Eger - hetente kétszer, 1911
1911-08-16 / 65. szám
Előfizetési árak,: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre n ___ 5 >• N egyed évre .. 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. —........... K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 65. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, augusztus 16. Folyik az alkohol. Eger, 1911. aug. 15. Folyik a szesz minden nap és minden korcsmábán szép Magyarországon. Az emberek, különösen a népből valók, nem és korkülönbség nélkül isszák a a sört és bort, de kiváltképen roppant mennyiségben fogyasztják a sorvasztó pálinkát. És az alkohol-fogyasztásnak körülbelül fele — az ünnepekre esik, tehát azokra a napokra, amelyek a test pihentetésére és a lélek épülésére valók lennének. A legtöbb munkás inni kezd már szombat este, mikor heti bérét kézr hez kapja. Es igen gyakran folytatja másnap is. Megtörténik azután, hogy hétfőn reggel félig mámorosán fog a munkához, de már aznapra nincs ennivalója. Elvitte egész heti keresményét a korcsma és ő — igen gyakran nagy családdal — éhezhet egy egész hétig, vagy uzsora-kölesönt vehet arra a pénzre, amit még meg se keresett. Bizony-bizony, a mi népünk ahelyett, hogy a mindennapi kenyérért imádkoznék vasárnapokon és ünnepeken, az Isten házának lélekemelő légkörében ; inkább a korcsmák bűzös levegőjében dorbézolja el a mindennapi kenyérre valót. És ez ellen hiába kér, tanít, dörög a szószék; hiába küzd a társadalom; hiába akar nevelni az iskola. Minden nemes intézménynek, minden emberbarátnak törekvése meddő, mert az államhatalom a legfőbb pártfogója minden korcsmának. Téves alapra helyezkedve, helytelenül okoskodva, azt tartja a kormány, hogy az államnak egyik legnagyobb jövedelmi forrása a szeszfogyasztási adó. Ennek a forrásnak betömését tehát nem engedheti meg. Nem akarunk itt rámutatni arra a számtalanszor megvitatott és bebizonyított igazságra, hogy az alkohol- fogyasztás elsorvasztja az adóalanyokat, kiveszi a nép zsírját, tönkreteszi szellemi, erkölcsi és igy anyagi erejét. A kár tehát, melyet az alkohol- fogyasztás idéz elő, később jelentkezik majd, de az állami tönk alakjában; holott még most lehetne segíteni egy kis rázkódtatás árán, mert még nem tartunk ott, ahol Oroszország. . . Elmondottuk pedig ezeket abból az alkalomból, mert ismét visszautasított, illetve megsemmisített a belügyminiszter egy olyan szabályrendeletet, amely a korcsmáknak vasárnapi zárva- tartására vonatkozott. Zenta városa már Isten tudja, hányadik e sorban és ki tudná megmondani, hogy hány törvényAz „EGER“ tárcája. Csalódás. A pazar elegánciáju lakásban bált adott a grófi pár. Fényes egyenruhák, drága öltözetek, csillogó rendjelek és illatos virágdísz tolakodott a tekintet elé. A tizenhét éves Leonhnak Szigrid bámulva nézett körül Stok- holmnak e ragyogó világában, ahová a gyermekszobából, falusi otthonából pottyant. Alig tud hangot adni, mikor hozzá szólnak; és oly viharos a szívdobogása. E közben sorra bemutatják neki a fiatal embereket és táncrendje megtelik névvel. De a nagy pompa között is mintha hiányoznék neki valaki. S mialatt megmosolyogja önmagát, szeme kutatóan jár körül a termen. Egyre annak a cigányasszonynak jóslatára gondol, aki otthon betolakodott kertjükbe és erővel jövendölni akart a tenyeréből. Azt mondta neki, hogy egy nagy városban, ahol először jelenik meg a világban, találkozni fog azzal, akihez majdan sorsa fűzi. Akkor kinevette ezt a jövendölést, de most eszébe