Eger - hetente kétszer, 1911
1911-04-29 / 34. szám
2 EGER. (34. sz. 1911. április 29. Messiást ringatnak már a bölcsőben a hitvallásos ember vesztére, persze a szabadkőművesség megváltására. Azután a százszorosán aposz- tata lélek Yartin, (Nyitray) ur, a „Világ“ hasábjain „Édes legenda, sovány valósággal összeszőve“ — szavakkal gázol keresztül legszentebb érzelmeinken. Szent szertartásainkat kigunyolja, mint holmi „sallangokat“ ; hitcikkelyeiuket nevetség tárgyává teszi és azt a vérmes reményt táplálja, hogy lesz feltámadás katoli- kos hitbástyánk romjain! Hogy teljes legyen a nagypénteki ceremónia, hát fosztogamak is; a szekularizációról, az egyházrablásról hossza cikket írnak. A „Népszava“ pedig a megtestesült ördög szavával betetőzi a kálvária borzalmait. Pokolbeli kigyó fullánkjával csipdes, mikor imádott Istenünket, Jézusunkat, mint közönséges kacér, szerelmes hőst szerepelteti Magdolnával együtt, gyalázatos, sértő szerepet juttatva Szűz Anyánknak is. A sátán „Húsvéti legendá“-ja ez. „Ha Isten volnék — mondatja ez ördög Jézusunkkal — nem szeretném őt, mert parancsolni tudnék szivemnek... És ők igen boldogok va- lának.“ Azt írja ez az őrült sátán: „Maga Jézus életét alig bizonyítják történeti adatok, feltámadásának pedig a legcsekélyebb történeti alapja sincs. . .“ stb. Hát mi ez, keresztény testvéreim? Nem nagypéntek ez? Nem ordítják fülünkbe ezek a pokoli lelkek még Husvét napján is a „Feszítsd meg“-et? Nem volt elég egész évben hallanunk féktelen dühöknek kirohanásait: a szakadatlan sok hazugságot, rágalmat, gyalázást, káromkodást. .. ? Hát még Husvétot sem ülhetünk már békében ötezer szabadkőműves miatt e hazában ? Keresztény testvéreim! A mennydörgés szavával kiáltok fületekbe: „Exurge!“ Kelj föl, ébredj fel, támadj fel végre-valahára! „Consummatum est!“ Beteljesedett! Feljutottunk a Golgotha legfelső csúcsára. Tovább már nem mehetünk! Nincs más hátra, mint végleges halál, vagy feltámadás. Élet, vagy halál! A hóhérok befejezték munkájukat! Arcátlanságuk elérte a tetőpontját! Sátáni gyűlölettel gázoltak legszentebb kegyeleti érzésünkbe, pokoli nyelvvel káromolják szentségeinket: nincs nap, amik^- ezek a szabadkőművesek valami újabb gyalázatot nem tudnának kikoholni ellenünk; és most Hu<vétunkat, húsvéti örömünket is megzavarták! Hát nincs ennek az ördögi társaságnak más mestersége, mint bennünket vallási meggyőződésünkben háborgatni, a népet egyházrablá-ra unszolni, rágalmazni, ferdíteni, hazudni. . . ? Ébredjünk fel ama tudatra, hogy nekünk életelvünk: a hitünk; szentségeink szentek ; Istenünk imádandó. Ezekhez jogunk van és nincs a hazában senkinek joga bennünket ezeknek megvallásában háborítani és ezekért bennünket üldözni! Még a szabadkőművesnek, demokratának sincs joga arra, hogy bennünket hitünkért üldözzön és hitünket gyalázza! Ébredjünk fel! Támadjunk fel szent bátorsággal életünkért és vonjuk kérdőre a szabadkőműves bandát, ezeket a hóhérokat, hogy mily joggal szórják reánk a rágalom, a gyalá- zás, a gúny nyilait? Katolikus körök, Népszövetség és minden néven nevezendő vallásos egyesület! Itt a „Re- surrectio“, a feltámadás ideje! Vagy élet, vagy halál! Tartsunk országszerte népgyűléseket! Hangozzék föl a sok millió ajkon végre-valahára a „Resurrexi“, a feltámadtam és nyissuk meg élő ajkainkat a hóhérok ellen. Követeljük a kormánytól, hogy vegye oltalmába a hívőket és tüzes vassal égesse ki hazánk testéből a felbomlasztó mételyt. És addig ne nyugodjunk, mig a Sátán hada fel nem hagy a „Feszítsd meg“-gel! Mig ezek el nem némultak, nem lesz Husvét, nem ragyog reánk az élet, napja! Rajta tehát! Az életért a halál ellen! Nem mi kezdtük a háborút; nem vagyunk felelősek érte!