Eger - hetente kétszer, 1911
1911-01-14 / 4. szám
Előfizetési árak: Egész évre----10 korona. F él évre _ __ _ 5 » Negyed évre .. 2‘60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ■ Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. - 4. szám. —**•= XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, január 14. akár a megyegyűlés napján is, de véleményünket akkor talán még nem tudták volna elfogulatlan szemüvegen nézni és aligha hittek volna felfogásunk helyességében. Az ellenzék szinte nem várta, hogy legyőzik. Erre mutat az is, hogy délelőtt majdnem másfélszáz taggal szerepelt a gyűlésen, délután meg már csak 40 embere vonult be a vármegye gyűléstermébe. Zavarba hozta, majd lehangolta és szétszórta, végre pedig megfutamította a nem is álmodott vereség. Pedig ha komolyan gondolkozott volna, számítania kellett a vereségre. Hiszen az utolsó 4—5 év alatt úgyszólván mit sem tett arra nézve, hogy erejét és erélyét megtartsa, befolyását továbbra is biztosítsa. Hevesvármegye ellenzéke folyton aludt (ez a leghelyesebb kifejezés), amióta a koalíció jutott uralomra. Öt év óta a most vasárnapi előértekezlet volt az első komolyabb életnyilvánulása. A hatalom tudata henyévé tette ellenzékünket; tekintélye fogyott, hanyatló presztízsének végső maradványait pedig magával sodorta a koalíciós politika keserves vergődése, majd bukása. Bizony, ha vármegyei ellenzékünk vezető-emberei alapos lelkiismeret-vizs- gálatot tartanak, be kell látniok, hogy nagyon keveset törődtek azokkal a kisebb emberekkel, akiknek vállán a ve- zéri méltósághoz jutottak. Magukra hagyták őket a küzdelemben rájuk bízták, hogy tartsanak ki a harcban s vagy egyáltalán nem, vagy csak ritkán és alig támogatták őket. Már pedig küzdelem nélkül nincs diadal, munka nélkül nincs siker. A küzdelmes munkát és a munkás küzdelmet nem képes pótolni az elvi alapok nélkül (sőt részben azok ellenére) ad hoc összeverődött csoportnak nagyon is kétes értékű ereje. Ilyen sereggel nem lehet védekezni se, nemhogy támadni lehetne. Az ellenzék pedig támadni akart: hiszen a bizottságokból mindenkit ki akart buktatni, akiről csak leghalványabban sejtette is, hogy^ nem az ő lobogóját követi! Észszerűden, sőt végzetes taktika volt ez, melynek, meggyőződésünk szerint, nagy része volt az ellenzék bukásában. A munkapárt már nagyobb politikai érettségről adott bizonyságot akkor, midőn nem törölte minden ellenzéki embernek a nevét. Ha az ellenzék A hétfői megyegyűlés. Eger, 1911. január 14. „Welche Wendung. . . !“ — idézzük mi is e szállóigét. De nem fejezzük be, mert akkor nem lenne találó. A Hevesmegye törvényhatóságában hétfőn beállott nagy fordulatot ugyanis emberek idézték elő. Gondolkodó, érző, tényeket mérlegelő, számító, elvekért harcoló és célokért küzdő emberek. Emberek buktattak — embereket. . . És nem csupán közvetetlen párt-okokból, hanem távolabbi és magasabb célok érdekében. . . . Nincs okunk arra, hogy a különböző meggyőződések, elvek tisztaságában ne higyjünk; nincs jogunk se, hogy a célok tisztességes voltát kétségbe vonjuk akár az egyik, akár a másik küzdő félnél. Arra azonban kötelesség ösztönöz, hogy a tények megállapítása után, a változást előidéző okokat kutassuk és az eredményt mérlegeljük. Higgadtságunk nem vész el a párt- gyülöletben; Ítéletünk tárgyiasságát nem teszi kétségessé a pártszenvedély; toliunkat nem vezeti pártérdek. így nyilatkoztunk volna, mint ahogyan most, Az „EGER“ tárcája. Örökifjan. Zeg-zugos kis utcán csodadolgot láttam. . . Álomszürke kövek, ráncos vízfolyások. . . A holdas éjtszaka » Sok hideg sugara Fázva omlott rájok. A csend királyának vakon vonult tova Árnyék-birodalma, . . S szerte ömlött rajta A mélységes nyári éjnek Harmatot fakasztó, Néma, szent hatalma. Zeg-zugos utcánkon csodalelkű ifjút Láttam megszületni A hajnali légben, Pirkadó sugarak Csókos özönében. Parázs volt az arca, két szeme meg lángolt... Soha, soha még ily csodás, Ilyen igaz álmot! Kelő nap szívének sugárdobbanása Vérzett szét a tájra. . . Az ifjúnak keble szétvált És a sok uj biborsugárt Mind magába zárta. Azután a földön vad sötétség támadt S rajta győzve honolt A vigyorgó pokol Ördög-táborával. Kerestem az ifjút, De már — nem találtam. Tizenkét esztendőt vártam dideregve, némán A reménynek utján, Mikor a nap büszke szárnyon, Újra élve, mindig élve Megjelent a láthatáron. És az ifjú vele támadt Régi tűzzel, örök hévvel, Soh’sem múló ifjúságnak Hatalmával: a leikével. S láttam élni s küzdni bátran Sok nehéz lég sok porával. . . S mikor győzött, szent tűzétől Olvadt a por, meggyűlt a lég, És az ifjú és a lég is Régi lángtól — még ma is égi Kádár József. Az egri kispapok irodalmi társulata. — Visszapillantás az egyesület 75 éves fennállása alkalmából. — Irta: Egyedi László. I. Hazai papnevelőinknek csaknem mindegyikében keletkeztek az idők folyamán olyan kisebb k Tik, amelyek a leggyakrabban használt „magyar egyházirodalmi iskola" vagy „társulat“ néven, valamint a múltban, úgy a jelenben is a növendékpapság ön-nevelésének legfőbb tényezői. E kisebb köröknek legelsőit még az a küzdelem hozta létre, amely a XIX. század első évtizedeiben a teljesen elhanyagolt magyar nyelv és irodalom életre-keltése érdekében megindult. A Tud. Akadémia, a Kisfaludy-Társaság megalakulásának tényétől, és Széchenyi lángszavaitól felvillanyozott magyar társadalomban a nemzeti öntudat és nyelv legbuzgóbb ápolói egyik-másik főurnak udvarában, és a vidéki iskolákban alakult kisebb irodalmi egyesületek voltak. A magyar katolikus kispapság is lelkesen tömörül irodalmi körökbe a „honi nyelv és literatura“ érdekében. A győri papnevelőben Pázmándi Horváth Endre már 1810-ben megalkotja a „magyar társaságot,“ melyet 1831-
