Eger - hetente kétszer, 1910
1910-12-10 / 47. szám
Előfizetési árak: Egész évre- - 10 korona. Fél évre _____ 5 >> N egyed évre .. 2’60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények -- ^------ intézcndők. ■ - = K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendőké HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 47. szám. A munka dicsőítése. Eger, 1910. dec. 9. Szent a hitünk, erős a megg}Tőző- désünk, hogy Magyarországon a legtöbb ember félannyit dolgozik, mint amennyit megbírna és kétszer annyit fogyaszt, mint amennyire szüksége van. Ebből következik azután, hogy nem haladunk, nem vagyonosodunk, ■ nem erősödünk anyagiakban és erkölcsiekben, hanem pusztulunk, veszünk... Mivel pedig a nagy általánosság nem szereti a munkát, nálunk kevesen értik és még kevesebben követik ezt a nemes elvet; csak az az ember ér valamit, aki dolgozik, és: minden ember annyit ér, amennyit dolgozik. A szónoklás, a politizálás, a kávéházi semittevés, a kaszinói élet — igaza van Nagy Emilnek — nem életcél, nem lehet nemzeti törekvés. Az élet munka, munka nélkül tehát nincs élet. Munka nélkül nincs se értékes egyéni, se tartalmas nemzeti élet. Örömmel hallottuk a munka dicsőítését olyan közéleti kiválóság ajkairól, mint aminő Nagy Emil, aki a fiatalságnak adta ezt az oktatást, de érthettek belőle a felnőttek is: férfiak Az „EGER“ tárcája. Az öreg csősz. Vállán hetvenöt év. Alig-alig bírja. Meggörnyeszti hátát az öregség kínja. Szeme is gyönge már, foga sem sok vásik, Az az egy-kettő is már búcsúzni látszik. Mégis mindig tesz-vesz, megpihenni sem mer. (Nincs is nyugovása, ha szegény az ember.) Ballag a határban, s mint szorgalmas méhe Gyűjtöget, kuporgat a zimankós télre. Őrzi legfőbb kincsét, borzas malackáját, Simogatja hátát, tapogatja haját, S míg annak bőven hord minden jót elébe, Maga-vacsorája . . . egy karaj kenyérke. Azt is a vödörben áztatja puhára, Rozzant fogainak hogy ne legyen kára. S lakomának véli szegény öreg teste, Ha vacsorára is jut egy kis leveske. Másik féltett kincse garasos pipája, Rá-rágyujt, ha lehet, (hogyha van dohánya). És ha van is, csínján kell bánni a pénzzel, Megkeveri hát jól száraz meggylevéllel. Ha aztán elered nagynéha beszéde, Sok-sok panaszának se hossza, se vége. Vályogkalibája némán hallgat rája, Rozzant, mohos az is, mint öreg gazdája. XXXIII. ÉVFOLYAM. és uők egyaránt. És hogy megértették, hogy ez az igazság mindenkinek lelke mélyén ott volt, fölébredt: az egyetemes lelkesedés, a zugó taps bizonyította. A helyeslés, a lelkesedés, a taps azonban nem elég. Az éljenzés nem valami fárasztó, kivált pár másodpercig. Ámde ne csak helyeseljük az elvet, hanem kövessük is! Kövessük állandóan, kitartva, becsületesen ! Dolgozzék ki-ki annyit, ameny- nyit bír, mert csak így nyerhetjük meg a jövő nagy csatáját; csak így szerezheti vissza a magyar középosztály elvesztegetett tekintélyét, súlyát, hatalmát. A nagyhangú szólamok szerezhetnek pillanatnyi sikereket, de tartós hatást csak tartós és becsületes produktiv munkával lehet elérni; csak ennek révén lehet szert tenni Önbecsülésre, meg- becsültetésre, vezető-szerepre a társadalomban, és politikában egyaránt. . . Nagy Emiltől tegnap a munka apo- teózisát hallottuk a Szent Imre-kör ünnepi gyűlésén. Feljegyeztünk belőle és vele kapcsolatban egyetmást. Olyanokat, amit mindenki ért, vall, érez, de, sajnos, nagyon kevés ember követ. Mindig elbúcsúzik már vagy tiz év óta, Ha az őszi idő novembert elhozta, De ha Szentgyörgy-napkor