Eger - hetente kétszer, 1910
1910-08-31 / 18. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre __ „ __ 5 » Negyed évre .. 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. -----K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 18. szám. Képzőművészetünk nemzeti hivatása. Irta Molnár Viktor, m. kir. vallás- és közokt.-ügyi államtitkár. A tanügyi politika kulturánk fölényét mindezideig nem bírta megalapítani a nemzetiségek között. Ezek visszavonultak a maguk iskoláiba és ott más tartalmú kultúrát tenyésztenek, mely a mienktől idegen, vele nem ritkán ellentétes irányú. Féltékenyen őrködnek a maguk külön szellemi világának elzárkozottságára; tudományos haladásunk előtt szemet hunynak, történelmünket elferdítik, irodalmunktól elfordúlnak, szóval a látszatát is kerülik a velünk való szellemi közösségnek. S mert mindezideig nem találtuk meg a módját, hogy akár hatalmi eszközökkel, akár magával kulturánk erejével az ő külön társadalmuk kialakítására befolyást gyakoroljunk, évtizedek óta összetett kezekkel kell tűrnünk egy olyan fejlődést, mely idővel az államegységet is vitássá teheti. A nemzetiségi társadalom minden téren fölvette velünk a versenyt és bárha az alkotásban sikerekre nem hivatkozhatik is, a rombolásban tagadhatatlanul eredményeket ért el. Csak egy téren nem birt velünk: képzőművészetünk elett feltétlenül meghátrálni volt kénytelen; itt gáncsot nem vethetett fejlődésünknek. Ebben mi vezetünk és fölényünk oly túlszárnyaló, hogy soha kétségessé nem válhat. Magyarország egész területén csak egy képzőművészet van és csak egy fog virágzani beláthatatlan időkig — a mienk. Csak az a kérdés, hogy ha ez így van, fel tudjuk-e használni szellemi túlsúlyunk e bizonyítékát, a nemzeti géniusz e hatalmas erejét nagy nemzeti céljaink elérésére? Fogjuk-e hasznát venni annak a fölénynek, amit képzőművészetünk fejlettségében bírunk? Reméljük, hogy igen. Ez mindenesetre attól függ, vájjon a nagy magyar intelligencia, helyesebben: a magyar intelligencia összessége, tudatára XXXIII. ÉVFOLYAM. ébred-e annak, hogy művészetünkben annak minden kultúrái tartalmától el is tekintve, nemzeti életünk egyik hatalmas egységesítő eszközét bírjuk, és vájjon művészetünk a maga föltétien, még pedig az érzelmekre, a lélekre föltétlenül ható erejével bir-e hódítani nemzetiségeink között. Ez utóbbi kérdést, annak elősegítése minden kétségen kívül az állami feladatok sorába tartozván, ezúttal nem tárgyalom, csupán annak megjegyzésére szorítkozhatom, hogy a kormányzat eme törekvése eredményes csak úgy lehet, ha művészetünk a szárnyalás teljes magasságába jutván el, hódító erejével ellenállhatatlanúl fogja a híveket gyűjteni úgy a magyarság, mint nemzetiségi polgártársaink sorából. De annál inkább, szívesen és készséggel mutatok arra, hogy a magyar műveit közönségnek képzőművészetünk mellett való pártoló állásfoglalása úgy önmaga, mint a nemzet iránt kötelessége. Nem lehet többé vita tárgya, hogy művészetünkben, annak mindössze fél- századnyi múltja után, tüneményes fejlődést mutatunk. A mérleg ugyanis nemcsak akkor billen a mi javunkra nagyon kedvezően, ha az összehasonlítás terén csupán nemzetiségeinket vesz- szük sorra, mert hisz ezeknek művészeti elmaradottságához szó alig fór, hanem akkor is, ha Európa nagy művészeti múltú nemzeteivel állítjuk szembe a magunk ifjú művészetét. Minden igaz magyar ember lelkét jogosan töltheti el büszkeséggel és örömmel az a tudat, hogy nemzeti művészetünk immár számottevő tényezője az egész művelt világ művészetének, sikerei úgyszólván napról-napra fokozódnak, sőt, ami talán a legbeesesebb, szinte egy csapásra terelik felénk az európai közfigyelmet. Ezek való és megdönthetetlen tények, melyeknek bizonyságait egyrészt a tengeren innen és túl rendezett nemzetközi és világkiállításokról hazahozott babérok s másrészt azok a meghívások szolgáltatják, melyekben művészetünk a külföldről már esztendők óta évről-évre részesül. Nem szabad tehát kételkedni többé művészetünk jövőjében s a magyar közélet terén talán ! Szerda, augusztus 31. épen művészetünk az, melynek, mint sajátunknak, lebecsülése teljesen jogosulatlan. Csak arra gondoljunk, hogy egy félszázadnyi becsületes munka és törekvés után ismét kezünkben van Botond bárdja, mellyel ezúttal a nyugat kapuit döngetjük. Meg fognak-e nyílni ezek a kapuk, hogy azok előtt egész Európa hódolatát fogadhassuk? Ez a magyar közönségen függ. Abban a percben, amint ez a közönség megérti, hogy a művészet nem a fényűzési hajlamok kielégítésére szánt eszköz, hanem ellenkezőleg, mint a kultúra zománca, lelki szükséglet, színekben és vonalakban megnyilatkozó költészet, örök harmóniáknak és örök igazságoknak kifejezője, lelket és szívet gyönyörködtető és nemesítő ajándéka a Gondviselésnek ; és abban a pillanatban, midőn ez a magyar közönség megérti azt is, hogy mindezek fölött nekünk, magyaroknak, a művészet nemzeti életünk teljességére való törekvéseinkben is hatalmas segítségünk; ismétlem: abban a percben művészetünk útja a legmagasabb fejlődöttség, a legmagasabb szárnyalás felé fog vezetni. Mindezekért ón szívem mélyéből köszöntőm azt a nagyszabású vállalkozást, mely hét magyar város művelt közönségét akarja a művészet megértéséhez, megszeretéséhez és támogatásához közelebb hozni. Hiszen ez a vállalkozás, mint kimutattam, rendkívülien fontos kultúrái és nemzeti érdekeinket nagyon közelről érinti. De köszöntőm első sorban a hét város közönségét, mely másod ízben látja vendégéül művészetünket, példát adván ezzel összes városainknak arra, hogy honfiúi kötelességeinket akkor és akként teljesítjük legodaadóbban, ha a nemzet kultúrái törekvéseit szolgáljuk kitartóan, meg nem szűnő lelkesedéssel és áldozatkészen. Tanács a szülőknek. Irta Kürti Menyhért dr. I. Szeptember elseje fontos dátum úgy a tanuló ifjúságra, mint a szülőkre. Ezen a napon országszerte meg
