Eger - hetente kétszer, 1911

1911-03-25 / 24. szám

1911. március 25. EGER. (24. sz.) 3 len lakás, a gondozatlan, tisztátalan test, a rendetlen, rossz táplálkozás és a piszok, a szenny, mely a gondatlan embert otthonában körülveszi; de azért a legtöbb ember még sem szellőzteti a lakását (drága a fa, kár a mele­get kiereszteni!); a testet elkényeztetni véli a naponként való, vagy ennél sűrűbb tisztál­kodással, mosdással, fürdéssel, nemkülönben a rendes, okszerű és következetes táplálkozással; a piszkot, szennyet pedig, mely otthonát ellepi, úgy megszokja, mint az urasági inas a havanna­szivart; el sem tudna lenni nála nélkül. Ilyen viszonyok között nem csoda, ha a vörheny, kanyaró, tífusz, bárányhimlő, difteri- tisz, szamárhurut és más hasonló jók soha nem szünetelnek, hanem évenkint százával sorvaszt­ják áldozataikat a sír felé a mi szeretett vá­rosunkban, és lappangó csiráikat az orvosi tu­domány és jóakarat a legnagyobb igyekezet mellett sem tudja kiirtani. Hanem hát ez még nem minden. A mi nemtörődömségünk még tovább megy az egész­séggel való hazardírozásban. A rossz levegő, a szenny, piszok és mi más egyéb, amig a magánember lakásában van, elvégre is az ő dolga. Rosszul teszi, hogy tűri; de hát ha neki ez igy tetszik! A papucs­kormány alatt nyögő egyszeri ember is azzal fizette ki a hozzá látogatóba jövő barátját, mi­dőn ez őt a házi perpatvar elől az asztal alá bújva találta és szánakozott a szomorú sorsán : „(Jr vagyok a magam házában. Oda ülök, ahová akarok.* Hát igen. Az Ízlések különbözők. Ámde a rossz levegő, a szenny és piszok nálunk a közhelyeken is otthonos. A mi utcáink valósá­gos nyílt koporsók: bennök lépten-nyomon a halál leskelődik reánk, vagy az ö zsoldjában álló hadseregből egy-egy bacillus-regiment. A főbb útvonalakon az utcákat a napnak minden órájában söprik, annálkül, hogy az aszfaltot megöntöznék, tehát örökös a por; a mellékutcákat pedig, ahol nincsen aszfalt, egy- kéthetenkint egyszer söprik (minimális szá­mokkal dolgozom!) és így ezeken is állandó a por, főként ha egy kis szél fúj, vagy kocsi vágtat rajtok keresztül. Az utcákon elhelyezett nagy, ormótlau (soha le nem csukott) szemetes­ládák is ontják a port, piszkot és miazmákat. * 1 Mert csodálatos módon, azok sohasem ürülnek ki; mindig tele vannak annyira, hogy mellet­tük is toronymagasságra emelkednek a szemét­kupacok. Azután az ablakokból kirázott por­törlők, lábszőnyegek, szivarhamus skatulyák, éjjeli papucsok és a szintén egész napon át közlekedő szemetes kocsik, amelyekbe úgy ön- tik a penetráns illatú háziszemetet, hogy a felszálló por okvetetlenül az arra járók orrát- száját Ppje el: ezek kérem mind-mind azt bi­zonyítják, hogy a fölvilágosodásnak, a kultú­rának mai, nagyon is előrehaladott korszaká­ban, mi még mindig nem nézünk tovább az or­runknál. Ha már ennyit mondtunk, a többit se hall­gassuk el. Aki kimondja az A-1, tegye hozzá a B-1 is; igy kerekedik ki az abc-é. Nem csu­pán a por teszi a mi utcáinkat nyitott kopor­sókká. Segit neki a bűz is. Tessék csak meg­nézni a mi aszfaltos utcáinkat, hogyan tisz­togatják azt az utcasöprők ! A középről a gya­logjárók felé söprik a port és egyéb szemetet. Az utközép és gyalogjáró között van a vízfo­lyás. Az ebbe hullott piszkot már a világért sem söpörnék el. Minek: hadd illatozzék! Ott már nincs a lovak lába alatt; a járó-kelőknek meg nem muszáj ránézni. A mellék utcákon pedig akár elpusztult macskák földi maradvá­nyai is éktelenkedhetnek; azokat el nem tá­volítja onnan senki. Láttam egy patkány hul­láját a Hold-utca torkolatánál, közvetetlenül a Szervita-utca aszfalt-vonala szélén. Az utca­seprő állandóan tisztogatja az aszfaltot, de a patkány teteme három hét múltán is ott volt az aszfalt mellett. Az utcaseprő nem tette a ta- licskáiába, mert azt tartja: ami nem az utcája aszfaltján van, ahhoz neki semmi köze. A tisz­tátalan kanálisok bűze is nagymértékben hoz­zájárul az utca levegőjének mételyezéséhez, annál inkább, mert hiszen köztudomású dolog, hogy nem egy háziúr úgy takarítja meg a pö- cegödör tisztítá-ának árát, hogy a fekáliát a csatornába ereszti. Sok helyen az ételmaradé­kot és a szennyvizet is ide öntik. Fertőzi az utcák levegőjét az is, hogy a város egész területén egyetlen illemhely sincs sem az utcán, sem a téteken. A szorongatott járó-kelő (különösen az idegen) kénytelen a rejtettebb zusokat fölkeresni, bo°ry szemétkész­letünket gazdagítsa. Hát még az utcákon szét­dobált gyúmölcshéj, amely ráadásul azzal is veszélyezteti a reájuk lépők egészségét, hogy elcsúszhatnak rajta és eltörik a kezöket, vagy a lábukat! A patakba dobált szemét és romlott gyü­mölcs, a gyalogjárókon meggondolatlanul, égő állapotban eldobott cigaretta és szivarvégek (különösen a hölgyek földig érő, hosszú ruhá­jára nézve veszedelmesek!), az üzletek bejára­tainál alacsonyan kifüggesztett reklám-táblák és sokszor igen veszedelmes egyéb függelékek (kasza, vasvilla, lapát, vasedény stb.), azután a rendszertelen kocsiközlekedés, a sebes haj­tás, a fordulóknál az elgázolás veszedelme, mind-mind azt bizonyítják, hogy nálunk az utca higiénája ismeretlen fogalom és egysze­rűen nem törődünk a közegészségüggyel. Ámde ha igaz is az, amit Kiss József mond az ő legújabb költemény-kötetében, hogy: „... ízenként pusztulni lassan, Emberi sorsunk. Lassanként hull- Hull el az erdő lombkoronája, S atomba foszlik minden, ami élet,“ azért nem okvetetlenül szükséges, hogy a ha­lállal kacérkodjunk. Hiszen meghalni lehet tü­dővész, vörheny, tífusz, difteritisz és egyéb ragadós nyavalya nélkül is szépen, békességesen, ha eljön az ideje. És talán kissé magasabb élet­korban, mint így, hogy a közegészségügyet számításon kívül hagyjuk. Tudjuk jól, hogy a születésünk egy hall­gatag szerződés, amelynek végső pontja és utolsó kötelezettsége: a halál. Meghalni tehát kell; de idő előtt nem muszáj. A hét. Megérkezett hozzánk is a nadrágszoknya. Hiába, még se vagyunk olyan messze a kul­túrától, hogy hónapok, vagy pláne évek kelle­nének, mig Párizsból idáig jutnak a divat hó­bortjai. (Megjegyezzük, hogy eddig csak ki­rakatban szerepelt, nem pedig valóságos al- ka'mazásban.) Hogy pedig mégse vagyunk kul- turátlan nemzet, látszik ennek a divathóbort­nak komoly felfogásából. íme, egyik nagyköz­ségünk helyi lapja vezércikk-témának választotta ezt a szörnyeteg ruhadarabot. * létesítésére, kereskedelmi összeköttetések meg­alapozására. így ismertethetjük legjobban vá­rosainkat s hazánk természeti szép égéit. Olcsó és közvetetten mód! Sőt könyít is, mert az e.-pe- ranto szerkezete igen egyszerű. Főbb saját­ságai : 1) Nemzetközi szótok: pl. masin, matróz, gaz, lamp, blúz, doktor, profesor, advokat, sak, ak- cent, muzik stb. Ezek alatt oly szavak érten­dők, amelyek a legtöbb nyelvben azonosak, vagy legalább is hasonlóak. 2) Teljes fonetika, vagyis minden úgy olva­sandó és ejtendő ki, ahogy írva van. 3) Állandó hangsúly az utólsóelőtti magán­hangzón. 4) Egyszerű betűelemek a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, 1, m, n, o, p, r, s, t, u, v, z, (a = á, e^— é, s = sz, a többi, mint a magyarban). 5) Nyelvtani nem nincsen. 6) -o — a főnév )-a — a melléknév > végződése.-e — határozó 7) -j — a többes szám (mellékneveknél és főneveknél) ragja.-n — a tárgyeset ragja, la — egyedüli és változatlan névelő (pl. la patro = az atya). 8) -i — az általános idejű (infinitivus) igenév végződése.-as — a jelen idejű ige -is — a múlt „ „-os — a jövő „ „-us — a feltételes (módú) ige -u — a parancsoló „ „ Pl.: paroli = beszélni, mi párolás beszélek, parulu = beszélj).-ant -int végződése minden személy­ben és számban. én a cselekvő részesülő (participium) a szenvedő részesülő (participium) ragjai I jelen múlt jövő I jelen múlt jövő (Pl.: la parolauto = a beszélő). 9. Mi — én Vi*) — Te, Ön Ni — Mi yj**) — Ti, Önök Ili — Ők. Li férfi Si — Ő nő Gi tárgy (állat) Ci — Te (ha kiemeljük) Si — visszaható (maga) Ha ezekhez a-t (a melléknév ragját) füg­gesztjük, megkapjuk a birtokos névmást: pl. mia — enyém, ilia — övék. *), **) Megszólító alak, tekintet nélkül a számra. egy­unufoje szer unuobla = egy­szeres duono = egy, fél, egyketted duó = kettes 10) nulo — 0 unu — 1 du — 2 tri —3 kvar — 4 kvin — 5 ses —6 sep — 7 dekdu—12, dudek —20, 11) al — nak, nek, hoz, hez, höz de — tói, tői en — ban, ben, ba, be, el — ki, ból, bői for — el apud — mellett ce — nál, nél, sur— rajta, on, en, ön, ra, re, 12) Harminckét képző, amellyel minden árnyalat világosan, érthetően és finoman ki­fejezhető. (Pl. mai = ellentétképző; bona — jó, malbona — rossz; amiko — barát, mala- miko — ellenség; ist = foglalkozás; masino — gép, masinisto — gépész, dento — fog, dentisto — fogász.) íme, az esperanto szabályai, törvényei, melyeket a kevéssé müveit ember is könnyen megérthet és megjegyezhet. ok — 8 nau — 9 dek — 10 cent — 100 mii — ezer milliono — millió unna = első unue = először tricentsepdekdu — 372; sub — álatt, alá kun — val, vei per — által sen — nélkül lau — szerint super — fölött tra — keresztül trans — át, túl re — vissza

Next

/
Thumbnails
Contents