Eger - hetente kétszer, 1911
1911-09-20 / 75. szám
2 EGER. (75 sz.) 1911. szeptember 20. Véleményünk szerint azon kell lennie a városnak, hogy ennek a közművelődési, sőt emberbaráti intézménynek ntját a maga részéről is egyengesse, és nyújtsa neki mindazt, amit csak lehet. Könnyen megtörténhetik ugyanis, hogy más városok majd Ígérnek és — többet ígérnek, mint mi. A vármegyei virilisek névjegyzéke 1912-re. Majzik Viktor alispán az 1886. évi XXI. t.-c. 25. §-a értelmében közhírré teszi, hogy a törvényhatóság legtöbb adót fizető bizottsági tagjai névjegyzékének összeállításához szükséges adókimutatások, a netalán szükséges felszólamlások megtehetése végett, a vármegyei köz- igazgatási irodaigazgató hivatalos helyiségében (Vármegyeház I. emelet) folyó évi szeptember hó 30. napjáig közszemlére tétettek ki s a szokott hivatalos órák alatt megtekinthetők. Evvel kapcsolatban Ridárcsik Imre, az igazoló választmány elnöke, tudatja, hogy Hevesvármegye igazoló választmánya a törvényhatóság legtöbb adót fizető tagjainak 1912. évre érvényes névjegyzékét az 1911. október 5-én Egerben, a vm. főjegyző hivatalos helyiségében, délelőtt 10 órakor megkezdendő s a szükséghez képest ugyanazon nap d. u. 3 órakor folytatandó nyilvános üléseiben fogja összeállítani, illetve kiigazítani. Ugyanekkor határoz az esetleg beadott felszólamlások ügyében is. Felhívja egyúttal mindazokat, akik az adókimutatások egyes tételei ellen felszólalni akarnak, avagy az 1886. évi XXI. t.-c. 26. §-ában megjelölt kétszeres adószámítás kedvezményét igénybe venni akarják, hogy felszólamlásukat, illetve kérvényeiket (jogosultságukat megfelelően igazolva) a fent kitett határidőig Írásban, vagy az igazoló választmány ülésén szóval, annál is inkább mutassák be, illetve terjesszék elő, mert ellenkező esetben a kedvezményt az 1912. évre igénybe nem vehetik. Az élet mélységeiből. — Társadalmi levelek. — A gyermek. Azt mondják, hogy a szülőknek gyermekük iránt való szeretete véghetetlen és — vak. Hát ez csak részben igaz. Annyi bizonyos, hogy a legtöbb anya meg van győződve arról, hogy az ő gyermeke felPósta napokon úgymint Hétfőn, Szerdán, Csütörtökön és Szombaton, azon felül említett pa- rantsolat szerint azon kirendeltetett órák mindenkor megtartatnak mindazonáltal. Ha az Ordinária rendetlenül jövend, másnap 10 óráig s azután is ki fognak adattatni a Levelek. Éhez azonban tudni Szükséges, hogy Hétfőn az Erdélyi és Lengyel Országi Posta Három órakor délután Szerdán a Budaj és Bétsi kilentz órakor Regvei. Csütörtökön is még az Erdélyi és Lengyel Országi délután 2 óra után Szombaton megint a Budaj és Bétsi délben 12 órakor jönek, azért is 1. Szükséges, hogy ki ki maga Leveleit addig elkészítvén mindenkor legalább is egy órával az Ordináriának eljövetele előtt be ad- gya, hogy az akkori Expedíció számában jöhessen, mert ha későbben adgya be a Levelet minek utánn a Kartátzió és Protocolátió meg esett, azon Ordináriátul el fog maradni 2. Minden ember arra vigyázzon, hogy tűnőén szép, meglepően okos, eszes és — intelligens. Ámde az elfogulatlan gondolkodó ebben a tekintetben kénytelen azzal a szellemes francia íróval tartani, aki az anyák véleményét ezzel a kérdéssel toldotta meg: hová lesz hát az életben az a rengeteg sok feltűnő okosság, ész, szellem és tehetség? . . . Minden gyermek, — gyermek. Nem más. Az az anya, aki ezt az axiómát tartva szem előtt, véghetetlenül és vakon szereti gyermekét: jól teszi. Ez az igazi anyai szeretet. Szereti a gyermekét, mert gyermeke és olyan, amilyennek őt az Isten teremtette. Hanem az az anya, aki gyermekében nem apró ember-csemetét, hanem ennél többet, nagyobbat, talán valami íendkivüli jelenséget, mondjuk így: angyalt lát, — annak a szeretete nem véghetetlen és vak, hanem csak vak. 0 különbnek véli gyermekét minden más gyermeknél és — ezért szereti. De meddig? Amíg ki nem ábrándul vakhitéből. És ekkor elkövetkezik az anyai szeretet „véghetetlenségének“ a vége. Minden csalódás, minden kiábrándulás között a leg- szomorubb és a legfájdalmasabb. Ettől pedig megkímélheti magát minden anya, ha egy kicsit — hogy is mondjuk csak — nem „véghetetlenül“ és nem „vakon“ szereti a gyermekét; hanem teljes erejével arra törekszik, hogy szíve gyermekéből minél tökéletesebb embert — neveljen. Mert az embernevelés művészetének titka az anyák kezébe van letéve. Olyan lesz az ember — a teste és a lelke — (legkivált a lelke!) amilyenné az anya kicsi korában neveli. Hiszen az emberi erények forrása az anyák szivében buzog. Innen csörgedezik át a gyermeki lélekbe, hogy azután erőteljes folyóvá izmosodjék, avagy — ha a forrás elégtelen — elvesszen az érzéketlenség sivár