Eger - hetente kétszer, 1911
1911-06-28 / 51. szám
2 EGER. (51 sz.) 1911. junius 28. a város közügyéit, a közönség javát, legalább a jóindulatban közös egyetértéssel kellene intézni, valósággal az osztályharc tüneteit magánviselő türelmetlenség, szenvedélyesség és erőszakoskodás kezd lábrakapni. Szomorú jelenség, amelyben csak az a vigasztaló, hogy nem állandó jellegű. Mert nem az egész képviselőtestületet ragadta magával a tömegek fékezhetet- len szenvedélye, hanem annak csak egy része, a földmíves osztály tett kísérletet a terrorizmussal. De ez sem járja; ennek sem szabad megtörténnie. A szólásszabadság, a szabad nézetnyilvánítás a legszentebb joga nemcsak az egyes polgároknak, hanem az autonom testületeknek is. Ezt megakadályozni bűn és ha ez autonom testületben történik, (mint ahogy ez nálunk, a szombati közgyűlésen megtörtént,) kétszeres beszámítás alá esik. Hová juttatna, ha egy-egy városi képviselőnek, amikor közérdekből, a közönség jólétének előmozdításából beszél, a torkába fojtaná a szót az az érdek- csoport, amelyik magára nézve sérelmet vél fölfedezni a tárgyalás alatt álló javaslatban? Azért javaslat a javsslat, hogy azt megvitassák. És azért képviselő a képviselő, hogy a közérdeket szem előtt tartva, nézetét nyilvánítsa a a javaslat fölött. Hámozza ki a javaslatból a rosszat, ha ilyent talál és ajánljon helyette jobbat, ha tud; a többség dolga azután elfogadni vagy elvetni, szóval dönteni a javaslat sorsa fölött. Ez a jog és ez az igazság. De ez a tisztesség is. A szombati kavarodásnak azonban van egy tanulsága is, amelyet jó lesz megszívlelni. Az egész izgalmat a kellő tájékozottság hiánya okozta. Javaslat készült a piaci helypénzsze- dés reformjáról. A város jövedelmeit fokozni kell, ha azt akarjuk, hogy csökkenjen a pótadó. Ezt tudja és akarja is mindenki. Az uj helypénz-díjszabás, mely tervbe vette, hogy a helybeliek is köteleztessenek (fele részben mint a vidékiek!) az országos-, hónapos- és hetivásárokon, valamint a napi piacokon helypénz fizetésére, — szintén a közjövedelem fokozására, tehát a pótadó csökkentésére törekednék. Annál inkább jogos ez, mert a piac fenntartása — állandó tisztogatása révén — majduem 10,000 koronájába kerül a városnak. Tehát jogos, igazságos és méltányos az a kívánság, hogy a piac föntartásának költségeit ne mindenki, hanem azok viseljék, akik ott árusítanak. Nem tudjuk föltételezni, hogy az esetben, ha ezt igy tudják a város földmives-képviselői, akkor is megtörtént volna az a sajnálatos incidens, ami, sajnos, megesett a szombati közgyűlésen. De hát miért nem történik nálunk gondoskodás a képviselők és általában a közönség kellő tájékoztatásáról a főbenjáró városi közügyeket illetően ? Három újságunk is van, de városi ügyek, ha csak az újságírók saját szorgalmukból külön utána nem járnak, nem kerülnek bele a lapokba. Hogyan tájékozódjék tehát a közönség, és hogyan lásson tisztán a városi képviselő ? Egyik laptársunk, városi párt alakításának eszméjét veti fel ebből az ötletből. Ez nem szerencsés gondolat, mert klikkrendszert teremtene. Elég városi párt — mert hiszen minden képviselő benne van — maga a képviselő- testület Csak tessék informálni, és pedig jól informálni a képviselőket. Erre való a sajtó. A félreértés ugyan igy is megeshetik, — mert ugyan hol az a hatalom, mely a félreértést .eljesen kizárja? — hanem annyi bizonyos, hogy a jól tájékoztatott többség előtt az ilyen „félreértük“ nem a haragot és visszavonást, hanem a