Eger - hetente kétszer, 1911
1911-06-24 / 50. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre ......... 5 » N egyed évre „ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ■ - intézendők. ■ Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők ► HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 50. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, junius 24. A magyar fürdők. Eger, 1911. junius 23. (sh) így nyári időben aktuálisakká lesznek a magyar fürdők. Legalább beszélünk róluk. Mert fölkeresni az — idegent szoktuk. Úgynevezett mérsékelt földövünket úgy rendezte be a nagy természet, hogy a hidegből is, a melegből is bőséges mértékkel mér a számunkra. Télen fázunk, nyáron izzadunk. A közbeeső évszakokban pedig — ősszel és tavasszal — fázunk is, izzadunk is fölváltva, minden rendszer nélkül, egy napról a másikra. Talán ezért is olyan állhatatlan a magyar ember természete. Szereti az otthonát, mert hát otthona. De kiki- vánkozik belőle, és ki is megy, ha csak szerét teheti. Vasár- és ünnepnapokon pl. a korcsmával, kávéházakkal, vagy egyéb szórakozóhelyekkel cseréli föl csendes otthonát a legtöbb ember; télen a Riviérával és nyáron Svájccal, Norderney-jel. Már tudniillik aki teheti. Mert ehhez pénz kell; nagyon sok pénz. Ha pénz nincs, vagy legalább is annyi pénz nincs, hogy a külföld feneketlen iszákját a megkívánt arányban tömhesse, akkor is menekül a klimatikus szeszélyek elől. Télen a báltermek parfümös, mámoros légkörébe, nyáron a zöldbe, esetleg a nyári mulatók jégbehűtött sörös üvegei közé. Ez az általános „kikivánkozás“ a megszokott, csöndes otthon köréből tette divatossá a fürdőket. És még inkább a nyaralóhelyeket. Hát ez nem is olyan nagy baj. Aki beteg, menjen és keresse a gyógyulást. Ez tartozó kötelessége is, ha másért nem: önmaga iránt. Ha pedig nem beteg, csak üdülni akar, csak elernyedt vagy a munkában kifáradt idegeit akarja kipihentetni a természet ölén, ismeretlen tájak szépséges pompáját élvezve, és ami gyönyörűségét fokozza, olyan fényűző kényelem között, amilyen otthon nem adatott neki: menjen az is, és üdüljön. Egy-két hónapig — már ameddig pénzzel győzi — legyen úr, igazi úr a pénzéért. Mert bizony a fürdőzés és nyaralás úgy sem egyéb, mint az egészség, vagy a luxus kérdése. Hogy ez a pénzes erszénynek piócája is, az — más lapra tartozik. Hanem ha már fürdőzni vagy nyaralni megyünk, miért visszük a pénzünket külföldre? Miért kívánjuk az idegen levegőt, az idegen hegyeket, az idegen vizet; mikor a hazainál idegenben sem tisztább a levegő, nem szebb a hegyvidék és gyógyítóbb erejű a víz?... Milliókat viszünk nyaranta a külföldre. Ausztriának legtöbb fürdőhelyét mi virágoztattuk föl. És nem csupán azokat, amelyek semmi másnak, csak a forrásaik gyógyító erejének köszönhetik a vonzóerőt, és igy a támogatást megérdemlik, hanem felvirágoztattuk azokat is, amelyek nyomába sem jöhetnek a mi gyönyörű fürdőhelyeinknek. És miért tesszük ezt? Megszokásból, divatból,hiúságból!... Ha tanulni-vágyás, tapasztalat-szerzés, vagy csak puszta kíváncsiság is adja kezünkbe a vándorbotot: ez más. Ezt értjük; sőt méltányoljuk. Tanulni, okulni kell, már csak azért is, hogy hasznát vegyük. De miért gazdagítsuk megtakarított, vagy (ami még rosszabb és talán gyakoribb) a még csak ezután