Eger - hetente kétszer, 1910

1910-07-27 / 8. szám

2 EGER. (8. sz.) 1910. julius 27. kozó hírünkre, mely röviden jelzi a teendőket. Az egri bor régi karakterének visz- szaszerzése épen olyan fontos, mint az, hogy egynemű bort nagy mennyiségben hozhassunk forgalomba. A sok kiesi sokra megy ugyan, de mégis a nagy vevő lendítene inkább borkereskedel­münkön. Tapasztalás bizonyítja, hogy sokkal könnyebb 2—3000 fehér, 1 — 2 ezer siller, vagy 5—600 Hl. egynemű vörös bort eladni, mint ha az előbbiek­ből 5—600 Hl. egynemű van, vagy a vörös borból 50—60 Hl. az egy­nemű. Igen ám, de ezen a bajon csak jpinceszövetkezet, vagy borközraktár ré­vén lehet segíteni. És ez a kérdés épen azért időszerű most, mert mint tudjuk, a kormány komolyan foglalkozik az állami borközraktárak felállításának esz­méjével. Hogy mikép segíthetnénk, azt a bor­termelők maguk állapíthatják meg leg­jobban. Itt csak azt jegyezzük föl, hogy Miskolc (amelynek borvidéke pe­dig meg se közelíti a miénket) már dolgozik, hogy kapjon egy államsegé­lyes borközraktárt. Ideje lenne nekünk is megmozdulnunk, mert majd elha­lásszák előlünk. Egyet azonban már most meg kell állapítanunk: akár maguk a termelők, akár az állam létesít nálunk pince­szövetkezetei, borközraktárt, vagy bor­értékesítő részvénytársaságot — mind megbukik, ha az érdekeltek bizalmat- lankodnak egymás iránt. A közjóra törekvő becsületes munka csak a kölcsönös bizalom alapján hoz­hat gyümölcsöt; csak így tudunk 'pia­cot teremteni a híres-nevezetes egri bor­nak is. Nőipariskola. — Új iskola az angolkisasszonyok intézetében. — Őszintén szólva, nem vagyunk barátai an­nak, hogy a nők önálló foglalkozással vegyék el a férfiak keresetét. E véleményünknek alapja nem az, mintha a nők képességeit és a fér­fiakkal való egyenjogúságát nem lennénk haj­landók elismerni, hanem abból az aggodalom­ból származik, hogy ezt az áramlatot a család sínyli meg. A család adja meg ennek az árát, amely tulajdonkép az államnak, a nemzetnek alapja s amelynek benső élete rideggé, szere­tetlenné válik a nő nélkül. Belátjuk mégis, hogy a nőnek is sok eset­ben kell segítenie a férjet kenyérkeresö mun­kájában, mert a mai nehéz viszonyok között bajos dolog a család tisztességes ellátása, fen- tartása, a gyermekek nevelése. E segítség azon­ban oly természetű legyen, hogy az anya saját képességeivel (szabás, alsó- és felsőruha var­rása stb.)nélkülözhetővé tegyen sok elsőszükség­leti (ruházati) kiadást, tehát munkájával meg­takarításokat eszközölhessen a családi pénz­tár javára. Lehet azonban hasznára a család­nak úgy is, bogy mint varrónő, vagy más dísz­munkák készítésével kenyeret keres. Ezek a foglalkozások olyanok, amelyek nem szakítják ki a nőt családja köréből s megmaradhat mellettök feleségnek, jó házi­asszonynak, jó anyának. így nemzetgazdasági tekintetben nagy hasznot hajthat s emellett a család se jut a züllés útjára, mert nem vesz- szük ki belőle a legerősebb és legbiztosabb összetartó kapcsot: a feleséget, az anyát. Ebből a szempontból örömmel adunk hirt arról, hogy az angolkisasszonyok egri érs. r. k. intézete az 1910—11. tanév folya­mán egy szakiskolával • bővül, amennyiben a mai kor igényeinek