Eger - hetente kétszer, 1911

1911-08-16 / 65. szám

2 EGER. (65. sz.) 1911. augusztus 16. Eger város közgyűlése. Eger város kép­viselőtestülete szombaton, augusztus hó 12-én, délelőtt 11 órakor Jankovics Dezső kir. taná­csos, polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott, mely, hogy nem fulladt bele a nálunk immár nem szokatlan hangos és izgalmas je­lenetekbe, az az elnöklő polgármester erélyes intézkedéseinek volt köszönhető, aki ugyanis két ízben csillapította le a harcias kedvben levő városatyák csoportját azzal, hogy a köz­gyűlést menten felfüggeszti, ha a tárgyalá­sok nyugodt menetét megakasztják. A közgyűlés napirend előtti felszólalások­kal kezdődött. Az elnöklő polgármester bejelentette, hogy őfelsége, a király, Kállay Zoltán dr., Hevesvár­megye főispánját a polgári erények legnagyobb díjával, a valóságos belső titkos tanácsosi mél­tósággal tüntette ki. Miután Kállay Zoltán dr. nem csupán Hevesvármegye, hanem mint a vá­ros polgára és képviselőtestületének tagja, Eger város közügyei iránt is mindenkor nagy ér­deklődést tanúsított, indítványozza, hogy a közgyűlés ugyanolyan szívből jövő meleg ér­zéssel üdvözölje őt most, kitüntetése alkalmá­ból, mint amilyen szívbeli jóakarója ő a mi városunknak. Ezért javasolja: hogy Kállay Zol­tán dr. érdemeit iktassák a közgyűlés jegyző­könyvébe, azután feliratban üdvözölje őt a közgyűlés, mely feliratot küldöttség adja át a kitüntetettnek; végül pedig, az esti 6 órai vonathoz, melyen Kállay Zoltán dr. marien- badi üdüléséből hazaérkezik, vonuljon ki a közgyűlés és részesítse méltó fogadtatásban városunk kitüntetett, illusztris polgárát. A közgyűlés a polgármester javaslatait egyhan­gúan elfogadta. Ezután interpelláció következett. Kánitz Gyula dr. felháborodását és megbotránkozását fejezte ki az ujság-elárusítással foglalkozó rikkancsok éktelen ordítozásai felett, akik nap­nap után fülhasító lármával ordítozzák tele a várost és teszik idegessé az utcán járó-kelő közönséget. Annyira megy már a rikkancsom tolakodása, hogy ha az utcán két-három úri ember megáll beszélgetni, a rikkancsok nyom­ban ott teremnek és vad üvöltözéseikkel lehe­tetlenné teszik a társalgást. Azt kérdi a pol­gármestertől, hogy van-e neki erről tudomása, és hogy szándékozik-e megrendszabályozui a tűzte azt a gomblyukába Ekkor megfogta a Szig- rid kezét és megcsókolta sokszor egymás után. De a vacsorára hívó harang szava csen­dül meg a teremben; gyorsan karját nyújtja a kis leánynak és úgy vezeti be az ebédlőbe. Útközben egy pár a hátuk mögé kerül és Szigrid hallja, amint valaki igy szól a grófhoz. — Jó estét, Ringström! Egész este akar­tam veled beszélni, de nem tudom, hová let­tél 1 Üdvözletét hozok Öméltóságától, a nődtől. Jól érzi magát és jó mulatságot kíván neked. Kingström szerette volna befogni a be­szélőnek száját, de már késő volt. Csak valami érthetetlen dörmögést hallatott válaszul. A karja alatt tartott kis kéz ernyedten siklott ki a kezéből. Mondani akart valamit a ment­ségére, de dadogva kiejtett szavai is a torkába fúltak, mikor szeme a halotthalvánnyá lett leányka szemeivel találkozott. A leány ajka görcsösen remegett és mégis büszke megközelíthetetlenség látszott az arcki­fejezéséből. De azért csöppet sem nagyvilági mozdulattal kapott a gróf gomblyukában ékes­kedő piros rózsa után, melyet a földre dobott és haragosan reátaposott. Azután pedig, mint a gyík, eltűnt az embertömegben anélkül, hogy egyetlen szóra is méltatta volna csalárd lo­vagját. Svédből szabadon. rikkancsok túlkapásait ? A polgármester he­lyett Fridi Gyula rendőrkapitány felelt. 