Eger - hetente kétszer, 1911
1911-07-26 / 59. szám
1911. julius 26. EGER. (59. sz.) 3 És ebben a nagy felforgató és átalakító munkában, amelynek haladás a neve, milyen csekély az ember élete! . . . Annyira csekély, hogy talán nem is lenne rá szükség, ha a kultúrával együtt nem járna a kulturátlanság is. Mert annyi bizonyos, hogy minél kulturát- lanabb valaki, annál kevesebbre becsüli embertársának életét. Az emberölések, gyilkosságok a társadalomnak abból a rétegéből sarjadoz- nak leginkább, ahová a kultúra még alig tette be a lábát; ahol a fékevesztett szenvedélyeket nem zabolázza a lélek műveltsége. Ide tehát a kultúrát okvetetlenül be kell vezetni, gyámolítani és fokozni, hogy a nép- lélek szilajsága csiszolódjék és a szivekben dúló szenvedélyek romjain mihamarább fölépüljön a fönséges altruisztikus erény, az evangéliumi béke. Ez a leghathatósabb orvosság az emberi élet értékének fölemelésére. Ámde mit érhet az olyan „érték-fölemelés,“ amelyet másfelől ismét olcsóvá tesz ugyancsak a kultúra ? Mert a mi kultúránk — különösen az igazságszolgáltatás terén — túlságosan kedvez a gonosztevőknek. A becsületes ember, ha szegény és nincsen munkája, akár éhen halhat. Nem törődik vele senki. A gonosztevőt ellenben gondos és figyelmes ellátásban részesíti a társadalom. És ha kiszabadul a börtönből, a patronázs-egyesüle- tek még továbbra is segélyezik. Azután itt van Cesare Lombroso elmélete, aki a „L’nomo delinquente“-ben megrajzolta a „született gonosztevő“ típusát és metsző gúnnyal sajnálja le azt az eddigi elméletet, hogy a szabad akarattal rendelkező ember felelős az elkövetett bűnéért, mert saját hibájából esik bűnbe, és saját érdeme, ha erkölcsös marad. Úgyszólván rehabilitálta a bűnös embert. Azt bizonyítja, hogy a bűnre való hajlam veleszületik az emberrel. Úgy örökli azt szüleitől, vagy az előző generációktól. Meg is látszik a bűnre való hajlandóság a született bűnös koponyáján, agyán, vagy a teste egyéb részén jelentkező abnormitásokon. A bűnös ember — ez Lombroso elméletének a morálja — valamely önkéntelen belső kényszer hatása alatt cselekszik; akárcsak az elmebeteg. A felelősség az elkövetett gonosztettért nem egyedül a bűnöst terheli, hanem szülőit., őseit és ezekkel együtt az egész társadalmi szervezetet. kedés, visszavonás, háborúság vagyon közöttük, úgy hasonlóképpen kártételek vagy egy, vagy más részről elől adják magukat. Azért az is kötelességeik fog lenni Hegy Bíráknak, hogy mindazokat (a Méltóságos Uraságok megh lett engedelmébül relációt mindazonáltal, ahol illik, tevén) megh vizsgállyák, el intézzék, jó rendben hozzák és decidállyák, kiktül a bevett egy Rhénes forint Diurnumuk megh lészen. 11. Máskor peniglen a kapások után számlálandó pénznek incassációja jobb móddal és renddel végben nem vitethetik, hanem szüreti alkalmatossággal, holott a Méltóságos Uraság is Parancsolattyát Dézsmás Uraimékra méltóz- tatik kiadni, hogy valameddig ki-ki maga obtin- gensét megh nem fogja adni, addig meg ne dézs- máltattassék, azért a szőllőre menő munkásokra repareált summa ekkoron fog incassáltatni. 