Eger - hetente kétszer, 1910

1910-07-27 / 8. szám

Előfizetési árak:

Szerkesztőség:

Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - ........ = intézendők. =====

Kiadóhivatal:

Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők.

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1910. — 8. szám.

XXXIII. ÉVFOLYAM.

Az egri bor értékesítése.

Esrer. 1910. julius 26.

(b.) A Gyöngijösvisontai Bortermelők Szövetkezete tegnapelőtt tartotta rendes közgyűlését. A lefolyt (ötödik) üzleti évről szóló jelentésből megragadja figyelmünket az, hogy az év folyamán 8800 mm. szőlőt, 1500 hl. mustot, 9050 hl. bort vett át, és 24 ezer hektoliter bort értékesítvén, haszna majdnem 78 ezer korona volt Figyelemreméltó még a mult év munkájából, hogy a gyöngyösvisontai boroknak osztrák piacon való értékesítése céljából Bécsben fióktelepet létesített. Ennek külön mérlege is jogot ad arra a reményre, hogy virágzó üzlet lesz belőle.

r #

Es itt meg kell allanunk egy kissé, mert Egerre gondolunk. Az egri bornak nincs piaca. Ezt nem mi mondjuk, hanem azok a bortermelők, akiknek bora évről-évre ott hever a pincékben és mint vagyon emészti, fogyasztja önmagát.

Az egri bor és az egri borvidék legalább is van olyan, mint a gyöngyösvisontai, — és még se tud érvényesülni. Valamikor volt piacunk;

de most már kezdenek minket felejteni. Termelőink alig képesek túladni a boron, kivált nagyobb mennyiségben.

Jóllehet ilyenek a viszonyok, Eger határában hova-tovább szaporodik a szőlő, nagyobbodik a szőlővel beültetett terület. 1906-ban 2056, 1907- ben 2095, 1908-ban 2364, és tavaly 2400 kát. hold szőlőnk volt, melynek termése e négy év alatt a következő: 16,350 Hl., 23,056, 45,500 és tavaly 10,747 Hl. Csemegeszőlőben a bejelentett kivitel a következőképen ingadozik: 1906 — 22,590 mm. 1907 — 63,000, 1908 — 355,000 és 1909 — 11,920. Mint látjuk, folytonosan emelkedik, mert hisz’ a tavalyi nagy esést az óriási peronoszpora-vész idézte elő. Addig leginkább csak jég- és fagykár okozott 30, 50, illetve 1908- ban csak 15 százalékot.

A gazdálkodás általában véve nem mutathat okszerűtlenséget. Egyesek lőhetnek bakot itt is, de a tömeg általánosságban helyes úton jár. Midőn tehát nálunk folyton teljed a szőlőművelés, ez azt mutatja, hogy ennek jó földművelési ágnak kell lennie. Jónak kellene lennie még a mai nagy napszám és az elemi csapások kockázata

Az „EGER“ tárcája.

A Balaton költészete.

Irta: Madarász Flóris dr. 8

Tihamér, alföldi ember lévén, sohasem látott ilyen vízi ribilliót. Amint ott állott a vízparton, egyszerre csak mellette termett Etelka. „Nos, ön mindig férfias bátorságával hivalkodik“ szólította meg az ifjút a lány. „Mutassa ki most. Szálljon csónakra, keljen át a vízen, akkor reményt nyújtok a jövőre nézve; ha pedig nem mer, akkor kíméljen meg tolakodásától.“ Persze esze ágában se volt, hogy a fiatalember ezt megtegye. Nem; csak meg akarta alázni gonosz ötletével az elbizakodott férfit. Csakhogy nagy rémületére, az egy percig se gondolkodva, csónakba szállt és indult. A csónakot hamarosan felfordította a szél, s ő belékapaszkodva, halálra szántan járta vele a hullámtáncot. Végóráját várva szidta a saját bolond fejét, de nem kímélte szíve hölgyét se. Az öreg Balaton azonban okosabbnak bizonyult, mint az emberek, mert estefelé a csónakot bőrig ázott utasával együtt kidobta Kenese táján. Másnap, a Balaton- parton szenvedélyes kitöréssel fogadja a lány a próbát kiállott lovagot és felajánlja neki ,

kezét. Igen ám, de Tihamérnak is van most már egy kikötése. Ha Etelka csak bátor emberhez megy nőül, ő meg csak engedelmes asszonyt akar elvenni. Az hát a kívánsága, hogy délelőtt, mikor a zene szól és legtöbben sétálnak a parton, Etelka hozzon magával suly- kolót és szappant; menjen bele a Balatonba és mossa ki leendő urának egy ingét. A lány e kívánság hallatára egyszerűen elájul. Három napig nem látja senki. Egyre sír és hallgatja édesanyja szemrehányásait. Harmadik nap egy kis csomagot kap Tihamértól: egy hófehér ing van benne. És negyedik nap reggelén egy alázatos kis alak oson a tó partjára. Színes parasztszoknya van rajta, feje kendővel bekötve. Leveti papucsát, belegázol a vízbe és sulyko- lójával szorgalmasan kezdi paskolni a fehérruhát, miközben keserű könnyek peregnek végig szép arcán. A partról persze mindenki őt nézi. Egyszerre csak előlép Tihamér, ezüst- sarkantyús csizmájával belép a vízbe, leveszi süvegét, megcsókolja Etelka szappanos kezét és karonfogva viszi haza a siró lányt édesanyjához.

íme, ilyen kedves történetet sugalmaz Herczegnek a Balaton ma, mikor a szórakozni vágyó magyar urak már nem Füredre járnak, hanem a jó Isten tudja milyen idegen tengerparton költik a pénzüket. Azonban Herczeg

Szerda, julius 27.

mellett is. Lehet ugyan, hogy egy-egy év mostohasága nagyon kedvezőtlenül alakítja a mérleget, de viszont a jó gazdasági év két-három másiknak mínuszát is kiegyenlítheti. Ha a szőlő- művelés mégis megszűnt volna jövedelmező foglalkozásnak lenni, — annak másutt van az oka, nem magában a szőlőművelésben.

Az ok világos; már föntebb említettük is: gazdáink nem tudják értékesíteni a termelt bort. Mivel alig van kivitelünk, a szűk piac kedvezőtlenül hat a borárakra. Ha jó a termés, keveset kapnak a gazdák; ha rossz, akkor valamivel többet, de kevésért. Legtöbbnyire azonban nyakukon marad a bor ügy, hogy edény hiánya miatt szinte félnek a jó terméstől. A hordó-vétel ugyanis megint csak befektetett tőke a jövedelmezőség csekély reményével.

Nagyon itt van már az ideje, hogy Gyöngyös után menjünk, mivel a tizenkettedik órában vagyunk. Bortermelőink a tönk szélére jutnak, ha valami űton-módon nem gondoskodunk az egri bornak nagy mértékben való értékesítéséről. E tekintetben utalunk előző számunkban közölt s idevonatI költői lelke előtt feltárul a Balaton csudás

I

regevilága is. A tárgy természete kívánja, hogy költészetének ez oldalával egy kissé részletesebben foglalkozzunk.

A mítoszok aranyködébe vesző ősidőktől fogva mindig ügy volt s ügy van ma is, hogy a varázserejű fantázia akkor űzi legszeszélyesebb és legragyogóbb játékait, amikor a természet szépségeitől megittasulva nem akar korlátokat ismerni és szinte tomboló szilajság- gal veti el a valószínűségnek minden fékét. És mikor a költészet az ilyen játszian csapongó fantáziának termékeit öltözteti szavakba, pazar kezekkel használja fel a nyelv kincsesházának minden ékességét. Csupa színpompa és ragyogás, szivárvány és holdfény, csupa zene és bübáj minden. A birálgató értelmet is szinte rabul ejti a fokozott gyönyörködtetés.

Az a fantázia, amely egykor Árkádia berkeit nimfákkal, faunokkal meg Pán isten többi vidám népével töltötte meg s gyönyörűségét lelte a holdvilág mellett lejtett tündértáncokban ; az a csudás lelkierő, amely megterem- tette a Szentvánéji-álom szellemeit, tündéreit, erdei manóit, vagy — hogy közelebb jöjjünk — Csongor és Tündében nyelvünk minden szépségét, dallamosságát kiaknázta, hogy a földre szállott kis nemtők édes, gondtalan boldog-