Eger - hetente kétszer, 1911
1911-07-19 / 57. szám
Előfizetési árak: Egész évre----10 korona. F él évre_____ 5 >» N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 57. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, julius 19. Változó címtáblák. (3Sh) Megdöbbenve hallgattam a minap egy fővárosi nagykereskedő és egy nagyiparos beszélgetését az Eger felé közlekedő vasút egyik kocsijában, — Egerben, kérem, nincs kereskedelem! — mondja a kereskedő. — De ipar sincs! — feleli rá a nagyiparos. — Sőt még csak nem is agrárváros ! — Hát a szőlőtermése; a bora?! — Jó, jó. Szőlője és bora, az van; hanem ezekkel is úgy van, mint a kereskedelemmel és az iparral: háromszáz évvel kullog más városok gazdasági viszonyai mögött. Nem tudják itt, kérem, kihasználni még azt sem, amijök van. — De hogy lehet igy élni manapság!? . . . Nem tudtam tovább hallgatni a beszélgetést. A szivembe nyilallott egy vad, kegyetlen fájdalom. Hát igy látják a mi dolgainkat; igy gondolkoznak és Ítélkeznek fölöttünk — mások? Sajnos, igy. És mi még csak kísérletet sem teszünk arra, hogy ez máskép legyen; hogy egy kis rokonszenvet ébresszünk magunk iránt, a megélhetésért élet- halál-harcot vívó társadalomban; hogy egy kis életrevalóságot áruljunk el ebben az irányban: mi is haladni akarunk, mert nekünk is élnünk kell!... Szegények vagyunk; de ezt csak magunk között ismerjük el. Nyomor- gunk; de sorsunk javításáról nem gondoskodunk. Azt hittük eddig, hogy mindezt csak magunk tudjuk; hogy mások előtt még mindig a régi, a tradícióira, fényére, hírére, gazdagságára büszke, víg Eger városa vagyunk. Ámde elvégre is be kell látnunk, hogy mi csalódtunk. Nagyon jól látják a mi sok bajunkat mások is. Tegyük hát túl magunkat a vélt szégyenkezésen, arain elvégre is már régen túlestünk. És igyekezzünk utolérni az előttünk járó más városokat. Hozzuk be, — mert semmi sem lehetetlen már most a villany és a repülőgép korszakában, — azt a bizonyos háromszáz esztendőt! . . . Elsősorban fejlesszük ki régi jó hírnevéhez méltóan, a mi szőlő- és borkultúránkat. Ehhez értünk legjobban, tehát nem lesz nehéz. Szerencsésen alakuló szőlőértékesítő és pinceszövetkezettel könnyen nyithatunk piacot a köztudatban még nagyon is emlékezetes egri bornak! . . . Azután használjuk fel jövedelem- forrásul a mi ritkaszép vidékünket, és a jó Istennek azt a különös adományát, mely a mi melegvizünkben rejlik. Ne mi járjunk fürdőzni és üdülni máshová, hanem mi csináljunk fürdőt gyógyerejü melegvizünkből és üdülőhelyet a balzsamos levegőjű Szépasz- szonyvölgyből — másoknak. Tehát nem csupán borváros, hanem fürdőváros is lehetnénk egy kis élelmességgel. Berendezkedhetnénk penzio- nátusra is. Miért muszáj éppen Grázba menni a nyugalmazott katonatiszteknek és magasrangu tisztviselőknek? Eger várost a fekvése, nyugalma, jó levegője, fürdője egyenesen predesztinálja arra a szerepre, amit most Ausztriában Gráz tölt be. Azután teremtsünk ipart. Mert ez sem lehetetlen. Népes város vagyunk, nekünk is sok kell ipari termékekből; de meg nagy a reánk utalt vidék is. Jól előállított közszükségleti tárgyaknak megvan nálunk is a piaca, csak éppen jól berendezett műhelyek, szakképzett iparosok, és ami a fő, gondos körülAz „EGER“ tárcája. New-York széles útja. (Broadway.) Irta: Vértesi Károly. 