homokjában. Szakasztott így van a gyermekekkel társadalmunk is. Szeretjük őket, mint az anyák: véghetetlenül és vakon. De nem azért, mert gyermekek, hanem azért, mert a mi gyermekeink. És ez az oka annak, hogy nálunk, Magyarországon, is megoldatlan még a gyermek- védelem kérdése, annak ellenére, hogy ebben a tekintetben a mi gyermekvédelmi intézményeink vezetnek a művelt nemzetek hasonló intézményei között. A hiba, és pedig alapos hiba ott van, hogy az egész gyermekvédelmi rendszerünk nem az általános bajok orvoslására törekszik, hanem inkább csak a züllött gyermekek meglevőiét senkinek másnak, hanem tsak a Postamesternek avagy a postamesternének adgya kezében, minthogy pedig 3. Maga a postamester az uj Posta Stációk rendelésében Commíssarius és más afféle Postaprefecturát illető dolgokban többször rája bizattatnak (amelyek többször a városbul való eltávozásuk több napokra is megkivánnyák.) valamint másszor, úgy akkor is csak egyedül az asszonynak adassanak be a levelek. Mert 4. Ha a gyermeknek vagy Cselédnek ad- gyák kezikhez, félő, hogy gondatlanságuk végett az olyaién levelek eltéveggyenek s ily formán a föladó személlyek megkárosodhatnának. 5. Amidőn expeditió vagy (minthogy annak nagy vigyázattal kelletik végbemenni és senkinek akkor jelenlenni nem szabad) azon egy óra alatt senki levelet fel ne adjon, ki ne kérjen, mert az főképpen tiltva vagyon azért, hogy az által a levelek elosztásában valamely hiba be csúszhasson és így a sürgős mentését tekinti főfeladatának. Nálunk a legjobb nevelésű és legtisztességesebb gyermeknek (ha pl. szülői elhalnak, vagy más katasztrófa miatt köz-segélyre szorul) előbb el kell züllenie, hogy egy nevelőintézet, árvaház, patronázs, gyermekvédő liga, vagy más gyermekvédelmi intézmény gondozásba vegye. A jót nem óvjuk, hogy züllötté ne legyen, csupán a züllötthöz irgalmas a szívünk. És ez nagy hiba. Igaz, hogy nagy társadalmi erény az is, ha az elzüllött gyermekeket megmentjük a közéletnek, és hasznos polgárokat nevelünk belőlük a társadalomnak; ámde miért ne neveljünk hasonlóan hasznos polgárokat a társadalomnak a még el nem züllött gyermekekből is? Mikor ez nem is lenne olyan kockázatos dolog; egyszerűen azért, mert könnyebb a jót megtartani a jó úton, mint a rosszat, az elzüllött lelket elterelni az ő megszokott mocsarától. Vagy legalább az elzüllést tennők egy kissé —nehezebbé; mert semmi sem könnyebb manapság, mint a gyermek elzüllése. Ebben szinte kezére játszunk a gyermekeknek. Itt van például az ellenőrizhetetlen pénzkeresés. Ez a legtöbb gyermek megrontója. A pénz módot nyújt arra, hogy a gyermek korábban dohányozzék, alkoholistává aljasodjék, szerencse-játékot űzzön, stb. stb. Ezt az ellenőrizhetetlen pénzkeresést pedig nemhogy eltiltaná, vagy megnehezítené a társadalom, hanem még elősegíti. Példa rá az ujságárusítás. Ki ellenőrzi, hogy mennyit, hol és milyen raffínériával keres a rikkancs? Hová teszi a pénzt, beszá- mol-e keresetével szülőinek az utolsó fillérig, avagy elkölti cigarettára, pálinkára, nyalánkságokra, szerencsejátékokra a keresménye egy részét, esetleg az egészet is? Nem tanulja-e meg a hazudozást, az alakoskodást, hogy néhány fillér birtokába jusson, avagy annak birtokában megmaradjon ? A társadalom csak azt látja, hogy „keres“ a szegény gyerek, hogy élelmes fickó, hogy „ügyes emberré“ neveli magát. De hogy iskolát kerül, ahol a lelkét kellene művelnie, azt nem látja senki. A hatóság se. Mert azt csak nem gondolhatjuk megfontolva, hogy az a gyerek, aki az iskolaköteles kort, tehát a 12-ik életévét átlépte, ujságelárúsító rikkancs lesz és 20—30 fillér napi keresettel megelégszik, mikor már rendes kenyérkeresetet is űzhet; elmehet inasnak a műhelybe, vagy napszámosnak a hegyre, vagy a kőművesek mellé. A szüleik sem engednék meg a rikkancskodással levelet váró könnyen megkárosodhatnék Levelének hibásan tett elosztása végett. Agria die 6. 9-bis 1786. Antonius Sőtér postamester. íme, egy kis mutató a régi jó világból, amikor a helyzet óriási türelemre kényszerítette az embereket. Abból az időből, amikor az utak rosszasága, a vízáradások miatt az egri ember meg sem közelíthette példáúl Tiszafüredet a téli és tavaszi hónapokban. Pedig ma a 3—4 órai vasutat is sokalljuk. Akkor még a boldogabb évszakokban is kellett két nap egy levélváltásra, ma meg öt perc (sőt kedvező esetben 1—2 perc) alatt is kapunk telefon-összeköttetést. Akik tehát türelmetlenkednek, ha a telefon-középpont nem jelentkezik 10 — 20 másodperc alatt: gondoljanak a Sötér uram hirdetésére és az abban foglaltakra, hogy t. i. 125 évvel ezelőtt az egrieknek hetenkint csak kétszer lehetett levelet kapniok Budáról.
