Eger - hetente kétszer, 1910
1910-08-17 / 14. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre.......... 5 » N egyed évre .. 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ----------intézendők. • K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendőkHETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 14. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. Szerda, augusztus 17. A király. Eger, 1910. aug. 16. Holnapután lesz 80 esztendeje, hogy szent István koronájának eziclő- szerinti viselője született. Nyolc évtized nagy idő; olyan életkor, amelyet csak a kiválasztottaknak ad meg a Gondviselés. Fokozza e hosszú élet fontosságát és értékét az a körülmény, hogy ebből 62 év esik az uralkodásra. Oly nagy idő tehát, aminőt egy elődje se ért meg a trónon, mert I. Ferenc József már 18 éves korában őseinek trónjára jutott. Olyan korban tehát, amidőn más szerencsés halandó még csak készül a komoly munkára, I. Ferenc József vállaira már roppant gondok nehezedtek. Nagy zivatarok között állott oda a kormányhoz népeinek veszedelmesen hánykodó hajóján. És a viharok, zivatarok két évtizeden át állandóan próbára tették a kormányosnak testi, lelki erejét. Ennyi ideig küzdött, fáradozott folyton, bámulatos energiával, mert a kellemetlen fordulatok nem verték le; és nagy bölcsességgel, mert a sikerek nem ragadták el. Ennyi megpróbáltatás után végre mégis békés révbe juthatott a monarchia, amikor magyar nemzetével is megbékűlt az uralkodó. A béke munkája immár negyven- három éve tart. E négy évtizedes munkásság annál fontosabb, mert hisz' a tudomány és technika vívmányai ez idő alatt szinte átalakították a világot. És a magyar nemzet ez idő alatt pótolhatta a mulasztásokat, sőt állandóan lépést tudott tartani a művelt Nyugattal. E haladásban nagy része van a nyolcvanéves uralkodónak, akinek helyzete azonban soha se volt irigylendő. A királyok magasan állanak a népek fölött, de milliók és milliók szeme tekint föl reájuk. És e milliók mind bírálják az uralkodót a jelenben, valamint a történelem megítéli őket a jövőben. A milliók azért, mert őérettük is él, őérettük is felelős az uralkodó ; — a történelem pedig, mert kötelessége, hogy tanítson, okulást nyújtson. I. Ferenc József uralkodásának bírálata a jövőé; már most is megállapíthatni azonban annyit, hogy helyzete a békés munka korszakában se volt rózsás. Kormányzati ténykedéseiben sok félreértésre adhatott okot r magatartása, egy-egy intézkedése. Ámde sohase szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy két államnak volt ura és hogy legtöbbnyire ellentétes érdekekben kellett ítélkeznie, döntenie. Most — 18 évvel később — is érvényes az, amit Eger érseke írt a koronázási jubileum alkalmából, 1892- ben kiadott körlevelében: „ ..........a bölcs és atyai kormányz at, a béke, munkás haladás, nemzeti erősödés éveinek emlékén közörömmel buzdúl ünneplésre a hazafiui és vallásos kegyelet, hogy fényes tanúságot tegyen a.............mind bensőbbé és sz ilárdabbá forrott kapocsról, mely a hagyományos hűségében tántoríthatatlan nemzetet, a legalkotmányosabb fejedelemmel örömben, bánatban egyesíti. .“ És míg a Gondviselés hosszú uralkodás sikereivel jutalmazta meg királyunk fejedelmi erényeit, családi életében több nagy csapással sújtotta. A magyar koronázás örömébe sok ürmöt vegyített testvérének, Miksa mexikói császárnak, megöletése. Később veszti el egyetlen fiát, a trónörököst, aki úgy indúlt, hogy szemeAz „EGER“ tárcája. 