Eger - hetente kétszer, 1910
1910-08-17 / 14. szám
2 EGER. (U. sz.) 1910. augusztus 17. fénye lesz a magyar nemzetnek is. Majd a jóságos király asszony meggyilkolása sújt le reá villámként. . . E csapások alkalmával látszott meg, hogy mennyire együtt érez királyával a magyar. Királyának öröme kedvre hangolja, — bánata őt is lesújtja, gyászba borítja. De a csapások mutatták meg azt is, hogy I. Ferencz József mennyire királyi mint ember. A sok csapást fönséges nyugalommal tűrte, mert erőt adott reá a keresztény hit ereje. Állandó munkában, soha nem lankadó tevékenységben, az öröm és bánat, a siker és meddő küzdelem kaleidoszkópszerű változásai között érte meg 1. Ferenc József ezt a nagy időt, ezt a szép kort, amelynek határjelzőjénél bíbornok-érsekünk körlevele szerint: «... buzgóságban egybeforrt szívvel fohászkodjunk a Mindenható nagy kegyelméhez, hogy felséges királyunk születésének úgy ezen, mint még sok következő évnapja boldog legyen. . Amen. Megyei és városi ügyek. Városi közgyűlés. Eger város képviselőtestülete aug. 13-án rendes közgyűlést tartott. Napirend előtt elnöklő polgármester Nagy Bernát városi képviselőtestületi tagot és húsbiztost parentálta el. Az elhunyt emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg. Kánitz Gyula dr. az üresedésbe jött állást nem kívánja betölteni s indítványozta, hogy a szabályrendeletet ily értelemben módosítsák. A közgyűlés a polgármester indítványának kegyeleti részét elfogadta, a Kánitz Gyula dr. indítványának tárgyalását pedig a legközelebb (aug. 31-én) tartandó közgyűlésre tűzte ki. A kultuszminiszter leiratát, melyben értesíti a város közönségét, hogy az áll. főreál-, az áll. elemi iskolák és az áll. óvodák hozzábácsink ajkán a mosoly és beszélgetett magában: — Megáldjatok, Ti jó egri urak, majd csináltok még Ti nagy Dobónknak szobrot! Úgy is lett. De hadd meséljük el ennek a történetét. 1901. április 4. volt. Csütörtök. Sütnek, főznek a tűzoltó örtanyán. Vendéglátásra készül a tűzoltók elnöke: Kösztler József dr. A város fejeit invitálta meg egy kis traktamen- tumra. Szürkült. Lágy, tavaszi est volt és olyan vérbizsergető, tavaszi szellő, amelytől az amúgy is lelkesedni szerető magyar még a szokottnál is jobban kész lelkesedni. Gyülekeztek a kedves vendégek. Ott volt a város akkori s mai feje: Jankovics Dezső, Hanák Gyula főjegyző, Szokolay Lajos városi ügyész, meg Horváth Béla városi tanácsos. . . Sok mindenről beszélgettek ott a vacsora alatt és utánna. Egyszer azután valósággal „szűnni nem akaró“ éljenzés zúgott bele a csöndes éjtszakába. Biztos dolog, hogy valaki dikciózott. Csakugyan az lelkesítette föl a jelenlevőket s a házigazda körülbelül igy mondta el a dolgot a kiváncsi riporternek: — Hát úgy volt, uram öcsém, hogy valahogy dikcióba kezdtem s elmondtam a városi uraknak: mi jut az eszembe, valahányszor a járulási összegét el nem engedheti, tudomásul vették. A keresk. miniszter leirata a vasúti állomás újjáépítési költségeihez való hozzájárulás tárgyában, hosszabb vitát idézett elő. A végleges döntést a képviselőtestület elhalasztotta a legközelebbi közgyűlésre, mikorra a tanács bővebb tudomást szerezhet arról, hogy menynyibe kerülhet a város hozzájárulása, mert a leírat csak 4 nappal előbb érkezett s így nem volt idő az előkészítésre. A folyó év hátralevő részére, úgy az 1911. és 1912. években szükséges nyomdai munkákat a versenytárgyalás alapján az egri érseki lie. nyomdának Ítélték oda. Füzesabony nagyközség képviselőtestületének a község villamos világítására vonatkozó szerződését, jóváhagyás végett fölterjesztik a megyéhez. Hevesvármegye törvényhatóságának azt a határozatát, mellyel az Egerszólát—tarnaszent- máriai vicinális út érdekeltségébe Eger városát is bevonta, megfelebbezte a polgármester, amit a közgyűlés jóváhagyóan vett tudomásul. Szarvaskőről Egercsehin át Pétervásáráig kiépítendő út költségeihez való hozzájárulást a közgyűlés megtagadta. A közgyűlés felhatalmazta az alapítványi női kórház igazgatóságát, hogy az irgalmas nővérekkel a kórház eladására nézve tárgyalást folytasson és döntés végett a képviselőtestületnek jelentést tegyen. A közgyűlés az 9110/11. iskolai évben a női keresk. tanfolyam céljára 600 K hozzájárulási összeget ajánlott fel. Az angolkisasszonyok egri intézetének újabb fejlődése. Mikor a múlt század ötvenes éveiben b. e. Bartakovics Béla egri érsek idején, Eger leányainak nevelését megkezdették az angolkisasszonyok, bizonyára senki se gondolta, hogy öt-hat évtized alatt olyan hatalmas intézmény- nyé fejlődik az akkori elemi iskola. Senki se gondolhatta, hogy tizenkét lusztrum alatt az ország egyik legelső leánynevelő-intézete lesz abból a piciny kezdetből. A gyönge nők erős akarata szinte csodát Kossuth Lajos-térre jutok ki s meglátom az öreg egri várat. Elmondtam, hogy eszembe jut, hogy a külföld minden, csak az öklömnyinél nagyobb emberkéjének is szobrot állít. Nálunk meg még az egri óriásnak: törökverő, nagy Dobó István erdélyi vajdának 1552-től 1901-ig se tudtunk szobrot állítani. És apelláltam ezeknek a városi uraknak a hazafias szívére, hogy azt a hatalmat, mit e város polgárai adtak a kezükbe, hogy megvalósítsanak mindent, mit Egernek meg kell valósítani, használják fel a mi régi, nagy adósságunk törlesztésére: állítsuk föl végre Dobó István ércszobrát!. .. Bizonyára szebben hangzottak, lelkesírőb- ben a szavak, de az eszmemenet ez volt. Ki ne lelkesedett volna ezen ? Mind, akik ott voltak. És így lett az egyszerű társasvacsora Eger városának históriai pillanata. A jelenlevők erős fogadást tettek arra, hogy a szó, az ige testet fog ölteni s a lelkes szónokot bízták meg azzal, hogy a városi közgyűlésen írásban terjessze be az eszmét. 1901. április 13-án, szombaton volt a legközelebbi városi közgyűlés. Babonás emberek szerint szerencsétlen napon, hívő ember szerint Mária napján, tehát szerencsés napon. Szerencsés is volt Kösztler József dr., mert a közgyűlés menten 1000 koronát szavaművelt. Az elemi iskola fölé lassankiut odakerült a tanítónőképző, fölfelé haladó egy, később két (páros, páratlan) osztállyal. Azután megnyitották a felsőbb leányiskolát, majd — miközben ennek nyilvánossági jogát megszerezték — polgári leányiskolával bővitették az intézetet, végre pedig négyosztályú (teljes) lett a tanítónőképzőjük is. Legújabb tervüknek, a nőipariskolának sikerét, persze, szivből óhajtjuk. íme, ilyen eredményeket ért el a hit ereje és a nemes, kitartó törekvés, mely félévszázad alatt sok ezer magyar nőnek adott vallásos magyar nevelést és annyi ezernek biztos kenyeret az oklevéllel! E siker azonban, természetesen, csak úgy volt elérhető, hogy az egyház kiválói lelkes támogatásukkal egyengették a nehéz utat. Eger utolsó két érseke mellett Zsendovics József, Zsasskovszky József kanonokok, SzmrecsáDyi Lajos püspök és másoknak fejedelmi bőkezűsége biztosította jeles nevelő-intézetünk fejlődését és tette lehetővé, hogy Eger és környéke a legcsekélyebb áldozat nélkül kapta ezt a nagy iskolát. Lassankint oly helyzetbe került ez az intézet a bölcs vezetés folytán, hogy most már száznál több bennlakó növendéke van az ország legelőkelőbb családjaiból — és olyan híre, mely előtt meggyőződésből emel kalapot minden pedagógus, sőt minden művelt magyar ember. A fejlődésnek nem csekély mértföldjelző- jét állítja most az intézet ezidőszeriuti kormányzója, M. Beleznay Etelka, avval, hogy tetemesen megbővíti az intézetet. Az épületnek kétemeletes nyugati szárnya ugyanis, mely már eddig 56 méter volt, most 45 méterrel megtoldva, a Fürdő-utcáig nyúlik ki és 101 méter hosszú lesz. A bennlakó növendékek számának folytonos és rohamos emelkedése, az iskolafajok folytonos szaporodása, a modern berendezkedésre való törekvés tették szükségessé a mostani építkezést, mely mintegy százezer koronába kerül. A régi megtoldott szárny földszintje most már nemcsak a tanítónőképző és polgári iskola négy osztályának ad valóban kényelmes termeket, hanem a bennlakó növendékek ebédlőjéből alakítják a hatalmas énektermet is. Az első emeleten megragadja figyelmünket zott meg az előkészületekre s megalkotta a nagy bizottságot. Az eszme pár nap alatt átlépte a város, a megye határát s a fővárosi sajtó dicsérendő buzgalommal indította meg a gyűjtést. Megjelent a Gárdonyi Géza lelkes felhívása, amelyre válaszképen jöttek a fillérek, a koronák, a százak, az ezrek; jöttek végre az egri főkáptalan és Samassa József dr. bíbornok-érsek fejedelmi adományai. . . Mit mondjak még ? Azt, hogy holnap, augusztus 18-án lesz a harmadik évfordulója, hogy Dobó ércszobrát az országos dalünnep keretében leleplezték. Évforduló alkalmából szenteltük a tárcacikket arra a célra, hogy fölelevenítsük a Dobó-szobor születésének kedves epizódját. És szájról-szájra járt e fényes napon Dobó városában, hogy Kösztler József a legboldogabb ember. . . Elmélkedésünket avval a hő óhajtással fejezzük be: legyen sok ilyen boldog ember az országban, mert akkor bizonyos, hogy sok önzetlen munkása lesz a közügyeknek és sok sikere a közjóra törekvő munkásságnak. Patak László dr.