megtakarítandó filléreinkkel az idegent, az ő fenyveseiért, magasbave- vezető, kacskaringós szerpentein-utai- ért, szabad vagy falak közé zárt vizeiért, szállodai ellátásáért, hajlongásáért, szolgálatkészségéért és nyájas mosolyáért, — mikor mindezeket itthon is megkaphatjuk ? Hiszen, ha megkaphatnánk! A tá-, jat, a vad regény ességet, a szépséget, a fenyvest, sziklát, barlangot, vizet Az „EGEK“ tárcája. Száll a vadlúd... — Zenésítette Lányi Ernő. — Száll a vadlúd, a magasban búsan szól — Tilt az anyám engemet a rózsámtól. Szálló vadlúd panaszomat kiáltja; Édes anyám, hallgass, hallgass reája! Nézd ősszel a hulló viráglevelet, Talán-talán megindítja szivedet ? Meleg sugár, harmat kell a virágnak; Szíve szerint szerető a leánynak. Borsodi László. Csizmadia-céhünk szabályai 1695-ből. — Eger város levéltárából. — (Befejezés.) 3 A 19. pont arról intézkedik, hogy a céhtagoknak vagy azok családtagjainak temetése alkalmával kötelesek kivonulni, a holttestet vinni és fáklyások gyanánt szerepelni. Kegyeletes, szép szokás, melynek némi nyomát még ma is megtaláljuk nemcsak a csizmadiáknál, hanem minden iparos-foglalkozásuaknál. Declmú nonó. Ha valamellyik köziilök, Fiók, Feleségek, Leányok, Mester Legények, avagy Tanuló Inassok meg hal, az Czéhestől az eő módgyok szerint tartoznak égő Szövitnekek- kel az temető helyre késérteni, és vinni, s oly szegény lészen, magok költségén el is temetni. Nem csekélyebb érdekességü ennél a 20. pont, amelyben arról történik intézkedés, hosty a céh-tagok családjukkal és legényeikkel együtt tartoznak bizonyos egyházi körmeneteken megjelenni, s a mesterek a fáklyát viszik e körmenetben. Ez is olyan szokássá lett, hogy — bár a céhek teljesen s az ipartársulatok csaknem teljesen megszűntek — még manapság is zászló alatt vonulnak körmenetekre az iparosok, még pedig külön zászló alatt a csizmadiák, a magyar szabók stb. Vigesimó. Patronusok napján, úgy mint Sz. Imre Herczeg napján minden Mester Ember az Sz. Mihály Templomában Patronusok Oltárát Offertoriummal tartozik meg kerülni, azon Oltáron mondandó Sz. Misse alatt mind Feleségekkel, és Mester Legényekkel edgyütt. Az Mise alatt pedig az Iffiú Mesterek Szokás Szerint égő Szövitnekekkel Szolgállyanak. Sátoros Innepekben, egyház Napjaiban közönséges Processiókban, az Sz. Mihály Templomában, az mikor több Czéhek is concurrálnak, tartozik ezen Czéh is azokkal edgyütt az öreg Oltár előtt égő Szövitnekekkel Szolgálni. A 20. pont a céh-láda, illetve a céh-va- gyon vizsgálási jogát biztosítja a tagoknak, mig a 21. pont arról szól, hogy a városba érkező legények elhelyezéséről az atyamester gondoskodik és ugyanő tartozik ügyelni arra, hogy a legények tisztességes életet éljenek. Vigesimó primó. Az Mestereknek minden hol napban bé járások légyen, Ládájok, és pős sőlliok (?) légyen, és minden bé járásban min denik három pénzt végyen az Czéh Ládájában Vigesimó secundó. Az Mesterek közül az héti béres Legényeknek Attyok légyen, az hova az héti béres Legény Szállyon, és az Attyáktúl kerestessen mivet az héti béres Legénynek fóllyül meg irt mód Szerint. Az Mesterek az héti béres Legényeknek rendellyenek tisztességes rend tartást, és az kik annak nem engedelmeskednek, az Mesterek büntetésében legyenek az eő érdemek Szerint. A 23. artikulus megtiltja, hogy varga-
