Eger - hetente kétszer, 1910
1910-08-20 / 15. szám
2 EGER. (15. sz.) 1910. augusztus 20. csak a keresztény magyar egyház szervezését, hanem a magyar állam kormányzati rendszerét is, melyet idegenből vett, de teljesen magyarrá alakított. Az alakot kölcsönözte, de a tartalmat, a lényeget ő adta a nemzet lelki tulajdonságaiból. Nemzeti szellemű és szigorú kormányzatot teremtett, mert tisztában volt avval, hogy e nemzeti intézmény nem a haladás akadálya, hanem a nemzeti fejlődésnek, a függetlenségnek bástyafala, amint ezt a tőle eredő vármegye-rendszer fényesen bizonyítja. így szervezte és egyesítette a széthúzó magyarságot a nagy király, aki tudta, érezte, hogy a nemzet ereje az ő ereje. . . Olyan államot teremtett szent István, mely minden európaisága mellett is magyar volt és az maradt; szabad, senkinek nem adózó államot, amelynél még látszata sem volt meg a függésnek. Abból a korból alig maradt fenn állam. Nagy Károly birodalma már előbb részekre töredezve is csak részben; Csehország régóta nem önálló már; a Piasztok birtokát kitörülték az államok sorából; a normann királyság épen úgy elkallódott, mint a Balkánállamok, sőt a hatalmas keletrómai császárság^ se bírta tovább egy félezer évnél. .. És Magyarország megmaradt Kelet és Nyugat ütközőpontján is. . . Megmaradt pedig Szent Istvánnak politikai és társadalmi, erkölcsi és vallási átalakító munkája alapján;. .. megmaradt a sok vihar között, sőt gondviselésszerű védőbástyája lett a nyugati műveltségnek. A mai kor már egész teljességében áttekintheti és mérlegelheti Szent István nagy érdemeit. Épen ezért mincsaládtagoké, bármennyien legyenek is azok. I Mikor aztán a családfő kihal: az űj családfő foglalja el ezt a szobát s a többiek maradnak a másik helyiségben. Folbert gazdának egy nős gyermeke van és kettecskén gazdálkodnak az 50 kát. hold földön, amelyhez 4 lovat, 4 ökröt, 6 bivalyt, 1 tehenet, 16 sertést és 17 juhot tartanak. Cselédet nem kap és így bizony sok üggyel-bajjal megy a gazdálkodás. Igen szíves volt hozzám úgy a gazda, mint a háziasszony, különösen, mikor kísérőim tudtokra adták, hogy „pesti űr“ vagyok. Itt említem meg, hogy az erdélyrészi gazdálkodásban igen fontos háziállat a bivaly. Az az ő ökrük, lovuk, tehenük. Tejét nem adnák a tehéntejért és lenézik, aki tehéntejet iszik. den igaz magyarnak vallásos és hazafias, vagy legalább hazafias kegyelettel, lelkesedéssel kell ünnepelnie augusztus húszadikán, bármit mondjanak is a hálátlanok. A „dicsőséges szent jobb kéz“, a magyar nemzet vallásos és hazafias kegyeletének tárgya, nem osztozott minden földi dolognak sorsában: nem porladt el. De megmaradt a szent király alkotása is: a magyar állam. És ennek további dicsőséges fönnmaradásáért, virágozásáért, Szent István napján fokozott buzgósággal imádkozzék minden igaz magyar. . . A kát. sajtóügy kérdéséhez. Megtisztelő reánk, hogy a magyar kát. papság számára szerkesztett Egyházi Közlöny, e hó 12-iki számában, egész terjedelmében leközli ilyen című múltkori vezércikkünket, sőt még érdekes vitázó fejtegetéseket is fűz hozzá. Azzal kezdi, hogy „az Eier cikkírója, és még igen sokaknak véleménye szerint, szükség volna egy új, modern, pártpolitikai szempontokon felülemelkedő, nagy katolikus napilapra.“ „Megállapítjuk, hogy a gondolat nem új, és mindenfelé sokat foglalkoznak vele.“ Eddig egy ösvényen haladunk tehát, csak arra van megjegyzésünk, hogy az E. K. egyenesen magára veszi, amit a sajtókérdésnek melléktekintetek miatti nagyon aggodalmas kezeléséről írtunk. Az igazságnak tartozunk vele, hogy a kát. sajtókérdést leglelkesebben, legkitartóbban, leghelyesebben az E. K. kezeli. Hiszen annak a lapnak érdemes szerkesztője bölcsen tudja, hogy az Eier cik- kezője önmagát is megvádolná, ha az E. K.-re értelmezett „melléktekintetek“ kifejezés alatt bármi mást értene, mint a „lehető tapintatot.