Eger - hetente kétszer, 1911
1911-09-06 / 71. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre _____ 5 » N egyed évre .. 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények —.. = intézendők. ===== K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize. tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 71. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, szeptember 6. g}7on jó lenne a mai 480 in2 területű víztükör helyett 880 m2 területű, ámde evvel csak helyet nyernénk, de nem segítenénk a legnagyobb bajon. A férfi és női órák váltakozása akkor is megmaradna, tehát a kényelmetlenséget nem orvosolná, jóllehet 42 ezer korona befektetéssel járna. Egész bizonyos, hogy ennek a tőkének kamatát éppen nem adná ki a várható jövedelemtöbblet. Egyedüli helyes megoldás itt az, amit elvben már el is fogadott a fürdőügyi bizottság, hogy t. i. a mai uszoda maradjon meg férfi-uszodának; építsenek még vagy 20—25 fülkét, bővítsék ki a nem úszók számára való társast és készítsenek illemhelyet. Ez a munkálat némi csinosítással (pld. kifestett kabinok, nagyobb esin) kényelmesen előállítható egy-két ezer koronából. Itt legfeljebb az a szükséges változtatás kívánna nagyobb összeget, hogy az uszoda vizének kivezető csatornáját kellene lejebb ejteni, mert most nem lehet fenékig leereszteni a vizét. A női-uszoda tervének megvalósítására önkényt kínálkozik a kihasználatlanul heverő Nagymelegvíz. Ugyanolyan módon, mint ahogyan a mostani uszoda kényelmesebbé és csinosabbá tételét tervezik, azt is meg lehetne csinálni. Nem kellene hozzá olyan nagy összeg, amelyet a remélhető jövedelem- többlet nem amortizálna Annál kevésb- bé, mert hiszen megmaradhatna a mostani malom is, de meg a fürdőt se érné ebből semmi kár. Itt persze azért könnyebb a helyzet, mert ennek a hatalmas medencének vize fenékig lebo- csátható. Ennél a kérdésnél okvetetlenül el kell ejtenünk a téli-uszoda tervét. Ezt elsősorban azért nem helyeselhetjük, mert a medencének üvegtetővel való beboltozása aránytalanul nagyobb költséget kíván; másrészt ez bizonyos tekintetben fölöslegessé is válik, kivált ha megcsináljuk a vízvezetéket, amely lehetővé teszi, hogy a magánlakásokban fürdőszobák legyenek. Üdvös kiegészítője lenne e tervnek az, ha a főkáptalan tulajdonában levő Kismelegvizet olcsó népfürdővé alakítanák át. Ez se kívánna olyan nagy befektetést, amely ki nem fizetné magát; amellett mérhetetlen haszna lenne közegészségügyi tekintetben. ... Az uszoda tervezett átalakítása Fürdőink ügye. n. Hinnünk kell, hogy előbbi cikkünk meggyőző erejű volt; föltételezzük, hogy eloszlatta a jövő délibábjait, amelyek csak arra voltak jók, hogy fürdőink fejlesztésében csalóka útra juttassák közönségünket. A világfürdő álláspontját, amelyet pedig évtizedek óta hangoztatnak egyesek, föltétlenül el kell ejtenünk a reális jövő kedvéért. Helyesen fogta föl megbízatását a képviselőtestület fürdőügyi bizottsága, midőn legutóbbi ülésén ennek a reális felfogásnak adott kifejezést. És ha e bizottság eljárása, illetve működése ellen kifogás lehet, ez például az, hogy egy kissé vontatottan dolgozik. A hároméves bérletnek túl vagyunk a felén és csak most jut a tervezés állapotába a jövő teendője. Ez a mulasztás azonban erélyes és komoly munkával még jó- vátehető. Másik csekély hiba, hogy fölösleges tervek készítésével terheli a mérnököt s a kész tervet, mint megvalósításra alkalmatlant, eldobja. Ilyen