Eger - hetente kétszer, 1911
1911-08-23 / 67. szám
2 EGER. (67. sz.) 1911. augusztus 23. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, augusztus hó 19-én délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt. A képviselőkben szegény, de vitákban — és tegyük hozzá: ezúttal magvas vitákban — annál gazdagabb közgyűlés egy óra leforgása alatt intézte el a következő rövid napirendet: A állandó választmány javaslatára, a Sa- massa József dr. bíbornok-érsek által Erzsébet királyné emlékére tett alapítvány idei kamatainak szétosztására, a polgármester elnöklete alatt bizottságot küldött ki a közgyűlés. A kereskedelemügyi miniszter arról értesítette a várost, hogy a Budapestről délelőtt 9 óra 10 perckor Füzesabonyba érkező gyorsvonathoz kért vonat-csatlakozást nem engedélyezheti, mert egyrészről már úgyis 14 vonatjárat van naponkint Eger és Füzesabony között; másrészt mert emiatt az egy vonat miatt — éppen a sürü vonat-járatra való tekintettel, — a makiári állomáson kitérőt kellene építeni, ami 27,000 koronába kerülne. Az állandó választmány a miniszteri leirat tudomásul vételét javasolta, a közgyűlés azonban Timon Béla indítványát fogadta el, aki azt javasolta, hogy írjon fel mégegyszer a közgyűlés a miniszterhez és fejtse ki, hogy a kért uj csatlakozásra nagy szüksége van Eger és a vidék közönségének, amely csatlakozást „kitérő“ építése nélkül is meg lehet valósítani, mert a reggel 9 órakor beérkező úgynevezett törvény- széki vonat korábban is bejöhet Füzesabonyból, ettől kezdve pedig egészen délután 1 óráig szabad a pálya, tehát bátran lehet azon vonatot indítani. Alföldi Dávid dr. még azt a kulturális szempontot is kéri az uj feliratban kidomborítani, hogy a budapesti lapokat, és a postát egyáltalán, mig a nálunknál Budapesttől sokkal távolabb eső helyeken, pl. Szerencsen, még a délelőtt folyamán megkapják, addig mi, a helytelen vonat-beállítás miatt, csak délután jutunk hozzá. Ezért az olyan nagy forgalmú és jövedelmező vasúti vonalon, mint Eger— Füzesabony, és olyan kulturális gócpont érdekében, mint Eger, még ha kitérő építésével is, — ami azonban semmi esetre sem kerülne ha meghitt öreg szolgája kéznél, mellette van. Ugyebár, Sebastian, ön is szívesebben van a gazdája közelében. Sebastian tiszteletteljesen, mélyen meghajolt. A fényes ebédnél térdharisnyás lakájok szolgáltak s az est igen kellemesen telt el. Mindenki korán feküdt le, tekintettel a másnapi vadászatra. De a ház asszonya sokáig nyugtalanul hánykolódott pompás fekvő helyén. Egy igen-igen fontos kérdésről megfeledkezett. Elfelejtette megtudakolni, mit szokott reggelizni a vicomt? Alig virradt — egész éjjel nem aludt e gond miatt — magára kapta pongyoláját és lábujjhegyeu végigosonva a folyosón, bekopogtatott Sebastian szobájába. Az inas éppen gazdájának vadászcsizmáját fényesítette. — Bocsásson meg, kedves Sebastián, hogy háborgatom, de ön ismeri M. D’Ocose szokásait. Mondja meg, kérem, mit szokott gazdája reggelizni: teát, csokoládét, kávét vagy kakaót? Sabistian fölemelte tisztes ősz fejét. — Nem tudom, asszonyom. — Hogyan, nem tudja? — Nem. Az ur csak nyolc napra fogadott fel, amig uj helyembe lépek. És csak tegnap léptem szolgálatába. Richard O’Monroy után. 27,000 koronába — a kért vasúti csatlakozást engedélyezze a miniszter. A közgyűlés ezt is elfogadta. Az „Alföldi magyar közmívelődési egyesület“ rendes tagjai sorába évi 5 korona tagsági díjjal, 5 évre Eger város közönsége is belép. A siketnéma intézet céljaira a vásártéri bódék helyén átengedendő közterület szabályszerű tárgyalását szeptember hó 23-ára tűzték ki. A törvényházhoz vivő aszfalt gyalogjáróból, az eredeti tervtől eltérően, a Széchenyi utcai aszfalt-burkolattól a főszékesegyház lép- csőzetének aljáig eső részt építteti ki egyelőre a képviselőtestület és pedig 2 7* méter szélességben. Az úttest többi része úgy is menedékes, a víz lefolyik róla és sankolva van, tehát sármentes. Ezután Würth Lajos kérelmére az Agárdin levő és neki visszaengedett dülőut bekebelezésére az engedélyt megadták. A gazdasági udvart a postaépületből egyelőre nem telepítik ki a Malom-utcában levő bika-istálló helyére. 