Eger - hetente kétszer, 1910
1910-12-24 / 51. szám
Előfizetési árak: Egész évre„ .. 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre ~ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — —— intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. - 51. szám. . -— XXXIII. ÉVFOLYAM. ==—■ - Szombat, december 24. A betlehemi jászol és a kereszt A betlehemi jászol, ez a durván ácsolt, egyszerű alkotmány nem puszta jelkép, hanem történelmi rugó, mely kétezer év óta mozgatja az életet. Az egyszerűséget tisztelte meg, a szegénységet magasztalta föl az Istenember, mikor belé szállott s a szegénységet, a magába vonuló egyszerűséget ünnepeljük karácsony szent napjain. Evvel nem azt mondjuk, hogy a munkás nem lenne méltó az ő bérére. Nem a koldus-állapot magasztalása ez, hanem annak beláttatása, hogy nincs lelkiereje annak, aki nem bírja tűrni a szegénységet. A betlehemi jászol ad erőt arra, hogy elviseljük az életnek bármily nehéz keresztjét. E jelvény alatt járhatunk a tökéletesség útján, e jelvény alatt jutunk el a boldogsághoz már itt, e földön. A boldogság tulajdonképen megelégedés, a lelki nyugalom fölemelő állapota. Megelégedés a kevéssel, mely nem vágyódik a sokra. Mivel az emberi lét legnemesebb célja a haladás, törekvéseink közben mindig fölfelé kell néznünk s az excelsior jelszavát soha sem szabad elfelednünk. Ez azonban egymagában véve még nem ad boldogságot, nem adja meg a lélek óhajtott nyugalmát, nem tesz megelégedetté. Az élet javainak mérlegeléséhez okos, mélvrelátó és elfogulatlan szem kell. E megítélésnél ne a kevés kedvezőbbel hasonlítsuk össze saját helyzetünket, hanem a tömérdek. . . . kedvezőtlenebbel. Ez az életbölcsesség adja a boldogságot. Ekkor látjuk csak, hogy mily végtelen sok a szomorúság, a bánat, és hogy nincs nyomorult, akinél még százszor nyomorultabbak ne lennének. Ne azt keressük, ami nincs, amit nem tudtunk elérni, hanem nézzük és becsüljük azt, amink van. Egy kis lemondás nagy örömök forrása lesz, mert evvel lépünk a tökéletességre vivő útra, a betlehemi jászoltól — a keresztig: a szegénységtől, a lemondástól az ember- szeretetig, a lélek fönséges erejéig jutunk. Kemény, nehéz, rögös ez az út, de kezdete bizalmat keltő, végpontja fölemelő, mert ez az út megtisztítja a lelkeket minden földi salaktól. Aki ezt az utat végigjárja: erőt szerez a megpróbáltatásokhoz, erőt, mely nem csökken a végzett küzdelmek után és nem csügged uj harcok előtt. A kereszt, ez a durván ácsolt, egyszerű alkotmány tehát nem puszta jelkép, hanem történelmi rugó, mely kétezer év óta irányítja az életet az ön- j feláldozó szeretet felé. A szeretetböl fakadt minden áldás, ami a földön van; a szeretetlenségből sarjadzott minden átok, ami az emberiséget összesen és egyenkint érte. És mégse törekszünk a szeretetre, a kereszt felé! Szeretetlenek vagyunk egymás iránt. Minden embertársunk hibáját nagyító üvegen nézzük, mig erényeit kétszer-homorú lencsén vizs- gálgatjuk. Saját szemünkben nem látjuk meg a gerendát, mig a máséban a szálkát is észrevesszük. A szeretet- lenség kétféle mértéket használtat velünk az emberi egyenlőség mérlegelésénél. — Kétféle igazságunk van: egy a magunk számára és egy a mások megítélésénél. Igen, mert csak igy, karácsonykor van szeretet az emberek szivében; máskor mindenki csak ajkain hordja. Miért nem vagyunk tehát mindig olyanok, mint karácsonykor? Miért nem érezzük egész esztendőben azt, amit ilyenkor érezünk? Miért nem gondolkodunk mindenkor úgy, mint most, mikor e szent ünnep hatása alól senki nem bírja kivonni magát. Ilyenkor fáj a hitetlennek az, hogy nem hisz; a szeretetlennek égeti lelkét az, hogy nem szeret. ÖsszezsugoAz „EGER“ tárcája. Karácsony-est, Tolongva suhannak felhő paripákon Angyalseregek. Repülnek az éjben. . . Felhő kitárja ezüst szárnyait Csillag ragyog túl — szende holdsugáron. „Dicsőség fenn az Istennek az égben, Legyen az ember önző-vad szivében Isten kegyelme, békesség — a hit!“... Távoli erdő sejtelmes szegélyén Kicsinyke, szende szent kereszt sugárzik. Benn angyalszemek örömkönye ázik. . . Tanácskoznak a templom méla melyen: — Testvérek ! Láttam sok keserű nyomort, Lá'tam sugárt, fényt. Láttam büszke arcot. Láttam lemondást — lemondó kudarcot, ínséget láttam — keserűt, komort. Szól d az egyik. . . — H d kell segítenünk ?' Mond másika ez angyaltársaságnak. . — Hol fénysugár tűz, — s az arcok vidámak, Vagy hol a szükség tárja szörny ruháját; Hol törvényt ember kénye-kedve hág át, Vagy hol nyomor van — keserű gond, Hol inség-szülte ásít, a nyomor, Hol tiszta szívre lel szent Istenünk — I Vagy hol szavunk nincs és — könny mindenünk?... Szólal köztük most — mind reája néz fel S békét oszt, csendet parancso’ kezével — Egy ősz testvér — vezére mindahánynak: . . . — Szolgatestvéri isteni Arának, Halljátok szómat 1 . . Betlehembe* voltam, Jézus-Urunk — hogy szállt e szürke földre, S láttam csodát. . . Az inség-szülte népe Hoztak U uknak — (így szól szaggatottan) Síró juhocskát — tejet kis csöbörbe’ S m*dlé a szivük lánghitét. . . örökbe. . . S Utuuk jászolpárnáján... ott mosolygott. S tovább ott voltam. Jöttek nagy királyok. . . És leborulva Királynak n^véztéK Urunkat. 0 meg — újra — ő teájok Mosolygott; — egyre boldogan mosolygott. Határozzunk! . . ................................... Ez tehát .ma áz, ősz angyal 'szava, Mert, akkor mekszé napkelet halárán: Sz’eáény, az uf; á: király1 és; a szolga Szivük hitét tették Urunk VlébW, S "szeretet volt a trónon'Ás —“'akolba*. Ránk visszamérés szent munkája vár. . . Adjunk ma békét mindnyájuk szivébe. . . — S rá felmosolyg a csendes éjtszaka. . . Aztán repülnek vissza égi szárnyon. . . Csillagtestvérkék szende holdsugáron Szaladnak le a földre — hírt szerezni. . . És ott maradnak. A jászol tövében: A sok világu kis templom ölében Ur, szolga térdel — némán, boldogan. .. Nagy, boldog, szent — Karácsonyeste van. Lórán József. A császár karácsonya. Irta Frangois Coppée, fordította Sz. Ö. Az 1811. év karácsonyának szent estéjén, a palais des Tuileries-beu, egyedül van dolgozó szobájában Napoleon. Tiz órától kezdve lázain dolgozik. A s/oba majdnem teljesen sötét. Csak itt- ott csillannak meg az aranyos bútorok, a láthatár lan képek rámái, a karosszékek aranyos fejű oroszlánjai, a függönyök súlyos csatijai. A két, kandeláber viaszgyertyái a fém- ernyők alól cs..k kevés fényt, szórnak az asz-