“ Olvassátok és . okuljatok I Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, április hó 29-én, d. e. 11 órakor s folytatóan d. u. 3 órakor közgyűlést tart, melynek napirendjéből kiemeljük a következő közérdekű ügyeket: Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának határozata a rendőrségi ügyek megvizsgálása tárgyában hozott képviselőtestületi határozat ellen beadott felebbezésre. A tanács előterjesztése az Uszoda mellett lévő közben építendő betoncsatornára vonatkozóan. A m. kir. belügyminiszter rendelete a Korona-vendéglő gyalogjárója ügyében. A régi törvényszéki épületeknek polgáriiskolákká való átalakítási munkálataira vonatkozóan ifj. Wind István vállalkozóval kötött szerződés. A városi mérnök előterjesztése a volt törvényszéki épületek átalakítási munkálataihoz egy építési bizottság kiküldése iránt. Szolnokvármegye átirata a Duna-Tisza- csatorna ügyében. Egri érsekség kérelme telek-földarabolás engedélyezése iránt (Deák Ferenc utca.) Polgármester előterjesztése az Egerben felállítandó borközraktár ügyében. Városi tanács előterjesztése a szemétszállítási szabályrendelet módosítása iránt. A közigazgatási bizottság határozata az Arany Jáuos-utca elején tervbe vett aszfaltgyalogjáró ügyében. Egri illetőségű, hét éven felüli elhagyott gyermekek hátralékos gondozási költségei tárgyában a jogügyi szakosztály véleménye. Özv. Szepessy Sándorné budapesti gyáros, id. és ifj. Tancsa Lajos egri lakosok ajánlatai ingyen padok felállítása iránt. Strausz Sándor ipartestületi elnök indítványa a márciusi hónapos állatvásár áthelyezése tárgyában. A gyakorlóterek után szedendő díj ügye. A vármegye alispánjának véghatározata a csirke-piac áthelyezése tárgyában. Az uj vasúti állomás építéséhez szükséges területek megszerzésére kiküldött bizottság jeval szemben tanúsított magatartásával nincs egyéb indoka, mint az aljas gyűlölet és boszú- vágy, melyet piszkos pénzvágy növel naggyá sötét lelkében. Maga mondja leplezetlenül: „ügy nines nekem, nem is kell más okom, Eögzött gyfilölség- és undornál egyéb.“ „H8n gyűlölöm, mert Krisztus párthive, De még dühösebben, mert pór bárgyuságból Ingyen kiadja pénzét s leviszi Velence piacán a kamatot'“ • „Ő engem meggyalázott, visszavetett mintegy féltmillióig.“ ÉS mi az ő célja ? Antoniot láb alól eltenni és pedig a jog leple alatt. „Szívét hasítom ki, ha nem fizet;“ „.. . ha 8 nincs Velencében, üzérkedhetem, amint tetszik.“ Antonio halála az ő célja, tehát gyilkosság; gyilkosság undok gyűlöletből és alávaló birvágyból. 