Eger - hetente kétszer, 1911

1911-08-16 / 65. szám

1911. augusztus 16. EGER. (65 sz.) 3 megye köztiszteletben álló főispánját abból az alkolomból, hogy a király a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságra emelte. A napirend előtt ugyanis szót kért Majzik Viktor alispán és fenkölr, ékesszólással üdvö­zölte a közgyűlés elnöki székében ülő főispánt uj méltóságában. Az a két évtized, — úgy­mond — melyet Kállay Zoltán dr. mint fő­ispán a vármegye élén töltött, tanúsága an­nak a nagy munkaszeretetnek és nagy munka­bírásnak, melyet a vármegye és annak közön­sége érdekében, fáradságot nem ismerve, min­denkor a legnagyobb készséggel, ritka közigaz­gatási szaktudással és munkaképességgel, köz- megelégedésre, mindenki elismerésére végezett. A vármegye közönségének jóléte és érdeke le­begett mindenkor és mindenben a szemei előtt; ez irányította minden cselekedetét, ez vezé­relte minden gondolatát. Ezért kiválóak az ő érdemei és ezért olyan őszinte, igaz és osz­tatlan az az öröm, melyet a vármegye közön­sége érez afelett, hogy annak a magas köz­jogi méltóságnak a díszét, melyet a vármegye főispáni székében az ő személye tölt be, im­már a legmagasabb közjogi kitüntetéssel mél­tányolt érdemei által még magasabbra emelte. A vármegye nevében üdvözli a királyi kitün­tetés alkalmából, valóságos belső titkos taná­csosi méltóságában a főispánt és biztosítja őt a vármegye közönségének — melynek érzel­meit tolmácsolja — mély ragaszkodásáról, sze- retetéről és tiszteletéről. Hellebronth Géza a vármegye ellenzéke nevé­ben kér szót és kijelenti,hogy örömmel csat­lakozik az alispán üdvözlő szavaihoz. Bár olyan kormányt képvisel a kitüntetett főispán, amely kormánynak politikáját elitéli és amely ellen küzd a vármegye ellenzéke, mégis örül az emberben a lélek, örül a szív, hogy a ki­rályi kitüntetés most őt, az érdemesek közül a legérdemesebbet érte, aki pártatlan igazsá­gossággal, nagy közigazgatási tudással, fárad­hatatlan közgazdasági tevékenységgel és min­denki iránt lekötelező szívélyességgel kormá­nyozza vármegyéje ügyeit. Ez az oka annak — fejezi be üdvözlő szavait, — hogy a vár­megye közönsége most pártkülönbség nélkül örvend a kitüntetésnek és őt ez alkalomból a legmelegebben üdvözli. Kállay Zoltán dr. elnöklő főispán hálás szív­vel mondott köszönetét a szívélyes üdvözletért. Úgy érzi, hogy annak a húsz évnek munkás­sága, melyet a vármegye érdekében kifejtett — bár nem vallhatja magát e vármegye szü­löttének — szivében, lelkében mégis össze­forrasztotta őt ezzel a vármegyével és ennek közönségével. Büszkén vallja magát hevesme­gyeinek és Ígéri, hogy miként eddig, ezután is az lesz az egyetlen törekvése, hogy nem csu­pán a kormány, hanem a polgárok becsülését és szeretetét is kiérdemelje. A közgyűlés éljenzéssel honorálta az el­nöklő főispán szavait és ezzel rátért a napi­rendre. Mindenekelőt a vármegye által szükség- lendő fűtőanyagok beszerzése iránt intézkedett; majd feloldotta Eger város képviselőtestületé­nek azt a határozatát, mely a rendőrlegénység fizetésének rendezését a rendőrség államosítá­sáig függőben tartja és újabb megfontolás vé­gett azzal küldte vissza, hogy jogtalan és mél­tánytalan volna ezt az ügyet a mai tarthatat­lan állapotában továbbra is meghagyni. Ecséd község kölcsönügyét és Tiszaigar közlegelő vételét jóváhagyta a közgyűlés; a dormándi és füzesabonyi artézi kutak fúrásá­hoz pedig hozzájárult. A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvár­megye közigazgatási bizot'sága hétfőn délelőtt 10 órakor Kállay Zoltán dr. valóságos belső tit­kos tanácsos, főispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott, melynek napirendje előtt Keglevich Gyula gróf orsz. gyűlési képviselő, a közigazgatási bizottság, mint a vármegye tör­vényhatóságának első bizottsága nevében üdvö­zölte Kállay Zoltán dr. főispánt, magas és jól kiérdemelt kitüntetése alkalmából. Kállay Zol­tán dr. meghatva mondott köszönetét a meg­emlékezésért és arra kérte a bizottság tagjait, hogy tartsák meg őt továbbra is eddig ta­pasztalt jóindulatukban és barátságukban. A napirend a szokásos jelentések felol- vasával kezdődött, melyek során tudomásul vette a bizottság, hogy a vörheny-járvány Egerben lényegesen csökkent; a hasított körmü állatoknak száj- és körömfájása is remélhetőleg alábbszáll, mert eddig az ideig 9 kis község kivételével a vármegye összes községeiben levő állatállomány keresztül esett már e veszedel­mes ragadós állatbetegségen. A közigazgatási bizottság legközelebbi ülése szeptember hó 11-ére tűzetett ki. A karácsond—nagyfügedi törvényhatósági utón a Karácsond községben levő régi híd át­építését engedélyezte a bizottság. A tiszai ár­téri