Eger - hetente kétszer, 1911
1911-04-29 / 34. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre.......... 5 » N egyed évre ~ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. — Kiadóhivatal: Lyceum! nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 34. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, április 29. Husvét után. Eger, 1911. április 28. Igaz. ami igaz: a szabadkőművesekre mostanság ugyancsak rájár a rúd. A „Budapesti Hirlap“ február 17-diki vezércikke, majd az utóbbi napokban Polónyi parlamenti leleplezései méltó feltűnést keltettek. Igen, méltó feltűnést, mert végre akadt egy tekintélyes lap, meg egy tekintélyes férfiú, amely, illetve aki feltárta azokat az arcátlan törekvéseket, amelyek a hárompontosok részéről, a mi keresztény alapokon nyugvó társadalmunk felrobbantására irányulnak. A vezércikk, illetve beszéd hatása megdöbbentette őket. Néhány pillanatra megszüntette a malteros kanalak csap- dosását, hogy a bosszú a gyenge lelkekben még démonibbá váljék s ele- mentárisabb erővel törjön ki és zúduljon a mi fejünkre, kik Szent István hagyományainak hűséges ápolói vagyunk. És csakugyan lezuhant a kő, meg- vérezte mindannyiunk szivét nagyidét péntekén, az Ur Jézus halálának emléknapján. Az „Est“, a „ Világ“, a „Népszava“ ezen a szent napon, reánk, „a húsz | millió fatalistára11, garmadával szórta j az izzó gyülölséget, gúnyt, átkot, nevetséges beállításba helyezve mindazt, amit vallásunk szentnek, igaznak, jónak tanít. . . S mindezt összetett kezekkel nézzük? Nem ébred-e föl bennünk a lelkiismeret szava? Hol a keresztény önérzet, mely midezeket megtorolja? Mit tűrtünk eddig? Bajos lenne hamarjában az ujjúnkra szedni, de mégis közöljük egy élő apostol Írásából. „Leszedték az emberről az Isten ábrázatát; kivetkőztették az embert azokból az elvekből és erényekből, amelyekkel Istenére vallott; megfosztották szent hitétől és tiszta erkölcsétől. Démonokat látunk előttünk emberi alakban: szívókét gyűlölet emészti, értelmüket ármány foglalja le, ajkukon istenkáromlás! Las- sankint, amint fokról-fokra kivetkőzte- tik az embert az sten képmásából, oly mérvben tűnik a föld színéről a béke, biztonság és jólét. Ha ez igy megy tovább, nem lesz számunkra sem ég, sem föld, csak pokol, mert démonokkal együttélni pokoli élet!“ De hát nem tűrünk tovább. Teljes erőnkből igyekszünk megakadályozni minden kezünkben lévő eszközzel ezt az aknamunkát. Meltóképen adta meg ezt válaszul ellenfeleinknek a „Temesvári Újság“ a nagyheti piszkolódásokra. íme, egy város katolikus közönsége, mely nyíltan felvette a harcot az ármánykodókkal. Itt az írás: olvassátok! * Feljutottunk a vérrel áztatott, göröngyös utón a Kálváriára. Megfeszültünk, meggyaláz- tattunk és a megvetés, gúnytemetőjébe kerültünk. . . Csak még egyetlen reménysugár derengett sírunk felett: a feltámadás reménye! De ime, mikor a feltámadás pirkadó hajnalát várjuk, még mindig éji sötétség ül a határon, sötét felhők temetik el a napot, mennydörgés hallatszik, villámlás készül a sziklákat repeszteni. A helyett, hogy az angyal szavát: „Feltámadott“ — hallanánk, még mindig fülünkben zug a kegyetlen kiáltás „Feszítsd meg őt“. — Az öröm Allelujá-ja helyett a fájdalomba és keserűségbe temetkezik szivünk ; s mindennek a tetejébe gyászunk fölött gunykacajba tör ki a hóhér! Hej, keresztény testvéreim, nincs már minekünk Magyarországon Husvétunk I! Vagy nem halljátok-e még Husvét napján is a „Feszítsd meg“-et? Hiszen alig volt nap az évben, amelyeu oly arcátlanul ordították volna fülünkbe a „Feszítsd meg“-et, mint Husvét napján? Az írástudó-farizeus, zsidószabadkőművesek nem produkálták-e magán Husvét napján a