Eger - hetente kétszer, 1911

1911-07-01 / 52. szám

Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre .. __ 5 >> N egyed évre _ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 52. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, julius 1. A jövő Magyarország értelmisége. E'er, 1911. jun. 30. Az iskolák aratásának napján, ami­kor arról van szó, hogy milyen lesz a jövő Magyarország értelmisége, nem lesz érdektelen egy kis statisztikát kö­zölni közép- és felső iskoláink hallga­tóiról, illetve a tanulók és hallgatók vallásának számarányáról. Tesszük ezt annál inkább, mert mostanság mind sű­rűbben hangzik a panasz, hogy isko­láinkban háttérbe szorul minden más vallásu ifjú és egyedül a katolikusok tudnak boldogulni úgy a katedrákon, mint az iskola padjain. Ez a vád, amelyet közönségesen klerikális uralomnak hívnak, téved egy kissé, vagy pedig nem akarja megmon­dani az igazat. A dolog ugyanis egészen másként áll. ügy a közép, mint a felsőoktatás­ban, és mind a tanulók, mind a tanárok számának tekintetében háttérbe szorul­nak a katolikusok. Íme egy kis statisztika, amely min­den beszédnél és újságcikknél világo­sabban és érthetőbben beszél: Az 1909-diki adatok szerint Ma­gyarországon középiskolai tanuló volt 67,699. Ebből: rém. kát. . . . 29,483 = 43%, református. . . 9,674 == 14%, luteránus . . . 6,231 = 9%, zsidó ................... 15,051 = 22%, A zsidóság hazánk lakosságának 5 százalékát teszi, mig a középiskolák ta­nulóinak 22 százalékát szolgáltatja. Az egyetemeken még kedvezőtle­nebb a katolikusok helyzete; neveze­tesen van: Sokszor hallunk kiáltó igazságta­lanságokról, amelyeket a klerikálizmus (értsd a katolikus egyházat, kát. isko­lákat) javára követ el az államhatalom. Kiemelünk közűlök egyet: a kát. isko­lák állami segélyezését. Nézzük meg: vájjon a jövő évi kultuszbüdzsé elő­irányzása szerint hogyan fest itt az egyenlőség elve és a „kiáltó“ igazság­talanság ? A jövő évi költségvetési tervezet a) a jogi karon róm. kát. . . . 2,553 = 41%, református. . . 999 — 16%, luteránus . . . 460 == 9%, zsidó. . . . . 1,546 = 25'6%; b) a bölcsészeti karon 740 = 48%, 299 = 13%, 182 = 12%, 209 = 16%; c) az orvosi karon róm. kát. . református . luteránus . zsidó . . . róm. kát. . református . luteránus . zsidó . . . 550 = 28%, 179 = 9%, 167 = 8%, 909 = 46%. A felső tanintézetekben (idevéve a teológiai főiskolákat is) a hallgatók száma összesen: 11,275. Ebből róm. kát. . 4.530 = 41%, „ zsidó . . 3,278 = 30%. szériát 1912-ben 107 iskolát fog az állam segélyezni. Ebből katolikus 53, protestáns 44, községi 10 van. No már most tessék kiszámítani, hogy a katolikus iskolák mennyi rövidséget szenvednek azáltal, hogy a segélyezés nem áll arányban a katolikusok lélek- számával. A katolikusok a lakosság 63 százalékát teszik és 49 százaléknyi segélyt kapnak, mig a protestánsok (alig 15 százaléka a lakosságnak) 39 százalék segélyben részesülnek. Hát kérdjük: kik az állam dédel­getett kedvencei? Kérdjük: hol van a kiáltó igazságtalanság? A segélyre szoruló katolikus isko­lák rovására itt olyan előnyökről van szó, amelyekkel meg lehetnek elégedve a protestánsok. Mindezeket pedig elmondottuk egy­Az „EGER“ tárcája. De nem! — találok! — messze minek vágyik Gyógyírt keresni a baj-lepte lélek? . . . Előttem a szent keresztfa sugárzik. . . Jövök, Uram! — és Tevéled beszélek. Lorán. A bűnösök lakomája. — Mutatvány „Az Emberfiáról“ e. munkából. — Egy este a vámosok lakomát, rendeztek és leültek, hogy azt élvezzék. Mivel a tisztes­séges asszonyok tudni sem akartak róluk, a rossz hírű korcsmából meghívták a leányokat. Ezek legszebb cicomájukban jelentek meg, ne­vetve és vihogva, hogy a harmadik utcáig le­hetett hallani. A vá^sÁfe^ leányokkal - ugyancsak ki akarták rgulatni 'Ragukat. De hogyan, hogyan nem, amikor egy darabig együtt voltak, a han­gos vigako'xái-3 nemi ment, tovább, mert hiszen csak színlelt-volt és nem talált visszhangra a társaságbeliek szivében. Ekkor nagyon is komoran és szomorúan folyt a dolog. Valami belső hang azt mondotta a férfiaknak: — Mi hasznotok van nektek pénzetekből és vagyonotokból és jólétetekből ? Malomkőként nyom benneteket éslelketeket, a pokolra húzza, mert özvegyek és árvák, hajléktalan férfiak és segítség nélkül maradt aggok átka van rajta. S a leányokhoz a szív hangja szólott és ekként beszélt: — Mit használ, hogy fiatalok és szépek vagytok? Jobb volna, ha csak fél szemetek volna és ragyásak lennétek, semhogy a bűn utján járjatok, mindig messzebbre és mindig mélyebbre a bűn fertőjébe, a borzasztó végig. Jaj nektek ! Mikoron a hang így beszélt és nem lehe­tett elhallgattatni, sem túlkiabálni, a vámosok és bűnös leányok nagyon megszomorodtak, nem ettek és nem ittak, hanem úgy ültek ottan, mint a halotti tornál; reszkettek Isten haragjától és nem tudtak magukon segíteni. Mert bűneiket nem tudták többé meg nem történtekké tenni, ha mindjárt jobb kezüket, sőt fejükből szemei­ket is odaadták volna. Olyan csönd támadt a teremben, hogy az égő lámpák sercegését lehetett hallani. Kívül­ről behallatszoít a kutak csobogása-locsogása s az éjszakai szélben a magas fasudarak su­sogtak. Az egyik leány hirtelen megborzongott és fölkiáltott: — Ki jön az utcán lefelé és tart e ház­nak? Kinek a járása ez? Mindnyájan figyeltek, mert ennek a járás­nak hangját ismerték, jóllehet ma először hal­lották. Úgy hangzott, mint a tavaszi szellő fu- vallása, amely elől a tél menekül. . . — így csak egy lépked — suttogták a hallgatódzók elhalványuló ajkakkal. És ijedten néztek egymásra: a názáreti Jézus jön hozzánk ! Vergődés. A lelkem egén felhők tornyosúlnak, A lég ózonja — ónsuly most nekem; Sas-szárnya támadt mostan a borúnak, Befödve minden fényt a kék egen. Pacsirta-szó most vész-sirály sikongás... Mezők kolompos pörge lábú nyája Mind fáj nekem most, — mint halál-kimondás Komor a lelkem köd megülte tája. . . A skála-húrok túlságos feszültek. . . A tőke csaknem már meghasada. Sírnak a dalok, mit mosolygva szültek Nem is oly rég a hit — meg a haza. Féreg fecsérli el a lét nedűit, Kíntenger zúg az agy-szirtek között, Bánat hasítja a kedv hedegűit — Manó, — gyötrő test egy’séget kötött. S e kettő egyre fogyasztja a lelkem, Erőedényi kongón panganak.. . És ah! helyem nincs nyugovóra lelnem Kétség, ború, mik benn visszhangzanak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents