Eger - hetente kétszer, 1910

1910-08-31 / 18. szám

2

EGER. (iS. sz.1

3 910. augusztus 31.

nyílnak a tudomány csarnokai, a tanulósereg ezrei lepik el a tantermeket. Különösen szól ez a középiskolákra, hova kelleténél nagyobb számban özön- lik az illetékes — és kevésbbé illetékes elem. Legtöbb szülő vérmes reményekkel bocsájtja ki szárnyai alól gyermekét. Sajnos azonban, hogy azok, kiknek akaratától a gyerek taníttatása függ, mielőtt erre a lépésre szánnák magokat, nem mérlegelik az iskoláztatással járó körülményeket.

A gyermeke javát komolyan szívén viselő szülőnek, mielőtt a gimnázium vagy reáliskola ajtaján kopogtat, a népiskolai bizonyítványon kívül egyébre is kellene tekintenie. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy ez az „egyéb“ teljesen figyelmen kívül marad, s a szülők épen a legfontosabbal, a középiskoláztatás céljával, foglalkoznak legkevesebbet. Csak egy a vezérlő inoti- vum s ez még az anyagi képességet sem mérlegeli: mindenki „úr“ akar lenni. A tisztes ipar és kereskedelem — mintha ezeknek emberei nem lehetnének igazán urak — manapság még annak sem kell már, aki — ha szabad társadalmi osztály szempontjából megkülönböztetni az embereket — alatta van az iparosok és kereskedők igen tiszteletreméltó kasztjának. Ennek a valóban esztelen vágynak és törekvésnek aztán igen sok, jobb sorsra érdemes gyerek vallja a kárát.

Vizsgálódjunk csak egy kicsit.

A legtöbb szülő nem gondol arra. hogy a középiskola tulajdonkénen nem szakiskola, ha a kvalifikációnál is törvény a bizonyos hivatalokra és életpályákra való képesítése által némi tekintetben ezzé tette is, hanem magasabb tanulmányokra, a főiskolákra előkészítő közoktatási intézmény. A törvény szerint ez az eredeti célja és rendeltetése, s ennek megfelelően szervezete egységes, benne négy vagy hat osztályú tagozatok nincsenek. E cél elérhetése, akár nyolc évi hosszú tartamát, akár a benne folyó munkának az összes szellemi erőket próbára tevő intenzív voltát tekintsük, míg egyfelől nagy anyagi áldozatot kíván a szülőtől, másfelől arra való tehetséget és nemcsak az iskolai bizonyítványban feltüntetett, hanem valóban is meglévő tudást tételez föl a gyermek részéről.

Két kérdésre kell tehát minden szülőnek a maga és gyermeke érdekében megnyugtató feleletet adnia, mielőtt a gimnázium vagy reáliskola küszöbét átlépné. Az egyik: „Vájjon képes leszek-e fiamat nyolc éven keresztül minden külső segítség nélkül, a magam erejéből taníttatni, neveltetni?“ A másik: „Vájjon képes lesz-e a fiam tehetségével és tudásával eleget tenni ama követelményeknek, melyeket a középiskola állít eléje?“ Amarra vonatkozóan megjegyzem, hogy a később esetleg nyerhető külső segítség a szerencse, tehát a véletlen adománya. Erre a véletlen szerencsére egy életet nem lehet építeni; a puszta reményt vagy vágyat tőkének nem lehet tekinteni. S hogy e kérdéssel valóban számot kell vetnie a szülőnek, ha fia jövőjét tervszerűen akarja biztosítani, csak egyet- mást említek fel, ami úgy hamarjában jut eszembe. A szellemi munka sikeres végzéséhez szükséges az egészséges táplálék, a tandíj, a könyv és, ha szegényes is, valamennyire mégis csak tisztességesebb ruházat, mint aminő a mezőn vagy a műhelyben megjárná; aztán egyéb aprós iskolai kiadás soksok, egyik-másik szülőre szinte elviselhetetlen terhet ró. Volt eset rá, én is tudok ilyenről, még pedig nem is egyről, hogy a helyét egyébként megállni képes tanuló megkezdett tanulmányait az anyagiakban való szükség következtében szárnyaszegetten valóban abbahagyta. vagy abbahagyta volna, ha az igazgató s a tanári kar közbenjárására jószívű emberek nem gondoskodtak volna a további tanulás anyagi feltételeiről. Efajta áldozatos jótéteményekben városunkban nincs hiány s ezek meg is termik gyümölcsüket, ha valóban kiváló tehetségek javára szolgálnak. De az ilyenek csak kivételek; a többség nem igen érdemes anyagi támogatásra, S ezeknek szülői, kik magok is csak szűkösen élnek, mégis erőszakolják tehetségtelen és hanyag gyermekeiket a tanulásra, holott otthon, az eke szarva mellett, vagy a műhelyben, azonkívül hogy a rajok fordított kiadásoknak hamarosan hasznát is látnák, magoknak jóval kisebb megerőltetésével nevelhetnék s úgy lelki, mint anyagi tekintetben nagyobb boldogságra és megelégedésre vezethetnék őket.

