Eger - hetente kétszer, 1911

1911-09-06 / 71. szám

2 EGER. (71. sz.) 1911. szeptember 6. 42 ezer koronát nyelt volna el, de meggyőződéssel valljuk, hogy a most vázolt terv teljes egészében se emész­tene fel többet ekkora összegnél. De tegyük fel, hogy ötvenezer koronát fek­tetne be a város, ennek évi 6 % -os amortizációja is csak 3000 korona, amely összeget pedig könnyen meg­hozna a két uszoda és a népfürdő. Az ilyen egészséges terv joggal számíthat támogatásra minden illeté­kes fórumnál, mert van reális alapja és így van jövője. Eger város közgyűlése. Eger város kép­viselőtestülete szombaton délelőtt 11 órakor rövid, alig félórás közgyűlést tartott Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt. A közgyűlés két köszönő-levél tudomásul­vételével kezdődött. Az egyik levelet Kállay Zoltán dr., valóságos belső titkos tanácsos, fő­ispán küldte, a város üdvözletéért, a másikat Kada Elek kecskeméti polgármester, a föld­rengéssel sújtott város lakosságának küldött segítségért. Ezután választás volt. Maczki Valér dr. ugyanis lemondott annak az ad hoc bizottság­nak elnöki tisztéről, amely bizottság a Meisz- ner Imre által szervezett zenekonzervatórium segélyezése ügyében, javaslattétel végett kül­detett ki. A közgyűlés a bizottság tagjai kö­zül elnökké Kösztler József drt., uj bizottsági taggá pedig Setét Sándor drt. választotta meg. A városi tanács előterjesztést tett, hogy a Tihamér-állomáson való vámszedési jog en­gedélyezéséért írjon föl a közgyűlés a keres­kedelemügyi miniszterhez. A javaslatot elfo­gadták. A belügyminiszter tudomásul vette a vá- x’osnak azt a határozatát, mellyel a második husbiztosi állást betölteni kívánja. A közgyű­lés fölterjesztést tett az alispánhoz a válasz­tás határidejének kitűzése végett. Az alispán a város szervezkedési szabály- rendeletének akként való módosítását kívánja, hogy a közgyűlés elé kerülő ügydarabokról az előadók határozati javaslatot készítsenek, mi­által meg lesz akadályozva az az eshetőség, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvébe hibák csusz- szanak be. Az állandó választmány javaslatára az ügyet kiadták a szervezkedési szabályren­delet módosítására kiküldött bizottságnak. A rendőrlegénység fizetési ügye került ezután napirendre. A közgyűlés ebben az ügy­ben már határozott, amidőn kimondotta, hogy a fizetéseket, a rendőrségnek közeli államosí­tására való tekintettel, nem rendezi. Föllebbe- zés folytán az ügy a vármegyéhez került és a törvényhatósági bizottság közgyűlése a vá­ros határozatát föloldotta. A képviselőtestület most is fönntartotta elsőízben hozott határo­zatát, annál inkább is, mert a városnak en - gedélyezett államsegélyből a rendőrlegénységet is részesíti. A köigazgatási és pénzügyi szakosztály azt javasolja, hogy mindazoktól, akik a köz­tereken állandóan árusítanak, szedjen hely­pénzt a város. A közgyűlés a javaslatot kellő előkészítés végett kiadta a tanácsnak. A rendőrségi ügyek kezelésének megvizs­gálására kiküldött bizottság jegyzőkönyvét, melyben a piaci szabályrendelet azon szaka­szának módosítását is kéri a bizottság, amely­nek alapján a rendőrség a pokrócokon és kétes tisztaságú ruhadarabokon élelmicikkeket áru­sítókat bírságolja, — a közgyűlés kiadta a közegészségügyi bizottságnak véleményezés végett. A városi díjnokok drágasági pótlékért és az államsegélyben való részesítésért folyamod­tak. A közgyűlés kimondotta, hogy a drága­sági pótlékot nem adja meg, azonban az ál­lamsegélyből fenmaradó összeget a díjnokok, rendőrök és hajdúk között arányosan felosztja. Szabó Miklós városi számtiszt magasabb fizetési osztályba sorozását, Bakonyi Gergely helypénzfelügyelő és Tóth Andor volt városi végrehajtó az államsegélyben való részesítést kérelmezte. Mindhármukat elutasították; ellen­ben Sárközi Ignác árvaszéki iktató-kiadó má­sodik ötödéves korpótlékát folyósították. A katonai gyakorlóterek után fizetendő bérösszeg megállapítása végett a közgyűlés átír a hadtestparancsnoksághoz, és az ügy letár- gyalásához megbízottak kiküldését kéri. A vakokat gyámolító országos egyesület kérelmére a közgyűlés három évre évi 15—15 korona segétyt szavazott meg. Az 1912. évi közmunka költségvetést el­fogadták ; majd Eger város szőlőterületeinek újból való osztályozásához két bizalmi férfiút: Horváth Béla és Kocsis János városi képviselő­ket küldötték ki Okolicsányi Imre kataszteri becslőbiztos mellé. Néhány köztérvételi ügyben uj határidőt tűntek ki; Eger város villamos-telepének a te­lepengedélyt megadták; Pataky Árpádnak a Király-utcában kért közteret □ ölenként 10 koronájával átengedték; ellenben a Braun Zsig- mond által, a Hóhér-parton kért 400 hégyszög öl