Eger - hetente kétszer, 1911
1911-09-13 / 73. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre___„5 » N egyed évre ~ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények =......... = intézendők. ===== K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 73. szám. -------- XXXIV. ÉVFOLYAM. —. Szerda, szeptember 13. S zegényedünk... Eger, 1911. szeptember 12. Statisztikai kimutatásban olvassuk, hogy külföldi tőkepénzesek kezében levő magyar állampapírok, záloglevelek, és egyéb értékpapírok kamatainak fejében évenkint 350 millió korona vándorol ki hazánkból. Mennyi az a 350 millió korona? Rengeteg pénz; óriási összeg, amely több az állami költségvetésünk egyötöd részénél. Nagyobb summa, mint ameny- nyit a múlt század utolsó két évtizedében költöttünk a magyar oktatásügyre. Ezt a pénzt minden évben adjuk; minden évben mi izzadjuk ki csak azért, mert mikor kibocsájtották azokat az értékpapirosokat, nem volt rá pénze a magyarnak, hogy jegyezhesse és vásárolhassa őket. Nem volt pénzünk akkor se; nincs most se. Sőt reményünk sem lehet ahhoz, hogy egyhamar legyen. Szegények voltunk, azok vagyunk, és előreláthatóan azok is maradunk, mert nemcsak azt a 350 milliócskát Az „EGER46 tárcája. A matyók ünnepe. Gyönyörű kép vonult el lelki szemeim előtt. Kisasszony napján egy nagy és fejlődő község népének lelki ünnepét élveztem végig, mely nemcsak bensőséges, hanem külsőségekben is annyira gazdag volt az egyház iránti hűséges szeretőiben, hogy a mai „meglazult erkölcsök világában“ szinte ritkaságszámba megy. A község: Mezőkövesd-, az ünneplés, az egri egyházmegye bíbornoka képviseletében érkező Szmre- csányi Lajos, magydói választott püspöknek szólott, aki a bérmálás szentségének föladása céljából látogatott el a matyók földjére. Egyszerűségében is mily végtelen érdekes ez a matyó nép a folyton és mindenütt csak kultúrát kutató ember szemei előtt: beszédében, életmódjában, szokásaiban, viseletében egyaránt.... Hát még e nagy ünnepen, amelyre már hónapokkal ezelőtt lázasan készült, mily pompás külső díszt öltött magára! Mintha csak az egyszerű leikéből fakadt népművészet minden termékét összehordta volna, hogy méltóképen jelenjék meg az apostolok utóda előtt. Az utcák tiszták, a ragyogó fehérre meszelt rostélykapus házakon nemzeti lobogó leng, a főűton két hatalmas, címeres, gallyal, drapériával virággal díszített diadalkapu, rajta e felizzadjuk ki évenkint a külföld számára, hanem sok más és még nagyobb ősz- szeget. Hogy mást ne említsünk, a múlt évben már 1852 millió korona volt a behozatalunk, holott mindössze 1717 millió korona értékű nyersterményt és ipari terméket vittünk ki. Ma tehát már ott tartunk, hogy tavaly 135 millió koronával fizettünk többet árukért a külföldnek, mint amennyit terményeinkért, termékeinkért onnét bevettünk. Kerekszámban tehát (az előbbi 350 millió koronával együtt) csak egy évben mintegy 500 millió koronával szegényedtünk. És a helyzet folyton rosszabbodik. Míg ugyanis tíz évvel ezelőtt 1100 millió korona volt a behozatalunk, (amely mostanra 70%-nyit emelkedett,) addig a tíz év előtti, 1300 millió koronát kitevő, kivitelünk csak 30%-os emelkedést mutat. Ez más szóval any- nyit jelent, hogy kivitelünk állandóan és rohamosan csökken, — behozatalunk pedig állandóan és rohamosan emelkedik. Helyzetünk biztos romlását eddi- gelé csak azért nem vettük észre, mert írással: „Isten hozott!