Eger - hetente kétszer, 1910
1910-12-03 / 45. szám
2 EGE ti. (45. sz.) 1910. december 3. A I'oueni esküdtszék helyesen fogta föl hivatását, midőn a közvádló álláspontjára helyezkedett és a rut bűntettnek értelmi szerzőjére sújtott le. - . Ha nálunk is általánosítanák ezt a felfogást és a bűntettek kieszelőit keresnék a zavargásoknál, mindjárt má& húrokat pengetnének a magyar Duran- dok, mert bizony amily kényelmes a felelőtlenség, olyan nagy dolog a felelősség, _______ M egyei ügyek. A közigazgatasi bizottság ülése. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, december hó 5-én délelőtt a vármegye székhazában rendes havi ülést tart. Az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzéke. Az országgyűlési képviselőválasztók 1911. évre érvényes és a vármegye öt választó- kerületére vonatkozó állandó névjegyzékét Hevesvármegye központi választmánya már megállapította és legutóbb tartott ülésén a névjegyzék 4—4 példányának hitelesítésére Majzik Viktor elnökön és Puchlin Lajos jegyzőn kívül Jsaák Gyula vármegyei főjegyzőt és Mednyánszky Sándor főügyészt küldötte ki. Hitelesítés után, de legkésőbb ez év december 31-ig, a képviselőválasztók névjegyzéke 1—1 példányban a belügyminiszterhez, továbbá az egri, gyöngyösi és tiszafüredi kír. közjegyzőknek fog megküldetnij; egy példány a vármegye levéltárában marad, 1 — 1 példány pedig az illető községek között fog szétosztatni azzal a meghagyással, hogy a névjegyzéket a községi, illetve a körjegyzőségi irattárban helyezzék el, de azt az érdekeltek a hivatalos órák alatt bármikor megtekinthetik, arról másolatot vehetnek s erre az elöljáróság az illetőknek időt és alkalmat köteles adni. A piac kalózai. (HK) A statisztikáról, sok máson kívül Eötvös Károly is elmondotta, hogy ez az a tudomány, amely nem bizonyít semmit. Lehet, hogy igaz; lehet, hogy nem igaz ez az állítás, annyi azonban bizonyos, hogy mi itt Egerben csupaszon maradva, Budapestre mentek, a tönkrejutottak Mekkájába. Egy darabig jött róluk hír. Először, hogy az öreg Somos a Rókusz- kórházban halt meg; azután, hogy felesége is elhunyt. Irma magára maradt. Időnként a fővárosba fölrándult ismerősök hoztak felőle hírt. Némelyek szerint társalkodónő, mások szerint nevelőnő lett. Leghitelesebbnek találták azonban volt legjobb barátnőjének tudósítását, aki nagy megvetéssel állította, hogy szobalány lett belőle. 0 látta, amint a nagysága után ment. Pár év múlva megszűnt az érdeklődés is. Egyszerűen elfeledték. Ezalatt azonban rájárt a rúd Kárász Pistára is, aki nem gondolt többé Irmára, ügy kiforgatta többrendbeli hitelezője, hogy még bucsú- lumpolást sem tudott tartani vele egy húron pendtilő cimboráival. Köd előttem, köd utánam, eltűnt. Szaladt fel Budapestre, valami nagy kínnal kieszközölt rendőrdíjnoki állás elfoglalására. Hamarosan tapasztalhatta, hogy az élet nagy cselszővő, mely sokszor megtréfál és olyannal hoz össze, aki eszünkbe sem jutna különben. Pista az Erzsébet-téren ment keresztül. Az úton kis fiúcska hajtotta maga előtt karifurcsa lábon állunk a statisztikával. A rendőrség például egyre-másra ontja a rendeleteket, de ha már egyéb nem is, ez a feltűnően sok rendelet bizonyítja, hogy aminek lennie kellene: rend, az nincsen nálunk. De hát hogyan is lehetne rend, mikor a rendeleteket nem hajtja végre senki. Csak kiadják őket; egy- egy számmal több az iktatóban és a statisztikában. Azután pont, nincs tovább. Itt van például a szemétkihordási rendelet. Október 15-én lépett életbe, de hát tisztábbak-e azóta az udvarok ? Egy kocsi fuvarozza mindössze a tenger sok házzal bíró város udvaraiból a szemetet. Mit bizonyít ez? Vájjon azt-e. hogy nincs nálunk szemét, avagy azt, hogy a rendelet megvan ugyan, de az eszközök, amelyekkel végre kellene hajtani (szemetes kocsi, mi más egyéb), azok nincsenek meg. így vagyunk a világítással is: sok a lámpánk, kevés a világosság; a köztisztasággal is: sok az utcaseprő, sárosak a közlekedési utak; a köz- kutakkal is: sok a közkút, de jó ivóvízhez csak nagy ügygyel-bajjal tudunk hozzájutni. És így tovább. Bizony akár fejtetőre állhat nálunk a statisztika, de okosat nem tud kiokoskodni belőle senki. Nem is sokat törődnénk a dologgal, ha egy igen fontos körülményre nem irányulna a figyelmünk. A legutóbbi közigazgatási bizottsági ülésen ugyanis három termény- és élelmiszerhamisító büntetését hagyta jóvá a bizottság plénuma. Mit jelentsen ez ? Örüljünk-e, vagy bosszankodjunk? Három termény és élelmiszerhamisító hurokra került! Vájjon csak ez a három hamisító kalózkodott-e a mi piacunkon, avagy a sok közül csak ezt a hármat tudták elcsípni? Mert ez nagy különbség, A statisztikában ugyan ez a 3-as szám így is, úgy is csak 3-at