hidak helyreállítására kötött szerződést pedig jóváhagyta. A napirend érdekesebb ügyei voltak még, hogy a pásztói Baross-utcát, házi kezelésben rendelték kiépíteni, László János gyöngyösi molnárt vizhasználati jogának meghosszabbítása ügyében tett fölebbezésével elutasították, Amb­rus Dezső műszaki napidíjast pedig további egy évig alkalmazzák az államépítészeti hiva­talnál és eddigi 5 korona napidíját 6 koronára emelték fel. Eger iskolái. — Az idei értesítők. — 8. Az iparostanonc iskola. Az egri közs. iparostanonc-iskola 1910/1911. tanévi működéséről Grónay Andor igazgató adta ki az értesítőt. Érdekes adatokat tartalmaz és szolgáltat ez is Eger város kulturális fejlődéséről. Az Értesítő első közleményében Jankovics Dezső polgármester és Fogéi Ágoston, az iparos­tanonciskola felügyelőbizottsága elnökének ér­demei vannak méltatva, akik közül az elsőt — tudvalévőén — királyi tanácsossá, a máso­dikat kereskedelmi tanácsossá nevezte ki a király. Az iskolának az imént bezárult iskolai év végén 437 növendéke volt, akik egy előkészítő, három I-ső, két II-dik és két Ill-dik osztályba voltak arányosan beosztva. A tanulók hullám­zása a tanév folyamán ennél a létszámnál ter­mészetesen jóval magasabb volt. Összesen 553 iparostanoncot Írtak be az iskolába, kik közül az iskolai év folyamán 95 felszabadult, 19 ki­maradt és 2 meghalt. Az iskolai év végéig meg­maradt tanulók vallásukra nézve igy oszlottak meg: 387 rom. kát., 22 ref. és 28 izr., akik valamennyien magyar anyanyelvűek. A tanítótestület Grónay Andor igazgatón kivül Kiss Alajos, Csepreghy Gyula, Demeczky Lajos, Dienes József, Fejér Béla, Gáspár István, László Lehel, Pilis Béla, Símcsó József, Skul- téthy Béla, Szabó Vilmos, Vadász Lajos és Vétek Sándor óraadókból, továbbá Korom Pál (rk.), Tóth István (ref.) és Kertész Ignác (izr.) hitoktatókból állott. Az iskola növendékeinek munkáiból, az ipartestület közreműködésével, az év végén (junius 11—18.) rajz- és munkakiállítást ren­dezett a tanítótestület. A kiállításon 129 ta­nuló 164 darabbal vett részt. A kiállított tár­gyak közül 7 darabot megvásárolt a közönség összesen 128 kor. 60 fillér értékben. A rajz­és munkakiállítás alkalmából a szorgalmas, jó- magaviseletü és munkás tanoncok megjutalma- zására 679 koronát fordítottak. A megjutalma­zott tanulók, valamint a jutalmakra adakozók névsorát is közli a 28 oldalra terjedő Értesítő. —szky. HÍREK. Eger, 1911. augusztus 15-ém Tájékoztató. Aug. 16. A hevesi főszolgabíró tárgy, napja Kiskörén. „ 19. Eger város közgyűlése. „ 20. SzoDt István király ünnepe. Buesu a várban. „ 20. Bókusz-bucsu. „ 20. Az Egri Dalkör népünnepélye. „ 20., 21. Országos vásár Gyöngyösön. „ 21. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 23. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 27. Országos vásár Poroszlón. „ 28., 29. Országos vásár Hatvanban. Nagyboldogasszony napja. A mai nappon a magyar katolicizmusnak fönséges ünnepére virradtunk. Ismét évfordu­lójához értünk annak a napnak, amelyen első szent királyunk, életének utolsó perceiben és az ország nagyjainak jelenlétében — a Boldog- ságos Szűz oltalmába, pártfogásába ajánlotta hazánkat. Ezért lett a Szűz Patrona Hungáriáé s ezért lett a Szüzmáriás lobogó a magyar nem­zet függetlenségéért folytatott küzdelmeknek meg­szentelt jelvénye. Ezért sír föl a Magyarok Nagyasszonyához a XVI. század megható éneke: Boldogasszony Anyánk, Bégi nagy Pátronánk, Nagy Ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, Bomlott hazánkról Ne feledkezzél meg Szegény magyarokról! És igaza volt az éneknek, amely azt mondotta: Virágos kert vala Hajdan Pannónia, Mely kertet öntözé Híven Szűz Mária. . . A „virágos kert“ még most is megvan, még most is a mienk, de bizony úgy pusztul belőle a virág, amiképen fogy a Mária-kultusz ereje, bensősége. Fogyatkozik az élő hit, pusz­tul a tiszta erkölcs. Diadalmasan ünnepük, mentegetik a go­noszságot, a bűnt; nevetségessé teszik a val­lásosságot; üldözik az Egyházat és azokat, akik ragaszkodnak hozzá. . . Megromlott a nemzet. És a jövő semmi jóval nem biztat; az ifjúság kezéből kihullott az olvasó, hogy az üresen maradt kéz görcsösen ragadja meg a boros poharat és a kártyát. . . Szívből fakad tehát a jobbak imája e napon Magyarország Patronájához: Körülvette országunkat A nyomor, az Ínség; Bánatunkat újra kezdjük, Noha vége sincs még! Pusztulunk és ha nem segítsz, Mindnyájan elveszünk. Magyarország Nagyasszonya, Könyörögj érettünk! . . . Nagyboldogasszony napján a szokásos ünnepi rend szerint tartották templomainkban az istentiszteletet. A főszékesegyházban Foltin János prépost-kanonok mondotta a 9 órai ünnepi misét.

Next

/
Thumbnails
Contents