Eger - hetente kétszer, 1911
1911-06-24 / 50. szám
2 EGER. (50 sz.) 1911. junius 24. szerpentin-utat megkapjuk. Talán különbet is, mint a külföld adhat. Ámde — rosszul esik leírni a keserű igazságot, — nem kapjuk meg azt, amiért fürdőzni, nyaralni, szórakozni megyünk: az igazi úri állapotot. Személyünknek, pénzünknek megbecsülésére vágyakozunk; idegeinknek megkimélésére, hiúságunknak legyez- getésére, kényelmünknek biztosítására törekedünk. Ezt külföldön mind megtaláljuk. Kényelem, sőt fényűzés várakozik az emberre a külföldi fürdők szállóiban; előzékenység, úri elbánás a vendéglőkben; míg itthon csak úgy félvállról kezelik a fűrdővendéget; olyanformán, mint a boltokban az úgynevezett „átfutó kuncsaftot,“ aki csak véletlenül került az üzlethelyiségbe és soha többé nem tér oda vissza. Ezért hát mindjárt azon az egyen kell meggazdagodni. Ki kell préselni belőle az utolsó fillért is. Vannak kivételek is, készséggel elismerjük. Szomorú lenne, ha nem volna. Nem egy magyar fürdőhelyen ma már példás rend és tisztaság a hotelekben, kifinomodott ízlés és érintkezés a sétahelyeken, figyelmes és szolgálatkész előzékenység a vendéglősök részéről, várja a fürdővendéget. Ámde, sajnos, nem mindenütt. És ez a baj! A magyar közönség nyári emigrálásának legfőbb oka még mindig abban keresendő, — mert hiszen a megszokás és divat könnyen változik, — hogy a legtöbb magyar fürdőtulajdonos nem tudja leküzdeni túlságosan élénk gazdagodási vágyát. Akármilyen szerény és kevés igényű legyen is a fürdővendég, a pénzéért mégis csak kívánhat valamit: egy kis kényelmet, nyugalmat, barátságos arcot, jó konyhát és mi egyebet. Ézt, csak ezt biztosítsák a magyar fürdők tulajdonosai, és akkor a magyar fürdők is egytől-egyig telve lesznek fürdőző vendégekkel; mint ahogy telve vannak már azok, ahol e tekintetben is fölvették a versenyt a külfölddel. Főképen pedig ne adják bérletbe, tehát kufárok kezébe, a magyar fürdőt a magyar fürdőtulajdonosok!. . . Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, junius hó 24-én, délelőtt 11 és folytatóan délután 3 órakor, a város közházának nagytermében rendes közgyűlést tart. A napirendre tűzött tárgyak közül kiemeljük a következő fontosabb ügyeket: A belügyminiszter leirata a csendőrlaktanya építése ügyében. A vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata az állami flu-internátus felállítása ügyében. A villamos-telep 80,000 koronás folyószámla-kölcsöne. A villamos-telep gépeinek átvétele és a telepen egy víztorony építése. Az uj helypénz-szedési szabályrendelet. A műtrágyagyár helyének kijelölése. A minorita- rendháztól megvett köztér aszfaltozása. A Káptalan-utcai patak-híd átépítése. A farkasvölgyi híd újraépítése. A gazdasági munkásházak ügye. A szervita-búcsúkor tartandó vásár kérdése és még vagy félszáz apróbb ügy. Nőegyletünk múlt éve. — Mátrai Kudolf titkári jelentése a Hevesmegyei és Eger- vidéki jót. Nöegylet 1910. évi működéséről. — Az utolsó titkári jelentés közrebocsátása óta két nevezetes esemény tűnik ki egyesületünk életében. Az egyik egyesületünk 50 éves jubileumának megünneplése, a másik pedig egyesületünk ezidő szerinti elnökének, Ury Józsefné őnagyságának, a koronás arany-érdemkereszttel való kitüntetése. Mindkét ritka eseményt őszinte lelkesedéssel és meleg szeretettel ünnepelte egyesületünk. A jubileum alkalmából egyesületünk vezetősége Breznay Imrével, a helybeli tanítóképzőintézet tanárával, megíratta egyesületünk 50 éves történetét. Ezt a szép és értékes munkát egyesületünk tagjai valamennyien megkapták. Meg vagyok győződve, hogy velem együtt, mindnyájan nagy érdeklődéssel lapozgatták egyesületünknek 50 évre terjedő tanulságos történetét. Két dolog vésődik lelkűnkbe a munka gondosan, nagy szorgalommal összeállított adataiból: 1) hogy egyesületünk alakulásában, vezetésében és ténykedésében mindenkor aggódó szeretettel ápolgatta a nemzeti érzést; 2) hogy bárminő viszályok dúltak is egyesületünk belső életében, magasztos hivatását, a szegények és árvák gyámolitását mindenkor híven teljesítette. A letűnt idők e gyönyörű programújának megvalósítása és továbbfejlesztése legyen egyesületünknek jövendő gondolata is. A jubiláris esztendőben a szokásos évi közgyűlést is kiemeltük a rendes köznapi keretekből. A minoriták templomában megtartott szent misén adtunk hálát a jó Istennek az elmúlt 50 év sikereiért. Az istentisztelet alatt a főgimnázium ifjúsági énekkarának és Alpáry Lajosné őnagyságának gyönyörű éneke emelték lelkünk bensőséges áhítatát. Szent mise után a városház nagytermében megtartott díszközgyűlésre sereglett a nagy számban megjelent közönség. Az elnöknö tartalmas, szép megnyitó beszéde után Breznay Imre, nagy gonddal megírt munkája alapján, ismertette az egybe- gyült közönséggel főbb vonásokban egyesületünk 50 éves történetét. Utánna Csekó Gábor prépost-kanonok ur, aki egyesületünk működése iránt mindenkor meleg érdeklődést tanúsított, lelkűnkbe felejthetetlenül bevésődő gyönyörű beszédben adott becses és értékes tanácsokat a jövendőre nézve. A másik örvendetes momentum, mint már említettem, egyesületünk elnökének a koronás arany-érdemkereszttel való kitüntetése volt. Ez a kitüntetés egyesületünk minden tagját őszinte örömmel töltötte el. Kitüntetett elnökünk élete szorosan egybe van forrva egyesületünk életével. Hosszú éveken keresztül, talán éppen a legválságosabb időkben, buzgó pénztárosa volt egyesületünknek, majd pedig az utólsó 11 esztendőben, mint ügybuzgó elnök tevékenykedett egyesületünk felvirágoztatásán. Ez idő alatt nem volt városunkban hazafias, vagy humanitárius mozgalom, melyben egyesületünk az ő vezetése alatt részt nem vett volna. Érthető volt tehát az öröm, mellyel kitüntetését az egész város fogadta. A koronás arany-érdemkereszt hivatalos feltüzése alkalmával (nov. 27.) az egész város megjelent a városház nagytermében. Miután városunk polgármestere elnökünk érdemeit méltató beszéd után a keresztet feltüzte és elnökünk azt meghatottan megköszönte: szinte vége-hossza nem volt a gratulálók nagy számának, akik mindnyájan meleg szeretettel üdvözölték elnökünket kitüntetése alkalmával. Eme kiemelkedő, ritka mozzanatokon kívül egyesületünk tevékenysége a rendes keretekben mozgott. Ügyeinket az 1910-ik év folyamán az említett díszközgyűlésen kívül 4 választmányi gyűlésen intéztük el. A választmányi gyűléseken uj tagok felvételével, az árva gyermekek ügyének lebonyolításával s a folyó ügyek elintézésével foglalkoztunk. Megemlíten- dőnek tartom, hogy a választmány, az elnök indítványára, felhatalmazta a vezetőséget éven- kint 100 korona kiutalására, mely összeg az árvaházból kikerült gyermekek vasárnapi uzsonnájára fog fordíttatni. Evvel az üdvös intézkedéssel az árvaházból kikerülők tovább-neve- lésének fontos kérdését akartuk megoldani. A tapasztalat szerint ugyanis az iparostanoncok szabad idejüket nem mindig szokták eltölteni épületes foglalkozással. Hogy a reájuk nézve veszélyes alkalmakat elkerüljék, azért gyűjtjük őket össze vasárnap délutánonkint, hogy jó olvasmányokkal, erkölcsi oktatásokkal ellátva őket, a káros befolyásoktól megóvjuk. munkát csináljanak a csizmadiák, mert különben súlyos büntetést mér reájuk. Vigesimó tértié. Varga mivet nem lészen Szabad csinálni ezen Czéhbélieknek, ha pedig valamellyikén el érik, az ollyan mivét el veszesse, kinek fele az el vévő félé, fele az Szent Mihály Templomáé lészen. Érdekes az utólsóelőtti pont, amely arról intézkedik, hogy a céh-szabályokat minden Kán- torbőjt alkalmával nagy („öreg“) hangon föl kell olvasni a céhtagoknak. És ha a céhmester e fölolvasásra az összehívást elmulasztaná, 20 forint bírságot fizet. Vigesimó quartó. Minden Kántorban ezen Arti- culosokat az Czéhnek egész gyülekezetiben, tudni illik minden esztendőben négyszer mind Mester Legények, s mind Inasok előtt öreg Szóval, úgy hogy mindenek hallhassák nyilván, és igazán el olvastassanak, kire az hites Czéh Mesterek tartoznak egész gyűlést hirdetni, húsz forint birság alatt mind annyiszor, valahányszor el mulattyák. Azon büntetésnek fele az Sz. Mihály Templomáé, fele pedig az Czéhé légyen az Czéhnek közönséges Szükségére. Vigesimó quintó. Midőn az Inas Szabadon mondatik, és az Mester Legények Társaságában áll, tartozik az Mr Legényeknek Társ Pohárral három Tallérral. * íme, a céhszabályok, melyeket „üdvöseknek vélt, tekintélyével kiadott, megerősített, helybenhagyott, tudomásul vett“ Fenesy György püspök 1695-ben, május 19-én. Ugyancsak elfogadta, illetve tudomásul vette a szabályokat a főkáptalan is, melynek határozatát Pettes András apát, egri kanonok jegyezte a szabályokra. Kihirdetése pedig, melyet püspök-Eger- városának nótáriusa, Domonkos István eszközölt, 1695. augusztus elsején történt meg. A Fenesy utódai is mind helybenhagyták és elfogadták e szabályokat; igy: Telekessy István 1701. jan. 16-án, Erdödy Gábor gróf 1716. október 27-én; végül 1731. március 7-én, Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék nevében jegyzik rá a megerősítést Szent-Györgyi István és Füzy Bálint. . . . E szabályok kiadásától 215 év múlt el; de elmúlt azóta a céhrendszer is, sőt most már kótyavetyére került a céh nyomában keletkezett egri csizmadia-ipartársulat háza is. Ennek alkalmából emlékeztünk meg az egri csizmadia-céh régi szabályairól.