jóleső kedélyes derültséget vál- anák ki. Ezt csinálják meg a város urai, ha a szombati jeleneteket száműzni akarják a város tanácskozó terméből. A közgyűlésről egyébként a következőket jelentjük: Pontban 11 órakor nyitotta meg a közgyűlést Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgár- mester, de az elnöki csengetyüt félegyig állandóan kénytelen volt használni, mert a nagyszámban megjelent képviselők között már az ülés megkezdésekor is puskaporos volt a hangulat és később valóságos csatazajjá, viharos harcilármává fajult. Napirend előtt Kánitz Gyula dr. az utcaseprést tette szóvá. Kifogásolta, hogy a reggeli órákban, mikor legnagyobb a forgalom, a locsolatlan utcákon elviselhetetlen port vernek fel az utcasöprők. Sürgős orvoslást kér. A polgármester megígérte, hogy ezután éjjel, vagy legalább is kora hajnalban fogják az utcákat tisztogatni. Ezt helyeslőén tudomásul vették. Következett a napirend. A belügyminiszter értesítette a város közönségét, hogy a csendőrlaktanya építésére tett ajánlatát nem fogadja el, mert a kért bérösszeget magasnak talá'ja. A leiratot szó nélkül vették tudomásul. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az Egerben felállítani kért állami fiu-internátus ügyében válaszolt. A miniszter hajlandó Egerben kizáróan középiskolai tanulók részére állami fiu-internátust felállítani abban az esetben, ha a város az internátus céljaira legalább 3 kataszt. holdnyi területet átenged és egy, a modern pedagógia és higiénia követelményeinek megfelelő s a miniszter által jóváhagyott tervek szerint épült épületet építtet és azt berendezi. Az állandó választmány a leírat felett napirendre térést javasolt; Kánitz Gyula dr. ellenben azt indítványozta, hogy ne ejtse el a város a tárgyalást, hanem tegyen újabb ajánlatot és hiszi, hogy a nehéz anyagi viszonyokkal küzdő városnak segítségére lesz a „rosz- szul informált miniszter helyett, a jól informált országgyűlési képviselő.“ Hosszú vita fejlődött ki a kérdés fölött, melynek során Alföldi Dávid dr. azt indítványozta, hogy a város írjon fel ugyan a kultuszminiszterhez, de fejtse ki, hogy olyan szegény, hogy az internátus felállításához a kivánt áldozatokkal nem járulhat hozzá, állítsa fel tehát azt a miniszter államköltségen. Setét Sándor dr., Milirzer Gyula, Halászy Caesar dr., Maczki Valér dr., majd ismét Kánitz Gyula dr. szólották még az ügyhöz, mire az elnöklő polgármester szavazásra bocsájtotta a kérdést és a közgyűlés 52 szavazattal 48 ellenében az Alföldi dr. indítványát fogadta el. Persze eközben egyre izgatottabbak lettek a kedélyek úgy, hogy a belügyminiszternek a katona-beszállásolási pótadó kártalanítása ügyében tett leiratát már a legnagyobb zajban vették tudomásul és a földmíves képviselők által elfoglalt padokból hangosan követelték, hogy a tárgyjegyzék 13-dik pontját, mely az uj hely- pénzszedési szabályrendeletre vonatkozik, azonnal tárgyalják a többi tárgy mellőzésével. A polgármester teljesítette is a kívánságot, de azért a zaj egy percre sem ült el. Hanák Gyula főjegyző föl-föl zúduló lármában adta elő a városi tanácsnak az állandó választmány részéről is támogatott előterjesztését, mely szerint a helypénz-díjszabást akként módosítsa a közgyűlés, hogy a helybeliek a díjtételek felét fizessék. Elsőnek Mélypataki Ignác jelentkezett szólásra. Mesével kezdte; az alföldi csizmadia históriáját akarta elmondani, melyhez — igy állította — az egri állapotok nagyon hasonlítanak ; ámde a mesét nem