Eger - hetente kétszer, 1911

1911-07-15 / 56. szám

Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre.......... 5 » N egyed évre .. 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények -- intézendők. — Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 56. szám. A fenségestől a nevetségesig... Eger, 1911. jul. 14. Nincs talán az egész világon még egy olyan párt, mint a magyar par­lamentnek az a csoportja, amely Justh Gyulát követi. Zajos, kardcsörtető, har­cias. Minden pillanatban kész arra, hogy köszörülje az acélt és körülhor­dozza a véres kardot. Minden alkal­mat fölhasznál arra, hogy riadót fúj­jon és nála oly mindennapi a leg- szörnyübb fenyegetés, akárcsak más emberfiánál a szokásos köszöntés. Ámde ne higyje ám senki, hogy a Justh-párt meg is indítja a harcot, ha már megüzente; nem kell azt gon­dolni, hogy fenyegetéseit be is váltja. Dehogy! Ez nem kenyere; nem kenyere különösen akkor, ha komoly munkával jár, mert attól természetesen félnek ezek a jó urak. Hogy hirdették az indemni- tás vitájának megkezdése előtt: majd megmutatjuk mi a kormánynak, hogy kik vagyunk és mit tudunk! Előszedték az ócska parlamenti fringiát, az obstruk- ciót; fenyegetőztek vele, de gyönge volt az akarat-erejük és visszadugták rozs­dás tokjába. Nem feledték azonban vi­lággá kürtölni, hogy majd később jön a rettentő leszámolás, a Dies irae. . . Az „EGER“ tárcája. New-York széles útja. (Broadway.) Irta: Vértesi Károly. 2 Amit az ipar, kézimunka vagy gép meg­teremt kereskedelmi ágakban, az mind legna­gyobb választékban van meg a Broadway-n. Hétfő volt, mikor a Broadway-n legelőször jár­tam. Ez a nap a kereskedésre nézve legfor­galmasabb, mert a vasárnapi lapok hirdetései folytán nagyon sokan vásárolnak. Fényes, nagy üvegtáblás kirakatoknál, a szabadon mozgó szépnem nagyobb számmal is csoportosul, segítik egymást a jóízlésben, hogy az elől széles peremű, tollas kalap jól díszítse a főt. Már az igaz, hogy igen jól tudják kivá­lasztani öltözködési cikkeiket. A sok bolygás- sal jár ) újdonságok megtekintéséből gyakorla­tot szereznek maguknak. Shoppingnek nevezik a kedvtelésüket, melyet az alig fölserdült miss kezd meg és végzi az anyós. Sokszor tart­ják fel az üzletembert, kinek ez okon nagyobb segédszemélyzetet kell tartania, de megtalálja azért a hasznát. Azért van csalétkül a kira­katban drága jfrolmi mellett Ízléses, olcsó tárgy. \ \ XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, julius 15. A Justh-párt ekkor üuuepélyesen kimondotta s urbi et orbi hirdette, hogy a költségvetési vitában méri össze az ideiglenesen nyugalomba tett fringiát, a kormány pártjának fegyvereivel. És eljött a szörnyű Ítélet ideje. Zeus nem dörgött erősebben az Olympuson, mint Justh Gyula a radikális függetlenségi párt elnöki székében. Borzasztó parla­menti vihart vártunk; olyant, melynek elmúltával csupa rom és törmelék lesz a harctér, telve az elesettek hulláival. Ismét csalódtunk. A viharnak csak a szele volt nagy, mellyel nagy forga­tag járt; azután elült a dörgés, meg­szűnt a villámlás. Megbékéltek az ele­mek, a Justh-párt tagjai még csak el se jártak a költségvetési vita tárgyalá­sára, nemhogy obstruáltak volna. Senki se gondolja azonban, hogy Justhék nem akarnak harcolni. Nem; ők csak ideig­lenesen rakták le a fegyvert, cserébe egy párnapos szünetért, amely alatt a henyélés fáradalmait akarják kipihenni. Ha újra megkezdődik a parlamenti mun­ka, akkor lesz hadd el hadd! Kimon­dották Justhék (immár nem tudhatni, hogy hányadszor): a végső lehelletig harcolunk a védöerö törvényjavaslat tárgyalásánál. De ismét csalódunk; a jelek leg­A