12. Mind az előbb meghirottak a kerülők, vincelérek és pásztorok számadásokat fognak tenni úgy, bogy ha vinczlér, kerülő vagy Pásztor a kárnak urát nem fogja állíthatni, amelyet tapasztalni fognak a Hegy Birák vagy Szőllős Gazdák, tehát ha a Vinczlér vigyázatlanságha okoztatik vagy Pásztor, tartozni fog számot adni vagy a maga lett kárért eleget tenni. A gonosztevőknek ilyetén való tehermentesítése természetesen többet árt a társadalom élet- és vagyonbiztonságának, mint az a bizonyos sokat emlegetett kulturátlanság. Mert a bűnös szenvedélyeket — ha semmi más nem is — féken tartotta a törvény kérlelhetetlen szigorától való félelem. De mi tartsa féken most, amikor a kulturátlan táborban a modern kultúrából csak ezt az egy, rájuk nézve mentő sugarat látják és benne bizakodnak a gonosztevők ? Mert azt talán csak nem állítja senki komolyan, hogy például Sipos János földmives, aki Gyöngyöspatán a fiatal felesége fejét fejszecsapásokkal széthasította a községháza udvarán, amidőn a bíró békéltette őket, és ezért a bűnéért az egri esküdt-bíróság május 15-én tizenöt évi fegyházra Ítélte őt, — hogy ez a gonosztévő nem saját maga felelős szörnyű cselekedetéért. Vagy, hogy közelebbi példákkal éljünk, Domboróczky Bernát gyilkosa, Csőke József egri földmivesért, továbbá Novák Mari és Bu- day Sándor gyermekgyilkosokért, stb. stb., az atyjuk, anyjuk, nagyszüleik, esetleg valamelyik ősük, avagy az egé«z társadalom felelős, csak éppen ők nem? . . . Lombroso szerint pedig így van. . . . Bizony nagyon is itt az ideje, hogy népünk gyermekeit az iskolákba kénysserítstik és ne engedjük őket az utcákon csavarogni például „ujságárusítás“ örve alatt. Az újságokat el tudják adni a munkára képtelen öregek is; a fiatal nemzedék járjon iskolába, ahol a lelke fogékonnyá válik a kultúra befogadására. Mert kultur-társadalomban az emberi élet drága kincs; és ezért a drága kincsért felelős a társadalom is (ennyiben igaza van Lombrosonak), — ha nem segíti az erkölcsi színvonal általános emelkedését. Eger iskolái. — Az idei értesítők. — 2. A tanítóképző-intézet értesítője. Az egri rom. kát. érseki tanítóképző-intézetnek 1910—1911. iskolai évről szóló értesítőjét, Vencelt Ede igazgató állította össze. Az érdemes tanintézetet az idén, — fennállásának 83-ik évében — az a kitüntetés érte, hogy egy lelkes magyar asszony: özv. dr. Fekete Károlyné, született Zsasskovszky Mária, az egri fókáptalannál 15,000 koronás alapítványt tett az intézet egy növendékének segélyezésére. Ugyanebben az iskolai évben a növendékek műérzékéuek és önképzésének fejlesztésére megalakult az intézeti ifjúság zenekara, melynek szervezése az intézet egyik buzgó tanárának, Révész Károlynak érdeme. A zenekar az év folyamán két sikerült házi-hangversenyt rendezett. Az intézetnek kitünően vezetett énekkara, a lefolyt tanévben — az előző évek gyakorlatához hasonlóan, — a nyilvánosság előtt is szerepelt. Különösen a Kát. Legényegylet félszázados jubileuma alkalmából, 1910. október hó 8-án este, a vár bástyáján előadott szerenádja keltett nagy hatást és méltó elismerést a közönség részéről. A tanítási anyaga is bővült az intézetnek a most bezárult iskolai évben; amenyiben Kiszely Ede méhészeti vándor-tanító, november hó 11-től február 3-ig minden pénteken rendszeres és szakszerű előadást tartott a méhészet köréből. Ezeket és az intézet működésében előfordult egyéb följegyzéseket az Értesítő első közleményéből olvassuk, amely az iskolai év történetét foglalja össze. Az értesítő ezután az intézet állapotáról számol be. Az intézet fentartói: Samassa József dr. bíbornok-érsek és az egri főkáptalan. A tanári testület Venczell Ede igazgatóval élén, a következő 10 tagból áll: Ben- kóczy P. Emil, Breznay Imre, Glósz Kálmán dr., Grónay Andor, Meiszner Imre, Révész Károly, Róvó Lajos, Simcsó Jőzsef, Szőke Sándor és Zsasskovszky Károly, — akik a szorosan vett iskolai előadásokon kívül, mindannyian tevékeny részt vettek a társadalomban megnyilvánult kulturális mozgalmakban is. Az intézet fen- tartására elsősorban a különféle hagyományokból létesült 76,100 kor. 32 fillér alaptőke kamatai, továbbá a Rajner-féle alapítványból évenkint kiutalt 1712 korona szolgálnak. A még hiányzó nem csekély összeget, — mint például a folyó évben 18,071 kor. 93 fillért — a bíbornok érsek és a főkáptalan fedezi. Az intézet rendelkezésére álló gazdasági kertben, az idén, a méhészet gyakorlati elsajátítása céljából, uj méhest állítottak föl; azonban az intézet szertárai is jelentékenyen gyarapodtak. A növendékek között kiosztott különféle segélyek, jutalmak és ösztöndíjak összesen 11,885 korona 46 fillérre rúgtak. Ehhez a tekintélyes összeghez még 6 drb. cs. és kir., továbbá 1 drb. 20 frankos arany is járult. Az intézet működését úgy a nevelés és fegyelmezés, mint a tanítás tekintetében az idén is példás rend jellemzi. Az intézet kebelében fennálló Mindszenti-Önképzőkörnek, mely másfél-évtizedes tradícióit az idén is híven szolgálta, Breznay Imre tanár volt a vezetője. Az önképzőkör összesen 20 rendes, egy rendkívüli és 2 ünnepi gyűlést tartott. Ezek a gyűlések mind, kivétel nélkül előkelő színvonalon állottak és azt a magasztos célt szolgálták, ami egyébként az egész intézetet átlengi, t. i. a növendékek lelkében a vallásosságot és hazafiasságot ápolták és a hittel párosult tudást fejlesztették. A növendékek száma az iskolai év elején 91, a végén 86 volt; akik közül 25 az I-ső, 25 a Il ik, 19 a Ill-ik és 22 a IV. osztályba járt. Vallásra nézve valamennyi róm. kát.; anyanyelvre nézve pedig magyar volt. Egri illetőségű 20, hevesmegyei 18 és más megyebeli 48 volt a növendékek között, akiknek a szülei, foglalkozásukra nézve iparosok (35), tanítók (20), földmivesek (13), szolgák (9), értelmi osztályhoz tartozók (4), kereskedők (2), tisztviselők (2) voltak. A növendékek közül 31 pénzbeli segélyben részesült; 9-en élelmezéssel és 12-en pénzzel és élelmezéssel segélyeztelek. Pénzsegélyt és ösztöndíjat 1, élelmezést és ösztöndíjat 1, csak ösztöndíjat 2 növendék kapott. Segélyben nem részesült 35 növendék. A tanév végén tartott tanképesítő vizsgálatra 22 növendék jelentkezett, akik mind tanítói oklevelet kaptak. —szky. HÍREK. Eger, 1911. julius 25-én. Tájékoztató. Julius 26. Szt. Anna napja. Buesú az irgalmas nővéreknél. „ 29. Eger város közgyűlése. „ 30. Az „Egri Szöv. Bortermelők Bészvénytársaságá“-nak alakuló gyűlése. „ 31. Országos vásár Tiszanánán. „ 31. Országos vásár Apezon. Aug. 3., 4. Országos vásár Tiszafüreden. „ 4. A hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Apezon. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. A bíbornok-érsek 40 éves püspöki jubileuma alkalmából Begovcsevich Róbert, érseki helyettes az egyházmegye papságát körlevélben felhívta, hogy e hó 30-án, vasárnap, az ünnepélyes szent misét Te Deum-mal tartsák, s erről a híveket és hatóságokat előzetesen értesítsék.