megfelelően, 4 szakosztál­lyal, két évi tanfolyamú nőipariskolát állít fel. Ennek kiegészítésére, illetve magasabb képzés szempontjából, egy rendkívüli tanfolyamot is nyit, hol a festésben, u. m.: olaj- és vízfestés­ben, bársonyra, selyemre, vászonra stb. bár­sony és faégetésben nyernek továbbképzést a növendékek. Ezzel kapcsolatosan, német, francia, angol és olasz nyelv tanításában is ré­szesülnek, heti 6 órában. Az órák rendjét úgy osztotta be az intézet vezetősége, hogy az ipariskolába járó rendes növendékek ezeken a rendkívüli tanfolyamokon is résztvehessenek. A nőipariskolába tanulókúl felvesznek olyan lányokat, kik legalább az elemi nép­iskola osztályait végezték sikerrel; de föl­vesznek polgári, felsőbbleányiskolát vagy ta­nítónőképzőt végzetteket is. A tanulók a szakosztályt vagy tanfolya­mot, amelybe belépni kívánnak, előképzettségük szerint szabadon választhatják. Amely osztályt végezték, abból bizonyítványt kapnak. Ipari képzettségük azonban csak akkor nyer teljes befejezést, ha a két évi tanfolyamot elvé­gezték. Tekintettel arra, hogy a serdülő leány­káknak szükségük van a háztartás körüli dol­gok elsajátítására is, hogy ezt otthon gyako­rolni alkalmuk nyíljék, az órák rendje heten- kint három nap teljesen a délutáni órákra szőrül. Az iskola anyagtervezete a következő : I. A) Fehérnemű-osztály. Kötelező munkái kezdőknél: kézivarrás, egy mintakeudő külön­böző öltésekkel, foltozás, (szövés), gomblyuk­varrás és gomb felvarrása, azsúr-varrások, külön­féle díszöltések, egyszerű női, vagy leánying; haladóknál: gépvarrás, (a gépek ismertetése és kezelése), egy díszes nőiug, női nadrág, férfi lábravaló, fésűlködő-köpeny, ágyhuzat, alsószoknya, férfiing, kötény stb. Szabásrajz: kisebbített mértékkel rajzfü­zetben és teljes nagyságkel papírból. B) Himzö-osztály. A munkaanyagok ismerte­tése, beszerzési forrásainak és árainak ismerte­tése. Muukasorozat: Kezdőknél holbein-, ke­reszt- és fehérhimzés, mintakendö, ingdísz, párna, asztalközép. Haladóknál: Bitisztkendő-sarok, vászon madeira-himzés, kalotaszegi varrottas, gobelin, szmirna, színes himzés, rárét-munka szalag (point lace), rokoko, tűfestés, géphimzés. II. C) Ruhavarró-osztály. Szabásminták rajzolása, felsőruhák mértékvétele, kiszabása, összeállí­tása, varrása és díszítése. Ruha-vasalás. Szabás­könyv készítése és a divatlapokban megjelenő legújabb szabások alkalmazása. Munkasorozat: Kezdők. Alsószoknya, egy­szerű ruha blúz-derékkal, egyszerű gyermekruha. Haladók: Halcsontos alsóderék, pongyola és díszesebb torna- és fürdőruhák szabása, varrása. ságának részeseivé tegyen bennünket: az az igazi költői teremtő-erő, a Balaton szépségeiből merítve fényét, színeit, a legmodernebb magyar írót, Herczeget is egy tündéri alkotásra ihleti, amelynek címe Balatoni rege. Nincs mű irodal­munkban, amely közvetetlenebbül tudná velünk megéreztetni a Balaton varázsát, mint ez a kedves színjáték. Mátyás király, akinek alakját a történe­lemből úgyszólván kisajátította a költészet, szüret táján a Balaton zalai partján, Bada­csony tájékán időz kíséretével. A szép vidéken oly jól érzi magát, „mint egy görög isten, aki Árkádiában csavarog és élvezi az édes semmittevés költészetét.