0 is úgy találja, hogy ebben a tekintetben már tarthatatlan az állapot. Az alispán ugyanis csak úgy engedte meg az utcai ujság-elárusí- tást, ha az reggel 7 órától csendben történik; a rikkancsok ellenben már 6 órakor reggel el­árasztják a város utcáit és teli torokkal ordí­toznak az utcákon. Több ízben figyelmeztette is erre a körülményre az ujságelárusító lap­kiadót, de sikertelenül. Most azonban fölter­jesztést tesz az alispánhoz, melyben a közrend érdekében megfelelő intézkedést kér. Az elnöklő polgármester jobbnak véli, ha nem a rendőr- kapitány, hanem a közgyűlés ír föl az alispán­hoz e tarthatatlan állapot megszüntetése vé­gett. A közgyűlés egyhangúan elfogadta a pol­gármester javaslatát és igy valószínű, hogy városunk utcáin a kirgiz-pusztákra emlékez­tető ordítozás végre-valahára megszűnik. A napirend első tárgya a város tanácsá­nak az 1911. évre utalványozott államsegély felosztására vonatkozó javaslata volt, mely szerint, miként tavaly, az államsegély a vá­rosi tisztviselők és alkalmazottak fizetésének és lakbérének kiegészítésére fog arányosan szétosztatni. A közgyűlés a javaslatot tudo­másul vette és jóváhagyás végett fölterjeszti a vármegye törvényhatósági bizottságához. Szentes Anzelm ciszt. r. kormányzó perjel köszönő átiratát a város képviselőtestületének Vajda Ödön zirci apát halála alkalmából kül­dött részvétiratára; valamint Samassa József dr. bíbornok-érsek köszönő-iratát, a negyven­éves püspöki-jubileum alkalmából küldött üd­vözlő feliratra, — a közgyűlés tudomásul vette. Az első vihar az irodaszerek szállítása tár­gyában megtartott versenytárgyalásról fölvett jegyzőkönyv körül volt, kitörőben. Hárman pá­lyáztak : Bauer H. és Fleischmann Dávid egri kereskedők és egy budapesti cég. A Bauer-cég a szállítandó 33 irodai cikk közül 9-re utóaján­latot is tett, Fleischmann Dávid pedig a papi­rosnak rizsmáját számította 1000 helyett 250 ívenkint. Militzer Gyula úgy látja, hogy a vá­ros versenytárgyalásainál a szabálytalansá­gok szinte állandósulnak, ezért indítványozza, hogy a versenytárgyalást semmisítsék meg és az irodaszerekre hirdessenek uj pályázatot. Strausz Sándor is helyteleníti a Bauer-cég el­járását, aki akkor tesz utóajánlatot, amikor a többi ajánlattevő árajánlata már ismeretes. Csat­lakozik Militzer Gyula indítványához. A vihar akkor kezdte emelgetni szárnyait, amidőn Ká­nitz Gyula dr. tiltakozott az ellen, hogy a Bauer-céget a közgyűlés termében gyanúsítsák. Ha szabálytalanság történt, semmisítsék meg a versenytárgyalást, de senkit se gyanúsítsa­nak, mert hiszen az utóajánlat is, mely jóval olcsóbb a többinél, csak a város érdekében történt. A közgyűlés a versenytárgyalást meg­semmisítette és uj ajánlati tárgyalást rendelt el. Ezután a helypénzjegyek szállítására az Egri Nyomda-részvénytársasággal kötött szer­ződést fogadta el a közgyűlés; majd névsze­rinti szavazással elfogadta a Kertész-utcai is­kola építésére fölveendő kölcsönre a Heves­megyei Hitelbank ajánlatát. Czegléd város polgármestere átírt, hogy Eger város közönsége is támogassa Czegléd városának az 1886. évi XXII. t.