Eger - hetente kétszer, 1910
1910-12-28 / 52. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. .. 10 korona. Fél évre .......... 5 » N egyed évre .. 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ....-= intézendők. = K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 52. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. s==— Szerda, december 28. Ünnep után. Két évezreddel ezelőtt, mikor sötétség trónolt a menny boltozatján: egyszerre sugárzó_ tündöklés, szemetjeiket kápráztató glória ragyogott le az égről a földre. Megszületett Judának királya, kit már négyezer év óta várt epedve az emberiség. Fölragyogott Betlehem csillaga, melynek tündöklését oly sok szem óhajtotta látni. A méla csöndben fölhangzott a magasztos, a bűbájos, az égfelé ragadó i szeráfi ének: „Dicsőség Istennek, bé- I kesség az embernek. . A szellő szárnyára vette az angyali éneket és vitte messze-messze, térben | és időben egyaránt. Vitte távol országok marcona népeihez, a hatalmuk tetőpontján álló, dicsőségük verőfényében fürdő nemzetekhez. És e ragyogás belelopózott a bíborpalást alatt dobogó szivekbe épen úgy, mint a daróc- borította kebelbe. A földi világosság ereje állandóan kisebbedéit volna, de ennek ragyogása folyton nőtt. Hiszen ez égi világosság, isteni fény volt. Eljutott hozzánk is. Látja a szemünk, érzi a szivünk. . . Az Ige születésének estéjén most is fölgyúlt a karácsonyfák gyertyácskáinak imbolygó lángja. Fény lobbant föl a templomokban is. A büszke dómok épp' úgy ragyogó szemmel nézték az éj hideg sötétségét, mint a kicsiny kápolnák. Szemünk boldogan, áhítattal nézte ezt a tiszta, ragyogó fényt; ezt a világosságot, mely egyúttal melegít is; ezt a meleget, melyet az isteni szeretet sugározott szivünkbe. Nemcsak szemünk látta a ragyogó éjtszaka biztató, boldogító fényét, hanem lelkünk is érezte. S amint a hő megmelegíti a tárgyat, mely útjába kerül ; amint a fény ragyogást csal ki a tiszta víztükörből: úgy a mi lelkünk is megtelt az öröm forróságával s a mi szemünk is visszaverte azt a nyájas, boldog sugárzást, mely e ragyogó éjtszakán ráömlött. Milyen szerencsések azok, kik ezen az estén örülni tudtak! Milyen irigylendő sorsuk van azoknak, akik iinner peltek! Es milyen boldogok, akik nem pusztán az Ige születésének ünnepét ülték, hanem a saját lelki újjászületésüknek napját is: akikben a boldog éjtszaka ragyogása a lélek sugárzásának kezdetét jelzi, a régi, halványodni kezdő fénynek ujult erővel való tündöklését jelenti! Milyen boldogok ezek és milyen szerencsétlenek azok, akiknek ez nem adatott meg! Akik anyagias életet élnek; kiknek öntudata nem bír följebb szállani, magasabbra törni a pornál, sárnál: most, ezen a ragyogó éjtszakán, érezhették, hogy életüknek nincs tartalma, nincs értelme, nincs célja, mert lelkűk üres. Az ilyeneknek élete csak önmagáért van. Az ilyen ember csak önző lehet. Ennek a lelke nem fogja át az egész világot; nem ismer magasztos ideát; nem tudja: mi az önfeláldozás; nem érzi: mi a szeretet. Nem érzi, mert nem vonzódik senkihez és nem érzi, mert nem ragaszkodik hozzá senki. .. Még az ilyen fagyos szívbe is fény, melegség száll karácsony estéjén, mert az is vágyakozik a szeretet, a rokonszenv, a részvét után. . . De aztán elröppennek a bűbájos napok, megdermed a szív és ismét hosszú időre elszunnyad. Talán olyan sokra, hogy fel se bír melegedni többé. . . . ! Nem elég nekünk se, hogy karácsony ünnepén fölhevült a lelkünk; hogy pár szép gondolatnak szivárványképét szórta az agyunkra e titokzatos éjjel fénylő ragyogása. JJjjá kell nekünk is születnünk ez ünnep hatása alatt! Meg kell állapítanunk jövőnknek irányát és hűen, beAz „EGER“ tárcája. Tarkanyi Béla élete és költészete. Irta Benkóczy Emil. Eger. 1910. 