“ Kíséretének egyik tagja, Stóziusz mester, a bölcselkedő, megbot- ránkozva veti szemére, hogy otthagyván királyi trónusát, valóságos garabonciás diák módjára szüreti vándorútra kelt. Azóta borszagú az őszi levegő, pecsenyeszag terjed a Balaton felett, a jobbágy dalolva dülöng a szőlőhegyen s a leánycsapat a berkekben vihog és bomlik. És Mátyás a Balaton partján csakugyan nem akar király lenni, csak Mátyás diák. Mint ilyen ostromolja a szép és fölötte elmés özvegy, Benigna asszony szívét. Benigna vára a közel­ben van egyik hegytetőn. Mátyás valami nagy bolondot szeretne tenni; szeretné szent Mihály éjtszakáján százezer tarka lámpással kirakni a szép özvegy nevét Badacsony lejtőjén, hogy három vármegye csudálja. Látjuk hát, hogy Mátyás király egyik kalandjának keretéül ké­szül a Balatoni rege. A kaland azonban tréfás lesz, vidámabb végű, mint amelyet Vörösmarty énekelt meg a Vértes vadonénak szép virág­száláról, meg a királyi vadászról. A tréfát egy pajkos balatoni szellem bo­gozza, Sió urfi, aki folyton csínyeken töri a fejét, akárcsak a Szentivánéji álom kis Robin pajtása. Gonoszságával maga ellen ingerli a hatalmas Balaton királyt is. A Balaton hábo- rog, a szél süvölt, gyorsan szállnak az égen a fellegek s a parton, a féhértörzsű nyírfák közül, rettegve jönnek elő a sellők: Lesencze' és Gyöngyös. Sió úrfi arra vetemedett, hogy fürészkagylóval elvágta a királyi trónus lábát. Mikor ráült a király, felbillent a szék s ő fel­ségének úgy kalimpált a lába, mint a teknős­békáé, mikor hátára fordítják a vízi manók. A sellők, zöldszakállú víziemberek, szörnyen megijedtek, de azután vihogni kezdtek, kacag­tak, míg végre az egész udvar pukkadozva hempergett az arany fövényen. A haragos ki­rály erre felkap egy harcsa hátára és űzőbe veszi a felségsértőt, hogy megtépázza fürtös üstökét. Keszthelytől Kenéséig űzi, Tihanytól Boglárig üldözi. A sellők, kik mind s/.ívökbe zárták a kis gonosztevőt, védő hullámfalat görgetnek a király elé; ám a bősz öreg vihar­ostorával végig suhint rajtuk, úgy, hogy ja- jongó csapatokban futnak a somogyi partnak. Az ijedt manók ráklyukakba bújnak, a sellők csigaházakba lapulnak meg s az éji asszonyok sikongva szállnak a felhőkkel, mint a vihar­űzte vadludak. A Hold asszonya is a kis go­noszt segíti. Fénysávokat bocsát a királyra s barna homályba rejti Siót. Ez olykor-olykor furfangosan meglapul a király lába előtt s a haragjában vak öreg áthengeredik rajta, dü­hös tajtékot vetve. íme, a Balatonnak egy éj­szakai viharáról készült gyönyörű leírás, a természeti erőket megszemélyesítő képzelet szemüvegén át nézve! Mindezt persze csak a reszkető kis sellőktől tudjuk meg, akik lesik, hogy mi történik majd most már Sióval. Nem kell félteniük az ármányost! Kimene­kül a partra, hová már csak dörgő szavával követheti a király. Nem is szándékozik vissza­menni. A balatonparti erdőkben sátorozik Hol­lós Mátyás, a vitézek és költők fejedelme, ki virágbokrétákkal ágyúzza Benigna szellős vá­rának falait. Peng a lant, habzik a bor, és e vidám háborúban Sió apród akar lenni Mátyás, vagy Benigna oldalán, ahogy szeszélye hozza.

Next

/
Thumbnails
Contents