nagypénteki vérlázító eseményeket, amikor az „Est11 hasábjain hosszú cikkekben szórták reánk „a húsz millió fatalistára", a gúny, gyűlölet nyilait; mikor uj „gőgicsélő“ Az „EGER44 tárcája. Shylock joga. Irta és az „Egri Jogakadómiai Kör“ Shakespeare-estéjén felolvasta Rátvay Géza dr. 2 Annak a törvénynek megítélésénél tehát, mely elismeri a hitelezőknek azt a jogát, hogy a fizetni nem tudó és ki nem váltott adóst agyonüthetik és szétdarabolhatják: a törvény- hozás korának szokásai, erkölcsei, életviszonyai, a népnek hajlamai, szenvedélyei, bűnei, erényei, szóval lelkülete, gazdasági és kulturális állapota mind figyelembe veendők. Már pedig a római forrásokból tudjuk, hogy a kezdetben kicsiny római nép a polgári erények fényében a dicsőség és hatalom oly magas fokára emelkedett, mint sem előtte, sem utána egy nemzet sem. De e nép minden erények közt leginkább és különösen a szútartást ápolta és tartotta szentnek. Konzuljait, legkiválóbb férfiait adta át az ellenségnek, annak bizonyságául, hogy nyilvánosan adott szavát megtartja. De a római n6p ezt a szótartást a szerződésekben is szentnek tartotta, különösen pedig ami a magánéletben kölcsönvett pénzt illeti, mert hiszen itt a szótartáson alapul a hitel, a hitel pedig a gazdasági élet éltető lelke; szótartás nélkül nincs hitel, szigorú következmények nélkül nincs szótartás. E hitel semmisül mer, ha az adósok hitsz^gése súlyos büntetés nélkül kijátszhatja a torvényt. Tehát ezen ókori törvény hozatalának indítooka a bűnös, a könnyelmű adósságcsi- nálás meggatlása. A római nép igy tudta és helyesen tudta, hogy nincs becstelenebb ember a kö nvelműen bűnös adósnál, aki csak azért, hogy a divat és nagvzolas hóbortját kielégítse, adósságot adósságra halmoz, és igy hitelezőit anyagi romlásba dón i. És ez a szigorúság a legjobb fegyelmi e-zköz volt a helyes és megfelelő életre; legalább erre mutat S. C. Africa- nusnak, a kiváló romai jogtudósnak értesítése, melyben azt mondja, hogy „sem nem olvastam, sem nem hallottam, hogy a régi időben valakit szetdaraholtak volna.“ íme, a törvény hozatalának indoka; ime, a törvéuy rációja; ime, az a cél, melyet a törvényhozó elérni akart! Snylock tehát a törvénynek ezzel a szellemevei szemben annak holt betűjét akarja kijátszani és pedig oly férfiú ellen, mint Antonio, akiről Salarino azt mondja, hogy: „Nincs nála a földön nemesb szívű“, aki ezt a világot is másért, csupán barátjáért szereti; aki hibáján kivül, vél tlenül került abba a helyzetbe, hogy szavát a ki űzött időre nem tudja megtartani; akit a sors csapásai oly sűrűén értek, „Hogy a királyi kalmárt elnyomák, S részvétre bírnák ily balsors iránt Az érekebelt, a durva köszivet.“ Shylock egy oly irányzat képviselője, mely a társadalom erkölcsi követelményein hideg vérrel teszi tűi magát. A közéletnek nemcsak társadalmi intézményeit, hanem magát a jogrendet is a maga aljas céljaira törekszik kizsákmányolni, sőt még a vallást és ennek intézményét és önös anyagi céljainak eszközévé silányítja. Nem ismerve semmiféle erkölcsi érzést, ügy tartja, hogy cselekedete meg is van engedve, mihelyt a törvényben csak egy betűt talál, melyet annak igazolására felhozhatni vél. 0 ezt tudja, de nem törődik vele: „Tán kérdi ön, miért tetszik nekem Inkább ama silány font húsdarab, mint Háremezer zecehin? Nem felelek! Azt mondom: „Úgy tetszik.“— — —“ Arra a kérdésre pedig, hogy a font húsnak mi hasznát vehetné? feleli: „Halat horgásznék vele: ha semmi más hasznát nem vehetnem.“ Lényének alapvonása a határtalan aljasság. „A gyűlölet és boszúvágy — mondja Ihering — viszi Shylockot a bíróság elé, hogy Antonio testéből egy font húst kivághasson.“ Antonio-
