Eger - hetente kétszer, 1911
1911-03-25 / 24. szám
2 EGER. (24. sz.) 1911. március 25. ezek mellett az, ha a most meglevő korcsmák számát negyedére, vagy pláne tizedére szállítaná le egyetlen törvény- szakasz, amely egyúttal legalább háromszorosára, négyszeresére emelné a pálinka árát Evvel talán veszítene az állam a fogyasztási adó cimén, de végtelenül sokat nyerne az adóalanyok fizető ereje, teherbíró képessége által. E három intézkedésnek az államra háruló kárát már egy emberöltő kiegyenlítené és bizonyára nálunk is legalább felére esnék az alkoholfogyasztás, vagyis oda, ahol a munkás Unióban van. A népszámlálás eredménye. Hevesvármegyére nézve az 1910. év december 31-dikéről datált népszámlálás meglepetést hozott. A vármegye lakosságának száma ugyan a tíz évvel ezelőtt volt 255,345-ről 277,383-ra, vagyis 22,038 lélekkel szaporodott, ami százalékban kifejezve 8'6% emelkedésnek felel meg; ámde sajnosán kell megállapítanunk azt is, hogy a vármegye 12 községében szaporodás helyett fogyott a színmagyar lakosság száma. Ez a tizenkét község a következő: Feldebrő, Kompolt, Mezőtárkány, Tarnaszentmária, Pálos- vörösmart, Tarnabod, Bodony, Bükkszék, Recsk, Szajla, Örvény és Tiszaigar. A vármegye két rendezett tanácsú városában a népszaporodás ilyen arányú: Egerben 25,893-ról 26,901-re, Gyöngyösön 16,442-ről 17,731-re szaporodott a lakosság száma, bár Egerben is megesett az a furcsa dolog, hogy a város I-ső negyedében — ahonnan pedig a lakosság sem ki nem vándorol, sem tömegesebb halálozás meg nem apasztotta a számukat, — a számlálóbiztos kevesebb lakost írt össze most, mint volt tíz évvel ezelőtt. Ezek a számadatok — főként a két rendezett tanácsú városra nézve — változni fognak, mert a katonaság és a szünidőben távol levő tanulóifjúság száma a városok javára esik. Érdekesnek tartjuk még vármegyénk területére nézve a három utolsó évtized népmozgalmát összehasonlítani. 1890-ben a lakosság száma 235,645 lélek volt, 1900-ban ez a páter e nevű műnyelvén, mellyel ki akarta szorítani az anyanyelveket, senki sem beszélt; még maga az alkotó sem. Az első és egyszersmind utolsó volapük-kongresszus kínos meglepetést hozott. Mindenki másképen beszélt.) A középkor latinja megmutatta a nemzetközi érintkezőnyelv lehetőségét, az esperantóig kudarcot vallott kísérletek megmutatták a kivitelt, s az esperanto a megoldást. A világhírű tudósok hatalmas tömege támogatta e törekvés közdelmeit: Müller Miksa a nyelvészet, a modern nyelvtudomány megalapítója, Leibnitz, Descartes, Grimm, Wilkins, Condillac, Dalgarno, Nietsche, Verne, Nodier, Bolyai, Vater, Tolsztoi stb. stb. Mikor a volapük-mozgalom a végét járta, 1887-ben Varsóban egy füzetke jelent meg orosz, lengyel, francia, német és angol nyelven, amelynek „Lingvo lnternaciau volt a cime. A szerző akkor még álnéven, mint Dr. Esperanto (reménylő) lépett a nagyvilág elé. Ma már tudjuk, hogy Zamenhof L. Lajos dr. varsói lengyel szemorvos volt az alkotója ennek a zseniális nyelvnek. Az élet azonban a „Lingvo Interna- cia“ (nemzetközi nyelv) név helyett a rövidebb esperanto nevet tartotta meg. Ez időtől kezdve e nyelv diadalmasan járta be a világot, s ma már a művelt emberek nagy része ismeri. szám 