“ A sugártornyú templom előtt mindenütt a legnagyobb rend; így nem hiába fáradoztak Kiss László plébános, Morvay János, az aranykeresztes jegyző, Gáspár György uram, ezüstkeresztes biró, az ünnep előkészítésén Csütörtök délutánra volt kitűzve a püspök érkezése. Gyönyörű idő volt; mintha csak a jó Isten is áldón mosolygott volna gyermekei boldogságának. S mikor a látóhatár felé igyekvő nap megaranyozta a fák sötét lombjait 8 ünnepi fénybe vonta a templom keresztjét: már teljesen betöltötte a templom terét s a bevonulási útvonal mindkét oldalát a püspökváró, ünnűplő tömeg. Mindenki eljött ide, aki csak épkézláb ember volt, hogy minél melegebb, fényesebb, nagyszerűbb legyen a fogadtatás! Úgy hat óra felé harangzúgás jelezte a főpap közeledtét. Alig néhány pillanat és csakhamar láthatóvá válik a lovas bandérium. Deli legények ülik a lovat. Vannak százan, ha nem többen. Keblük csak úgy dagad a büszkeségtől, arcukon üunepies meghatottság látszik. Népi viseletűk teljes, ragyogó díszében vannak, lovaik nyakát befödi a nehéz skófiumsujtásos ingújj; tollas, bokrétás pörge kalapju-. félrecsapva... A tömeg szeme ezeken nyugszik egy pillanatra! Érzik is ezt, tudják is ezt a deli legények és belevágják a pengő sarkantyút a ló oldalába. És ha akadt rakoncátlan paripa, amely lerázta magáról a dicsőségtől megittaroppant mértékben özönlik hozzánk a külföldi pénz. Az európai pénzemberek, pénzcsoportok nagyszerű piacnak tartják Magyarországot arra, hogy pénzüket itt helyezzék el és bizonyára jövőbe látó számítással szerzik egyre-másra ingatlanainkat, értékpapirosainkat. A pénz jön és jön; itt forog a kezeink között. És mi nem vesszük észre, hogy ez már nem a miénk, illetve nem gondolunk arra, hogy napról-napra kevesebb a miénk belőle; hogy napról- napra szegényebbek vagyunk; — hogy idestova koldúsabbak leszünk a koldusnál. Világos dolog persze, hogy ezt az állapotot egyszerre, egy csapásra meg nem változtathatjuk, ügy vagyunk, mint az ingoványba tévedt ember: minél jobban kapálódzunk, annál hamarébb elmerülünk. A külföldi pénzt egyhamar nem utasíthatjuk vissza, mert akkor a — külföldi pénz beözönlésének tulajdonítható és az utóbbi években szinte hihetetlen mérveket öltött — föld- és házértékemelkedést olyan óriási krach váltaná fel, aminőt még nem látott Magyarország. sodott lovagot — nem nagy baj — katonadolog 1 De már ezt nem látja a nép. Kutató sz me az előkelő magas vendéget keresi. Végre megpillantja a pompás négyes fogatot és benne Szmreosányi püspököt. Néma áhítattal fogadják a főpásztori áldást és csak akkor adnak kifejezést nagy örömüknek, meghatottságuknak, mikor már elhalad előttük. Nem egy vallásos lelkű asszonyt láthatott a szemlélő, ki örömkönnyekkel telt szemeit törülgette s így kiáltott fel: — Óh Istenem, csakhogy meg hagytad érni, hogy megláthattam a püspököt! Nagyon is igaza volt az illusztris főpapnak, mikor az őt üdvözlő küldöttségnek ezeket mondta: „Örülök, hogy e nép nemcsak a világi törvényeket tiszteli, hanem az egyház törvényeinek is hűséges végrehajtója.“ Hát igen! Jöttetek volna el ide ti, a liberalizmus hárompontos képviselői, az Isten és vallásnélküli boldogságot ígérő sötét szekta katonái: bizony sok tanulsággal szolgált volna néktek ez a fogadtatás ! Biztosan megmozdult volna bennetek a lelkiismeret és szívetek mélyén bizonyosan éreztetek volna egy szokatlan érzést, mely az ész beteges, merész túlkapásain egy pillanatra fölülemelkedve, figyelmeztetett volna benneteket meddő harcotokra. Láttátok volna azt a népet, amelyet ti meg akartok „menteni“, ártatlan öröme tetőpontján! Fűztétek volna-e ti, ezt látva, a kétes
