Eger - hetente kétszer, 1911
1911-09-30 / 78. szám
2 EGER. (78 sz.) 1911. szeptember 30. mostani vörheny-esetek enyhébb lefolyásúak A kanyaró amilyen nagy erővel lépett fel, olyan váratlanul meggyöngült. Májusban 50, júniusban 149, júliusban 196, augusztusban 28 és szeptemberben 20 esetet jelentettek be. Az őszi idő, amely megnehezíti a gyermekek érintkezését, bizonyára teljesen véget vet e két járványnak. A koleravész ellen a városnak illetve a lakóházaknak megvizsgálására és a tisztaság ellenőrzésére — Hanák Gyula főjegyző indítványának értelmében — a városi tanács tagjait kéri fel a járványbizottság. Háromszáz év. — Az Irgalmas-rend jubileuma. — A kötelesség és az érdem, az idővel növekedik. Mindakettő nagy dolog már külön-külön is, mert sok ember és intézmény fejezte be már a pályafutását anélkül, hogy teljesítette volna vállalt kötelességét, avagy rászolgált volna az érdemre. Együtt, egymásba forrva e kettőt el sem képzelhetnők, ha három évszázad élő példává nem kristályosította volna az — Irgal- masrend történetében. Micsoda kötelességtudás és naggyá növekedett érdem tanuságlevele ez a háromszázéves történelem! ... Ezt olvassák azok, akik annak a problémának a megfejtésén fáradoznak, hogy: meddig terjed a közéletben a kötelesség, és hol kezdődik az érdem ? ... A betegápoló Irgalmas-rend történetében nevezetes évforduló ez az esztendő. Az emberiségnek ezek az igazi jótevői ugyanis ebben az évben töltik be a háromszázadik esztendejét annak, hogy társaságukat szerzetesrendnek ismerték el, és ebben az évben léptetik életbe kolostoraikban a rend megújított szabályait is. Az Irgalmas-rend alapítója Istenes Szent János (családi nevén Cindad János) portugál katona volt, aki I. Ferdinánd király alatt Magyarországon is harcolt a törökök ellen. Az emberszerető, könyörületes szívű katona 45 éves korában, 1540-ben, letette a fegyvert, kilépett a katonaságból és a szegénysorsu, elhagyatott betegek ápolására szentelte életét. Granadában kibérelt egy házat és oda hordta — többnyire a maga hátán — a sínylődő betegeket, akiknek az élelmét és orvosságra valóját is ó koldulta össze. Azonban nem sokáig maradt egyedül a könyörűletnek ebben az önfeláldozó munkájában. Csakhamar társak szegődtek hozzá és a granadai püspök is hathatósan támogatta Cindad János emberbaráti intézményét, amely az irgalmasság jegyében testvériesült világi emberek társaságából állott és éppen ezért nem is Írtak elő semmiféle, magukra kötelező rendi szabályokat. Az irgalmas beteg- ápoló testület igy is hamar népszerűvé lett; megszerették. Elterjedt úgy, hogy Istenes Szent Jánosnak 1550-ben bekövetkezett halálakor (VIII. Sándor pápa szentté avatta 1690-ben) az irgalmas testületnek már igen sok városban volt kórháza. Az alapító elhunytéval az irgalmas testvérek Antal Márton testvérüket fogadták el főnöküknek, de már ekkor fölmerült a terv, hogy társulati szabályokat készítenek, mert a társaság tagjai folyton szaporodtak. Végre is abban állapodtak meg, hogy Szent Ágoston szerzetesi szabályait fogadják el azzal a kiegészítéssel, hogy a rend tagjai a szegény és elhagyatott betegeknek éjjel-nappal való ingyenes ápolására kötelezik magukat, még saját életük veszélyeztetésével is. Ez i megállapodás 1586-ban Rómában történt, az első nagykáptalani ülésen, amikor a rendnek már 18 kórháza volt, — de a szentszék csak 1611-ben ismerte el szerzetesrendnek az Irgal- masok világi testületét. Azóta három évszázad zajlott le az idők végtelenségében és az Irgalmas-rend a világ mind az öt részére kiterjeszkedve, lelkiismeretes buzgósággal teljesíti emberszerető munkáját. Nálunk, Magyarországon, a török háborúk idejében telepedtek le az Irgalmasok és mint orvosok és betegápolók tüntették ki magukat. Legelső rendházuk az akkor még Lengyelországhoz tartozó Szepesváralján épült (1560). A második rendházat Pozsonyban alapították 1669-ben és a harmadikat Egerben Erdődy Gábor püspök építtette 1728-ban. Ma az Irgdlmasrendnek Magyarországon 13 rendháza és 14 betegápoló intézete van, amelyekben évenkint több mint 15,000 fekvő és 130,000 bejáró beteget részesítenek rendszeres gyógykezelésben. Természetes, hogy az Irgalmasrend egri háza óriási változáson ment át 1728 óta. A négy betegre berendezett kórházból olyan nagy méretű egészségügyi intézmény lett, mely összesen háromszáznál több betegnek tud adni kényelmes, tiszta, egészséges otthont és gyógyulást. Maga a hatalmas kórház, — melyet két évvel ezelőtt adtak át nemes rendeltetésének, — a mai egészségügyi követelmények legteljesebb figyelembevételével készült, ennélfogva mintaszerű. Ragyogó tisztaság jellemzi minden tekintetben. A kórház múlt évi forgalmából közöljük a következő számokat: ápoltak az egri házban 318 elmebeteget, a sebészeti és belgyógyászati osztályon 844-et; bejáró beteg volt a bel- és bőr- gyógyászati osztályon 318, a sebészeti és szemészeti osztályon 823, végre a fogászati osztályon 4175. Az egri rendház, illetve kórház az 1910. év folyamán tehát 6478 embertársunk szenvedését enyhítette. Méltó tehát arra a legteljesebb tiszteletre, amely ezt a rendet környezi. És ez a tisztelet, ez a ragaszkodó szeretet azért fokozottabb, mert a rend érzése, gondolatvilága szinmagyar, cselekedetei a Krisztusi szeretet nevében hazafiasak. És ezekben az erényekben a magyar- országi rendnek Thúróczy Kornél tartományi főnök a példája, az Egerben működő 10—12 testvérnek pedig Stészel Sándor perjel. ... Az Irgalmasrendnek legszebb jubileumi apoteózisa az a sok jó, amit eddig tett és amelyet ki sem lehet fejezni számokban. ■ ' i i. i i a A hét. A tűzoltók legnagyobb segítője, az eső, szegődött a tűzoltó-napon a derék emberek legádázabb ellenségévé. Kivett bizony a zsebükből jó néhány ezer koronát — tekintve az esőzés országos jellegét. — Elég szomorú adatokat fogunk majd hallani a tüzoltónap eredményéről. Nálunk sem volt túlságos bő aratásuk az emberbarátoknak. De annyi sem lett volna, ha ki nem tisztul néhány órára az ég. Ekkor azután az egri hölgyek — felhasználván a kedvező alkalmat, csapatostul lepték el az utcát és árulták a piros művirágot nagy leleményességgel és sok kedvességgel. így hát, ami eredmény van, — jórészt nekik köszönhető. radunk, hiszen mi nem vagyunk Valentin tanár úr diákjai... A tanár úr a következő pillanatban éppen felénk néz... A nyo'cadikosok szemükbe húzzák kalapjukat, kettő-három a karfának támaszkodva, hátat fordít a színpadnak. — No, most lásson meg Valentin tanár úr! — vitézkedik egy. — Holnap biztosan felelnék a németből, vélekedik Szöges Misi. — Oda se neki! — vigasztaljuk. — De bizony, szörnyű csehül megy nálam a német. Kaszás Jani is megszólal: — Én, hat évig jártam a négy esztendei németet, de még a hatodik év végére is csak annyira terjedt a tudományom, hogy „Nix dajcs“. Rettenetes nevetés. — Megmondta Valentin,— folytatta Szöges Misi, — ha még egy szekundát fogok — végem. — Csitt gyerekek, csöngetnek... Jön már a testőr férj... Az asszony ismét zongorázik... — Ha meg nem sértem — mondja a testőrférj elváltoztatott hangon — nagyságos asz- szonyom, hódoló tiszteletemet teszem önnél, mint művészetének barátja... Az asszony helyet mutat... A testőr leül. — Baj lesz ebből! — sóhajt Szöges Misi. — Ördögöt, hiszen... — Csend! — hangzik a rend éber őrének félhalk intézkedése. Lenn teáznak, csevegnek. — Tehát ma este az Operában, nagyságos asszonyom... — Igen, ma este az Operában! Búcsúznak... Gyönyörű jelenet... — No, meglássátok, baj lesz! — erősít- geti Szöges Misi. — Dehogy, — hiszen... — Csend! — Hallgatunk. — Az asszony a testőr után néz, szereti őt .. . A függöny csakhamar leszalad .. . Kegyetlen világosság . . . Óriási taps .. . Hanem mi, nyolcán, becsületünkre legyen, túltapsoltuk az egész publikumot. De hiszen még nagyobb melegünk is lett tőle. Valentin tanár úrnak feltűnt a karza- tiak rettenetes tapsa. Mintha azt súgná feleségének : — Már megint azok a nyolcadikosok vannak ott, biztosra veszem . . . * És hogy bizonyságot szerezzen, felveszi a a gukkert... — No fiúk, végünk! Valentin minket gukkeroz . . . — Le! hangzik a jelszó . . . Egy pillanat és Szöges Misi érdemdús barátaival, a padlóra vágja becses személyét, fejebúbját láthatja már csak Valentin tanár úr . . . Kaszás Jani, meg én, sziklaszilárdan állunk ott, minket ugyan nézhet Valentin, hiszen nem vagyunk diákjai. Ezalatt ismét függöny elé tapsolták a testőrt és a feleségét ... A részünkről újból orkánszerü taps . . . Valentin tanár ur is tapsol .. . Majd fölnéz ... A hölgyeknek ismét mond valamint. Szinte hallom: — Különös, hogy a karzati állóhelyen csak ketten vannak (Kaszás Janit és engem érthetett) és mégis onnan hangzik a legerősebb taps . . . És csóválja a fejét. . . Csöngetnek .. . jön a második felvonás ... Operapáholy ... A testőr és a szép színésznő- feleség . . . Remek, remek ! .. . A testőr érzelmeit önti szavakban, az asszony el-elhagyja őt, hogy ismét visszatérjen . . . — Tyűh, elolvadok — sóhajt Kaszás Jani, a diák-veterán, kinek féloldala is megvan huszonnégy éves . . . — Mi baj, öregem ? De nem válaszolhatott, mert ránk szólt a rendnek éberfülű őre: — Csend legyen, mert kivezetem a beszélgetőt ! Már láttuk, hogy ennek fele sem tréfa ,.. hallgattunk tehát.
