Eger - hetente kétszer, 1911

1911-09-20 / 75. szám

Előfizetési árak; Egész évre- .. 10 korona. Eél évre .......... 5 » N egyed évre .. 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ■ ----- ­K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 75. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. " Szerda, szeptember 20. A siketnéma-intézet telek-ügye. Eger, 1911. szeptember 19. Nem helyeseljük, de nem is helyesel­hetjük, hogy az államhatalom minden intézmény létesítésénél hozzájárulást követel a községektől. Iskolát csak úgy állít, ha annak évi terheit meg­osztja vele az illető község; a maga szerveinek hajlékot, vagy palotát csak abban az esetben épít, ha ingyen tel­ket kap stb. stb. A szükség előtt azon­ban meg kell hajolnunk, mert minden város hajlandó adni. Adnia kell, hogy kapjon. És ebben hihetetlen versenyt, (majdnem azt mondottuk: licitálást) csinálnak a városok. Emlékezzünk csak a legutóbbi futtatásra — a harmadik egyetemért, amelyben egy-egy város szinte erejét meghaladó terheket volt hajlandó vállalni és ajánlataikkal szinte egymásra licitáltak. De igy vagyunk mindennel. Az államhatalom tudja, érzi azt, hogy ha az iskolák bármelyik fajtáját adja, ha kór­házat, ha kaszárnyát épít, jót tesz az­zal a községgel, várossal, illetve környé­kével. Azt tartja tehát — bár nem jogos alapon, — hogy az a község, az a város is előlegezzen valamit a veendő jókért. (Persze arra senki sem gondol, hogy mi történnék, ha a tör­vényhatósági, illetve községi szervezetek egyáltalán nem vetélkednének az ilyen téren. Akkor is el kellene az államnak helyeznie a maga intézményeit, épüle­teit valahol. Csakhogy — ingyen.) Eszünkbe jutnak most ezek a dol­gok azért, mert a Hevesvármegyei Si­ketnéma-intézet telek-megajánlási ügye szombaton kerül a képviselőtestület elé. Akkor dönt első Ízben a képviselőtes­tület arról, hogy adjon-e az intézet épületéhez ingyen telket s ha igen, hol adja. Talajdonképen régi ügyről van szó, mert képviselőtestületünk már 8—9 évvel ezelőtt megszavazott erre a célra valami 180 négyszögölnyi területet a ciszterciek majorja és a megyei gyalog­sági laktanya között lévő térből. Akkor csak egy „nem“ szavazat hangzott el ennél a telek-megajánlási ügynél, egyéb­ként minden jelenlevő képviselő igen­nel szavazott. A Siketnéma-intézet azonban nem használhatta föl ezt a telket, mert nem volt pénze, hogy építtessen. így azután lassankint elévült a joga és a telek visszaszállott a városra. Most váratla­nul igen kedvező helyzetbe jutott ez az intézmény. Két évvel ezelőtt ugyanis (negyven évre) évi 3500 korona épí­tési segélyt állítottak be az állami költségvetésbe siketnéma-intézetünk szá­mára; most pedig úgy áll az ügy, hogy a jövő évtől kezdve — ha tör­vénnyé lesz a költségvetés — évi 8000 koronára emelik az építési segélyét. E váratlan fordulat arra késztette az intézet igazgató-tanácsát, hogy most már komolyan napirendre tűzze az építést, mert most már megvan hozzá a kellő anyagi ereje. Kérvénye alap­ján bizottságot küldöttek ki az ügy megvizsgálására, mely bizottság úgy szépészeti, mint erkölcsi szempontból azt a javaslatot terjesztette be, hogy a vármegyei siketnéma-intézetet ne vi­gyék ki a nagykaszárnya mellé, hanem a csendőrlaktanya építésének elodázása folytán fölszabadult területet adják át neki ingyen; azt a területet, ahol a vásári bódék voltak és amely a Foglár-intézet mögött ezidőszerint használatlanul hever. Az