0 maga legjobban érzi, tudja mindezt, és épen azért úgy állítja magát eléuk, mintha közérdekből cselekednék. Oly férfiú szerepét akarja játszani, aki első sorban a társadalmi élet érdekét viseli szivén; aki önhaszna, önérdeke fölött a közérdekért, vallásért, jogrendért, Velence jogáért küzd; aki a társadalmi közjólétet óhajtja. Mindenek előtt vallását használja fel eszközül. Vallásának védőjeként tolja fel magát: „Utálja 8 szent népem,“ „Nemzetemet megvetette,“ mondogatja és el akarja velünk hitetni, hogy ő népét, nemzetét akarja megboszúlni. El akarja velünk hitetni, hogy az a gyűlölet, mely szivében lobogó lánggal ég, nemcsak az övé, hanem elnyomott fajáé, hogy nemcsak az ő, hanem a századokon át megrugdalt fajnak hoszűvágya vezeti kezét, midőn a kést köszörüli és Antonio szivének szegzi. Művészi tettetés, képmutatás köntösébe burkolódzik, hogy ne őt magát, hanem az ő egész faját lássuk, hogy feljajdúlá- sában ne csak az ő keserűségét, hanem egész fajáét halljuk! A sanda mészáros esete ez, aki másfelé néz és másfelé üt: „Zsidó vagyok. Nincsenek a zsidónak szemei ? Nincsenek a zsidónak kezei, életmüsze- rei, tag-aránya, érzékei, indulatai, szenvedélyei? Nem ugyanazon táppal él, ugyanazon fegyverekkel sebesíttetik, azon kóro ínak alávetve, azon írszerektSl gyógyulva, ugyanazon tél- s nyártól hüvítve-hevítve, mint a keresztyén ? Ha megszűrtök, nem vérzőnk-e; ha csiklandoztok, nem nevetünk-e ? Ha megmérgeztek, nem halunk-e meg? s ha bántotok, ne áll- junk-e bosszút? Ha a többiben egyformák vagyunk, ebben is akarunk hasonlítani önökhöz. Ha zsidó bánt keresztyént: mi az 8 alázata? — bosszú. Ha keresztyén bántja a zsidót, mi legyen keresztyén példa szerint türelme? — természetesen bosszú. Követem az önöktől tanult gonoszságot s bajnak kellene közbejönni, ha tanítóimon túl nem tennék.“ Ez az igen ravasz védőbeszéd fölötte alkalmas arra, hogy félrevezessen. Sokan fel is hozzák az ő eljárásának enyhítésére, hogy Shylock a választott néphez tartozik, mely évszázados szolgaiság árkát viseli magán. Ámde ez a történeti világítás itt semmi más, mint álfény. Nem-tudása a zsidó szerepének a középkorban és nem ismerése a középkor nézeteinek. Shylock faji jellemének festésében csodáljuk Shakespeare felséges zsenialitását. Shylock, mint zsidó, tipikus gondolkodásában, beszédében, „törvénytiszteletében,“ — természetesen, ha az ő érdekéről van szó, — végül erkölcsi felfogásában. Ez azonban nem jogosít fel arra, hogy javára enyhítő körülményeket keressünk, mert az ő jelleme gyűlöletes, époly gyűlöletes, mintha nem volna zsidó. Elhibázott dolog, azt úgy tüntetni fel, mint bilincsekbe vert páriát, aki „hiába követeli jogát“, „akinek csak azért adnak jogot, hogy megcsalják vele.“ Shakespearenek nem a megvetett középkori zsidó típusa szolgált itt eszközül, hanem az aljas uzsorásnak a típusa és hogy Shylockban nemcsak az uzsorást festi, hanem a zsidót is, teszi ezt az akkori idők viszonyainak tekintetbe vételével. A keresztényeknek az egyházi törvények egyáltalában megtiltották kamatot szedni a kölcsönpénzért, amit a zsidók rendesen és szabadon gyakoroltak. Antonio ezért kölcsönzi ki pénzét kamat nélkül. Shylocknak nem a vallása tehát, hanem aljassága az, ami őt gyűlöletessé teszi. Tettének csak egy rugója van: a vagyonszerzés és a pénz vágya. Ez az a szenvedély, mely démoni erővel uralkodik lelkén. E szenvedélynek teljesen átadta magát s ezért mintegy kővé me-