közterületet árverésen fogják eladni □ ölen­ként 10 kor. kikiáltási árban. Mikó Józsefnek borkiegyezési ügyben be­adott kérelmét, valamint az egri alapítványi női kórház alatt elvonuló közcsatorna újra építésének ügyét megvizsgálás és újabb javas­lattétel végett kiadták a tauácsnak. Végül a sank, homok, agyag és kőbá­nyákra vonatkozó szabályrendeletnek módosí­tása után, néhány illetőségi ügynek elintézésé­vel véget ért a viták és felszólalások nélkül lefolyt közgyűlés. A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvár­megye közigazgatási bizottsága hétfőn, szep­tember hó 11-én délelőtt 10 órakor a megye székházának kistermében rendes havi ülést tart. Az élet mélységeiből. — Társadalmi levelek. — A jótékonyság. A társadalomtudománnyal foglalkozó szo­ciológusok arra a meggyőződésre jutottak, hogy azok, akik a társadalom bajain nem a modern eszközökkel, hanem jótékonyság utján akarnak segíteni, meddő munkát végeznek, mert a ba­jokat megelőzni és nem szépségflastromokkal teleragasztani kell. A jótékonyságot sürgősen szociális segítőmunbává kell átformálni, mert csak így lehet kilátásunk eredményre. És sajnos, ez igy van. Az a boldog idő már lejárt, amikor ezt a tételt még dogmaként vallottuk: a fizikai dol­gok akkor igazak, ha láijuk őket ; az érzelmi dolgok akkor igazak, ha nem látjuk őket. Lejáratták ezt a szabadgondolkodók, akik Krisztus evangéliumából átvették ugyan az altruizmus legszebb és legszentebb tanát: sze­resd felebarátodat, mint önmagadat! — de csak igy, rövidítve: szeresd — önmagadat! . . . És ez egy kissé — más értelmű. Hanem hát ne csodálkozzunk ezen. A sza­badgondolkodók sok más egyebet, sőt magát Krisztust is átvették — Krisztustól. Persze átformálva a saját szájuk ize szerint. És igy lett Jézusból — „kötény nélküli“ nagymester, a páholyok világában. A jótékonyságot is kikezdték, mondhat­nék kisajátították a páholyok. Ma már nem az a jótékonyság, amit a jó szívek titokban tesznek embertársaik nyomorának enyhítésére, hanem az, amit sippal-dobbal világgá lehet kürtölni. És ez az elv immár világnézletté izmoso­dott. Ma már éppen úgy lesajnálják azt a jó­tékony adakozót, aki titokban nyújtja a kö- nyörület adományát, mint ahogy lesajnálják azt az orvost, akinek sajog a szive, valahány­szor szenvedő beteget lát, vagy azt az ügy­védet, aki kinyitja az erszényét, ahelyett, hogy a szegény ember feje alól kihúzná az utolsó vánkust. Azt az ellenvetést, hogy a koldus ember nem lehet özvegyek és árvák gyámolítója, mi is aláírjuk; de miért nem lehet az a gazdag ember, akinek szíve is, vagyonos is van hozzá ? És miért csak az Ingyen-tej, az Ingyen-kenyér, a Szünidel-gyermektelep, a Gyermekvédő Liga, a Nép­konyha és más efféle jótékony intézmény a jó­tékonyság? Mert a tömegnyomort enyhítik vele — mond­ják a szabadgondolkodók. Helyes; legyen így. Eszerint tehát az egyesek nyomorúsága csak akkor számít, ha az tömegnyomorrá válik. Előbb nem. A világért sem. Ámde ha ezt igy tartják, akkor miért gúnyolják például a Szent Antal kenyerét, miért támadnak ádáz haraggal a Regisi Szent Ferenc-egyletre, mely a szegénysorsú házasulok érdekében fejt ki segítő-akciót, és miért bántják, gyanúsítják a többi jótékony intézményt, mely nem a .'. pont jegyében működik ? Bizonyosan nem azért, mert a társadalom bajain akarnak segíteni és segítenek is, hanem azért, mert a jót a szabadgondolkodók nélkül, a kereszt nevében és dicsőségére cselekszik. Nekik nem a társadalom bajai és nyomora, hanem maga a társadalom kell, és hogy meg­nyerhessék: ezért igyekeznek monopolizálni a — jótékonyságot. A könyörület álarcával lehet legkönnyebben hozzáférni az érző szívekhez; a jótékonysággal lehet megnyerni az embere­ket. És ez a fő. Ezért nem jó a jó, ha az mástól és nem tő­lük jő. . . A szociológiának pedig csak addig van igaza, mig azt mondja, hogy: „a bajokat meg­előzni és nem szépségflastromokkal teleragasz- tani kell.“ A többit bízzák a jószívű embe­rekre és magára a társadalomra. Főként pedig azokra, akik a jót gyakorolni kívánják, de a — nyilvánosság kizárásával sh, HÍREK. Eger, 1911. szeptember 5-én. Tájékoztató. 6—12. Beiratás a jogakadémián. 6—15. Alapvizsgák a jogakadómián. 6. Magán-, pótló-, javító- és különbözeti vizsgála­tok az angolkisasszonyoknál. 6. Veni Sanete a tanítóképző-intézetben. 8. Kisaeszonynapja. 8. A Kát. Legényegylet házi ünnepsége. 8., 9., 10. Beíratás az iparostanonciskolában. 10. Veni Sanete az angolkisasszonyoknál. 10. Országos vásár Füzesabonyban. 11. A közigazgatási bizottság ülése. 11., 12. Beíratás a kereskedelmi tanonciskolába. 13. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Tiszaörsön.

Next

/
Thumbnails
Contents