“ Félreértés kikerülése végett nyíltan meg- valljuk, hogy a „melléktekintetek“ szó leírása közben azokra a törekvésekre gondoltunk, amelyek a magyar katolicizmusnak az egész országot felölelni hivatott eszméjét minden áron a néppárti politika progr&mmjának Pro- krusztesz ágyába igyekeznek kényszeríteni. Eleintén ihúzódoztam a bivalytej-ivástól, de az utolsó reggelen szíves háziasszonyom kínálásának nem állhatván ellen, megízleltem kávéval. És megbántam, hogy a három napon át — amíg csak nehezen tudtak részemre tehéntejet keríteni — nem táplálkoztam ezzel az igazán kellemes, csak kissé zsíros eledellel. A szászokat, mint említém, a románok lassanként kifelé szorítják vagyonukból. így gyakran látni házakat, amelyeken még kint van a szász felírás, bent azonban már román az úr és a szomszéd (szélső) szász azután igyekezik túladni a telkén, hogy a magafajta hitsorsosok (a szász ugyanis evangélikus, a román pedig görög keleti vallású) közé kerüljön. Úgy a románnak, mint a szásznak rövid, széles szekere van. A személyszállító eszközt, Fejtegetésének egész eszmemenetével igazolja egyébként az E. K. a mi hozzászólásunkat. De félreért, ha azt hiszi, hogy a sürgetett napilap alatt mi „katolikus és pápai szimbólumokkal, mottókkal“ cégérezett kát. lapot értünk. Csak általánosságban szóltunk mi kát. sajtóról; finomabb megkülönböztetésekre nem volt idő, szükség és alkalom. Nem, nem olyan újságot óhajtunk mi, amelynek szinte a nyomdafestékje is tömjénillatos, amelynek olvasását szinte önkénytelenül keresztvetéssel kezdi az ember. Hanem igenis olyat, amely „nem tesz ki katolikus cégért, . . . hanem pozitív keresztény színezetéről ismeretes.“ „Katolikusnak nevezzük a légkör, a szellem jogán, amely az egészet átlengi, és szerkesztőségének tagjait a keresztény világnézetből fakadó meggyőződések vezetik, . . . adott alkalmakkor a katolicizmust mélyen érintő kérdéseknél síkra is száll meggyőződéseinek védelmére. . .“ Ha ilyen lapot ért az „egri pap“, — írja az E. K., — és mindazok, akik vele egyetértenek, a létesítendő nagy katolikus lap alatt, akkor nem mondunk ellent annak se, hogy ilyennek létesítése . . . nagy hasznára válnék a keresztény világnézetnek, a katolicizmusnak és minden jóravaló ügyünknek.“ Hát igen. Mi ilyen lapot értünk. Sőt hajlandók vagyunk még lejebb licitálni. Nem ragaszkodunk körömszakadtáig ahhoz sem, hogy az a (bár még csak legszebb álmainkban szerkesztett) lap okvetetlenűl ilyen katolikus szellem orgánuma legyen. Teljes megnyugvással beletörődünk abba, is, hogy ha azt a lapot nem az elterjedés hullámgyürűit szűkítő katolikus, hanem ha e gyűrűket minél messzebbre kiterjesztő becsületes keresztény szellem hatja át. Ezek után, reméljük, szent a béke közöttünk. (=) Vándorkiállítás. Irta: Balogh Bertalan. Idestova négy esztendeje, hogy Apponyi Albert gróf, Magyarország akkori kultuszminisztere megnyitotta hazánkban az első képzőművészeti vándorkiállítást — Egerben. Élénk emlékezetünkben vannak még a megnyitás alkalmával elhangzott gyönyörű be„kocsi“-nak hívja. Mikor tehát előállt az eléggé kényelmes, nálunk hintószámba menő fogat, mindig azzal kínáltak kísérőim a tovább utazásra, hogy előállott a „kocsi“. Hidegkút községben olyan vasekével szántott a román, hogy mikor a föld végére ért, egész egyszerűen megfordította az ekét (átváltotta) és ugyanazon a nyomon ment fel a hegynek. A takarmánynak vidékszerte „kost“ a neve. Voltam két oly községben is, hol az egyikben egészen, a másikban részben székelyek laknak. Ezek református vallásúak és unitáriusok. A románt és a szászt nem épen kedvelik, amazok pedig nem igen törődnek velük. Ha nem akarják a románra azt mondani, hogy I oláh, hát ciak úgy mondják, hogy: „0“. Benzin-, szivógáz-, : : : nyersolaj-, gőz-, : : : : : petrolin és világitógázMOTOROK és Benzin-lokomobilok. plcwa cs í$a gép- és motorgyár Wien, XVII, Wattgasse 78—80. Sürgöuyezim: Plewa, Wien-Hernals. Kerületi képviselők kerestetnek. Minden rendszerű és nagyságú sütő-kemenczék keverő-és gyúrógépek az összes sütőipari segédgépek, eszközök és sütőkemencze- ar matúrák.