jelent, három hamisítót; de nem így a közéletben. Más az, ha a mindenki éléskamarájának, a piacnak csak három kalóza lenne; ismét más, ha csak hármat tesznek ártalmatlanná. Első esetben a rendőrség figyelme és ébersége oly kitűnő, hogy csak hárman kísérelték meg drága pénzért hamisított kotyvalékot adni a közönségnek, de ezek is rajt’ vesztettek. A másik esetben a rendőrség figyelme és ébersége egy ütet taplót sem ér, mert a piac kalózai úgyszólván büntetlenül garázdálkodhatnak a közönség zsebének és egészségének rovására. káját. Szembe jött Pistával. A karika megbokrosodott és Pistának szaladt. Az utána futó kis fiú beleütközött Pistába. Erre a közeli pádon napernyője alatt olvasgató nő kiáltott a kis fiúra: — Jenőke, mért nem vigyáz? Kérjen bocsánatot a bácsitól! Pista felütötte a fejét, ismerősnek találta a hangot s oda nézett. A nő Irma volt. Első pillanatban meglepődött, de csakhamar rendbejött magával. Tehát Irma nevelőnő, vagy inkább gyermekkertésznő, vagy mondjuk: finomabb dada lett! . . . Ezt gondolta Pista. Második gondolata pedig ez volt: Ha igy áll a dolog, — akkor jól van. Hátha lehetne valamire menni!... Hiszen, mi mindennek vannak kitéve a fővárosban az ilyen lányok! Örömtől sugárzó arccal sietett Irmához: — Kiszti hand! No, ez nem várt öröm! Magát itt találni, akit már elveszettnek hittem! Irma komoly arccal fogadta a régi udvarlót és Pista meg tudta érteni a tartózkodását. . . . De kérem, egy dada-féle nővel nem szokás olyan nagyon szertartásoskodni. — Hát még csak nem is örül? Mondja! — Mért ne örülnék, mikor szülőföldemről látok egy jó ismerőst! Jó napot, Kárász úr! És ez az, amiért mi is hajlandók vagyunk elhinni azt a paradoxont, hogy a statisztika nem bizonyít semmit. Mert mi fog történni az év végén? A Statisztika azt fogja mondani: élelmiszer hamisításért elitéltek 3 embert. No, és? . . És nincs tovább. Pedig dehogy nincs. Mindnyájan tudjuk — hiszen látjuk és érezzük — hogy az élelmiszerhamisítások terén Eger mögött elbújhat akárhány hatalmas metropolisa a világnak. Még Budapest is. Nálunk a modern technika vivmányai legelőször az élelmiszer-hamisításban jelentkeznek. A mi piacunk valóságos laboratóriuma a mai fejlett hamisítási technikának. Hogy tudnak itt tejet hígítani, tejfelt sűríteni, vajat imitálni, téglaporból paprikát készíteni, fűrész- porból mézet preparálni, pacalból májas hurkát gyártani: az egyszerűen meglepő! Még ha szükség volna reá, akkor sem lehetne sikerültebben és nagyobb arányokban művelni az élelmiszerhamisítást. De hát nincs rá szükség, hiszen agrárius országban s annak is eléggé Istenáldotta földdarabján élünk, ahol mindenből a legjobb terem. Miért szükséges itt például a lisztbe gipszet keverni, mikor az acélos búzából készült magyar lisztnek nincs párja és ezzel az acélos búzával hetivásárok alkalmával teli van az egész piacunk ? Miért kell itt a bort „keresztelni,“ mikor szüret táján alig van elegendő edényünk a termés elszüré- séhez? Miért kell itt a paprikát hamisítani, mikor a padlásokon füzérszámra piroslik a biborszinű paprika-hüvely ? De hát hamisítják. Preparálják a húst is, hogy frissnek lássék; hamisítják a túrót, a mákot, a zsírt, a kenyeret, az ectet, az olajat, a vajat, a tejet; szóval mindent hamisítanak. Ha megveszünk egy kenyeret a piacon, biztosak lehetünk felőle, hogy az nem kizáróan lisztből készült, hanem egy-egy adagot keményítőből, bablisztből, gipszből, mészporból és timsóból is kevertek a tésztájába. Láttunk olyan málnaszörpöt, amely málnát soha sem látott; hanem kalarábéból, vörösrépából, fűrészporból és eperfa gyümölcséből volt összefőzve. Hogy a tejnek fele víz, a tejfelé meg liszt, az nem is újság. Da ez még hagyján, legalább nem veszélyes; de mit szóljunk ahhoz, hogy az uborkát ecet helyett kénsavban teszik el és — Oh kérem, ne címezgessen, édes Irma. Én nem vagyok rátartós! — Hogy van? — Jól, elég jól! Tudja, én is ott hagytam azt a falusi fészket, és itt vállaltam hivatalt — Gratulálok! — A rendőrségnél vagyok. . . Ha valami baja esnék, csak szóljon nekem. Baross-utca 96. szám. — Isten ments 1 Mit gondol? A rendőrségtől irtózom. — Azt nagyon jól teszi. De sokszor minden vigyázat mellett is megesik a baj. A világ nagyon gonosz mai napság. — Szó sincs róla! . . Azonban remélem, hogy nem lesz szükségem az ön segítségére. — No, no. . . Máskülönben is szívesen foglalkoznám magával, drága Irma. Hiszen, tudja, valamikor megvallottam már érzelmeimet. — És azóta nem változott? — Soha!. .. Még most is magáért epedek. — Ez nagyon hízelgő rám nézve. Ekkor a karikahajtó kis fiú hozzájuk érkezett s Irma térdére támaszkodott, felnézett Pistára. . . Pista ezáltal megzavartatván a bizalmaskodásban, így folytatta:
