Eger - hetente kétszer, 1911
1911-07-26 / 59. szám
2 EGER. (59. sz.) 1911. julius 26. gába, mint akik a bennök rejlő veszélyekkel szemben nem voltak elég óvatosak, sőt azon hitökben, hogy ez eszmék az előhaladás szükség- szerű termékei és előmozdítói, védelmükre kelve, térfoglalásukat elősegítették, abban bizakodva, hogy ez új eszmék terjedése meghozza végre a feldúlt közviszonyok óhajtott nyugalmát. Tudhatnák pedig, hogy e hiedelmük az ellenfél mily gúnyjával találkozik. Jól tudják azt is, hogy e tanításokat az apostoli Szentszék elvetette s kárhoztatta. Ám ekkor a maguk véleményét úgy igyekeztek mégis fenntartani, hogy az apostoli Szentszék döntését tágabb értelemben magyarázhatnak vélték, s állították, hogy az ő elveik, bizonyos megszorító feltételek mellett, az igaz tanítással összhangban állók, ártalmatlanok, sőt üdvösek. Példájuk és egyéniségük vonzó erejével mindinkább szétszórják a bajok magvait, nem szándékosan bár, de viszályokat szítanak, csökkentve az ellenállás erejét, amit egy szívvel-lélekkel kellene a közös ellenségnek szembeszegezni. A versengések e soha nem szűnő küzdelmeiben valóban szét kellene forgácsolódnunk, s kinek-kinek magára maradnia saját véleményével, mérhetlen kárára a társadalmi ösz- szetartozásnak, vallásosságnak és erkölcsösségnek egyaránt, ha, mint az isteni kinyilatkoztatás biztosít, nem lenne valaki, kit maga Isten ruházott fel a csalhatatlanság előjogával, az igazság oszlopává s erősségévé tevén őt, hogy a széltében terjedő tévtanokat latra vesse, kárhoztassa. És ha ez a döntő tekintély mindenkor szükséges volt, annak égetően szükséges volta épen mostan napnál fényesebb, mikor annyi tévely támad: hol újak keletkeznek, hol meg régiek öltenek új színt, melyek aztán szóval, írásban, magánúton ős nyilvánosság előtt, hol színt- vallva, hol meg álürügyek alatt, min- | denfélekép és minden módon terjednek, hogy lehetőleg minél többeket hódítsanak uralmuk alá. A római pápák, kikre a katolikus világ tisztelettel tekint, nyerték feladatúi, hogy tanítsanak minden nemzeteket, s hogy alapjai, oszlopai lévén az igazságnak, testvéreiket megerősítsék, legeltessék Krisztus juhait és bárányait, a sereges- től felburjánzó tévelyek felett pedig végérvényesen tájékoztató ítéletet mondjanak, a tévelygőket így a jó útra terelve, s azokat, kiket Isten kegyelme az igaz ős megmásíthat- lan tanítás követőiül megőrzött, a tőrbecsaló veszélyektől éber gonddal megóvják. Mindenki tudja, ismeri, hogy a jó pásztornak mennyi virrasztó ag- godalmasságával töltötték be a római pápák ezt a feladatukat, amelyet az apostolfejedelemnek, Péternek személyében, magától Krisztus Urunktól nyertek. De senki előtt, aki kora eseményeit nyitott szemmel nézi, az sem lehet titok, hogy Szentséges Atyánk, X. Pius pápa is, mikor annak szüksége előállt, elvetette s kárhoztatta némely irók műveit és értekezéseit, amelyeknek olvasása a híveket az egyház által már kárhoztatott téve- lyekre vezethetné, vagy melyek akár szószerinti értelmezésűk, akár a mondatok összetűzése miatt, túlmerősz, visszatetsző s a gyakorlatban veszélyeseknek bizonyúló, téves állításokat tartalmaznak. Szoros kötelességünk, az apostoli Szentszék döntéseit minden korlátozó magyarázat, minden kétes hitelű mesterkedő kisérlet nélkül, hűséges megadással követni s azok eredeti és valódi értelmére oktatni ki a híveket, hogy az igaz és sértetlen tanoktól el ne tántorodjanak, s hogy felismerjék a téveszmékben lappangó ügyes cselvetéseket, melyek a kor tévedt hajlamait és vágyait hízelgőn | dédelgetik.« így elmélkedik, igy oktat Eger bíbornok-őrseke, mikor püspöksége negyedik évtizedének határánál, gyémántmiséje előtt egy évvel a közállapotok veszélyeit fölismerve, teljes egységre int és kéri a jóságos Istent, hogy papjait „erősítse meg áldásával, s ez áldás az ő nevéért harcolókba öntsön e nehéz időkben is helytálló lelkierőt s törekvéseiket — boldogabb jövendő zálogául — sikerrel koronázza.“ Meg vagyunk győződve arról, hogy ősz pátriarchánk kérő szava sikerrel esd kegyelmet az Úrtól és visszhangra talál nemcsak a mi egyházmegyénkben, hanem az egész országban, sőt még határainkon túl is... Olcsó az emberi élet!... Ofrs) Minden drága a világon: csak az emberi élet olcsó! . . . Es mi teszi olcsóvá? A. kultúra. Nagy mondás ez, kérem; még nagyobb, mint ez a másik mondás, amellyel akkor felelünk, ha az orvosságát keressük az emberi élet olcsóságának és azt mondjuk, hogy ez az orvosság nem lehet más, minta — kultúra!... Hogyan ? Micso.da paradoxon, micsoda szójáték ez a kultúrával?! Hát ez sem nem paradoxon, sem nem szójáték ; csak — igazság. Mert a kultúra mindig két irányban hat,: rombol és épít; pusztít és gyarapít. És itt nem csupán a tudomány vértanúira kell gondolni; bár ezek is a kultúra áldozatai, mert hiszen a tudás előbbreviteléért áldozzák életüket. (Igaz, hogy nem önként, hanem kutatásaik, avagy kísérleteik következményeit nem ismerve, véletlenül lesznek mártírokká.) A kultúrának sokkal több és nagyobb áldozatra van szüksége e néhány vértanúnál. Egész társadalmakat, világnézleteket, hitet, tudást, törvényt, jogot, meggyökerezett rendszereket, szóval mindent, amit emberi ész és kéz épített: lerombol, elpusztít, hogy a helyébe újat építsen. Még önmagát is fölemészti, ha az elavultak helyén uj vívmányokat kell elhelyezni. létkor a Munkában beállván Nap nyugásigh a rendelt órákon kívül ne henyéllyenek. Másként ha Hegy-Birákon fog vigyázatlanságh tapasz- taltatni a magistrátustól, ha pedigh a kerülőkön vagy Yinczléreken, az Hegy Biróktól ér- demleth büntetéseket elveszik. Amidőn ellenben ha oly Gazda vagy Vinczlér tapasztaltatik, akik azokat obszerválni nem kívánnák, Hegy Bírák Uraimék, ad Cassa Montanisticam érdemek szerint büntetni kit-kit szorossan köteleztetnek. 4. A kerülők dependenter fognak lenni a Hegy Biráktul, ki-ki mindennemű rendeléseket megtévén és a Subalternus Hegy Bírák Heten- kint a Hegyekre kimenvéu, a kerülők is akkoron a hegybiráknak a szőllőhegyekrül és Szől- lőkrül, hogy minémü rendben s Statusban vannak, relációt tévén, újabb rendeléseket elveszik és a relációjukat a Subalternusok a fő Hegy Bírónak megtenni kötelesek lesznek. 5. Hivatallyukban lészen a Hegy Bíróknak, hogy Szöllő Pásztoroknak jó lelki ismé- retü — amennyiben tapasztalhattyák — legényeket fogadjanak és azokat a Város Nótáriussá által szoros hittel meghiteltetvén, azoknak mesgyéjeket, azaz Dissertumukat t. i. ki meddig fogja őrizni s hány Gazdák fognak szőllejük vigyázásuk alatt lenni, a porció szerint felosztani és őköt 10-a Auguszti, azaz legalább Szent Lőrincz Mártyr napján kiállítani, kikre mind maguk Hegy Bírók Uraimék vigyázással lenni, mind pedig a kerülök által szorgaimas- san vigyáztatni köteleztetnek s hogy a szőllők jól öriztetnek-é, a jó vigyázással mind szől- lőre, mind penigh gyümölcsre, úgy rétekre, károkra, gyümölcsfákra, gunyhóra s oltványokra vanuak-é ? 6. Tovább nem lészen szabad senkinek is, akár Gazda, akár Pásztor, vagy annak felesége lészen az, kemény büntetés alatt a Piarcon szőllőt árnlni, sőt a Pásztorok feleségeinek gyümölcsöt is, ki közül ha abban valaki tapasztaltatna, főképp pedigh Pásztor vagy Felesége a Piarczi Deresben való kemény büntetését elveszi. 7. Nem lészen ennek utánna senkinek is szabad a Szőllő Hegyekben Méheket, úgy istállókat tartani, vagy pedigh azok alatt Marhákat legeltetni, kiket ha a kerülők tapasztalni fognak, a fő Hegy Bíróhoz behajtván, addig ki ne adattassanak, miglen az egy Rhé- nes forint büntetést minden darab Marhárul a Hegyi Cassában le nem teszik. 8. Karólopók vagy Gunybórontók, akár penigh oltványokat vesztegetők ha a kerülő által tapasztaltaim fognak, azokat meg nem kaphatván a Hegy Bíróknál megh jelenteni, vagy megh foghatván, kötözve behozni tartozni fognak, kiket Hegy Bírák Uraimék minden személy válogatás félretételével a köz Piarczra kivitetvén a karót vagy gyümölcsfát nyakára köttetvén állíttassanak és annak utánna érdemek szerint példássan a Deresben megh Páltzáztatni köteleztetnek. 9. Mivel pedig már a Szőllőnek Conscrip- tiója, tudniillik mely darabb hány ember ka- pálló, — meg lett, nem lészen ennek utánna senkiuek szabad hir nélkül csak emberkapálló szőllőt is szaporítani, annyival is inkább uj helyet elfogni, hanem azt kévánván valaki követni magát jelentse a fő Hegy Bírónál, kik is kimenvén megh fogják tekinteni és annak utánna a Méltóságos Uraságoknak Relációt tévén, hogy minémü hely és emberkapálló lészen. Ha megengedtetik, úgy szaporíthattya, és azt azért, hogy ily szaporítással vagy uj fogással e mostani conscriptiót nem ingrediálván, a több régi Szőllős Gazdák iniuriáltattatnak, ha pedig ezek száma is tudva lészen, a fizetés a kapások után kisebbíttetik. 10. Történik azonban gyakorta, hogy a Szőllő szomszédok egyenetlenek lévén, vészé-
