Eger - hetente kétszer, 1911

1911-07-15 / 56. szám

2 EGER. (56 sz.) 1911. julius 15. megtörte az egységet és visszavetette a nemzetet nemzeti haladásának ut­ján. Majd otthagyta a nemzeti had­sereget, fölesapott az önálló hank tán­toríthatatlan harcosának. Azután ettől is eltántorodott és lett az általános, egyenlő, titkosnak szószólója vörös zászló alatt és egy csatasorban a Jakabokkal, Kristóffyval, Yládékkal stb. Végre ez se kell már neki. Most csak azért erőlködik, hogy milyen sor­rendben tárgyalják a javaslatokat. És a sorrend kedvéért kész arra, hogy akár hozzá se szóljon a kalonai ja­vaslatokhoz. Éppen úgy kész lesz reá, mint ahogy leszerelt a költségvetési vitában — egy pár napi szüntetért. ... Du sublime au ridicule il u’y a qu’ un pas. A fenségestől a nevet­ségességig csak egy lépés van. Nos, ezt a lépést már régen megtette a Justh-párt. Eger város közgyűlése. Eger város képvi­selőtestülete szerdán, julius hó 12-én, délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Hanák Gyula városi főjegyző, helyettes polgármester elnöklete alatt. Ez a közgyűlés sem volt mentes az izgal­maktól. Hanem ezúttal igazán a város anyagi érdekének megóvása miatt voltak epések a városatyák. Az ilyen epeömlés kínos lehet az egyeseknek, de mindig haszuos a — köznek. A közgyűlés napirend előtt való felszóla­lással kezdődött. Hanák Gyula elnök bejelentette a közgyű­lésnek Vajda Ödön zirci apát halálát, ami nem csupán az érdemekben dús ciszterci rendet bo­rította mély gyászba, hanem érzékenyen súj­totta az egész magyar nemzetet is, amelynek kultúrájáért az elhunyt főpap igazán fejedelmi áldozatokat hozott. Eger város közönsége az újonnan épült és mintaszerűen berendezett fő­gimnáziumot köszönheti a fenkölt szellemű fő­papnak és ezért azt indítványozta a közgyű­lésnek, hogy Vajda Ödön zirci apát emlékét és érdemeit jegyzőkönyvben örökítse meg a közgyűlés, továbbá Barthos Károly városi ta­nácsos vezetése alatt, a jelentkező képviselők­ből, küldöttség képviselje a várost a temetésen, és a gyászoló egri cisztercita-rendháznak rész­vétét fejezze ki a város képviselőtestülete. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Ezután Kecskemét városának a földrengés­okozta pusztulásáról emlékezett meg Hanák Gyula h. polgármester és indítványozta, hogy Eger város közönsége átiratban fejezze ki rész­vétét a romokban heverő testvér-város közön­ségének az őt ért súlyos elemi csapás miatt és biztosítsa arról is, hogyha szüksége lesz reá, anyagilag is fogja segélyezni. A közgyűlés ezt az indítványt is elfogadta. Következett a napirend. Az utak kiépítésére megtartott verseny- tárgyalás jegyzőkönyvét tudomásul vette a köz­gyűlés. A három ajánlattevő közül, mint leg­olcsóbbra, Reiner Soma vállalkozóra bízta az összes utak kiépítését 148,300 korona ajánlati összeg erejéig. A szerződés megkötésére a vá­rosi tanácsot utasította, egyben pedig elrendelte, hogy az építési munkálatokra, utcánként, a kö- vezetvám-bizottság egy-egy tagjának elnöklete alatt, a képviselőtestület tagjai állandóan fel­ügyeljenek. Strausz Sándor képviselő indítvá­nyára, a felügyelő képviselőket nyomban ki is jelölték. Minthogy pedig a kiépítendő utcák közé a Homok utcának csak a fele van fölvéve, azt