kizöldűl a tájék, Az öreg csősz újra őrizi a másét S merően figyelget, bár szeme homályos, így él napról-napra öreg Köbre János, Simonyi Gyula. Három egyfelvonásos. — Iridor, vagy egy csésze tea; Damokles kardja; Fricike. Előadta az Egri Club műkedvelő társasága a városi színházban 1910. deo. 8-án. — Az Egri Club műkedvelő társasága pár év óta minden télen szerez egy-két kellemes estét az egri közönségnek. Láttunk már tőle olyan előkelő színvonalú előadást vígjátékban, bohózatban és színműben, amely igazán becsületére vált volna hivatásos színészeknek is. Igaz, hogy e kis társaságnak egyik-másik erőssége eltávozott Egerből, (pld. Mintzér József), vagy pedig visszavonult, (például Hollós Nándorné): mindamellett állandóan tud a régiekhez uj, értékes erőket toborozni, akik a friss vérkeringést továbbra is biztosítják. Természetes ennélfogva, hogy az egri közönség most is (mint egyébként mindig) a legteljesebb mértékben támogatta és szeretettel méltányolta e úiűkedvelők törekvéseit. Zsúfolt Szombat, december 10. Pedig az kellene! Dolgozni, dolgozni és ismét dolgozni! Máskép elveszítjük Magyarországot; elveszünk mi magunk is. És ebben az lesz a legszomorúbb, leglesujtóbb, hogy vesztünket megérdemeltük, mert sírunkat magunk ástuk meg. Megyei ügyek. Az állandó választmány ülése. Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának állandóválasztmánya pénteken, december hó 9-én délelőtt 10 órakor a vármegye székhazának kistermében Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt ülést tartott, mely alkalommal a hétfői megyesyülés tárgyait készítette elő. Szombaton, december hó 10-én délután 4 órakor az állandó- választmány ismét ülést tart és a még előkészítésre váró ügyekre nézve hoz határozati javaslatokat. A számonkérőszék ülése. Hevesvármegye számonkérőszéke holnap szombaton, december hó 10-én délután */*4 órakor a vármegye székházának kistermében Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt ülést tart. A tiszti nyugdíj-választmány ülése. Hevesvármegye tiszti nyugdíjintézetének választmánya szerdán délelőtt az alispáni hivatalos helyiségben Majzik Viktor alispán elnöklete alatt ülést tartott és a tiszti nyugdijszabály- rendelet módosításáról tanácskozott. ház kacagott a két első darabon és érzett együtt a harmadik egyfelvonásos szereplőivel. Evvel kapcsolatban állapítjuk meg, hogy szerencsésnek tartjuk úgy a darabok megválasztását, mint azt, hogy három rövid darabot vettek föl. A társaság igy nem jöhetett abba a kellemetlen helyzetbe, hogy netalán bekövetkező betegség esetén el kelljen halasztania az előadást. Legfeljebb egy darabot kellett volna elhagynia, amit magánjelenettel, vagy zeneszámmal is pótolhat. Ugyancsak itt kell megjegyeznünk azt is, hogy a darabok egymásutánjának megállapítása nem csekély műérzékre vall, mert valóban legtökéletesebben érvényesült a hatásban a „fortior, fortis, fortissima“ elve. Sajnos, az esztétikai elv nem vált be a gyakorlatban. A két első darabtól keltett vidám hangulat nagyon ártott a harmadiknak, melynek legszebb jelenete egyébként az est utolsó pillanatainak készülődésébe veszett el. Áttérve most a darabokra és szereplőkre: Izidor, vagy egy csésze tea ügyesen megalkotott vígjáték, finomabb levegővel. A szereplőkre nem hárít valami túlságos nagy terhet és legfőbb kelléke az elevenség, a gyorsan gördülő előadás. Mindjárt megállapíthatjuk, hogy e tekintetben mi kifogása sem lehetett a közönségnek, mert valamennyien beleélték magukat
