Eger - hetente kétszer, 1911
1911-03-15 / 21. szám
2 EGE 11. (21. sz.) 1911. március 15. vonatkozó okmányt idemellékelem, kívánom egyszersmind, hogy a Mindenható jóvoltából még soká gya- rapíthassa Nagyságod az igaz tudomány és a valláserkölesös nevelés terén eddig szerzett érdemeit. Eger, 1911. évi márciushó 12-én. Dr. Samassa József s. k. bibornok, egri érsek. Valóban érdemes életet koronázott meg a Korona e kitüntetéssel. Érdemes életet, mely minden nyilvánulá- sában szeretetreméltó, tiszteletet gerjesztő és kedves volt mindenki előtt. Udvardy László dr. mintaképe -a jó tanítómesternek, aki saját tudásával sohase elégszik meg, de a gondjaira, nevelésére bízott ifjak tudásában mindenkor iparkodott fölfedezni az értéket. Eszményi lélek, mely mindenkiben a jót keresi és a rosszat, amelyet különben csak hírből ismer, senkiben se akarja meglátni. Nem messze járunk az igazságtól, midőn azt állítjuk, hogy egyik legnagyobb tudásu embere Egernek — e kis Athénnek, — de föl- tétlen igazságot mondunk avval, hogy Egernek, sőt messze vidéknek egyik legműveltebb lelkű és legjobb embere, aki soha és senkinek nem okozott egyetlen fájdalmas percet se. Vegyük ehhez a végtelen jósághoz, nagy tudományhoz és eszményi gondolkodáshoz az ő roppant lelkiismeretességét, munkakedvét és munkabírását: és előttünk van TJdvardy László dr., kinél a törékeny test nagy lélek háza volt mindenha. Udvardy László dr. 1846. márc. 10-éu született és iskoláinak végeztével, 1872. febr. 1-től az egri kir. törvényszéknél működött mint aljegyző. Helyettes tanári minőségben 1874. szept. 12-én neveztetett ki Kiss Jánossal és SzolcsáA lány meg hallgatja, . . . tüzbe’ ég az arca: — „Oh, mily lelkesítő az ifiak harca! — Mondjon még valamit, valami nagy csatát, Valami nagy veszélyt, mely érte a hazát, Mit elhárított már a magyar hős szíve S a jó Isten, szegény hazánk buzgó hive !“.. . Esdekel a lányka. . . S beszélt az ősz vitéz. Nagyszebennél velünk Szép, de mégis gyászos, dicső eset esett; Győzelmet nyerőnk, de — veszténk érte többet — Egy ifjú leventét, a hadsereg lelkét, Tűznél tüzesebbet; — Derék bátor ifjút. . . E gyilkos csatában, Miként az oroszlán harcolt egymagában. . . Bekerítő minden oldalról az ellen S úgy osztá a halált percnél sebesebben. Ám az elnyomó had győzött rajta végre. . . Még egy végpillantást vetett fel az égre. Még egyet suhintott, még egyet kiáltott, Hogy : „Éljen a haza !“ Azután hörgéssé fulladt el a szava. . . Nem kapták meg élve, — Karja lehanyatlott. . . Elhullott sebébe’. .. Jó katona volt, bár Isten adná vissza, Úgy hivták társai: „Hős Lenkey Pista“ nyi Hugóval együtt, amikor a jogakadémiák újjászervezése következtében az addigi 5 tanszék helyett 8 tanszéket szerveztek. Egyetemi magántanári képesítését a kánonjogból szerezte meg 1877-ben, s ez alapon azonnal nyilvános rendkívüli, majd 1878-ban nyilvános rendes tanárrá lett. A kari jegyzőséget és az ezzel járó adminisztratív teendőket tanársága első idejétől, 1874-től, 1897-ig látta el, mig a kari pénztár- nokságot 1877-től viseli a mai napig. Megírta „Az egri érseki jogliceum történetét 1740—1896-lg“ 938 oldalra terjedő fo- lio-kötetben. (Megjelent Egerben, 1898-ban.) Tanártársai 1909-ben ünnepelték meg tanárságának 35 éves évfordulóját, mely alkalomból bíbornok-érsekünk meleghangú leiratban fejezte ki „elismerésteljes köszönetét odaadó, érdemes munkálkodásáért.“ Ugyanez alkalomból Szmida Viktor bogácsi plébános „egykori kedves tanártársának ünnepléséhez hozzájárulni óhajtván“, 2000 koronás ösztöndíj-alapot tett a jogakadémia egy kiváló tanulójának évenkinti jutalmazására, ezzel is megkönnyíteni akarván „a katolikus intelligencia nevelését.“ Igazán a közhangulat, a közóhaj kifejezői bíbornok-érsekünk megtisztelő iratának utolsó sorai, mert egyetemleges a jókívánság, hogy Udvardy László dr. „a Mindenható jóvoltából még sokáig gyarapíthassa az igaz tudomány és a valláserkölcsös nevelés terén eddig szerzett érdemeit.“ A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, március hó 13-án, délelőtt 10 órakor Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott a vármegye székházának kistermében. A napirend közérdekű ügyei közül kiemeljük a következőket: Széky Péter dr. közgazdasági előadó előterjesztése nyomán széleskörű vita indult meg az állattenyésztés fejlesztése érdekében. A legelők szaporítása, javítása és jókarbantartása a legelső teendő ebben az irányban. Azután fokozottabb mértékben kell a mátrabeli szakadékokat, vízmosásokat és egyéb kopárterületeKét sikoly hallatszik a kicsiny szobában. . . Majd felugrik a lány és Bem elé állva, Kipirulva néz rá az ősz katonára: — „Visszaadja őt az Isten, vissza — vissza! ... Holnap újra társi közt lesz „Hős Lenkey Pista!“ * Egy nap tartott csupán a táborozásuk S felkerekedének víni-halni másutt. . . De mi az, min a vitézek nagyobb része megütközött? ... A holtnak hitt „Hős Lenkeyt“ látták újra ma[guk között... Csupán arca volt most egy kevéssé sápadt, Tán a betegségből épen csak most lábadt? És nem volt a régi, hangját soh’se haliák, Egyszer-kétszer haliák ajkáról a „Hajrát“; Vagy talán még egy volt, mit hallhattak tőle Leggyakrabban, — ezt az egy szót, hogy [„Előre!“. . . Talán némaságra kárhoztatta magát, Vagy mi ok miatt nem hallatá a szavát ? . . . Egyszer csak megtudták. . . — Zászló volt veszélyben S ő ott küzdött érte veszély közepében. . . két használható legelőkké átalakítani. A vízmosások és szakadékok megkötésére ugyan sokat tett eddig is a felsőtarnavölgyi vízsza- bályozó-társulat és a terpesi állami csemetekert, mely utóbbi ezerszámra osztogatja ingyen a földtörmelékek továbbcsúszását megakadályozó facsemetéket, de az eredmény még mindig nem kielégítő. Főleg mezőgazdasági szempontból igen kívánatos, hogy a már megkötött területek alkalmas legelőkké alakíttassanak át és igy az állattenyésztésre mód és alkalom nyujtassék az önmagán segíteni nem tudó, elszegényedett lakosságnak. A közigazgatási bizottság elhatározta, hogy a Hevesmegyei Gazdasági Egyesület bevonásával nagyobb- szabásu akciót indít az állattenyésztés felvirágoztatása érdekében. Szomorú adatokat tárt föl a törvényhatósági főállatorvos a szavasmarhák között dühöngő száj- és körömfájásra nézve. Február hó folyamán 13 községben megszűnt ugyan ez a ragadós baj, de 10 más községben föllépett, úgy, hogy ezidőszerint még mindig 30 község állatállománya van vesztegzár alatt. És szorongó szívvel tekinthetünk a tavasz elé, mert a veszedelem ujult erővel fog kitörni. Már most is, a legutóbb fertőzött 10 község közül nyolc község olyan, amelyben már megszűnt, de most újból kitört a száj- és körömfájás; tehát kilátásunk van rá, hogy nemcsak azokon a helyeken, ahol még nem volt, hanem ott is, ahol már volt, de nem minden szarvasmarha esett túl a veszedelmen, a ragadós száj- és körömfájás a tavasz beálltával ujult erővel föllép. A közigazgatási bizottság a legközelebbi ülésének határidejét április hó 10-re tűzte ki, majd elhatározta, hogy feliratot intéz a kereskedelemügyi miniszterhez, melyben kéri, hogy ne vegye figyelembe a miskolczi kereskedelmi és iparkamarának a nyári vasúti menetrend megváltoztatására irányuló fölterjesztéséből azt a részt, amely az egri délelőtti vonatjáratnak félórával később való indítását kéri. Néhány gyümölcskereskedő érdeke kívánná ezt így, de ezzel szemben áll a vármegye egész utazóközönségének érdeke, mert ha a mostani [menetrend megváltozik, akkor a közönség el lesz zárva úgy a megye déli részeivel, mint a Budapesttel legalkalmasabb időben közlekedő gyors- és személyvonatokkal való csatlakozástól. Még csak egyet sújtott mindig elszánt keze, Még csak egyet szólott „Fiuk, azt a zászlót!“... És lehullt a zászló — ellenség verte le. Gyilkos golyó érte szívét a vitéznek.. . Társai utána könnyek között néznek, De küzdenek tovább!... A zászló fenn lobog, Büszke, hős daliák szive csak úgy dobog A nagy dicsőségtől. . . Övék a diadal. . . Fut az ellentábor — győzött im’ a magyar. .. Takarodó harsan . . . majd meg a gyászének Az elhunyt vitézek lelki szent üdvének. . . * * * Kapja a vezér a jelentést a harcról: — Isten trónja előtt ötezernyi ellen. . . A mieink közül kevés a veszteség — Két század — néhány tiszt —'és a „Hős Lenkey“, A hős zászlótartó. Aránylag kevés szám Ötezer elesett ellenséggel szemben. . , Bem ajkába harap. . . Vájj’ mért fogódhat el: Ajka meg-meg rándul, . . érez e kebel ? . . . Majd megindul könnye árja, s ajka egy-két halk [szót rebeg: Te, csaták nöoroszlánja, szép magyar lány, Isten [veled!... Lorán József.