1914-ben, a szomszédos bérletek lejártával ugyanis a helyiviszonyok egészen másként alakulnak és akkor a bika- akolt kihelyezik a közlegelő mellé; az igy felszabaduló telekre nézve azután szabadon rendelkezhetik a város. Az uj ló-istálló és kocsiszín építését azonban elrendelte a közgyűlés. A szemétszállítási szabályrendeletet, Frenzl János dr. indítványa ellenére, nem helyezte hatályon kívül a képviselőtestület, hanem a panaszok megvizsgálására és ezeknek orvoslására irányuló javaslattétel végett bizottságot küldött ki. Faragó József és társa azt kérték, hogy a Piac utcában, üzlethelyiségükkel szemben, a Liceum épülete mellett, kisebb gépeket helyezhessenek el. A közgyűlés a hetivásárok alkalmával itt lebonyolodó forgalomra való tekintettel a kérelmet elutasította. Ugyancsak elutasították Fekete Alajos és társainak azt a kérelmét, hogy a Yécsei-völgy- ben uj közkutat létesítsenek, mert az épülő munkásházakkal egyidejűleg uj kutakat is ásnak. Miután a közgyűlés Bayer Henrik városi tanácsosnak egy havi szabadságot adott és kimondotta, hogy a Makiári városrészben felépíteni kért 20 munkásház ügyét a többi munkásházak harmadszori tárgyalásával egyidejűleg fogja eldönteni, a közgyűlés a közegészségügyi bizottság és az állandó választmány egybehangzó javaslatára elhatározta, hogy a tervbevett III-ik városi orvosi állást nem rendszeresíti, tehát azt nem is tölti be, hanem az egész ügyet kiadja a szervezkedési szabályrendeletet előkészítő bizottságnak, hogy ez tegyen megfelelő javaslatot a két városi tiszti orvosnak a kórházi szolgálatok alól való fölmentése, kártalanítása és munkakörének szabályozása iránt. A szegényember gazdasága. — A bolgár kertészetről. — Sok szó esett másutt is, nálunk is a bolgár kertészetről, mely igen alkalmas módja a szegényember gazdaságának megnövelésére. Csakhogy a magyar nép — érthetetlen okból — idegenkedik tőle. Inkább nyomorog, mintsem a régi, megszokott kertmívelési formáktól eltérően, a jövedelmezőbb bolgár-rendszerrel tenné értékesebbé kertgazdaságát és fokozná bevételeit, ami bizony a mai drága világban, nagyon is ráférne minden szegényemberre. Eger város földmivelő népe különben; is szereti a kertészkedést. A makiári külvárosban a Kertész-utcai és az Ujsori zöldséges kertek, a felnémeti- és cifra-negyedekben a káposztaföldek hii'es zöldség-termékei messze földön keresett árui a piacoknak. Az egri ka- larábé, zeller, zöldhagyma, póré, gyökér és sárgarépa a régibb időben hét vármegye piacain aratta az elismerést az egri névnek és gyarapította az egri földmives-ember keresetét. Ma már erős konkurrensei az egri zöldségnek a — bolgár-kertészek. Kevesebb fáradsággal, kisebb területen többet termelnek a bolgár kertészek az ő rendszerükkel, mint termelünk mi, a mi megszokott hagyományos rendszerünkkel. Ezért a bolgárok olcsóbban is adhatják termékeiket és igy lassan-lassan nemcsak hogy elveszítjük a legjövedelmezőbb piacainkat, hanem magunk is beállunk a bolgár árusok — fogyasztóinak. Ez pedig nagy gazdasági vérvesztés. Ezt nem lehet tétlenül nézni. Tenni kell valamit a nép kertészkedő hajlamának fejlesztésére; a kertészkedésnek jövedelmezőbbé tételére; a föld, a munka és a termesztmények helyes megválasztására és beosztására. Ez a szép és fontos feladat elsősorban a gazdasági ismétlő iskolákat illetné, ahol a nép gyermekei tanulnak. De hát ezek az iskolák, — legalább nálunk, — csupán elméletileg oktatnak. Vagy ha gyakorolnak is valamit, ezt abban a megszokott, régi formákban teszik, ahogy a nép már úgy is tudja. így a gyermek a szülőitől közvetetlenül és talán jobban is elsajátítja a kertészkedést, mint az iskolában. Hogy miért nem rendezik be a mi gazdasági iskolánkat és gyakorló-telepét a modern kertészet tanítására alkalmas módon és úgy, hogy ott a nép igazán tanulhatna is: ezt nem tudjuk. Csak sajnáljuk, hogy nem igy történik. Hanem más irányból megindult az intenzív kert-gazdaság meghonosítására irányuló törekvés. A Hevesmegyei Gazdasági Egyesület ugyanis az Eger patak mentén, az ujmalom mellett levő káptalani földeken nagyobb szabású bolgár-rendszerű minta-kertészetet állít fel, mely csatornázással és vizelárasztásra lesz berendezve. A munkálatok már serényen folynak és midőn erre felhívjuk az érdeklődő közönség figyelmét, alkalomszerűnek találjuk a bolgárkertészetről egyet-mást elmondani Jeszenszky Ignác ismert közgazdasági Írónknak följegyzései nyomán. „Temes, Krassó, Torontál egyes kincstári telepeit az ősz folyamán meglátogattam, hogy a bolgár öntöző kertészet meghonosítása érdekében munkálkodjam, — írja a jeles közgazda- sági író. — A temesrékási telepen már 3 éve négyen dolgoznak a Béga parton, átlag 2—2 k. holdon. Ezeket 3 év óta többször meglátogattam. Az első két év nehezükre esett; erősen kellett őket buzdítgatni, hogy abba ne hagyják a vállalatot. Földjük jó, vizük bőven van és a vizemelő kerék felállításához kaptak segélyt. A bolgárokat utánozva termeltek paprikát, tököt, paradicsomot stb. Eleinte sok bajuk volt az árasz- tással. Azt hitték, hogy a palántának sok víz kell és annyit és annyiszor árasztották, hogy paprikáik elrothadtak a földben. A sikeres termelés fő titka, a palánták korai előnevelése, még most sem ismeretes előttük s addig igazi sikerről szó sem lehet. Ezeknek főképp kora tavasszal néhány alkalommal a helyszínén kell a szükséges munkát bemutatni. A melegágyak berendezését, a magvak vetését, a palánták