is elhatározta a közgyűlés, hogy a megta­karításokból ennek az utcának a másik felét is építsék ki, ha ugyan — lehet. Mert az ut­cának ez a része nagyon keskeny és előbb ki­sajátítások utján szélesíteni kell. Emiatt a vá­rost mérnököt és a környéken lakó városi kép­viselőket helyszíni tárgyalásra ki is küldte a képviselőtestület. Az utak kiépítésére fölveendő 170,000 koronás kölcsön ügye simának indult, de nagy izgalmakat váltott ki. A kölcsönre nézve két helyi pénzintézet adott be ajánlatot: a Heves­megyei Takarékpénztár és a Hevesmegyei Agrár Takarékpénztár-részvénytársaság. A két ajánlat közül az Agrár Takarékpénztár aján­lata volt az előnyösebb és igy az állandó vá­lasztmány ezt ajánlotta elfogadásra. A köz­gyűlés már a határozat meghozatalánál tar­tott, amidőn kézbesítették az elnöknek a Hevesmegyei Népbanknak az árajánlatát, mely az Agrárénál is előnyösebb a városra nézve. Ez a körülmény nagy és izgalmas vitára szol­gáltatott alkalmat. A képviselők egy része nem akarta figyelembe venni az elkésett aján­latot, más része azonban tárgyalni kívánta, mert a városra nézve előnyösebb. Közlőn pedig pro és kontra éles megjegyzések röpködtek a levegőben a Népbank eljárását illetőleg. Végre is Csutorás László dr. javaslatára a közgyűlés úgy oldotta meg a dolgot, hogy az egész köl- csön-ügyet újabb tárgyalás és javaslattétel vé­gett visszaadta a tanácsnak. A közgyűlés ezután gyorsan végzett a napirend hátralevő részével. A Széchenyi-utcai próbaburkolatok átfektetéséről a The Neucha- tel Asphalt. Coy. Ltd. részére kiállított ok­iratot névszerinti szavazással elfogadták és a vármegye törvényhatósági bizottságához jóvá­hagyás végett fölterjesztették. A műtrágyagyár helyére nézve elfogadták Czvekk Lászlónak azt az ajánlatát, hogy a trágyagyárat nem a város által felajánlott helyen, hanem a saját telkén fogja fölállítani és ezért cserébe a vá­ros a 10 éves pótadómentességet 15 évre ter­jesztette ki. Végül Csaplaky Anna és Barchetti Ilonka városi napidíjasok napidíját 2 koroná­ról 2 kor. 50 fillérre, Cselényi Jenő napidíját pedig 2 K 50 fillérről 3 koronára emelte föl. Az élet mélységeiből. — Társadalmi levelek. — A nazarénusok. Hogy erkölca nélkül az emberi társadalom meg nem állhat, ezt mindenki vallja. Még a szabadgondolkodók is. Hiszen ma, a szocioló­gia nagy munkája után, sokkal bizonyosabb ez, mint azelőtt, a mikor még nem hatolt be a tudomány a társadalmi élet mélységeiig. Csak az a kérdés, hogy vallásos legyen-e az erkölcs, avagy legyen egyszerűen úgyneve­zett tiszta erkölcs, amit a szabadgondolkodók az kapaszkodik fel, áll a kocsi párkányán, fogód­zik abba, akár emberbe, ami keze ügyébe akad, mert idején a munkában kell lennie. A „repülő nyaktiló“ rendesen és szorgal­matosán szedi áldozatait, ha még úgy vigyáz­nak is. Ilyen utcaforgalomban, a szükebb ut­cákban is, elég veszedelem van. Nagy baj, ha valaki rövidlátó, vagy az automobil pöfögését nem hallja. Kocsi itt, kocsi ott; oszlopokon is, tehát fejünk fölött, lábunk alatt: kocsi minde­nütt. Nincs a világon még egy másik város, melynek annyi földalatti vasútja volna, mint New-Yorknak. Kettős, hármas, négyes sínpáron, összesen 70 mértföld hosszúságban. A mi And- rássy-uti módszerünk szerint