boltokban szebbnél szebb divattárgyak felmutatásával kötik az üzletet, de végigjár­hatjuk az üzleteket anélkül, hogy vásárolnánk. Bemegyek egy boltba valami apróságért; voltaképpen tanulmányozok. A nőknek nem kell a boltostól kérni, hogy adja le ezt, vagy mutassa azt. ügy is megteszi. Néhány száz, pántlikás, különféle anyag­ból előállított női kalap, géperővel állandóan forog a boltnyi kirakatban, mindegyik szebnél- szebb női fejen, szőke, barna hajú bábon; az ár lefityeg róluk. Az idő pénz; legyen a vá­lasztás gyorsabb! Ahol a hivatalok és nagy üzletek van­nak, mindenütt nagy az embertömeg. Szurtos kezű, maszatos gyerek halad el a suhogó selyem, fényes bársony és fehér csipke mellett, ügy veszem észre, hogy itt az em­berek vagy nagyon díszesen vannak öltözködve, vagy pedig rongyosak. Alig van átmenet. Kifutó fiuk, kifutó leányok között, dolog­ban látok egy félembert. A kamasz rohanvást megy, mintha űznék; pedig csak siet, hogy megkereshesse a napra valóját. Nagyon sokan vannak, kapkodnia kell, viaskodnia a létért való küzdelemben. Egyik a másikat könnyen elgá­zolja, hol nem akarva, hol meg akarva, ügy is van. Naponta tiz körül váltakozik azoknak a száma New-Yorkbau, akik a nagy munká­alább erre engednek következtetni. A Justh-párt most már el se kezdi a harcot, mert ha a katonai javaslatokat letárgyalják, a kormány azonnal haj­landó beterjeszteni az uj választói tör­vény tervezetét. Justhéknak pedig csak ez kell és semmi más; csak evvel és csak ezáltal lesz boldog a magyar; csak ennek segítségével biztosítjuk Ma­gyarország fenállását, mert a radikáli­sok szerint, mindennek ez az alfája és ómegája. Jgy dagad és igy lohad a leghar- eiasabb ellenzék harci kedve időről- időre; igy tolódik a nagy küzdelem és a nagy leszámolás, amellyel any- nyit fenyegetőztek — ad graecas ca- lendas. . . A folytonosan hátrább tologatott terminusok mellett ne felekezzünk meg arról, hogy nem is olyan régen milyen más volt a Justh-párt. Nemzeti szinü lobogó alatt küzdött a nemzeti had­seregért. Küzdelme szép volt, nemes volt; ideálizmusa egy egész nemzetet magával ragadott és elsöpört egy rend­szert, amely úgy látszott, hogy örök­életre rendezkedett be nálunk. Sajnos, ez a párt ölte meg a remé­nyeket; majd ez lett az ellenzéke saját pártjának, midőn visszavonást kezdett, ban, lótás-futásukban, szerencsétlenségtől érve, gyilkosság által vesztik az életüket. Kik­nek uein állapítható meg a személyazonossá­guk, gőzhajó viszi a Halottak szigetére, a vá­rostól húsz kilométer messzire, Hart Islandba. Azonnal napirendre térnek fölöttük: egy-két hangya eltiporva, a tetemházba kitéve; ügyet se vetnek rájuk. A hangyák dolgos utján to­vább halad a többi munkás hangya. Újságos rikkancs természetesen mindenütt van. Rászabadítják őket az utcára. Az egyik kocsiból le, a másikra felugornak. Nagy seb- bel-lobbal sietnek. Nagy lapokat hordanak, Herald, Times, World, Recorder, Sun, Tri­bune s. t. b. szavakat, uj címeket kiabálnak. Olykor meg is gazdagszanak az ujságárulás- ból, mint az a Kelman nevű, aki hat év alatt 40.000 koronát szerzett és a new-yorki vá­lasztásoknál, mikor e sorokat irom, elöljáró- sági jelölt. Annál szerencsétlenebb az a sze­gény rikkancs, akit ugyanebben az időben, éhségtől haldokolva találtak a pádon. Két nap óta nem evett s olyan gyenge állapotban van, hogy életben maradásához nincs remény. A Bradway két oldalán lerakott síneken, egyes és egymáshoz kapcsolt kocsik siklanak, villamos erő által hajtva. Az üzleti órákban minden hely elfoglalva és az, akinek nem ju­tott már ülőhely, vásott gyerek módjára, hátul

Next

/
Thumbnails
Contents