jutott és megdobogtatta szivét. Úrrá lett fölötte ez a babonás hitté váló jóslat; a saját álmaiba szeretett belé és már várta, reszkető szivvel várta a számára rendelt férfiút. Egyszerre összerezzent. Valami azt súgta neki, hogy közeledik a nagy pillanat. Egy elegáns testőrtiszt hajolt meg előtte; barna bőrű, sötét hajú, daliás szép férfi. A halántékán már kissé őszül a haja, de ez még érdekesebbé teszi. A neve Ringström. Szigrid a vállára teszi a kezét és gyors rohamban iramodnak tova a polonéz hangjai mellett. Valami egyre azt súgja lelkében: ez ö, ez ö! Bizalommal teljesen tekint föl a szemébe és lángba borul az arca. A tisztet tökéletesen elbájolja ez a falusi egyszerűség s újra meg újra vele táncol. A nevetése üde s a szava ártatlan. Milyen más, mint a városi lányoké! Nem tud elválni tőle; akkor is ott marad mellette, mikor pihenni egy divánra ül. A vacsora előtti szünetet arra használja fel Ringström gróf, hogy egy pálmáktól fedett kis zugba vezesse a fiatal leányt és maga is mellé üljön. Eleinte a lány otthonáról, árvaságáról, s a nagynéniről beszól, aki őt most a világba vezeti; aztán megkérdezi Szigrid a gróftól, hogy szépnek találja-e a táncot. — Nem, — felel a férfi jelentősen; már régen nem táncolok. Csak ma este tettem kivételt . . kegyed miatt. hatóság és rend. tanácsú város következik még evvel a józan törekvéssel, melyet sorra lehetetlenné tesz a kormány. A nemzetnek óriási érdekeiről van szó. Itt nem szabad visszariadni semmitől. Lépjen föl valamennyi megyei és városi törvényhatóság egyszerre, alkosson ilyen üdvös szabályrendeletet egyszerre: akkor nem győzhet a korcsmá- rosok érdeke, hanem a nemzet akaratának, józan eszének kell diadalmaskodnia. Addig pedig, amig ilyen egyöntetű eljárás idejét megállapítják a törvény- hatóságok, lépjenek sorompóba az alispánok, illetve főszolgabirák — Bereg- vármegye mintájára. Ez az alkohollal mérgezett vármegye nem alkotott szabályrendeletet, amelyet a miniszter megsemmisíthetett volna, hanem minden járásban a főszolgabíró intézkedik a korcsmái záró-órák megállapítása jogának alapján. A főszolgabíró ezt a diszkrecionális jogát úgy gyakorolja, hogy minden héten rendeletet ad ki, amely a következő vasárnapra és ünnepre záratja be a korcsmát. Áz orvosság erős, de szükség van reá, mert a betegség igen nagy. Különben is egyelőre csak ez az egy mód van arra, hogy népünket megmentsük az alkoholtól. — Csak nem tekinti már magát agglegénynek? — kérdi a lányka ártatlanul. A gróf bámulva néz reá, mintha nem értené. De az arckifejezése egyszerre megváltozik. Elmosolyodik. Oh, hát ez a kis'lány nem tudja? Azt hiszi, hogy még szabad ? Ez megmagyarázza viselkedését. Egy halk hang szólal meg a lelkiismeretében, amely arra ösztönzi, hogy mondja meg az igazat. De leküzdi becsületes ösztönét, és tovább folytatja a veszedelmes játékot. A karja ott van a díván szélén, s mikor a kis lány hátrahajol, a válla megérinti a kezét. És Szigrid nagy, ártatlan gyermekszemekkel néz föl rá; majd suttogja: — Tudja-e, gróf, hogy egy cigányasszony jósolt nekem, mielőtt Stokholmba jöttem volna, és hogy jóslata már félig beteljesedett ? — Úgy ? És mit jövendölt a cigányasz- szony ? — Azt most nem mondhatom el. — Nem ? Miért ne mondhatná meg ma és akár minden más este ? Elég öreg vagyok ehhez a szerephez. — Nem, nem; ma nem lehet. Hanem majd talán később, amikor majd. . . Elhallgatott. Ringströmnek megdobbant a szive. Egy rózsát kért tőle a ruhájáról és a leány remegve
