és szeplőtelensége jeléül és kívánságul lelkűknek továbbiétére az örök, szebb életben. Az elhunytak lelke szerintünk nem él a virágokban; de a mennyei körökből hálásan tekintenek ránk, ha földi maradványaikat virágokkal diszítjük. És mi föltekintünk hozzájuk és igy kiáltunk: „Viszontlátásra!“ A virágnak ma ugyanaz a szimbolikus jelentősége, mint az ősi időkben temetéseknél és sirlátogatásoknál. Szimbóluma az örökéletnek; az volt a virág már a régi zsidóknál a Mózes utáni időkben, azután az első keresztényeknél, kik virágokkal és pálmaágakkal kisérték utólsó útjára a halottat. A virág elhervad, de újak fakadnak; a növény kimúlik, de a tavasz újakat ébreszt életre. És a növény és vele a virág, mint a lélek az emberi lényben, nemzedékről-nemzedékre, a sötétből világosságra, a haláltusából az örök életre kel. így jelképezi a virág a valódi halhatatlanság gondolatát; igy mutatja tehát a virág az elhunyt elvesztésével érzett fájdalmunkat is, de jelképezi a halott iránt érzett hűségünket is. Ezért szép és nemes szokás utólsó ajándéknak, utólsó üdvözletnek virág-, babér-, vagy ciprus-koszorut szentelni, vagy kedveseink sírját virággal díszíteni, Mint a gyűrű, úgy a koszorú is végtelen, kezdet nélkül, vég nélkül zárva; olyan a hűség, melynek a siron túl is végtelennek kell lennie. A koszorú jelképe egyúttal a tiszteletnek a halott iránt. Ezért hordottak koszorút az ősi uralkodók, az archonok és tudós szónokok, ezért koszorúzták meg a görögöknél és a rómaiaknál a hősöket, a diadalmaskodók hajába koszorút fonva. Mi is koszorúval jelezzük örök hűségünket és tiszteletünket a halott élete és munkálkodása iránt. A siron lévő virágdísz forró szeretetünk és különös tiszteletünk jele, mely bennünket az életben is összekötött a halottal. „A szeretet erősebb a halálnál!“ kiáltja a rózsa az elhunytnak. Azért virágok az elmúlás napján, virágok halottak napján és halotti toron minden vallásban és minden nemzetnél előfordulnak. És ha nem a szeretet, vagy más megtisztelés kötött bennünket össze valaha a megbékülttel, akkor a hátramaradottakat ért veszteség az, melynek a virágban és virággal kifejezést adni óhajtunk. A virágok mondják, hogy fájdalmukban osztozunk, hogy őket vigasztalásban részesítjük, amint az csak lehetséges. A virág halottak estéjén olyan sokat be-