mondhatta el, mert arra senki sem volt kiváncsi; erre azután „az egri állapotok“ vázolása is elmaradt és csak azt kérdezte meg, hogy miért akarják a föld- míveseket külön megadóztatni, mikor ők is csak úgy fizetik a pótadót, mint más? Ezután határozati javaslatot nyújtott be írásban, mely szeriut a javaslatot egyszer és mindenkorra vegyék le a napirendről. Alföldi Dávid dr. abban a véleményben volt, hogy a mostani viszonyok nem alkalmasak arra, hogy a földmi- veseket, iparosokat és kereskedőket piaci-hely- pénzzel terheljék, de ha már még is teszik, akkor a díjszabás egyik-másik tételét, főként az úgynevezett „puttony-adót“ mérsékeljék, avagy töröljék. Ezt egyesek részletkérdésnek minősítették és ezért zajongtak, mások meg az egésznek elvetését, nem pedig módosítását követelték. Kánitz Gyula drt., aki a javaslatot pártolta, már meg sem hallgatták; Biró Ferenc és Bodó József, — pedig a javaslat ellen szóltak — olyan zajban beszéltek, hogy csak egyes szavakat lehetett érteni. Mikor Bodó József leült, a polgármester nagy nehezen csendet csinált és bejelentette a közgyűlésnek, hogy Bodó József olyan kifejezést használt, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezt mondta: mindenki akasztófát érdemel, aki ezt a javaslatot megszavazza I.. Ki vele! Ki kell dobni! — zúdultak fel sokan a képviselők közül. Bodó József azután a polgármester felhívására visszavonta sértő szavait és bocsánatot kért a közgyűléstől. A lárma azonban nem csillapult. Tót Csepregi András, Tót Csepregi Ferenc, Halászy Caesar dr. beszéltek még, majd Nagy Jánosból tört ki az indulat-roham, ami ismét fölkavarta a kedélyeket úgy, hogy Szederkényi Nándor már alig tudta befejezni azt a közvetítő indítványát, hogy a javaslatot érlelés és újabb megfontolás végett adják ki egy bizottságnak. Félegyre járt az idő. A polgármestertől húsz képviselő aláírásával névszerinti szavazást kértek, amit a polgármester el is rendelt. A szavazás eredménye az lett, hogy a javaslat mellett 59-en, ellene 60 an szavaztak és igy a helypénz-szedés kérdése lekerült napirendről. Ezzel a közgyűlés délelőtti része véget ért, de az izgatott kedélyhangulat átcsapott a délutáni közgyűlésre is. Délután 3 órakor villamos-ügyekkel kezdte a tárgyalást a közgyűlés. A villamtelep igazgatósága 80,000 koronás folyószámla-kölcsön felvételére kért fölhatalmazást, melyből 70,000 koronát az iparosok részére kölcsön, vagy örökárban átadandó motorok beszerzésére fordítana, 10,000 koronáért pedig a telepen víztornyot kénytelen építtetni, mert a most használt rossz víz miatt a gépek tönkremennek. A közgyűlés névszerinti szavazással a 10,000 korona fölvételét engedélyezte; a 70,000 koronás javaslatot pedig visszaadta az igazgatóságnak azzal az utasítással, hogy előbb jöjjön tisztába azzal: hány iparosnak kellene ilyen motor, avagy nem volna-e célszerűbb, ha a motorközvetítést valamelyik gyárral bonyolítaná le? Ezután minden észrevétel nélkül tudomásul vette a közgyűlés a villamos telep uj gépeinek átvételét; majd a közpénztár és egyéb alapok 1910. évi számadásait fogadta el. Azt is tudomásul vette a közgyűlés, hogy a helypénz- és kövezetvám-jegyek szállításával, versenytárgyalás utján, az Egri Nyomdarészvénytársaságot bízták meg; a Czvekk László által felállítandó műtrágyagyár helyéül pedig — a kiküldött bizottság javaslatára — a pe- cérlak mögött levő városi szántóföldekből kihasítandó 1200 □öl területet jelölte meg. Nagyvárad város átiratára meghatalmazta
