Eger - hetente kétszer, 1910

1910-08-20 / 15. szám

1910. augusztus 20. EGER. (15. sz.) 3 szédek, a megnyitási ünnepség ezerszínű pom­pája s ma is jól eső érzéssel olvassuk a fő­városi napilapoknak a lefolyt ünnepségről ho­zott hasábos híradásait. Bizonyos, hogy 1906. szept. húszadikán az ország közvéleménye, az egyébként csön­des Eger felé fordult; mert azon napon ma­gasztos ünnepet rendezett Eger a magyar kép­zőművészeti kultúrának. Az egriek akkor is (de ma is: négy esztendő múltán) minden el­fogultság nélkül és egyúttal jogos önérzettel is mondhatják, hogy az ország figyelmét kellő­képen honorálták. A kiállítás ugyanis a leg­teljesebb anyagi és erkölcsi sikert érte el Egerben; olyant, aminőt — a szakemberek véleménye szerint — vidéki városok eddig még fölmutatni nem tudtak. Magam is nyilvánosan hirdettem, hogy Eger a magyar vidéki kiállítások történeté­ben hosszú időre követendő példát állított az összes magyar városoknak. A jövő hó elején, szeptember 8-án, ismét megnyílik Egerben az Orsz. Magyar Képző- művészeti Társulat vándorkiállítása. Remél­hető, hogy most is fényes ünnepségek között, de ezúttal az ország és különösen a szakkörök kettőzött érdeklődése és figyelme által kisérve. Mert ha az 1906. évi kiállítás megnyitási ünnep­ségének pompája és elért nagy eredményei révén lett országos jelentőségű: az idei kiállítás már a rendezés elhatározásának pillanatában meg­nyerte az országos jelentőséget. A szándék, mellyel az Orsz. Magyar Képzőművészeti Tár­sulat a vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium legteljesebb és legmesszebbmenő támo­gatása mellett most vándorkiállítását rendezi, úgy lehet, képzőművészetünk történetében egy új, fényes korszak fölvirradtát fogja jelenteni. Mig ugyanis 1906-ban a vándorkiál­lítás gondolatában legtöbben csak egy „érde­kes“ ideának a gyakorlatban való kipróbálá­sát látták: ma a hivatalos körök is egy e gondolat alapján létesítendő országos szervezet és rendszer megindítását tervezik. Eger tehát kiinduló pontjává lett egy nagyszabású, nagy koncepciójú művészetkulturális mozgalomnak, melynek célja a fővárosba középpontosított nemzeti művészetnek a vidék városaiba való decentralizálása. Lehetetlen, hogy minden jó egri polgár­Hévízen a románok templomot akartak építeni, (azt rendesen magas parton építik) de egy szép napon — épen ottléttem előtt 2 nap­pal — összedőlt. Mikor kérdeztem a furfangos székelyt, hogy mi lehetett ennek az oka, ra­vaszdi pislogott a szemével s azt felelte, hogy „valami rósz emberek tehették.“ Homoródbene község utcáinak a végén u. n. „vetéskapu“-k vannak. Ezeknek az a cél­juk, hogy a szarvasmarha ki ne mehessen a mezőre s ott kárt ne tehessen. Itt az utcát naponta kétszer is felsöprik s a trágyát eladván, annak árát a „szomszédsági“ pénztárba adják. Ez a „szomszédság“ igen érdekes szász intézmény. Minden községben egymás mellett lévő 6—10 háznak a lakói egy „szomszédsá­got“ alkotnak, kiknek feje a legöregebb férfi. Ez rendelkezik velők. S ha valamelyiket baj éri, a „szomszédsági“ főnök rendeletére min­nak ne töltse el a legnemesebb büszkeséggel önérzetét az a nagyon megtisztelő tény, hogy a szakkörök épen Egert szemeltek ki, most már másodízben, egy országos mozgalom meg- kisérlésére, illetve megindítására. S ha mára kí­sérlet is, (t. i. az 1906-iki) megtisztelő volt: an­nál becsesebb és értékesebb Egerre a mostani, a megindítás. Mig ugyanis egyrészt a legtelje­sebb elismerést és méltánylást jelenti Eger közönsége iránt, mely az 1906-ban tanúsított áldozatkészségéért, de másrészt és egyúttal félre nem érthető kifejezését annak is, hogy Egert és Eger polgárságát teljesen elkészültnek, fej­lettnek, a művészetek iránt fogékonynak tart­ják arra, hogy egy országosnak tervezett kul- turakció Egerben, a siker miuden valószínű­ségével indulhasson meg. Az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társu­lat a jövő esztendőben ünnepli meg félszázados fönnállását. Ez a félszázad úgyszólván a ma­gyar képzőművészet története is. Ami azelőtt volt, az inkább csak kísérletezés abban az irányban, hogy hazánknak is legyen képző- művészete.. A Társulat fölkérésére Szmrecsányi Miklós nyug. miniszteri tanácsos most írja a fél­század történetét. Ebben a történetben Eger már fényes helyet biztosított magának az 1906-iki kiállítással. Eger hosszú időn keresztül a leg- tiindöklőbb lapján lesz annak az írásnak a vi­déki városok között. A mostani kiállítástól függ azután az, hogy Eger ebben a műben egy kor­szak határköveként szerepeljen. Arra