Eger - hetente kétszer, 1910
1910-09-10 / 21. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre ~ .. - 5 » Negyed évre - 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. =^= Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 21. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM, Szombat, szeptember 10. Gyakorlati katolicizmus. Eger, 1910. szept. 9. A legutolsó népszámlálás adatai szerint Magyarországon annyi katolikus volt 1900-ban, hogy meghaladta az összes lakosság számának felét. Mindenesetre oly tekintélyes tömeg ez a majdnem tiz millió ember, amelynek nagy súlyának kellene lennie az ország minden életuyilvánulásában. És mégis mit tapasztalunk? Sajnos, csupa elszomorító tényt. Nem is szólva kereskedelmünkről, amely merőben más kézen van, iparunkban (legalább is a jövedelmező nagyiparban) szintén teljesen hátramaradnak a katolikusok. A földműves-osztálynak egy jókora része katolikus ugyan, de bizony a hasznot itt is mások szedik. A tudományokban se tudunk elsőségre vergődni, mert hisz a sajtó csaknem egészen ellenségeink kezében van s a mi embereinknek legértékesebb termékeit is agyonhallgatja, mig a más táborba tartozók gyönge írásait is tulon-tul magasztalja. Legelső tudományos intézetünkben, az Akadémiában, mások az urak; a tudomány- egyetem katolikus voltát állandóan kétAz „EGER“ tárcája. A pópa. — Napló-töredék — Irta Custos. Mi tűrés-tagadás, a temperamentumom, amit kivételesen még korai lírikus szerelem is hevített, — nem birt megférni az iskolai fegyelem szigorú keretében. Ennélfogva, már tizenhét éves koromban felcsaptam katonának. Azután . . . „mentem és vagáltam Boszniában szerteszét; verte tandem a balcombom kard . . . azaz hogy panganét“. . . Egy forró júliusi nap reggelén egészen váratlanűl azt a parancsot kapta a századunk, hogy haladéktalanul vonuljon a tavnai erdős hegységbe. E sürgős intézkedésnek az volt az oka, hogy a vidéken földerítő szolgálatot teljesítő mozgó őrség tudatta az állomásparancsnoksággal, hogy az említett hegyekben még az okkupáció idejéből elbujdosott bosnyák fölkelők, újból ellenséges magatartást tanúsítanak. Attól a helytől, ahol mi akkor tartózkodtunk, a tavnai fenyves, egy ősrengeteg, körülbelül négy mértföld távolságra esett. Elképségbe vonják és a katolikus iskolák legbecsületesebb munkáját nemcsak le- kic-inylik, hanem legtöbbnyire támadják is. . . Kell-e még több példa arra, hogy nálunk a katolikusok súlya egyáltalán nincs arányban avval a nagy számmal, avval a nagy szellemi, erkölcsi és anyagi tőkével, amely hazánkban a katolikusok sajátja? Kell-e több bizonyíték arra, hogy a katolicizmus sokkal hátrább van, mint megérdemelné? Jóllehet a múltban és jelenben szerzett érdemeinél fogva az elsőség illetné meg, alig tud védekezni a reá mindenfelől özönével intézett támadás és rágalom ellen. Arra pedig, hogy minden téren valóban az első helyre jusson, legalább egyelőre — álmodnunk se lehet. Nem sötét szemüvegen nézzük a dolgot, nem vagyunk pesszimisták, hanem a való tényekre mutatunk e szomorú sorokban. Midőn azonban megállapítjuk a kóros tüneteket, egyúttal reá kell mutatnunk az orvosságra is. Concordia res parvae crescunt, dis- cordia maximae dilabuntur. . . Sokan vagyunk, roppant erőnk lezelhetni tehát, hogy a különböző nehéz szolgálatoktól amúgy is kimerült legénység, minő érzelemmel fogadta a parancsot. A katonai fegyelem azonban nem ismer ellenvetést, csak engedelmességet. Épen azért katonás gyorsasággal készültünk fel s a szokásos alakiságok után eléggé levert kedély- lyel keltünk útra. Kezdetben egy megáradt hegyi patak mentén vitt az utunk. A kanyargós ösvényen már mintegy másfél mértföldnyi utat tettünk meg, amikor bosszúsan tapasztaltuk, hogy (mint rendesen) most is nyomunkban van a gyalogoló katonák hagyományos átka: a zivatar. Ez egyébként nem meut csoda-számba, mert a rossz időt a teljes felszereléssel kivonúlt bakák — a saját módjuk szerint — még az elindulás előtt leimádkozták a magas egekből. Pokoli hőség volt; a levegő mozdulatlanúl nehezült a tájra. A sebesen közeledő vihar elől, a meggyszín fezes bosnyák molnárok lázas sietséggel vontatták parthoz a folyó vízen recsegve ringó, apró vízi malmaikat. Alig maradt annyi időnk, hogy sebtiben egy füzes területen meghúzódhassunk ; akkorra teljes erővel tört ki a vihar. Kapitányunk úgy akarta, hogy elmúlását a füzesben várjuk meg. De mivel a vihar a pihenésre szánt idő elteltével se szűnt meg, szakadó esőben mentünk hetne! De nincs bennünk közös szellem, egyesült akarat, mig ellenben minden más (és tegyük hozzá: jóval kisebb lélekszámú) egyház fiai tömörülnek, körömszakadtáig védelmezik, támogatják egymást. Akármely más felekezet vezető férfiai karöltve haladnak, támogatják egymást mindenben, emelik a kisebbeket; az apró emberek százezrei, milliói pedig tömören állanak össze, hogy biztos, szilárd alapot kölcsönözzenek a feljebb állóknak. Ezt nem tudjuk, vagy nem akarjuk mi megtenni. Mig a másik táborban tolják a vezetőket, addig nálunk visszafelé húzzák, hogy nagyon ki ne váljanak; mig mások minden legcsekélyebb dologban közösséget éreznek egymással, addig mi csak közönyösséget tudunk mutatni egymás iránt. Akik küzdeni akarnak, magukra hagyjuk, akik ölhetett kézzel nézik, hogy mint szorulunk hátrább lépésről-lépésre, azokat nem serkentjük. Egyszóval: nincs bennünk gyakorlati katolicizmus. November közepén tartjuk a X. katolikus nagygyűlést; kilenc tehát már mögöttünk van annyi sok üdvös javaslattal, tervvel, határozattal és nagyon kevés — alkotással. Igen; mert tovább, hogy a parancsban megjelölt időben eljussunk rendeltetési helyünkre. Szénfekete, tapadós sár borította a keskeny hegyi utakat, melyeken csak nagynehezen tudtunk előre haladni. Ennek köszönhető, hogy minden erőfeszítés mellett is csak napnyugtával érkeztünk meg a hely színére. Ekkorra már az idő is jobbra fordult. A vihar elült és nyomában' a nyári alkonynak eső utáni illata áradt szét a vadregényes hegyvidéken. A parancs szerint a tavnai hegységben lévő szerb papi kolostort és környékét kellett megszállanunk. Maga a kolostor tornyos és ódon földszintes ház volt völgykatlanban, szorosan a hegy lábához építve. Mint utóbb kiderült, : személyzete a pópából, egy másik szerzetesből és a harangozóból állott. Megjegyzem, hogy az elszórtan élő bosnyák hegylakók lelki szükségletének kielégítésére számos ilyen kolostor van Boszniában. Megérkezésünk alkalmávala kolostor alacsony kapujában állott a pópa. Látszott rajta, hogy nem igen örül a hívatlan vendégeknek. Mindazáltal a kapitányunkat, aki bosnyákul is beszélt, mély meghajlással üdvözölte, kérdéseire pedig, ügyesen színlelt készséggel válaszolt. Mialatt a beszélgetés, jobban mondva fag-