1901. április 4.—1907. augusztus 18. Hogyan született a Dobó-szobor? ... Es az emberélet, meg a vagyon egyre veszedelemben volt. Itt is, ott is feltűnt a por- tyázó török, fenyegetve a magyarok békéjét. A kevés nép a pogány hatalommal nem szállhatott szembe. Elhagyta otthonát és ment jobb, biztosabb vidékre. Ahol az ő erős karjára is leszen szükség. Hol lett volna másutt ilyen hely, mint Eger várában!? Az 1549-ik esztendő új parancsnokot állított erre a fontos véghelyre, amire úgy fájt a török foga. Az új vezérnek acél volt a karja, vészekkel szemben kőkemény a szíve, más szívekre nézve gyujtótüz a szava; a szeme meg, ha kellett, villámokat lövellt. Biztatta a gyöngét, dicsérte a bátrat, sújtotta a gyávát. így nevelte magához a vezér a sereget. Hol szép, hol meg kemény szóval. S a seregek az egri várban rajongtak az ő dicsőséges, nagy űrökért, kit a világ nem ismert, csak az ő seregei: az az alig pár ezer harcos, meg az asszonynép. De az asszony a csatában úgy se számít semmit. Legfeljebb tépést szaggat, meg jaj- veszékel, siránkozik szivrepesztően. Dobó István, a kemény várúr, mindig ébren, mindig talpon volt. Várta az ellent. Jöjjön: ha jönni kell, akár a nagyszerű halál. De egy magyarnak száz pogány legyen ám az ára! Napok jöttek, mentek. 1550. leáldozott; mulóban 1551. is. Csend, béke Eger fölött. Nincs pogány. Nem veri fel az éjtszaka csendjét a janicsár-lovak patkójának zaja. 1552. újév napja van. Hideg, téli hajnal. A kemény várkapitány Istennek ajánlja ezt az esztendőt is. És a magyarok Istene nem is hagyta el Dobót, se népét. Mit részletezzem? A história bőven elmondja: a 150 ezer török csúfos veszedelmét, Dobó világ-hírét, egri vitézek hősiességét, Eger várának fenséges védelmét. Ahol az asszonynép nem szaggatott tépést, nem sírt jajpanaszt, nem sápadozott az ágyúbömbölésre, hanem versenyt harcolt a férjével, a jegyesével, az apjával, a fivérével. A Ti eleitek: mélyen tisztelt, szépséges egri nagy- és kisasszonyok! Azóta Dobó nem is ment el tőlünk; a lelke itt maradt, fenn az egri várban. Ott lebegett a bástyákon, a sírja tájékán, a kis harang mellett. Őrködött felettünk, Eger népe felett. Hogy meg ne romoljunk és rosszabb magyarok ne legyünk, mint ő, meg a népe 1552-ben. * Dobó beleírta Eger nevét a világhistóriába. Eger népe hálás is volt ezért — szívében. De, tudj’ Isten, olyan csonka hála volt ez. Az a nagy Dobó többet érdemelne, mint csupán a szív érzelme. Se kő, se érc nem dicséri emlékezetét Eger falai közt se 1600-ban, se 1700-ban, se 1800-ban, sőt még 1900-ban se. Eger azért élt tovább, népe kereste a mindennapiját. S nem igen gondolt arra, hogy Dobó talán maradandóbb emlékezetre is rászolgálna, mint a szív hálája, visszaemlékezése. Szép az érzelem is, szent igaz. De bát mégis csak maradandóbb, impozánsabb valami egy művészi, szép szobor. Igaz, szent igaz. De kell a garas a napi kenyérre, nem telik szoborra. így gondolkodott sok egri ember; vagy talán sehogyse. Inkább mondjuk igy: elfeledkeztek a törökverő hősről. És ez a feledékenység még, tán ma is tartana, ha . . . Ha nem áldotta volna meg a magyarok Istene egyik neves polgárunkat olyan fejjel, amelyikben nemcsak ész, hanem szív is van. Ez a mi polgárunk szívvel gondolkodott, honfi szívvel. S ha az öreg piacra vette az útját, mindig fel-felnézett az egri bástyákra. Hogy mit gondolt, annak nagy Ég a tudója, de tervezgethetett valamit, mert a redők elsimultak homlokán és megjelent a mi jó Kösztler Józsi