181 nagy nyolcadrét oldal. A költ5 arcképével. Kapható 3 koronáért az egri érseki Lyceum nyomdájában. Nagyjaink kultuszának manapság már bizonyos beteges tünetei észlelhetők. Városok, egyesületek és társulatok szinte versenyre kelnek, hogy ki tud valamely országos, vagy helyi kiválóságnak nagyobbszerű, díszesebb emléket állítani. Az igazi kegyelet szerepe azonban igen sokszor csak másodrangü ebben a versenyben. Néhány évtizeddel ezelőtt még máskép volt. Akkor nemzetünk, vagy társadalmunk jeleseinek emléke inkább a szívekben élt. Annyi kőbe vagy ércbe vésett emlék nem volt, mint amennyi most van. Ezért azonban nem róhatok meg a régiek, mert, a nagy emberek tisztelete, emlékük megörökítése akkortájt még a hazafiúi vagy vallásos kegyelet őszinte érzelméből fakadt. A mostani társadalom pedig akárhányszor úgy tesz, mint az egyszeri városi tanács. Összeültek és hosszas tanácskozás után elhatározták, hogy mivel a város egy szép tere üresen áll, szobrot kellene oda állítani. De most már az volt a kérdés, hogy kinek az emlékére ? Sok fejtörés után végre találtak a szoborhoz nagy embert is, a régi megyei élet egyik szereplő személyében. Ámde az az emlék, melyet Eger bíbornok- érsekének bőkezűsége és egy törekvő, ifjú író szorgalma, lelkesedése emelt az egyházmegye egyik legnagyobb fiának: nem az említett városi tanácséhoz hasonló tervezgetésekből került ki. Önként, a múltnak tartozó tisztelet és kegyelet érzelméből fakadt az eszme, az adott neki való létet. Az egész egyházmegyei papság régi, hő óhaja vált valóra az országos nevű Tárkányi életének és költészetének megírásával. A nemzeti és vallási érzésből táplálkozó költészetért lelkesülő nagyközönség vágya teljesült azzal, hogy Benkóczy egy értékes monográfiával gazdagította a magyar irodalomtörténetet. Hiszem is, hogy kedves olvasmánya lesz az mindazoknak, akik előtt Tárkányi neve ismeretes. Pedig sokan vannak ilyenek! Szerző egész lélekkel merült Tárkányi életének és költészetének tanulmányozásába. Hangyaszorgalommal hordta össze hozzá az anyagot. Felkutatta a költő leveleit; végig tanulmányozta naplótöredékeit. Kiválasztotta belőlük,. ami céljának megfelel. Forgatta a negyvenes évektől kezdve megjelenő szépirodalmi lapok, tudományos és társulati folyóiratok sárgult lapjait, melyek Tárkányi országos hírnevéről beszélnek. Ezeket az elszórt tükördarabokat ügyes kézzel illesztette össze úgy, hogy hű képmásban szemlélhetjük költőnk életének folyását az édes családi körtől véges-végig, ahogy fo- konkint emelkedik, dicsősége nőttön-nő egészen addig a tetőpontig, ahol már, mint a magyar kát. egyház és a nemzeti irodalom büszkesége tündöklik. . . Naplójából, irodalmunk jeleseivel és barátaival folytatott levelezéseiből szedjük össze azokat a vonásokat, melyek egyéniségét, jellemét alkotják. Csupa szív, érzelem, mely néha indulatba tör ki. De tud magán uralkodni. Nyíltság, őszinteség lelkének alapvonásai, amelyek sokszor talán nem is válnak javára. Határozott egyénisége, mint rendíthetetlen szirt áll az élet viharában, a megpróbáltatások vészhullámai között. Gúny; áskálódás és irigykedés érzékenyen bat í'á, de meg nem töri. Kitűzött célja felé
