Eger - hetente kétszer, 1911

1911-06-24 / 50. szám

2 EGER. (50 sz.) 1911. junius 24. szerpentin-utat megkapjuk. Talán kü­lönbet is, mint a külföld adhat. Ámde — rosszul esik leírni a keserű igaz­ságot, — nem kapjuk meg azt, amiért fürdőzni, nyaralni, szórakozni megyünk: az igazi úri állapotot. Személyünknek, pénzünknek meg­becsülésére vágyakozunk; idegeinknek megkimélésére, hiúságunknak legyez- getésére, kényelmünknek biztosítására törekedünk. Ezt külföldön mind meg­találjuk. Kényelem, sőt fényűzés vára­kozik az emberre a külföldi fürdők szállóiban; előzékenység, úri elbánás a vendéglőkben; míg itthon csak úgy félvállról kezelik a fűrdővendéget; olyan­formán, mint a boltokban az úgyne­vezett „átfutó kuncsaftot,“ aki csak véletlenül került az üzlethelyiségbe és soha többé nem tér oda vissza. Ezért hát mindjárt azon az egyen kell meg­gazdagodni. Ki kell préselni belőle az utolsó fillért is. Vannak kivételek is, készséggel el­ismerjük. Szomorú lenne, ha nem volna. Nem egy magyar fürdőhelyen ma már példás rend és tisztaság a hotelekben, kifinomodott ízlés és érintkezés a séta­helyeken, figyelmes és szolgálatkész elő­zékenység a vendéglősök részéről, várja a fürdővendéget. Ámde, sajnos, nem mindenütt. És ez a baj! A magyar közönség nyári emigrálásának legfőbb oka még mindig abban keresendő, — mert hiszen a megszokás és divat könnyen változik, — hogy a legtöbb magyar fürdőtulajdo­nos nem tudja leküzdeni túlságosan élénk gazdagodási vágyát. Akármilyen szerény és kevés igényű legyen is a fürdővendég, a pénzéért mégis csak kívánhat valamit: egy kis kényelmet, nyugalmat, barátságos ar­cot, jó konyhát és mi egyebet. Ézt, csak ezt biztosítsák a magyar fürdők tulajdonosai, és akkor a magyar fürdők is egytől-egyig telve lesznek fürdőző vendégekkel; mint ahogy telve vannak már azok, ahol e tekintetben is fölvették a versenyt a külfölddel. Főképen pedig ne adják bérletbe, tehát kufárok kezébe, a magyar für­dőt a magyar fürdőtulajdonosok!. . . Eger város közgyűlése. Eger város kép­viselőtestülete szombaton, junius hó 24-én, dél­előtt 11 és folytatóan délután 3 órakor, a vá­ros közházának nagytermében rendes közgyű­lést tart. A napirendre tűzött tárgyak közül kiemeljük a következő fontosabb ügyeket: A belügyminiszter leirata a csendőrlaktanya épí­tése ügyében. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter leirata az állami flu-internátus felállí­tása ügyében. A villamos-telep 80,000 koronás folyószámla-kölcsöne. A villamos-telep gépeinek átvétele és a telepen egy víztorony építése. Az uj helypénz-szedési szabályrendelet. A mű­trágyagyár helyének kijelölése. A minorita- rendháztól megvett köztér aszfaltozása. A Káp­talan-utcai patak-híd átépítése. A farkasvölgyi híd újraépítése. A gazdasági munkásházak ügye. A szervita-búcsúkor tartandó vásár kérdése és még vagy félszáz apróbb ügy. Nőegyletünk múlt éve. — Mátrai Kudolf titkári jelentése a Hevesmegyei és Eger- vidéki jót. Nöegylet 1910. évi működéséről. — Az utolsó titkári jelentés közrebocsátása óta két nevezetes esemény tűnik ki egyesüle­tünk életében. Az egyik egyesületünk 50 éves jubileumának megünneplése, a másik pedig egye­sületünk ezidő szerinti elnökének, Ury Józsefné őnagyságának, a koronás arany-érdemkereszttel való kitüntetése. Mindkét ritka eseményt őszinte lelkesedéssel és meleg szeretettel ünnepelte egyesületünk. A jubileum alkalmából egyesületünk veze­tősége Breznay Imrével, a helybeli tanítóképző­intézet tanárával, megíratta egyesületünk 50 éves történetét. Ezt a szép és értékes mun­kát egyesületünk tagjai valamennyien meg­kapták. Meg vagyok győződve, hogy velem együtt, mindnyájan nagy érdeklődéssel lapoz­gatták egyesületünknek 50 évre terjedő tanul­ságos történetét. Két dolog vésődik lelkűnkbe a munka gondosan, nagy szorgalommal össze­állított adataiból: 1) hogy egyesületünk ala­kulásában, vezetésében és ténykedésében min­denkor aggódó szeretettel ápolgatta a nemzeti érzést; 2) hogy bárminő viszályok dúltak is egyesületünk belső életében, magasztos hiva­tását, a szegények és árvák gyámolitását minden­kor híven teljesítette. A letűnt idők e gyö­nyörű programújának megvalósítása és tovább­fejlesztése legyen egyesületünknek jövendő gon­dolata is. A jubiláris esztendőben a szokásos évi közgyűlést is kiemeltük a rendes köznapi ke­retekből. A minoriták templomában megtar­tott szent misén adtunk hálát a jó Istennek az elmúlt 50 év sikereiért. Az istentisztelet alatt a főgimnázium ifjúsági énekkarának és Alpáry Lajosné őnagyságának gyönyörű éneke emel­ték lelkünk bensőséges áhítatát. Szent mise után a városház nagytermében megtartott dísz­közgyűlésre sereglett a nagy számban megje­lent közönség. Az elnöknö tartalmas, szép meg­nyitó beszéde után Breznay Imre, nagy gonddal megírt munkája alapján, ismertette az egybe- gyült közönséggel főbb vonásokban egyesüle­tünk 50 éves történetét. Utánna Csekó Gábor prépost-kanonok ur, aki egyesületünk műkö­dése iránt mindenkor meleg érdeklődést tanú­sított, lelkűnkbe felejthetetlenül bevésődő gyö­nyörű beszédben adott becses és értékes taná­csokat a jövendőre nézve. A másik örvendetes momentum, mint már említettem, egyesületünk elnökének a koronás arany-érdemkereszttel való kitüntetése volt. Ez a kitüntetés egyesületünk minden tagját őszinte örömmel töltötte el. Kitüntetett elnökünk élete szorosan egybe van forrva egyesületünk éle­tével. Hosszú éveken keresztül, talán éppen a legválságosabb időkben, buzgó pénztárosa volt egyesületünknek, majd pedig az utólsó 11 esz­tendőben, mint ügybuzgó elnök tevékenykedett egyesületünk felvirágoztatásán. Ez idő alatt nem volt városunkban hazafias, vagy humanitárius mozgalom, melyben egyesületünk az ő vezetése alatt részt nem vett volna. Érthető volt tehát az öröm, mellyel kitüntetését az egész város fogadta. A koronás arany-érdemkereszt hiva­talos feltüzése alkalmával (nov. 27.) az egész város megjelent a városház nagytermében. Mi­után városunk polgármestere elnökünk érde­meit méltató beszéd után a keresztet feltüzte és elnökünk azt meghatottan megköszönte: szinte vége-hossza nem volt a gratulálók nagy számának, akik mindnyájan meleg szeretettel üdvözölték elnökünket kitüntetése alkalmával. Eme kiemelkedő, ritka mozzanatokon kí­vül egyesületünk tevékenysége a rendes ke­retekben mozgott. Ügyeinket az 1910-ik év folyamán az említett díszközgyűlésen kívül 4 választmányi gyűlésen intéztük el. A választ­mányi gyűléseken uj tagok felvételével, az árva gyermekek ügyének lebonyolításával s a folyó ügyek elintézésével foglalkoztunk. Megemlíten- dőnek tartom, hogy a választmány, az elnök indítványára, felhatalmazta a vezetőséget éven- kint 100 korona kiutalására, mely összeg az árvaházból kikerült gyermekek vasárnapi uzson­nájára fog fordíttatni. Evvel az üdvös intézke­déssel az árvaházból kikerülők tovább-neve- lésének fontos kérdését akartuk megoldani. A tapasztalat szerint ugyanis az iparostanoncok szabad idejüket nem mindig szokták eltölteni épületes foglalkozással. Hogy a reájuk nézve veszélyes alkalmakat elkerüljék, azért gyűjt­jük őket össze vasárnap délutánonkint, hogy jó olvasmányokkal, erkölcsi oktatásokkal el­látva őket, a káros befolyásoktól megóvjuk. munkát csináljanak a csizmadiák, mert külön­ben súlyos büntetést mér reájuk. Vigesimó tértié. Varga mivet nem lészen Szabad csinálni ezen Czéhbélieknek, ha pedig valamellyikén el érik, az ollyan mivét el ve­szesse, kinek fele az el vévő félé, fele az Szent Mihály Templomáé lészen. Érdekes az utólsóelőtti pont, amely arról intézkedik, hogy a céh-szabályokat minden Kán- torbőjt alkalmával nagy („öreg“) hangon föl kell olvasni a céhtagoknak. És ha a céhmes­ter e fölolvasásra az összehívást elmulasztaná, 20 forint bírságot fizet. Vigesimó quartó. Minden Kántorban ezen Arti- culosokat az Czéhnek egész gyülekezetiben, tudni illik minden esztendőben négyszer mind Mester Legények, s mind Inasok előtt öreg Szóval, úgy hogy mindenek hallhassák nyilván, és igazán el olvastassanak, kire az hites Czéh Mesterek tartoznak egész gyűlést hirdetni, húsz forint birság alatt mind annyiszor, valahány­szor el mulattyák. Azon büntetésnek fele az Sz. Mihály Templomáé, fele pedig az Czéhé légyen az Czéhnek közönséges Szükségére. Vigesimó quintó. Midőn az Inas Szabadon mondatik, és az Mester Legények Társaságá­ban áll, tartozik az Mr Legényeknek Társ Po­hárral három Tallérral. * íme, a céhszabályok, melyeket „üdvösek­nek vélt, tekintélyével kiadott, megerősített, helybenhagyott, tudomásul vett“ Fenesy György püspök 1695-ben, május 19-én. Ugyancsak el­fogadta, illetve tudomásul vette a szabályokat a főkáptalan is, melynek határozatát Pettes András apát, egri kanonok jegyezte a szabá­lyokra. Kihirdetése pedig, melyet püspök-Eger- városának nótáriusa, Domonkos István eszközölt, 1695. augusztus elsején történt meg. A Fenesy utódai is mind helybenhagyták és elfogadták e szabályokat; igy: Telekessy Ist­ván 1701. jan. 16-án, Erdödy Gábor gróf 1716. október 27-én; végül 1731. március 7-én, He­ves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék ne­vében jegyzik rá a megerősítést Szent-Györgyi István és Füzy Bálint. . . . E szabályok kiadásától 215 év múlt el; de elmúlt azóta a céhrendszer is, sőt most már kótyavetyére került a céh nyomában ke­letkezett egri csizmadia-ipartársulat háza is. Ennek alkalmából emlékeztünk meg az egri csizmadia-céh régi szabályairól.

Next

/
Thumbnails
Contents