255,345-re, 1910-ben pedig 277,383-ra emelkedett. A szaporodás tehát 1890-től 1900-ig 19,700 lélek, vagyis 8’4%; 1900-tól 1910-ig pedig 22,038 lélek, vagyis 8-6%A vármegyei nyugdíjalapok. Hevesvármegye tiszti nyugdíj-alapjának vagyona az 1910. év végén 290,794 korona 19 fiilér. A nyugdíjalap bevétele készpénzben 62,811 korona 15 fillér, kiadása pedig 60,738 korona 18 fillér volt az 1910. évi zárószámadások szerint. — A jegyzői nyugdíjalap zárószámadása 77,060 korona 14 fillér bevételt és 70,459 korona 85 fillér kiadást tüntet fel az 1910. év végén. A jegyzői nyugdíjalap vagyona: 248,787 korona 72 fillér. Képviselőtestületi ülés. Eger város képviselőtestülete ma (március hó 24-én) délután 3 órakor rendes közgyűlést tart, melynek 47 tárgya közül lapunk zártáig a következő fontosabb ügyeket intézték el: a polgármester jelentését a városi képviselőválasztásról és a nép- számlálás eredményéről; a városi villamostelep múlt évi számadását; az uj közvágóhíd tervpályázatát; az Egervár állomás várótermének és az uj vasúti állomásnak építési ügyét. Ez utóbbira nézve érdemleges határozatot most nem hozott a közgyűlés, mert az uj állomás telkének megszerzésére nézve a város megbízottai most tárgyalnak a telektulajdonos egri főkáptalan megbízottaival. A közgyűlés lefolyásáról lapunk legközelebbi számában számolunk be olvasóinknak. Nyitott koporsók. — Egy kis egészségügy. — (3§b)- Nem szeretem Nietzsche filozófiáját, mert nem osztozom világnézetében. Most azonban idézek írásaiból. „A világ fejlődésében három korszak különböztethető meg — írja az őrült bölcselő. — Az elsőt jelképezi a teve, aki a tekintély súlya alatt görnyedve, türelmesen hordozza a hátára rakott terhet, amint tevéhez illik. A második korszak jelképe az oroszlán, aki minden földi láncot szétszakítva, a pusztában bolyong. A tekintély vára rombadült, de csak sivár pusztaság támadt a helyén. A harmadik korszak a paradicsom, melyben szabadon szárnyal a sas (az ész); egekbe tör; a végtelenség az ő eleme. A végtelenbe látás.“ Es, Az esperantonak tudományos, irodalmi, kereskedelmi és szociális fontossága roppant nagy. Vannak ugyanis működési körök, tevékenységek és törekvések, amelyeknek elengedhetetlen kelléke a nemzetközi érintkezés, amelyek nem illeszkedhetnek be kizárólagosan egy-egy nemzet szűk határaiba. A tudós, az iró, a költő, az iparos, a kereskedő, a gyűjtő, a kutató, az utazással szórakozni, tanulni, üdülni vágyó mindmind nemzetközi érintkezésre szorul. Ez pedig csupán közös nyelv révén érhető el. A kongresz- szusok munkája lehet-e addig tökéletes, amig háromféle nyelven tárgyalnak ? Könnyű-e annak a kereskedőnek a munkája, aki kénytelen 4—5 levelezőt tartani, s nyomtatványait 4—5 nyelven kiadni, ahelyett, hogy egy nyelven adná ki, megtakarítván igy kiadásainak */b részét ? Ha tekintetbe vesszük, hogy a világszerte található esperantisták szoros szervezetben vannak egymással, akkor ez a szervezett tömeg a legalkalmasabb segítség minden tudományos, filantropikus, szociális és anyagi cél elérésére. Nem olcsóbb-e az az irodalmi termék, amely olyan nyelven jelenik meg, amelynek olvasóközönsége az egész világ ? íme a tudományos és szépirodalom sokat vitatott könnyű hozzáférhetősége! Mert hiszen annál olcsóbb valamely — szerinte, — ennél a korszaknál tartanánk most. Hát csakugyan ennél a korszaknál tartuuk ? Aligha. 0, szegény, beléőrűlt ebbe a nagy „végtelenbe látás“-ba; mi pedig még most sem látunk tovább az — orrunknál. Vagy igen? Hát elmélkedjünk kissé. Hogy azonban messze ne kalandozzunk abban az útvesztőben, mely közéletünk ezernyi ezer baja között kígyózik, és amelyet végig járni már csak azért is fölösleges, mert mindjárt az első stációnál a kelleténél is bőségesebb bizonyítékokat találunk arra, hogy bizony mi sok olyasmivel nem törődünk, amivel a kultur- embernek — ha csakugyan kulturember akar lenni — törődnie kellene: maradjunk meg mindjárt az első stációnál. Közegészségügy a neve. Hát törődünk mi a közegészségüggyel ? Minden embernek legfőbb java, féltett kincse tehát a jó egészség. És teszünk érte valamit ? Giósz Kálmán dr. városi főorvos statisztikát készített a múlt esztendőben Egerben előfordult ragadós megbetegedésekről és halálozásokról. Érdekes adatok ezek. íme felsoroljuk őket: difteritiszben megbetegedett 16, meghalt 2; vörhenyben megbetegedett 51, meghalt 10; kanyaróban megbetegedett 54, szamárhurutban 16, bárányhimlőben 23, vérhasban 3, trachomában 3, ezeknek a betegségeknek szerencsére nem volt halottjuk; tífuszban megbetegedett 50, meghalt 5; gyermekágyi lázban megbetegedett 1, meghalt 1. A ragadós betegségben szenvedők összes száma tehát 217 volt az 1910. évben és meghalt közülök 18. A tanulság pedig az, hogy a ragadós betegségekkel szemben nem vagyunk eléggé óvatosak. Tudjuk jól, hogy a ragadós betegségek tovaterjedésének egyetlen akadálya az, ha a beteget az egészségesektől elkülönítjük; és mi mégis hozzá eresztjük a beteg gyermek mellé a játszótársait, a látogatókat, a rokonokat, a szomszédokat: hadd vigyék a betegség csiráit oda is, ahová az epidémia talán el sem jutna. Tudjuk jól, hogy a ragadós betegségek valóságos melegágya a fülledt levegőjű, szellőzetmű, minél nagyobb az olvasóközönsége. Miután az esperanto-tábor egy egységes szervezetet alkot, nemcsak irodalmi, hanem kereskedelmi szempontból is igen fontos és megbecsülhetetlen. Vegyük az óriási címanyagot. A legbővebb forrás, ahol informálódhatunk, anyagot, adatot szerezhetünk, hii’dethetünk. Eddig tán semmiféle eszme sem volt ily mértékben alkalmas arra, hogy a társadalmi rétegek annyi különböző tényezőjét tudta volna egymás mellett békés egyetértésben, közös, gyümölcsöző kul- turmunkára szerkenteni. íme, az esperanto szociális jelentősége. Miután azonban az esperanto csupán csak a második nyelv szerepét tölti be, világos, hogy nem ellensége, hanem ellenkezően a leghatha- tósabb támogatója a nemzeti kultúrának. Megszűnik a sok nyelven való kontárkodás, amelynek egyik legszomorubb jelensége az volt, hogy a nyelvek megtanulása helyett teletömtük nyelvünket idegen szókkal, idegen formákkal és szólásokkal. E nyelv, könnyűsége révén, felszabadítja a tanítás rendjét is a sok fölösleges nyűgtől, s helyette több időt hagy a hasznos tanulmányok elsajátítására. Ez a nyelv a legjobb eszköznek bizonyul kultúránkat, irodalmunkat, szóval nemzetünket a külföld népével megismertetni. A legjobb mód idegenforgalom