állandó választmány ezt nem javasolja, sőt mind erősebben hallat­szanak hangok, amelyek csak pénzért hajlandók telket adni a siketnéma-inté- zetnek. A képviselőtestülettől függ, hogy miképen dől el a telek-ügy, de bizo­nyos, hogy határozata mélyen belevág a város érdekeibe. Nem közömbös ugyanis reánk az, hogy adnak-e az intézetnek ingyen telket, vagy nem s igy az építkezik-e, vagy nem. Áz intézet­nek 80 gyermekre berendezett interná- tusa lenne s a bejáró növendékeket nem számítva is, külön mintegy 8—10 csalá­dot köt Egerhez. Ez fontos érdek a vá­rosra nézve. És könnyen megtörtén­hetik, hogy — mivel nem lesz ami vég­legesen idekösse — még a meglevő intézetet is elviszik tőlünk. Az „EGER“ tárcája. Az egri posta múltjából. Valljuk meg őszintén, hogy mi, a XX. szá­zad gyermekei, nagyon, de nagyon el vagyunk kényeztetve. . . Míg elődeinknek a legkezdeti- esebb eszközök is kielégítőek voltak, addig mi a legtökéletesebbeket is mindig lecsepűzzük, ba nem úgy működik, mint a — gondolat. A régiek olajos mécsese mellett a mi vil­lanyunk, — a delízsánc, meg a gyorsvonat, — a kézimunka, meg a gépek ereje, — a futár meg a telegraf és a telefon mellett milyen óriási haladás tapasztalható aránylag — emberi szempontból — rövid idő alatt. A régi kor embere bizonyosan az ördöggel való cimboraság bélye­gét ütné reánk, ha belátna a mai tudomány boszorkány-konyhájába. Az emberekkel való érintkezés módja teljesen átalakult. Pillanat alatt beszélhetek a világ legkülönbözőbb részén lakó embertársaimmal; néhány óra alatt ott van a kultúra hatalmas eszköze, az újság, rendeltetési helyén, s ugyanennyi idő alatt elviszik leve­lemet az országnak bármelyik kicsiny zugába. Az ideges, modern embernek azonban még ez sem elég. Ok nélkül panaszkodik és bosz- szankodik. Hányszor olvasunk panaszos levele­ket a posta ellen, amely intézmény pedig iga­zán hivatása magaslatán áll. Hogy némikép lehűtsük a panaszkodik bosszúságát, emlékezetükbe idézünk a mi pos­tánk történetéből egy-két fejezetet. A mi boldogult régi egri polgártársaink mily nagy örömmel fogadták az első postát Egerben! Az egész város ünnepelt akkor: 1550. december hó 19-én. Pedig csikorgó hideg idő volt, mégis minden épkézláb ember ott volt a nem éppen jó bőrben lévő lovak által vont otromba postakocsi indulásán. Váltott lovakon is jó néhány napig ért Becsbe a levél. — A postakocsi útjának iránya a következő volt: Eger — Pétervására — Lo- soncz — Lámb — Asszonyvásár — Szent Benedek — Nyitra — Scbinta — Warperg — Pozsony. így ment ez hosszú ideig; természetesen, ha a török néha-néha bele nem avatkozott a dologba. A török kivonulása után a postajára­tok számát szaporították ugyan, de bizony gyor­saság tekintetében nem lehetett észlelni valami nagy haladást. A XVIII. század vége felé, mint minden, úgy ez az intézmény is bizonyos átalakúlásofi megy keresztül, a postamesterségek szervezésével. Nálunk is szerveztek ilyen hivatalt, amelynek egyik érdekes, a nagy közönségnek szánt, hir­detményét, itt mutatjuk be. Halljuk tehát, mit mond a 125 év előtti Egernek Farczády Lász­lója ! Tudósítás a Postán, küldendő és vevendő Levelek iránt. Minthogy Eő Fölsége Kegyelmes rendelése szerint minden királyi tisztségek regveli 8 órá­iul fogva déli 12 óráig és 2 órátul fogva est- veli 6 óráig nyitva vannak s azokban ki ki foglalatosságát végezheti. Arra való nézve: Itt az Egri Posta tisztségben is mindéu

Next

/
Thumbnails
Contents