Eger - hetente kétszer, 1911
1911-07-15 / 56. szám
2 EGER. (56 sz.) 1911. julius 15. megtörte az egységet és visszavetette a nemzetet nemzeti haladásának utján. Majd otthagyta a nemzeti hadsereget, fölesapott az önálló hank tántoríthatatlan harcosának. Azután ettől is eltántorodott és lett az általános, egyenlő, titkosnak szószólója vörös zászló alatt és egy csatasorban a Jakabokkal, Kristóffyval, Yládékkal stb. Végre ez se kell már neki. Most csak azért erőlködik, hogy milyen sorrendben tárgyalják a javaslatokat. És a sorrend kedvéért kész arra, hogy akár hozzá se szóljon a kalonai javaslatokhoz. Éppen úgy kész lesz reá, mint ahogy leszerelt a költségvetési vitában — egy pár napi szüntetért. ... Du sublime au ridicule il u’y a qu’ un pas. A fenségestől a nevetségességig csak egy lépés van. Nos, ezt a lépést már régen megtette a Justh-párt. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szerdán, julius hó 12-én, délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Hanák Gyula városi főjegyző, helyettes polgármester elnöklete alatt. Ez a közgyűlés sem volt mentes az izgalmaktól. Hanem ezúttal igazán a város anyagi érdekének megóvása miatt voltak epések a városatyák. Az ilyen epeömlés kínos lehet az egyeseknek, de mindig haszuos a — köznek. A közgyűlés napirend előtt való felszólalással kezdődött. Hanák Gyula elnök bejelentette a közgyűlésnek Vajda Ödön zirci apát halálát, ami nem csupán az érdemekben dús ciszterci rendet borította mély gyászba, hanem érzékenyen sújtotta az egész magyar nemzetet is, amelynek kultúrájáért az elhunyt főpap igazán fejedelmi áldozatokat hozott. Eger város közönsége az újonnan épült és mintaszerűen berendezett főgimnáziumot köszönheti a fenkölt szellemű főpapnak és ezért azt indítványozta a közgyűlésnek, hogy Vajda Ödön zirci apát emlékét és érdemeit jegyzőkönyvben örökítse meg a közgyűlés, továbbá Barthos Károly városi tanácsos vezetése alatt, a jelentkező képviselőkből, küldöttség képviselje a várost a temetésen, és a gyászoló egri cisztercita-rendháznak részvétét fejezze ki a város képviselőtestülete. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Ezután Kecskemét városának a földrengésokozta pusztulásáról emlékezett meg Hanák Gyula h. polgármester és indítványozta, hogy Eger város közönsége átiratban fejezze ki részvétét a romokban heverő testvér-város közönségének az őt ért súlyos elemi csapás miatt és biztosítsa arról is, hogyha szüksége lesz reá, anyagilag is fogja segélyezni. A közgyűlés ezt az indítványt is elfogadta. Következett a napirend. Az utak kiépítésére megtartott verseny- tárgyalás jegyzőkönyvét tudomásul vette a közgyűlés. A három ajánlattevő közül, mint legolcsóbbra, Reiner Soma vállalkozóra bízta az összes utak kiépítését 148,300 korona ajánlati összeg erejéig. A szerződés megkötésére a városi tanácsot utasította, egyben pedig elrendelte, hogy az építési munkálatokra, utcánként, a kö- vezetvám-bizottság egy-egy tagjának elnöklete alatt, a képviselőtestület tagjai állandóan felügyeljenek. Strausz Sándor képviselő indítványára, a felügyelő képviselőket nyomban ki is jelölték. Minthogy pedig a kiépítendő utcák közé a Homok utcának csak a fele van fölvéve, azt is elhatározta a közgyűlés, hogy a megtakarításokból ennek az utcának a másik felét is építsék ki, ha ugyan — lehet. Mert az utcának ez a része nagyon keskeny és előbb kisajátítások utján szélesíteni kell. Emiatt a várost mérnököt és a környéken lakó városi képviselőket helyszíni tárgyalásra ki is küldte a képviselőtestület. Az utak kiépítésére fölveendő 170,000 koronás kölcsön ügye simának indult, de nagy izgalmakat váltott ki. A kölcsönre nézve két helyi pénzintézet adott be ajánlatot: a Hevesmegyei Takarékpénztár és a Hevesmegyei Agrár Takarékpénztár-részvénytársaság. A két ajánlat közül az Agrár Takarékpénztár ajánlata volt az előnyösebb és igy az állandó választmány ezt ajánlotta elfogadásra. A közgyűlés már a határozat meghozatalánál tartott, amidőn kézbesítették az elnöknek a Hevesmegyei Népbanknak az árajánlatát, mely az Agrárénál is előnyösebb a városra nézve. Ez a körülmény nagy és izgalmas vitára szolgáltatott alkalmat. A képviselők egy része nem akarta figyelembe venni az elkésett ajánlatot, más része azonban tárgyalni kívánta, mert a városra nézve előnyösebb. Közlőn pedig pro és kontra éles megjegyzések röpködtek a levegőben a Népbank eljárását illetőleg. Végre is Csutorás László dr. javaslatára a közgyűlés úgy oldotta meg a dolgot, hogy az egész köl- csön-ügyet újabb tárgyalás és javaslattétel végett visszaadta a tanácsnak. A közgyűlés ezután gyorsan végzett a napirend hátralevő részével. A Széchenyi-utcai próbaburkolatok átfektetéséről a The Neucha- tel Asphalt. Coy. Ltd. részére kiállított okiratot névszerinti szavazással