terv volt az, amelyet az uszoda kibővítésére készíttetett. Szó sincs róla, hogy naAz „EGER“ tárcája. Egy félív papiros. — Németből. — Az utolsó bútordarabot is elvitték már az elhagyott, kongó termekből. Hurcolkodnak. A lakás bérlője, bánatos szemű fiatal ember, még egyszer bejárja az üres termeket, mintha keresne valamit. Csöndesen és lemondóan megy szobáról-szobára. — Nem, semmit sem hagyott itt. Semmit sem. Gyászszalagos kalapját fölveszi és vontatott léptekkel indul a folyosó felé. . . Többé nem gondol soha erre a lakásra. Soha sem gondol azokra a bánatosan szép emlékekre, amelyeket itt átélt. Elűzi őket emlékezetéből és többé nem varázsolja vissza életének legszebb pillanatait. . . De a szeme hirtelen a folyosó falán levő telefonra szegeződik. . . Itt van még valami. . . Egy féliv papiros. Odamegy a telefonhoz. Rátekint a napsárgított papirosra. Ott van előtte az egész élet, amit az előbb elűzött az emlékezetéből s amit sohasem akart visszaidézni. íme itt vannak: két esztendőnek édesen szép és fájóan felvillanó emlékei. Az emberélet egy része — két év eseményei — egy darab megsárgult, rongyos papiroson. Ujjai önkéntelenül remegni kezdenek. Fölemeli a papirost. Itt egy név: Alice. A legszebb nő neve, akit valaha ismert: a menyasszonyáé. A név mellett egy szám ékeskedik, ügy tűnik föl neki, akár a templomban az ének könyv lapszáma, amelyről a hivőnek kell énekelnie hangos szóval. A szám mellett pedig ott a bank neve. A kabalaszerü szám nem jelent mást, mint az ő nagy és szent munkájának a gyümölcseit, a bankban megtakarított pénzét. A számot nagy, veres vonás húzta át. Fájó emlék ez is. A bank tönkrement és ő csak vagyonának roncsait menthette meg. A papiros tu só oldalán ezek a szók barn.ultak: Virágcsokor. — Bérkocsi. Ezek az eljegyzés előkészületei. — Bútorkereskedő; — függöuykészítő. . . Berendezik a lakást. — Szállítóüzlet: behur- colkodnak az uj fészekbe. — — Azután az Operába szóló jegyek sorszámai: a fiatal pár a színházba megy. A leggyönyörűbb percek emlékei. Egymás mellett ülnek és az álmok meseországában jár a képzeletük. Majd férfi neve következik. Két energikus vonás húzta át. Egy barátjának a neve, aki szédítő magasságba emelkedett, hogy annál mélyebbre essék. Újabb epizód az életből. Vékony, finom női vonások Írhatták: Hadám. . . A részvétteljes, jótékony arcú tudós nénike neve. Megjelenik az anyós neve is. Segítségére jött a fiataloknak, mert nagy szükség volt reá. (Eddig diszkrétül távol maradt a fiataloktól.) Az értelmi láncolatot ezek a szavak egészítik ki : cselédelhelye/.ő intézet; — gyógyszertár. Alkonyodik. Szürkés homály lepi el a szobát. Csak nehezen lehet elolvasni ezeket: majorság ; — tej; — mészáros. Az alkony az estébe fulad. Semmi szín. Mindenütt csak hangok. A formák eltűnnek; a hangok elvesznek; a betűk megszürkülnek. Meghalt az élet. Mint a vizbefulónak a nagy viztömegeu keresztül, egy pillanatra szemébe szikrázik a fény, újra láthatja ő is a nagy tragédia fináléjának utolsó akkordját: „Temetkezési intézet.“ Egy kisebb és egy nagyobb koporsó. (Zárójelben: ércből.) Ez az utolsó szó. Két perc, egy félív papiros és egy emberélet legszebb, legnagyobb eseményei. ... De nem tört meg. Emelt fővel ment ki az utcára, tág tüdővel szívta az alkonyi levegőt. Érezte hogy felmagasztosult, mert olyan tragédiát élt át, amelyben sokaknak: még a nyomorultaknak, még a koldusoknak, még a hajótörötteknek sincs részük.
