Eger - hetente kétszer, 1911
1911-06-28 / 51. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre .. T 5 » Negyed évre .. 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 51. szám. ----- XXXIV. ÉVFOLYAM. -----Szerda, junius 28. A jövő küszöbénél. Eger, 1911. junius 27. (3&>) Péter és Pál apostolfej edel- mek ünnepén, a hagyományos szokás szerint, véget ér az iskolai év. Te Deum laudamus!.. Egy esztendő szellemi termése learatva, gondosan rendbeszedve, részben a jövő iskolai év magvető munkájának biztosítása végett a fejlődő gyermeki lélek tárházaiban raktározódik el, részben pedig értékesítés végett a közélet piacára kerül. Mindkét esetben kincs az, amiről gondoskodás történik. Alapja a gyakorlati tudásnak, melyre építeni lehet és kell; anyaga a nemzeti kultúrának, melyből a magyarság nemzetfejlesztő közszelleme fakad. Sietünk megállapítani, hogy ez a szellemi aratás, mint az elvégzett becsületes és lelkiismeretes kulturmunka eredménye, az idén is kielégítő volt. Az iskolák jól működtek; a magyar tanárság jól oldotta meg feladatát: ezer és ezer tudományosan képzett ifjúval lett gazdagabb a magyar társadalom, mindmegannyi a jövő reménysége, a haza boldogulásának záloga, nemzeti életünk biztosítéka. r Ámde más kérdés, miként helyezkedik el az ifjú nemzedék a társadalomban; milyen munkakört, állást, hivatást fog betölteni a közéletben; tud-e majd érvényesülni és képes lesz-e szerzett ismereteit úgy a saját boldogulására, mint a köz érdekének előmozdítására értékesíteni? / Es ez a fontosabb kérdés. Mert a kultúra aggodalmaskodó fok-mérésén kívül a kenyér-kérdést is felöleli. És a kenyér-kérdéssel számolni kell! Nagy szociális föladat ez: a megoldása nemcsak kívánatos, .hanem égetően szükséges is. A közéletben érvényesülni ugyanis ma már nem könnyű dolog. A társadalom következetlen berendezkedése teszi nehézzé. Van egy állás és van rá száz folyamodó. (Csak minimumokkal számolunk !) Ez a száz pályázó fölhajt legalább is kétszáz protektort, akik mind érvényesíteni igyekeznek befolyásukat. Mennek, kérnek, kapacitálnak. És az J eredmény az, hogy a száz pályázó kö- j zül, — a százegyedik nyeri el a megüresedett állást. Tehát valamennyi megmarad — proletárnak. Ez a helyzet képe. Csúnya kép; de hű. És ez nem jól van igy. Ezen változtatni kell; még pedig gyorsan, amig nem késő, nehogy elfecséreljük a jobb sorsra érdemes ifjú erőket és úgy járjunk, mint a régiek a sibilla-könyvekkel: a tized- részeért adjuk meg azt az árt, amelyért most még az egészet meg lehetne mentenünk. Az iskolák kapui bezárulnak és a bizonyítványok kiosztásával megkezdődik a — pályaválasztás. Ez a legalkalmasabb időpont a komoly gondolkodásra. Mérlegeljük a helyzetet. Legelőbb is az a szembetűnő, hogy a középiskolák, a gimnázium és reál túlzsúfoltak. Sok a diák. Ez ugyan még nem baj, mert hiszen az iskola előkészítője az életnek: kapcsolat a tudományok és a néplélek között, amelynek világnézetét átalakítani és újabb eszmekörökkel gazdagítani hivatott. És talán semmi sem kívánatosabb, mint hogy ami ifjúságunkból önálló kezdeményezésre termett, szívós nemzedék nevelkedjék az iskolákban; olyan nemzedék, amely nem esik mindjárt kétségbe az első sorscsapástól, amely tud a maga lábán járni és amelyből erős lelkű, jellemszilárd és kemény gerincű polgárai válnak e hazának. Ámde a baj ott kezdődik, hogy a sok diákból a Vllí-dik osztályig a növendékeknek alig 31—33%-a jut el. Minden év lekoptat a létszámból egy-egy jó csomót, ami annak a jele, hogy igen sok olyan elem megy a középiskolákba, amely nem akar felsőbb iskolába járni, tehát nem oda való. Mert hiszen csak 31—3 3%-a az; amely végig halad. Mi történjék a többivel? Irányítsuk figyelmüket a praktikus életpályákra. Mert nem muszáj ám mindenkinek okvetetlenül latejnerré csiszolódnia ! Legyen iparos, kereskedő, gyáros, mechanikus, gazda, művész vagy iparművész a kedve és hajlandósága szerint. Tisztes, és ami a fő, jó megélhetést biztosító életpályák ezek. Hogy nem méltányoltuk, és nem | méltányoljuk még ma sem eléggé ezeket a praktikus életpályákat, ez a második szembetűnő jelenség társadalmi életünkben. Nem szívesen lesz senki iparossá, kereskedővé, gazdává. És ez a „senki“ nem csupán a hivatalnok-osztály és előkelő körök gyermekeire vonatkozik. Szomorú tapasztalataink vannak arról, hogy maguk az iparosok, kereskedők és gazdák is egész törekvésüket odairányítják (sokszor még anyagi exisztenciá- jukat is veszélyeztetve), hogy gyermekeikből hivatalnokot, ügyvédet, bírót orvost, szóval „urat“ neveljenek. Visszás helyzet! Ahelyett, hogy megelégedett, biztos keresetforrással rendelkező és a nemzetnek gazdasági érdekeit növelni hivatott nemzedéket nevelnénk: a proletárok számát szaporítjuk; azokét a proletárokét, akik a legkisebb (1000—1200 koronás) állásokra is százával jelentkeznek. Nem azt mondjuk ezzel, hogy ne iskoláztassuk gyermekeinket. Dehogy! Nemzeti kultúránk színvonalának emelése elsőrendű kötelesség. A magyar iparos, kereskedő és gazdaközönség műveltségi foka nem lehet közömbös a társadalom előtt, és a közéletnek szüksége van müveit, értelmes iparosokra, kereskedőkre és gazdákra. Ezért hát csak járjon a fiatal nemzedék az iskolába; szerezze meg a műveltség és értelem előfeltételeit. Hanem azután ne a hivatalos irodai helyiségek elkoptatott küszöbei felé tartson, hanem vonuljon emelt fővel a műhelyekbe, a kereskedelmi áru-asztalokhoz, avagy a gazdaság ezerágu, kincset-termő mes- gyéi közé. Mert itt a jövő. Ezen a téren van a magyar ifjúság terített asztala! . . . Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, junius hó 24-én, délelőtt 11, és folytatóan délután 3 órakor rendes közgyűlést tartott a város közháza nagytermében Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt. A közgyűlés szokatlanul zajos volt és igen izgatott hangulatban folyt le. Nem a napi események krónikása tehet róla, hogy konstatálni kénytelen a hangnak és a terrornak váratlan és indokolatlan bevonulását a közgyűlés tanácskozó-termébe. De hát megjelent és azon a helyen, ahol — habár különböző nézetekkel is —