Ne értsen félre senki sem. Mi tanárok egyenlő mértékkel mérünk s egyként szeretjük a szegény vagy gazdag gyermeket, de nem habozom kimondani, hogy jobban szeretem a kérges kezű földmívest, vagy iparost, mint a félben maradt, magával s anyagi helyzetével elégedetlen és jobb sorsra érdemes úgynevezett „intelligens“ proletárt. Pedig az olyan tanulók, akik akár az anyagi, akár a szellemi szegénység miatt idő előtt kénytelenek abbahagyni középiskolai tanulmányukat, rendszerint ezen „kaszt“ tagjainak számát szaporítják. Mert úgy szokott lenni a dolog, hogy az efajta, nem középiskolába való elemeket, egy darabig mint alkalmatlan nyűgöt cipeli a gimnázium vagy reáliskola, míg végre egészen elejti őket, rendszerint oly korban, amikor már átallanak mesterségre lépni. Vájjon ez volt-e az önfeláldozó anyának, — ki éjjelt nappallá téve sokszor keserves munkával kereste meg azt, amire középiskolába járó gyermekének szüksége volt, — fia jövőjéről szőtt álma? Milyen sok remény hiúsul meg, milyen szép légvárak foszlanak semmivé s mennyi tervről kell lemondania az önfeláldozó szülőnek! Ennek pedig sokszor épen ő, a nagyralátó szülő, az oka; mert csalódás nem érte volna, ha gyermekét idejében adja anyagi erejének és a fia szellemi képességeinek jobban megfelelő életpályára.

Városi ügyek.

Képviselőtestületi ülés. Eger város képviselőtestülete 1910. évi augusztus hó 31-én d. e. 11 órakor a város közháza nagytermében rendkívüli ülést tart, melynek tárgyaiból megemlítjük a következőket:

Párvy Antal prépost-kanonok plébános megkeresése az új plébánia-lakásba való beköltöz- ködés és az általa fizetett 3400 kor. lakbér- összesr megtérítésére vonatkozóan.

Városi tanács jelentése a porolajjal való próbaöntözés eredményéről.

Öt köztérvét-li és illetve eladási ügy.

Id. Simonyi Károly által az állandó színház-alapra hagyományozott tízezer koronának és a családi sírbolt fentartására rendelt kétezer koronának per útján leendő behajtása iránti intézkedés.

Indítvány az egyik húsbiztosi állás beszüntetése iránt.

Rendőrkapitány előterjesztése a folyó évi szeptember havi országos vásár helyének kijelölése iránt.

Radler Frigyes italmérési felügyelő kérvénye lakbér megállapítása iránt.

Szabadság megadása iránti kérelmek.

Az 1848/9-es honvédegylet országos egyesülete elnökségének köszönő átirata a helybeli elaggott honvédek segélyezéséért.

A kereskedelemügyi m. kir. miniszter leirata a 7205. számú vonatnak indítása tárgyában.

Az egészségügyi bizottság javaslata a mostani trágyalerakodó helyek beszüntetése s újabb helyek kijelölése tárgyában.

Városi tanács előterjesztése az esetleg fellépő kolera elleni védekezés költségeinek fedezésére vonatkozóan.

Villamos világításunk tervezett kiterjesztését ma valósítják meg. A második, 300 lóerős Diesel-motort ma este adják át a használatnak és ma este kapcsolják be a külvárosban szerelt új lámpákat is. Evvel azután, legalább egyelőre, szünetel a közvilágítás kiterjesztése. Megjegyzendő, hogy még egy harmadik Dieselmotor jön, amelyet szintén nemsokára szerelnek. Ez az uj, 300 lóerős motor azonban csak mint tartalék-gép szerepel majd.

Emlékirat a vízvezetékekről. Említettük már, hogy a város képviselőtestülete kiküldötte Hanák Gyula városi főjegyzőt és Bárány Géza v. mérnököt avval az utasítással, hogy több vidéki városnak vízvezetékét tanulmányozzák. A város két tisztviselője befejezvén tanulmányűt- ját, legközelébb terjedelmesebb memorandumban számol be tapasztalatairól, amelyeket az egri vízvezeték létesítésénél értékesíttetni kíván.

Természetes, hogy az illetékes körök élénk érdeklődéssel várják az emlékiratot.