-c. 138. §-ának hatályon kívül való helyezésére irányuló föl- iratát. (Ez a szakasz az állami, megyei és köz­ségi tisztviselőknek, papoknak és tanítóknak pótadó-mentességére vonatkozik.) A közgyűlés hasonló szellemű felirat küldését rendelte el. A második vihar előszele akkor kezdett fujdogálni, mikor a gyümölcspiacnak a Knézich Károly-utcába leendő áthelyezése került napi­rendre. Szerencsére ezt a „vihart“ is még ideje­korán lefújta az elnöklő-polgármester erélye. Az ipari és kereskedelmi szakosztály ugyanis azt javasolta, hogy gyümölcs-érés idején, vagyis a cseresznye-éréstől kezdve szüretig, a gyü­mölcs-piacot helyezzék át a Knézich Károly- utcába, mert a Kossuth-téren a napi piacnak is szűk a hely és igy a naponkint eladásra ke­rülő 2000—4000 puttony gyümölcs a vevők szá­mára csaknem hozzáférhetetlenné válik. Mély­pataki' Ignác a piacnak jelenlegi helyén való meghagyása mellett foglal állást, vagy ha már áthelyezik, akkor a Káptalan-utcában jelöljék ki neki a helyet. Fridi Gyula rendőrkapitány a Knézich Károly-utcát ajánlja, mely könnyen megközelíthető a Kossuth-térről és eddig is kisegítő-piacul használtatott. De ha ezt nem fogadnák el, akkor a Deák Fereuc-utat ajánlja, mely a vasúthoz is közelebb esik. Kánitz Gyula dr. is a Deák Ferenc-utat tartja a leg­alkalmasabb gyümölcs-piacnak. A földmíves- képviselők persze ezt messzillették és nagy zajjal a Mélypataki indítványát kívánták ha­tározattá emeltetni. A közgyűlés többsége azon­ban a Knézich Károly-utca mellett döntött és így a gyümölcsös piac oda kerül. Ezután gyorsan végzett a közgyűlés a napirend hátralévő részével. A fürdőkhöz vivő, és a Tél-utcában épí­tendő aszfaltjárdák vállalatba adását, vala­mint Alföldi Dévid dr. részéről a telekfeldara- bolási (parcellázási) szabályrendelet módosítá­sára tett indítványt, úgyszintén a Hevesme­gyei Takarékpénztárnak utcavonal megállapí­tására vonatkozó kérelmét elfogadták. Özv. Gebhardt Sáudornénak az építési szabályren­delet módosítására irányuló kérelmét ellenben elutasították. Losonczi János köztérvételi ügyét és a gazdasági munkásházak építésére vonatkozó előterjesztést újabb szabályszerű tárgyalás vé­gett szeptember hó 23-ára tűzték ki. A Gólya-utca rendezését és csatornázását elrendelték. Az érseki major területének megvételére nézve a tanács azt javasolta a közgyűlésnek, hogy írjon fel a közgyűlés a bíbornok-érsekhez és kérje föl, hogy amennyiben a kérdéses te­rületet eladná, várja be a városnak erre nézve teendő ajánlatát. Egyben pedig egy bizottság kiküldését kérte a major területének megszem­lélésére és értékének megbecsülésére nézve. A közgyűlés a javaslat értelmében határozott. Miután még Petravich Antalt házadómen­tességi kérelmével elutasította és Soós András végzett főreáliskolai tanulónak, hogy magát a rajztanári pályára kiképeztethesse, félévenkint 50—50 korona segélyt szavazott meg, a köz­gyűlés Pálinkás András és Mlinko Albert rend­őrök és vizsgázott fertőtlenítők 10—10 korona havi segély megszavazása iránt való kérelmét vette tárgyalás alá, azonban, dacára annak, hogy Kassuba Domokos, a közegészségügyi bi­zottság elnöke, melegen pártolta ennek a két derék, nehéz és önfeláldozó munkát teljesítő embernek a kérelmét, a közgyűlés 12 szóval 12 ellenében, a polgármester döntésével ké­relmüket elutasította. Ezzel a közgyűlés déli 1/2I-kor véget ért. Hevesvármegye rendkívüli közgyűlése. He­vesvármegye törvényhatósági bizottsága hét­főn délelőtt */410 órakor Kállay Zoltán dr., valóságos belső titkos tanácsos, főispán elnök­lete alatt, rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés napirendje meglehetős szürke mindennapiasságot mutatott; a valóságban azonbau ünneppé nőtte ki magát ez a köz­gyűlés, mert a megbecsülés és a szeretet im­pozáns megnyilvánulásával ünnepelte a vár­

Next

/
Thumbnails
Contents