Eger - hetente kétszer, 1911

1911-07-19 / 57. szám

2

EGER. (57. sz.)

1911. julius 19.

tekintéssel előkészített és helyes irányba terelt ipari munkás-viszonyok kellenek hozzá. Ezeket pedig nemcsak hogy meg lehet, hanem meg is kell teremtenünk.

Az építő-, nyomdász-, szabó-, sütő- és borbély-iparon kívül alig van nálunk számbavehetően jövedelmező iparág. A cipész-ipart elnyomják a készcipő-rak- tárak; a kalapos-, szűcs- és asztalosipart hasonlóan a fővárosból és Bécs- ből beözönlő raktár-áruk ölik meg. Legjobban és legjövedelmezőbben a faiparnak kellene nálunk virágoznia. Az egész környék tele van erdővel. A nyersfát azonban elszállítani engedjük és mint kész deszkát, lécet, zsindelyt, gerendát és dongafát vásároljuk vissza drága pénzen. Ad vocem: dongafa! Borváros volnánk; a vidékünk is bortermelő és Egerben mégis alig lehet hordót készíttetni. Még ezt az igazán szükséges faedényt is idegenből kell vásárolnunk, ha szükségünk van reá!...

Ami a kereskedelmet illeti, erről igazán alig beszélhetünk. Egy-két jó- nevü kereskedő-cégünk van ugyan; a legtöbb kereskedés azonban csak arra jó nálunk, hogy minél sűrűbben változzanak rajtuk a — cégtáblák.

Eger kereskedelmét elsősorban a szerencsétlen vasúti politika tette tönkre. A fővonalból kiestünk a saját hagyományos nemtörődömségünk miatt. Mikor pedig a debrecen—füzesabonyi vonal kiépült, és azt hittük, hogy ezáltal az Alföldet közelebb hoztuk magunkhoz, ismét csak szomorú csalódás ért bennünket. Elvesztettük piacunkról az egész Tisza-vidéket, amely most már Debrecenhez esik közelebb.

Az is nagy baj, hogy nem tudjuk megtalálni az import és export között a kellő összhangot. A behozatalt megdrágítottuk a kövezetvámmal, a kivitelt pedig nem szabályozzuk. Azt, — és tegyük hozzá: csakis azt — kapkodják el az orrunk elől leghamarabb és potom áron, amire nekünk is szükségünk lenne idehaza, és amit idegenektől kell megvásárolnunk drága pénzen, t. i. az — élelmiszereket.

Ilyen viszonyok között persze nem csoda, ha a drágaság ijesztő módon, nőttön-nő, a kereskedelmünk pang, és a kereskedők nem éppen mint tőkepénzesek vonulnak ki azokból az üzletekből, amelyek fölött egyre-másra változnak a címtáblák, hanem megapadt erszénnyel, mint megrokkant egzisztenciák menekülnek belőlük.

Ezen az állapoton segíteni kell. Itt azonban már nem annyira a közönség vagy a hatóság, mint inkább maga a kereskedő-világ segíthet.

Legyen körültekintőbb üzleti vállalkozásaiban és takarékosabb életmóddal is elégedjék meg, ha a viszonyok erre kényszerítik.

Mert annyi bizonyos, hogy — a fent vázolt általános körülményeken kívül — legtöbb cégváltozásnak a rossz üzleti spekuláció és pazarló életmód az oka.

& termés.

A földmivelésügyi m. kir. miniszter most adta ki termésbecslésének legfontosabbját, amely t. i. a legelterjedtebb terményekről (búza, zab, árpa) már majdnem teljes hitelességű képet ad.

E szerint a tavalyinál jobb búzatermés várható, de tetemesen fölülmúlja az idei zabtermés a tavalyit. Az összesnek a képe az, hogy a négy fő kalászos mintegy ötmillió métermázsával ad többet, mint tavaly. Ennek oka a legutóbbi pár hét kedvező, napfényes időjárása, mely azonban — mivel mindinkább a szárazság jellegét ölti magára — káros hatással lehet a burgonyára és tengerire, illetve általában a veteményekre.

De lássuk a jelentés főbb részeit a következőkben :

Julius hó első felében, a keleti Felföld kivételével, az időjárás leginkább száraz és enyhe volt, mig az ország keleti és különösen északkeleti vármegyéiben napokig esett. A száraz, mindamellett nem túlságos meleg időjárás, igen kedvezett a gabonanemüek szemfejlődésének és az országosan megindult és már szépen előrehaladt aratási munkálatoknak. Amig azonban a kalászosoknak nagy hasznára volt a száraz, de nem meleg időjárás, addig a kapások és kerti vetemények egyes helyeken már igen érzik az eső hiányát.

Búza. Aratása kedvező időben indult meg, sőt az Alföld déli vármegyéiben sok helyütt már be is fejezték és elvétve már próba-csép- léseket is eszközöltek. A learatott kalászok szépek és a keresztek száma is többnyire várakozáson felüli. A mintegy 6,053.000 kát. hold területből levonva a kiszántás alá került mintegy 253.000 kát. holdat, a learatásra váró, illetve részben már learatott búzaterület

5.800.000 kát. holdra tehető. Ezen a területen, a beérkezett adatok szerint, kát. holdaukint országos átlagban 7.96 métermázsa, vagyis ésszesen mintegy 46,170.000 q búza remélhető. A legutóbbi termésbecslés alkalmával még csak

44.323.000 q búzatermést reméltünk. A lefolyt két hét alatt tehát, részben a beérést segítő kedvező időjárás folytáD, mintegy 1,846.000 q emelkedés mutatkozik. (Múlt évben 46,185.000 métermázsa termett.)