3 (Befejezés.) Reggeli kilenc órától, esti ötig tart az örök-vásáros nép zajgása, kergetőzése. A forrongó sokadalom akkor kissé elcsitul. Én is elfáradtam a nézésben, bocsira fel, kocsiról leszállásban. Pihenőt kerestem és találtam Trinity Church, a Szentháromságról nevezett templomnál, lombok és árnyékban lévő sírkövek közt. Fulton Róbert a templom hűvös boltozata alatt nyugszik. Ha láthatná a mostani oceánjárókat! A templom üres; az ipar és kereskedelem nagy forgatagában, a munkában nincs idejük a templomba járni. Fölnézek a házak fölött kukucskáló, száz méter magas toronyra, a gazdag jövedelmű anglikán püspöki templomra, azután belevegyülök ismét az útról felhangzó lármába. A szép tornyu Grace Churchnál, ahol a Broadway kissé megtörik, letérek a széles útról jobbra, hogy megnézzem a Bible Houst. Annak az amerikai Biblia-Társaságnak a háza ez, amely 80 nyelven 65 millió ó- és újszövetségi könyvet adott ki, terjesztett el. Ez a nép, mely szorgalmatosán olvassa a Bibliát, nem káromolja az Istent, a vallásos életet a nagyobb műveltség követelésének tekinti, pedig amerikai nyomdából csak 1782. évben került ki az első Biblia. New-Yorkban nincsenek körben összefutó utcák, sugárutak, csak avenue-k, hosszú utak, melyek a város hosszában egyenközüeu szaladnak az újabb városrészekben, folytatódnak ott, ahol a város leszorult a szigetről és a szárazfölden terjeszkednek tovább. Az avenue-ket számozott kereszt utak kötik össze, egyik vízparttól a másikig, hogy könnyebben eligazodhas-unk. Ki is győzne annyi utcanevet adni s ha már adnának, vájjon a sok idegen miként bírná a sok idegen szót kiejteni ? Sakktáblához hasonló négyzeteket alkotnak a háztömbök, melyeket blocks-nak neveznek. Ha kérdezel valakit: hol és merre találod meg ezt meg azt, arra felé mutatva el, csak annyit mond, hogy ennyi meg annyi block mellett menj el, lauf du, s fordulj azután jobbra, vagy balra. A szavakkal is takarékoskodnak; a kocsikalauz a megállónál csak az avenu-et., vagy csak az utca számát kiáltja ki. Kár, hogy az utcák és utak nevei, számai, nincsenek mindig a sarkokon jelezve, hanem csak lámpaüvegeken kis betűvel, utcák kereszteződésénél, gyakran csak egy helyen. Ebben a tekintetben előbbre vagyunk mi, pedig az amerikai nagy városokban sokkal inkább szükséges lenne az utca- és házszám-jelzés. Aki sebbel-lobbal nem siet, szívesen ad útbaigazítást; ha pedig ráér, el is vezet egy darabig. Ha nem tudsz angolul, keres németet, akivel beszélhetsz, de a német meg annyi angol szavat szúr a beszédébe, hogy angolul kell tudnod, hogy a németet megérthesd. Kelleme- tesen csalódtam ebben a tekintetben az amerikai angolokban, az amerikaiak előnyére. Volt, aki elhagyta boltját, az utcára ment, hogy germen, olasz vagy francia embert találjon nekem, Figyelmeztetnek a többnyelvű írások, a hirdető oszlopok, az árlapok mindenre. A cégtáblák, vastag és még vastagabb betűkkel, százezer számra függnek a házakon és fénylenek az ércbetük az üvegajtókon. Címek és alcímek, Co. részvénytársaság, csendes társak. Rudakon vagy a házak magasáról átvont leplek, hirdetésekkel vannak telve; „business“ rí ki belőlük. Hirdetésre használnak minden talpalatnyi üres helyet fent és lent. A repülő plakátok is ügyes reklám-mesterek. Este a hunyó meg kinyiló, pislogószemü lámpa-sorok. Reklám-