építették föld­alatti vasutaikat, csakhogy azok hosszúságával nagyon elhagytak minket. Ha sok szemünk volna, mint Árgusnak, akkor is nagyon kellene vigyáznunk, mert itt azt a jelszót ismételgetik, hogy mindenki vi­gyázzon magára. Pedig időközökben mégis meg kell állnom itt is, ott is, mert tanulmányozom az amerikaiasan nagy várost. Gondolkodnom is kellene, ha a sok rikkancs, cipőtisztító néger, fütty, sípolás, folytonos kelepelés, szünetlen karatyolás ki nem verne sodromból. Ez a nagy utca Ízlés dolgában bizony nem olyan ut, mint akár Páris, Berlin, Wien vagy Bu­dapesten. A mi büszkeségünk, az Andrássy-ut, nagyon kicsiny ugyan a Broadway-hez képest, mégis több benne az Ízlés, csak a nemzetien jellegzetesnek nincs meg a nyoma. Itt londo­niakhoz hasonló magas, keskeny házak, közbül egy-egy óriás, mely a többi tető fölé ágasko­dik. Tíz emeletes magasságból néznek le az ablakokból s az alakok összezsugorodnak sze­münkben. Az utcák süni hálózatára nézni, a liftek gócpontján, voltam nehány ilyen és még sokkal magasabb háznak fent a tetején. Néztem róluk a beláthatatlan épület-tömeget, téglasivatagot. A mostani újdonság, a Broadway és az Ötödik Avenue keresztezésénél a 87 méter magas The Flat Iron Building. Három oldalos alakjánál fogva, vasaló háznak nevezték el, de egy néző­pontról, hasonlít a hajó orrához is. Húsz eme­letet olvastam. Drágább volt az épület telke, (274 millió dollár,) mint az építkezési költség. (ls/4 millió dollár). Tükör-üveg ablakait bizto­sításra nem fogadják el, mert mikor a szél be­lekap az oldalába, égbe nyúló falába, hintái, hajlik a ház, fölrepedeznek az üveg táblák. Földszintjén van az Egyesült Államok legna­gyobb dohánytözsdéje, az United Cigar Store, melynek fiókja van az Unió minden városában. Könnyűszerrel mentem föl az elnagyolt épület, a vasaló ház tetejére, villamos sze­mély-felvonón. Tekintetemet bámészkodva hor­dom körül, belemélyítem az utcák tömkelegébe, a nagyváros kősivatagába. Az ókori piramis csodaszámba megyen, de ez az újkori még na­gyobb csoda. Ennyi kő és tégla, egymásra rakva! A piramisok kövei négyszegletüek, ezek cifrák. Több idő, több dolgozó kéz. Lát­tam a magas háznak tetejéről a hangyabolyt, emberek zsibvásárát, hallottam azok felhangzó kiabálását. Látok sok szép, pazarlással emelt, több millió dollárba került épülettömböt, iparpa­lotát és rengeteg, amerikaiasan nagyszabású tőzsdét is, más bankházakat, de nincsen terük, kevesebb a hatásuk. A szükebb utcákban há­nyát kellene feküdni, hogy azokat egészen meglássuk. Nincs vakolt ház; javítással nem szeretnek bíbelődni, bajoskodni. Barna kőből, vörös, pré­selt téglából emelt dísztelen, párkányzat nél­küli kalickaszerü magasságot, inkább üzl'etre berendezett, árukkal megrakott, kaptárszerü házak, tégla-tömegek; közbül-közbül kiváló díszes épületek vannak vasból és feliéi’ már­ványból. Faragott kővel burkolt kereskedelmi paloták, kőbe alkalmazható építési formák. A lakás-paloták az uj, kivülebb eső vávosrészek- ban vannak. A házakon feltűnnek az emele.tről-emeletre kapaszkodó vaslétrák, melyeket házégéskor használnak. A lépcsőzet nagyon' sok emeletes háznál fából van. Az amerikaiaknak el kell; hinnünk, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents