Eger - hetente kétszer, 1911
1911-05-17 / 39. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre _ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények -■ ■ ■ ■ = intézendők. ■ Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 39. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, május 17. Borgazdaságunk. — Egy kis helyi politika. — (3ih) Helyi politika? Igen. Egerben ilyen is van. Az igaz, hogy másutt, más városban is van helyi politika; de a mi helyi politikánk annyira különbözik minden más helyi politikától, hogy ezen a téren szinte unikum vagyunk. A mi helyi politikánknak igen rövid a programmja; mindössze eny- nyi: sohase fogadjuk el azt, ami a javunkra szolgál és minden jóravaló törekvéssel szemben, foglaljunk állást a — másik párton. És ehhez a helyi politikához szívósan ragaszkodunk. Apáinktól örököltük: miért ne becsülnénk meg? A múltban elveszítettük a vasúti fővonalat. Nem baj; legalább Miskolczot boldogították vele. Helyettünk ez az (akkor még nálunk sokkal kisebb és jelentéktelenebb) vidéki város lett a felvidék kereskedelmi gócpontja és közgazdasági viszonyainknak irányítója, mondhatnánk: erőforrása. Most Gyöngyös van azon az utón, hogy a nyakunkra nőjjön. Kis város, de élelmes. Sokat áldoz a kultúráért és a közvagyonosodás, közboldogulás érdekeinek előmozdításáért. Ám boldoguljon; ehhez joga van, sőt kötelessége is. Vétkeznénk, ha irigyel- nők, avagy gáncsolnék az előrehaladását. Hanem hát miért nem törekedünk mi is előre, miért maradunk éppen csak mi hátul mindig és következetesen a megélhetésért, érvényesülésért és boldogulásért folytatott nagy életküzdelemben? Szőlőmívelő, bortermelő város vagyunk. Borainknak jó híre van nemcsak itthon, Magyarországban, hanem az egész világon. Termelünk is szépen: bort is, meg csemegeszőlőt is. És mégis — szegények vagyunk. Mert élhetetlenek vagyunk. Nem tudjuk értékesíteni azt, amit termelünk. Lám, Gyöngyös város szőlős-gazdái és bortermelői pinceszövetkezetekké, borértékesítő-vállalatokká, szőlőmívelő- részvénytársaságokká tömörültek, hogy biztos piacokon, alkalmas időben, minél jobb áron adjanak túl szőlő- és borkészletükön. Azért mikor arról volt szó, hogy a földmivelésügyi kormány borközraktárakat állít fel az országban, Gyöngyös ott volt az első városok között, amelyek a borközraktárakért versengettek. És Eger? Egyszerűen hű maradt tradícióihoz. Az újságok szóvátették az ügyet. Ezzel vége. A közönség nem törődött a dologgal. Azaz dehogy nem. A hatóság még csak fontolóra vette a borközraktárak ügyét; a polgármester ánkétet is tartott a nagyobb bortermelőkkel; hanem azért az ügy — megbukott. Megbuktatta a hagyományos helyi politika. Borközraktár nem kell, mert majd csinálunk borértékesitő-szövetkeze- tet, ami jobban megfelel a mi érdekeinknek. Csakhogy a borértékesítőszövetkezettel se siessünk, mert hátha a kormány mégis csak borközraktárral lep meg bennünket? Közben ugyanis az történt, hogy Jankovics Dezső polgármester a város képviselőtestülete elé vitte a borközraktár ügyét és a közgyűlés — mint tudjuk — legutóbb, tehát a tizenkettedik órában, mégis csak felírt a földmivelésügyi miniszterhez egy esetleg gazdátlanul maradt borközraktárért. Hát ilyen lagymatag, tessék-lássék helyi politikával nem lehet komoly, szilárd, és ami a fő, eredményes közgazdasági viszonyokat teremteni. Szegények vagyunk, tengődünk: amink van, nem tudjuk jól értékesíteni; amink pedig nincs, nem tudjuk megszerezni. Pedig a Gondviselés bőségesen gondoskodott rólunk. Kezünkbe adta a magyar földmívelés legértékesebb és legjövedelmezőbb termelési-ágát: a bort. És mi több: az egri bort, mely a világforgalomban a tokaji után, mindjárt elsőnek sorakozik. Micsoda jólétet tudnának teremteni az egri borral — mások! Az „EGER“ tárcája. Szicíliából. Irta: Popovichnó V. Hedvig. 1 Eduard király, alig egy évvel halála előtt, néhány napot töltött Paiermoban és lelkes szavakban dicsőítette a remek hely festői szépségét. — Itt van a földi paradicsom! jelentette ki lelkesedve a Villa Igiea terraszáról, ahol Alexandra királynéval, az orosz anya-cárnéval, Viktoria hercegnővel, Connaught herceggel és fényes kíséretével lefényképeztette magát. Csak egy-két napot akart itt tölteni; de oly jól érezte magát és a tündéri látvány annyira lekötötte, hogy csaknem egy hétig maradtak. Ezelőtt, egészen a messzinai katasztrófáig, kedvelt találkozó helye volt Palermo a legmagasabb, legfényesebb társaságnak. Ide jöttek pihenni a koronás fők, ha az uralkodás gondjai kimerítették őket. Ide gyűltek az Újvilág milliárdosai, ha a pénzgyüjtés izgalmaiban megrendült az egészségök és megsavanyodott a kedélyhangulatuk. Ide özönlöttek az előkelő és a pénz-világ nászutasai, hogy mézes heteiknek a föld legbűbájosabb részén méltó keretet adjanak és ezáltal örökre feledhetetlenné tegyék! Az úgynevezett főszezonban, az öt világrész nemzetei mind képviselvék itt és valóságos babiloni zavar van: ahány nyelven beszélnek, mind hallani lehet.. . egyszerre ! Bár sem a földrengés borzalmaiból, sem azóta, semmit nem éreztek itt, mégis kihalttá lett a bájos kis sziget. Senki nem meri többé fölkeresni; csupán néha egy-egy fejedelem, vagy tudós. Csak most, az utóbbi időben jött újból egy-két nászutas. . . Virágos kert az egész város! Sehol nem oly gazdag a hortikultűra mint itt, ahol a legcsodálatosabb növények, fák, alig egy pár év alatt óriásivá nőnek. Margit királyné a város egyik csoda-parkjában, 1891-ben egy szenegáli pálmát ültetett: pici kis gyenge növénykét; ez most vagy 20 méter magas és terebélyes! Itt a pálmák, vagy negyven különböző fajban, sokkal gyorsabban fejlődnek, mint Afrikában, mivel a talaj rendkívül kedvező! Gyakori eset, hogy teljesen ismeretlen növényre vagy virágra bukkannak a kertészek. Ilyenkor meg vannak győződve arról, hogy a szél hozta át a mag- vát Afrikából. Én hajlandóbb vagyok azt hinni, hogy valamelyik flóra-kedvelő utas vagy tengerész töltötte be a szél szerepét. Szicília éghajlata teljesen azonos Afrikáéval. Tél nincs; csak néhány hétig lanyha esőzés. Ilyenkor naponta gyönyörű kettős és hármas szivárványban gyönyörködünk. De olyan ragyogó, színpompás ez, amilyenben otthon még nyár derekán sincs részünk! Viszont a gyakori mennydörgés az otthoni nyári zivatarokra emlékeztet. Január közepén nyitott ablak mellett aludtam és gyakran a szúnyogok döngicsé- lése ébresztett föl nem kis boszuságomra. Szicília geografiailag is közelebb van Afrika francia részéhez, mint Olaszország egyik-másik városához. Innen Tuniszba pl. rövidebb idő alatt érkezem meg, mint Génuába, vagy Milanóba. Szicília különben minden tekintetben élénken különbözik Olaszország többi részétől, amelyhez 1860-ban csatolta a kis hős csapat, melynek élén Garibaldi állott. Ebből a dicsőségből nekünk is juttat a történelem az akkor itt hősi halált halt Tüköry Lajos ezredes révén. Tavaly, országos gyász-