elfogadták és a vármegye törvényhatósági bizottságához jóváhagyás végett fölterjesztették. A műtrágyagyár helyére nézve elfogadták Czvekk Lászlónak azt az ajánlatát, hogy a trágyagyárat nem a város által felajánlott helyen, hanem a saját telkén fogja fölállítani és ezért cserébe a város a 10 éves pótadómentességet 15 évre terjesztette ki. Végül Csaplaky Anna és Barchetti Ilonka városi napidíjasok napidíját 2 koronáról 2 kor. 50 fillérre, Cselényi Jenő napidíját pedig 2 K 50 fillérről 3 koronára emelte föl. Az élet mélységeiből. — Társadalmi levelek. — A nazarénusok. Hogy erkölca nélkül az emberi társadalom meg nem állhat, ezt mindenki vallja. Még a szabadgondolkodók is. Hiszen ma, a szociológia nagy munkája után, sokkal bizonyosabb ez, mint azelőtt, a mikor még nem hatolt be a tudomány a társadalmi élet mélységeiig. Csak az a kérdés, hogy vallásos legyen-e az erkölcs, avagy legyen egyszerűen úgynevezett tiszta erkölcs, amit a szabadgondolkodók az kapaszkodik fel, áll a kocsi párkányán, fogódzik abba, akár emberbe, ami keze ügyébe akad, mert idején a munkában kell lennie. A „repülő nyaktiló“ rendesen és szorgalmatosán szedi áldozatait, ha még úgy vigyáznak is. Ilyen utcaforgalomban, a szükebb utcákban is, elég veszedelem van. Nagy baj, ha valaki rövidlátó, vagy az automobil pöfögését nem hallja. Kocsi itt, kocsi ott; oszlopokon is, tehát fejünk fölött, lábunk alatt: kocsi mindenütt. Nincs a világon még egy másik város, melynek annyi földalatti vasútja volna, mint New-Yorknak. Kettős, hármas, négyes sínpáron, összesen 70 mértföld hosszúságban. A mi And- rássy-uti módszerünk szerint építették földalatti vasutaikat, csakhogy azok hosszúságával nagyon elhagytak minket. Ha sok szemünk volna, mint Árgusnak, akkor is nagyon kellene vigyáznunk, mert itt azt a jelszót ismételgetik, hogy mindenki vigyázzon magára. Pedig időközökben mégis meg kell állnom itt is, ott is, mert tanulmányozom az amerikaiasan nagy várost. Gondolkodnom is kellene, ha a sok rikkancs, cipőtisztító néger, fütty, sípolás, folytonos kelepelés, szünetlen karatyolás ki nem verne sodromból. Ez a nagy utca Ízlés dolgában bizony nem olyan ut, mint akár Páris, Berlin, Wien vagy Budapesten. A mi büszkeségünk, az Andrássy-ut, nagyon kicsiny ugyan a Broadway-hez képest, mégis több benne az Ízlés, csak a nemzetien jellegzetesnek nincs meg a nyoma. Itt londoniakhoz hasonló magas, keskeny házak, közbül egy-egy óriás, mely a többi tető fölé ágaskodik. Tíz emeletes magasságból néznek le az ablakokból s az alakok összezsugorodnak szemünkben. Az utcák süni hálózatára nézni, a liftek gócpontján, voltam nehány ilyen és még sokkal magasabb háznak fent a tetején. Néztem róluk a beláthatatlan épület-tömeget, téglasivatagot. A mostani újdonság, a Broadway és az Ötödik Avenue keresztezésénél a 87 méter magas The Flat Iron Building. Három oldalos alakjánál fogva, vasaló háznak nevezték el, de egy nézőpontról, hasonlít a hajó orrához is. Húsz emeletet olvastam. Drágább volt az épület telke, (274 millió dollár,) mint az építkezési költség. (ls/4 millió dollár). Tükör-üveg ablakait biztosításra nem fogadják el, mert mikor a szél belekap az oldalába, égbe nyúló falába, hintái, hajlik a ház, fölrepedeznek az üveg táblák. Földszintjén van az Egyesült Államok legnagyobb dohánytözsdéje, az United Cigar Store, melynek fiókja van az Unió minden városában. Könnyűszerrel mentem föl az elnagyolt épület, a vasaló ház tetejére, villamos személy-felvonón. Tekintetemet bámészkodva hordom körül, belemélyítem az utcák tömkelegébe, a nagyváros kősivatagába. Az ókori piramis csodaszámba megyen, de ez az újkori még nagyobb csoda. Ennyi kő és tégla, egymásra rakva! A piramisok kövei négyszegletüek, ezek cifrák. Több idő, több dolgozó kéz. Láttam a magas háznak tetejéről a hangyabolyt, emberek zsibvásárát, hallottam azok felhangzó kiabálását. Látok sok szép, pazarlással emelt, több millió dollárba került épülettömböt, iparpalotát és rengeteg, amerikaiasan nagyszabású tőzsdét is, más bankházakat, de nincsen terük, kevesebb a hatásuk. A szükebb utcákban hányát kellene feküdni, hogy azokat egészen meglássuk. Nincs vakolt ház; javítással nem szeretnek bíbelődni, bajoskodni. Barna kőből, vörös, préselt téglából emelt dísztelen, párkányzat nélküli kalickaszerü magasságot, inkább üzl'etre berendezett, árukkal megrakott, kaptárszerü házak, tégla-tömegek; közbül-közbül kiváló díszes épületek vannak vasból és feliéi’ márványból. Faragott kővel burkolt kereskedelmi paloták, kőbe alkalmazható építési formák. A lakás-paloták az uj, kivülebb eső vávosrészek- ban vannak. A házakon feltűnnek az emele.tről-emeletre kapaszkodó vaslétrák, melyeket házégéskor használnak. A lépcsőzet nagyon' sok emeletes háznál fából van. Az amerikaiaknak el kell; hinnünk, hogy