dolgoz­zunk, az legyen törekvéseink célja, hogy nem­zeti művészetünk decentralizálásának nagy mű­vét is Eger nevéről említse a kulturtörténelem és hogy akkor is, midőn az 1906. évi nagy siker fénye az ország nagy és gazdag váro­sainak remélhető versengése közepette majd lassan-lassan elhalványul: akkor is, sőt szá­zadok múltán is, midőn művészetünk méltó versenytársa lesz az egész művelt világ mű­vészetének, ennek az új korszaknak kiindulási pontjául is Egert jegyezze és tartsa az utókor. Erős a hitem, hogy Eger város közönsége most is tisztában van kezdeményező helyzeté­nek fontosságával; erős a meggyőződésem, hogy ezt a kedvező helyzetet, az „egri név“ érde­meinek öregbítésére, ki is használja épen úgy, mint négy évvel ezelőtt. den „szomszédsági“ tag tartozik az illető se­gélyére lenni, pl. a temetésen részt venni, ház­építésben segíteni stb. Ugyanitt az evangélikus orgonista egyút­tal koporsókészítő. Ha t. i. a lakosok a desz­kát neki természetben átadják, köteles dara­bonként 2 koronáért elkészíteni a koporsót. Fizetése e minőségében a községtől évente 52 K 50 f., és a déli harangozásért 80 korona. A székely a sógorát nem hívja ezen a néven, hanem azt mondja, hogy „a testvére­met tartja." Az esernyő neve pedig „esőtartó-“ A homoródbenei jegyző egyik lova nem megy Udvarhely felé. Onnét vette s igen ke­serű emlékei lehetnek e városból. így aztán, ha Udvarhelyen van dolga: kénytelen fuva­rossal menni, mert az egyik saját lova semmi áron el nem viszi. A székelyeknél, úgy lát­szik, még a ló is igen nyakas. (Folytatjuk.) HÍREK. Eger, 1910. augusztus 19-én. Tájékoztató. ■ Aug. 20. Szt. István király. Búcsú a várban. „ 21. Búcsú a Rókusz-temetőben. „ 29—31. Fősorozás Pétervásárán. (Péterv. jár). „ 31. Eger város kópviselötest. gyűlése. Szept. 2—7. Fősorozás Egerben. (Egri járásj. Szept. 4. A Hevesm. Tüzoltószövetség közgyűlése Hatvanban. Szept. 8. Kisasszony napja. Búcsú a Kisasszony temetőben. Szept. 9—12. Fősorozás Egervárosában. „ 12. Közigazg. biz. ülés. „ 14—17. Fősorozás Tiszafüreden. (Tiszafüredi j.) „ 19—23. Fősorozás Hatvanban. (Hatvani járás.) „ 24—28. Fősorozás Gyöngyösön. (Gyöngyösi jár.) „ 29—30 FŐBorozás Gyöngyös városában. 80 év határán. Egerben, az 0 Felsége 80 ik születésnap­ját megelőző estén a kivilágított várost a katonai zenekar járta be, másnap reggel is­mét a katonai zenekar ébresztőjére virradt a város, mely az ünnepnapra lobogódiszt öltött. A főszékesegyházban 9 órakor Szmrecsányi Lajos püspök pontifikálta a hálaadó istenitiszteletet, amelynek végén Samassa József bíbornok fő- pásztori áldást adott, és amelyen a polgári és katonai hatóságok képviselői és nagyszámú ünneplő közönség volt jelen. Délben a bíbornok-érsek 60 terítékes dísz­ebédet adott. Hivatalosak voltak rá a megyei és városi hatóságok, állami hivatalok, vala­mint a polgári rend képviselői, továbbá a kö­zös és honvéd tisztikar nagyszámú képviselete. Az ebédnél, mely alatt a katonai zenekar ját­szott, az ősz bíbornok lelkes, érces hangon a következő beszédet mondta, melyet a jelen­voltak állva hallgattak: Az Önök gondolatának és ér­zelmeinek hű tolmácsa vagyok, mi­dőn, — ama hódolattal, mellyel, mint jó polgárok és hű alattvalók, tarto­zunk valamennyien azon Fejedelem­nek, ki szent István királyi székét jelenleg betölti, — ősi magyar szo­kás szerint áldomást mondok Fel­séges Urunkra, kinek nyolcvanadik születésnapját a magyar nemzet ősei­től öröklött hagyományos mély tisz­telettel ünnepli. Mert Magyarország királya el nem vesztheti e nemzet hűséges tiszteletét mindaddig, míg a nem­zet hálásan emlékezik mindazon szá­mos nagy kötelességekre, melyekkel dicső királyának tartozik. És én nem kívánhatok Ő Felségének nagyobb áldást, mint hogy a nemzet szívé­ben még soká uralkodjék, és hogy a nemzet annyi bizalommal visel­tessék kormánya iránt, mennyi hű­séggel ragaszkodik Felséges Szemé­lyéhez. Éljen a király! A felköszöntő nyomán támadt zajos éljen­zés közt még kétszer ismételte élénken a kar­dinális: Éljen a király! * Nemény Q Jk mWT testvérek jlj JL ■■ :: nagyszálloda :: BUDAPEST, József-körút 16. Telefon 154—08. A főváros legújabb és legmodernebb szállodája a város központ­jában. — 120 vendégszoba. — Olvasó- és társalgó-termek. — Központi gőzfűtés. — Fürdőszobák. — Lift. — Vacuum-Cleaner. — Minden szobában hideg és meleg vízvezeték. — Villamos vasút- közlekedés az összes pályaudvarokkal. — Mérsékelt árak. — --------------------A legfigyelmesebb kiszolgálás. -----------------------

Next

/
Thumbnails
Contents