Rozs. Az északi hegyvidékek kivételével nagyobbára már learatták. A rozzsal bevetett és nagyrészben már le is aratott föld-terület körülbelül 1,880.000 kát. holdra tehető. A jelentések szerint a valószínű termés kát. holdan- kint 6.73 q-ra, összesen tehát mintegy 12,650.000 métermázsára becsülhető.

Árpa. Az őszi árpát legtöbb helyen már learatták, a tavaszit most aratják. A termés 7.84 q-ra, vagyis összesen mintegy 15.076.000 métermázsára becsülhető úgy, hogy az idei terméskilátás kb. 3.400,000 métermázsával kedvezőbb a múlt évi eredménynél.

Zab. A déli vármegyékben már be is érett,

táblák, reklám-lámpák. Az amerikai hirdetési lázban szenved; figyelmet fólkeltöen annonszí- roz, este váltakozó színű megvilágított betűkkel, vetített képekkel. A szövegezéssel irók, a képekkel művészek is foglalkoznak. Ügyes hirdetés-fogalmazók 10—15.000 dollár évi díjat kapnak. Amerika és a reklám egy. Szinte ordít a reklám.

Olvasom, hogy a sirkövet is arra használják fel. New-Yorkban egy cipőkereskedő előre készített sírboltjának fedő lapjára ezt vésette rá: „Ez a márvány fogja egykor örök pihenésre fogadni James Bolton földi maradványait, akinek jelenleg a 15-ik Avenue-n fényes cipő- és bőrkereskedése van. Ott kapható a legolcsóbb és legtartósabb cipő.“ Ugyanott egy másik hirdetés igy szól: „Itt nyugszik John Smidt, aki eldobta magától az életet és egy „Colt“-forgópisztolylyal egyetlen lövéssel végzett földi gyötrelmeivel. Öngyilkosok! Csak „Colt“-féle forgópisztolyt vegyetek!“ Csak annak van értéke, kelete, amit lármával hirdetnek. Ha valaki vörös téglaport, tetszetős skatulyákba rakva nagyon hirdet, annak is volna kelete, sőt meg is gazdagodhatnék az élelmes hirdetésgyártó. Az Egyesült Államokban 500 millió, mások szerint 1000 millió dollárt költenek el évenkint reklámra, tehát többet, mint

Orosz-, Német-, Francia-, Spanyol-, Magyarország és Ausztria a hadseregeikre. A Fairbauk mérleggyár, egymaga, évenkint 750.000 dollárt költ el, a Sapolio szappangyár pedig naponta ezer dollárt fordít e célra. A nagy áruházak csak a new-yorki lapokban megjelenő hirdetéseikre 4—5 millió dollárt költenek.

New-Yorkban, egy szembetűnő ház kéményén, hogy hirdethessen valaki, megad a jogért egy évre másfélezer dollárt. Rámázolnak a falakra, ahol csak tehetik.

A nagy lapok drágán közük a hirdetéseket; elkérnek 5—7 dollárt egy sorért. A Sears Roebucker Cie cég, mikor az 1200 oldalos árjegyzék-könyvét szétküldi, 6000 dollárt ad ki csupán postaköltségre.

„Love for money“ felírást, a pénz iránti szeretetet, odaképzelhetjűk valamennyi hirdetés mellé, melyek az árukkal túlzsúfolt kereskedelmi palotákon fityegnek, öles betűkkel kiabálnak. A reklám ugyanis a kereskedelem fejlődésével tart lépést. A nagykereskedő házak áruforgalma évi 40 millió dollárra, sőt azon felül is rúg. Rendszerint a bevétel 5%-át költi el reklámra. New-Yorkban minden hét órára esik egy csődnyitás. A nevek az újságok há- tulsó, hirdetési oldaláról — az elsőre rugtat- nak, mint szenzációk.

Visszakerülök a Broadway jártabb részére, s a napot annak szentelem. Figyelmeztetnek a Broadway és a 10. utca sarkán, a templom közelében lévő Fleischmann (Lajos) Bakerie-re és restaurációra. Ez az érdemes pékmester és többszörös milliomos nagy emberbarát. Morvaországban született és a mi hadseregünkben szolgált mint tiszt, részt vett az 1866. évi háborúban. Van faluja, versenyistállója. 0 sütötte New-Yorkban az első császárzsemlyéket. Meggazdagodott. Magyar huszártisztek, mikor adósság- hátrahagyásával voltak kénytelenek átkelni a tengeren s a hitelezők elől elfutni, többször fordulnak hozzá, aki nagyon érdeklődik a magyar ügyek iránt. Minden este kenyeret és egy-e&y csupor kávét osztatott ki a sütödéjében jelentkező összes szegények között, ha 500 volt is azok száma. A kisebb-nagyobb csoportosulás volt a new-yorki munkásviszonyok hőmérője. De már többé nem osztogat Fleischer bácsi. Öt nappal később Chicagóban olvastam, hogy a derék férfiú meghalt 68 éves korában.

Ugyancsak a 10. utca és a Broadway keresztezésénél, a földalatti villamos vasút állomásánál, megnéztem a világ legnagyobb áruházát, Wanamaker Jánosét, aki egyik üzletvezetőjének évi 15.000 dollár fizet. Olyan értelemben veszem a legnagyobb áruház szót, hogy a leg-